Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

Vedd, ¥969. január Í8, 3 SOMOGYI NÉPLAP A műszerek orvosainál A. Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat mernyei állomásán javítják a forgalomban lévő jármüvek műszereit. Az Autó- közlekedési Vállalatnak, a termelőszövetkezeteknek és az ál­lami gazdaságoknak csere javításokat is végeznek. A műsze­rekre hathónapi garanciát adnak. Takács Tihamér műszerész a kilométerórák specialistája. Minden kijavított olajnyomásmérőt ellenőriz és hitelesít Rajnai Jánosné. Naponta tíz darab adagolót mér be Kócza Lajos. (Grábner Gyula képriportja) Több éves építőipari gyakorlattal rendelkező építésvezetőt heresiinl' azonnali felvételre. Fizetés megegyezés sze­rint. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk. Jelentkezés: Állami Gazdaság. öreglak, v ve’.ítV 8002 A somogyvámosi Törekvés Mg. Tsz rövid határidőre, garanciával, min - denfajta gumüavítást vállai (gépjárműköpeny, gumitömlő, gumi- textil, hajtószíj gumicsizma). 8003 Egy év alatt a legjobbak közé Amikor a megye más ré­szén már értékelték egy-egy tsz-köai építőipari közös vál­lalkozás munkáját, a barcsi já­rásban még nem volt ilyen társulás. Az építkezéseket vál­lalatok, önálló tsz-brigádök kisipari szövetkezeteik végez­ték a közös gazdaságokban. Kimagaslott teljesítményével megbízhatóságával a barcsi Vörös Csillag Termelőszövet­Az igazgató utalt rá, és ezt később maguk az alapító tsz-ek elnökei is megerősítet­ték: eleinte aggályoskodtak a társulás jövőjét illetően. Ke­serű József darányi elnök mondja: — Éreztük, hogy kell a kö­zös vállalkozás, mert az építési feladatokkal csak így tudunk megbirkózni. Most, hogy befe­kezet építőbrigádja. Ez az egy­ség volt a gerince — s az ma is — a gyakorlatilag tavaly ja­nuár 1-én munkához látott társulásnak, a barcsi járási tsz-ek építőipari önálló közös vállalkozásának. Érdemes er­ről a fiatal vállalkozásról bő­vebben szólni, hiszen máris ott van a megye legjobbjai között, sőt néhány vonatkozásban jobb eredményeket ért el náluk. jeződött az első esztendő, és a számokat meg az elkészült épületeket nézzük, látjuk, hogy elértük, amit akartunk. Induláskor magam sem bíztam túlságosan. Megingatott az is, hogy akadtak vészharang-kon- gatók, akik deficitet jósolva igyekeztek kedvünket szegni Szövetkezetünk 300 000 forint fcal lépett be a vállalkozásba, — A vállalkozás létrejötté­vel örvendetesen enyhült a foglalkoztatási gond. Ez a? egyéves tapasztalat mindenkit meggyőzhet arról, hogy érde­mes társulni egyéb vonatko­zásban is. Olyan szövetkezetek az alapítók, amelyek a járás­ban éveken át szép eredmé­nyekkel gazdálkodtak, a múl* esztendőt is jól zárták. Életké­pesnek bizonyult ez a vállal­kozás, és továbbra is bizalom­mal segítjük munkáját. Süveges Sándornak, a Bar­csi Járási Pártbizottság első titkárának véleménye a vállal­kozás egyévi munkájára, an­nak eredményedre épül, s ezekről elismerően szólnak a termelőszövetkezeti épületbe­ruházásokat lebonyolító me­gyei vállalatok vezető is. Több mint 19,5 millió forint értékű munkát végeztek a vállalkozá dolgozói tavaly, s az egy em­berre jutó átlagos termelési érték 157 000 forint. Tiszta va­gyonuk ma már megközelíti a 4 millió forintot, a nyereségük pedig meghaladja a 3 milliót Egy munkanapra átlagosan csaknem 99 forint kifizetett munkabér jut. Most nyereség- részesedésként több mint két­heti fizetésnek megfelelő ősz- szeget osztanak ki, ezen felül 1000—6000 forint prémiumot adnak az arra érdemes dolgo­zóknak. A termelőszövetkezeteknek bőven megtérült a vállalko­zásba fektetett alapítási ösz- szeg. A szombaton megtartott évzáró közgyűlésen az igazga­tó tanács tagjai — a tíz tag­szövetkezet vezetői — úgy ha­tároztak, hogy nem veszik igénybe a jövedelem után já­ró visszatérítést, hanem meg­hagyják a vállalkozásnak a további fejlesztés elősegítésé­re. Ez a döntés is mutatja, hogy komolyan veszik a tsz-ek, amire társultak, s ez az egyik biztosítéka a további erősödés­nek. Hemesz Ferenc Több mint 220 embert foglalkoztatnak — Tavaly április közepéin amolyan kis zárszámadáséi: összegeztük, mit tettünk a megalakulásunk óta eltelt né­hány hónapban. A kilátások akkor biztatóak voltak és úg. tetszett, jó úton járunk. Ez a kezdeti eredmény is főként a tagszövetkezetek áldozatvália lásámak volt köszönhető ... Szabó Gyula igazgató íg emlékezik a kezdésre. Áldó zatválialásról beszél, s err megvan minden oka. Ugyani' az alapító közös gazdaságok átérezték ennek a társulásna' a szükségességét, és olyar. anyagi erővel »-léptek be«, s később is olyan együttérzést tanúsítottak, hogy sikerült ’túl­jutni a kezdeti nehézségeken Az újrendszerü banki hitelező- például némi zavart okozott; csekély anyagkészlettel rendel­keztek induláskor, gondoskod­ni kellett megfelelően képzett munkásokról. Igaz, hogy a barcsi Vörös Csillag Tsz bri­gádja összeszokott emberekből álló kollektíva volt, jelenté­keny technikai erővel is ren­delkezett, de mindezt bővíteni ' ellett, hiszen nagy feladato­kat állítottak a vállalkozás elé az alapító tsz-ek: joggal várták, hogy ez aa általuk lét­rehozott építőipari egység se­gít megvalósítani oly fontos gazdasági építkezéseket. Nem sajnálták hát a pénzt, s 19-ről 224-re emelkedett egy év alatt a vállalkozásnál foglalkozta­tottaik száma, közülük csupán az építőiparban százhetvenen dolgoztaik a múlt év végién. S hogy legyen utánpótlás is, az első évben több mint húsz ipari tanulót képeztek. érthető, hogy érdekeltek ezek a hírek. Kiderült, hogy rém­hírek. Ott győződtem meg er­ről a mi gazdaságunkban. Mintegy hárommillió forint ér­tékű építkezésünk volt tavaly. Ezt a vállalkozás végezte. Sa­mu István brigádvezető az építkezéseknél nemcsak jó munkát végzett, de még taná­csokat is adott. Fejsze Béláról ugyancsak jót mondhatok. Rózsa István kálmánicsai el nők szerint: — Mi, akik alapítottuk a vál­lalkozást, azért adtuk össze a pénzünket, hogy könnyebben építkezhessünk.. Ez így is tör­tént, s még biztatóbb a jövő. Feigii József, a komlósdi Béke Tsz elnöke arra int, hogy a vállalkozás minden dolgozó­ja külön-külön is igyekezzen megtartani a frissen szerzett tekintélyt. Losonczi Mihály, a barcsi Vörös Csillag elnöke az ésszerű gépesítésben, a gépek jobb kihasználásában látja a vállalkozás további erősödésé­nek egyik módját. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a vál­lalkozás vezetői és dolgozói so­hase feledkezzenek meg arról, hogy leik és miért hozták létre a társulást. Ügyelni kell a szö­vetkezeti jelleg megtartására, s többszőr kerítsenek sort a tagszövetkezetek vezetőivel történő beszélgetéseiére. Életképes vállalkozás Mit mondanak a tsz-elnökök? Egy hónap Amerikában Boeing-707-te! az óceán A fölfedezés dicsősége ma­rad Kolumbusé annak ellené­re, hogy az utóbbi évtizedek­ben szinte mindig akadnak, akik kétségbe vonják elsősé­gét. Az amerikaiak azonban őt tartják az igazi fölfedező­nek, s az Egyesült Államok egyik legnagyobb ünnepe minden év október 12-e, ami­kor New Yorkban színpom­pás felvonulásokkal tarkított ünnepségen emlékeznek meg róla. Kolumbus új világa nemcsak a XVI század em­bereinek az érdeklődését von­zotta. Amerika még ma is új. Sokat hallunk, beszélünk ró­la. Kit nem tartana izgalom­ban az a tudat, hogy — ha csak rövidebb időre is — át- rándulhat az óceán túlsó ol­dalára. Ezek közé tartozom én is. Mi tagadás, nem kis izgalom­mal készültem az egyhónapos útra. A Lufthansa repülőtársaság interkontinentális utasszállító gépe, a Boeing—707 a frank­furti repülőtérről emelkedett a magasba.. A hatalmas gép­óriás belsejében az utasok száma meghaladta a másíél- százat, de még így sem volt »telt ház-. Kicsi a világ. Egy gépen keltünk át az óceánon egy siófoki orvossal és egy szabolcsi tsz-parasztasszony- nyal. A többi utas jóval gya­korlottabb légiutazó volt, mint mi. Legtöbbjük elenged­te a füle mellett, amikor a gép úgy nyolcezer méter magas­ságban járt már, s a kapitány hangosbeszélőn keresztül be­mutatkozott. Gépiesen mond­ta a bizonyára nagyon jól ismert szöveget németül, an­golul: '»Szeretettel köszöntjük útitársainkat, s biztosíthatjuk mindannyiukat, hogy _ kilenc óra múlva az óceán túlsó ol­dalán leszünk.« Aztán a Boeing-gépek biztonságáról nyugtatott meg bennünket. (Csak a minap is két ilyen típusú gép katasztrófájáról I adtak hírt a világsajtóban.) •I Amikor már megismertük a gép adatait, csinos stewardess lépett elő. »Megnyugtatásul« — mint mondta — bemutatta, hogyan kellene alkalmaznunk az ülések alatt elhelyezett felfújható mentőöveket, ha netán mégis kényszerleszáll- nánk az óceán vizére. Mindez azonban elsősorban csak a magamfajta »mazsola« légiutasok figyelmét kötötte le. A szomszéd üléseken — nem tudni milyen nemzetisé­gű — két utas javában hor­kolt. Odébb kártyáztak. (Pe­dig nem is magyar labdarú­gók voltak.) Mások a napi amerikai vagy európai sajtó egy-egy lapját kezdték bön­gészni. Ismét mások levélírás­ba kezdtek, vagy képeslapo­kat forgattak. Úgy mondják, ez a megszokott kép az ilyen hosszú légíutazásokon. Ehhez még hozzá tartozik a nem magyar gyomornak szánt éte­lekből álló kétszeri étkezés. Minthogy a mi gépünk dél­után fél kettőkor startolt Frankfurtból, az ebéd és a vacsora. Titkolt izgalmunk lassan elült. A másfél száz utas nagy nyugalma ránk is átterjedt. Még az sem zavart, amikor egy-egy pillanatra »megmoz­dult« a gép. Ilyenkor — fi­gyelmeztetésre — ismét be­csatoltuk az ülések hevede­rét. Azt viszont sajnáltuk — legalábbis mi, magyarok —, hogy öreg kontinensünkből a felhő- és ködtenger miatt semmit sem láttunk. Gépünk már tízezer méter magasban volt, amikor a kapitány kö­zölte, hogy most haladunk el London fölött. Sajnos, egy pillanatra sem oszlott szét alul a ködtenger. A gép ma­gasan fölötte szállt, s a szik­rázó napsugarak úgy csillog­tak a felhőgomolyagokon, mintha hóhegyek sorakoztak volna alattunk. Időközben a Boeing jóvoltá­ból, amely ugyancsak nyelte a mérföldeket, egyre »fiatalod- . tunk«. Csaknem versenyt fu­tottunk a nyugatra tartó nappal. Idehaza már régen kigyúltak a városi fények, amikor mi térképszerűen megláttuk az amerikai konti­nens előtti szigetvilágot az Atlanti-óceánban. Ott még kora délután volt. Ugyanígy a bostoni érkezéskor is. Itt volt az első hivatalos útlevél- vizsgálat, majd pedig föltöl- tötték a repülőgép üzem­anyagtartályait. Valamilyen ok miatt azonban késve in­dultunk tovább. Ennek aztán később tiszta szívből örültünk. Bostonból Philadelphiába — amely az úticél volt — ugyan­is New York fölött vezet el az út. Ezt a hatalmas világ­várost igazán csak repülőgép­ről lehet áttekinteni. Hálósak voltunk a Lufthansa személy­zetének, amiért a felszállás után csak alig háromezer mé­ter magasba emelkedtünk föl. Így aztán jól láthattuk a már kivilágított amerikai metro­polist. A színes neonok ka- valkádja törte meg a sakk­táblakockák egyhangúságát. Felülről nézve ugyanis New York egy hatalmas sakktábla. Szinte matematikai pontos­sággal négyzeteket zárnak kö­rül az utak és a sugárutak. Jó másfél órás késéssel (te­hát nemcsak a mi vonatjaink és autóbuszaink késnek) föl­det ért a Boeing—707-es. Úgy érzem, valójában csak ekkor engedett föl a hosszú légi­ét alatti titkolt szorongás. Vámvizsgálat. Hogy mit je­lent ez »amerikai módra«? Egyáltalán nem volt »nagy­stílű«. A néger vámtisztviselő egyenként nézte át az érke­ző utasok diszkrét ruhanemű­jét is a bőröndökben. A sza­bolcsi asszony három szem piros jonathán almája, ame­lyet az idegenbe szakadt ro­konainak szánt mutatóul, az elkobzott tárgyak közé került. Amerikában udvarias, de na­gyon alapos, lassú és igen szi­gorú a vám. Növényt és gyü­mölcsöt nem szabad az új vi­PLiladelphial utcakép a vá­rosháza tornyából. lágba bevinni. Az államok ez­zel akarják megakadályozni, hogy különböző fertőző be­tegségek terjedhessenek eL A hivatalos találkozó utáni beszélgetésnél az egyik vám- tisztviselő kérdésemre el­mondta, hogy a nagy alapos­ság nem bizalmatlanság, ha­nem elsősorban a kábítószer­csempészet elleni küzdelem velejárója. Nem volt gyümölcsünk. Ká­bítószerrel sem akartunk »kedveskedni« szeretteinknek, így aztán hamarosan ott áll­tunk a rohanó amerikai élet forgatagában, ahol vendéglá­tónk mintegy ötezer gépkocsi közül választotta ki az övét, amely szálláshelyünkre vitt bennünket. Kovács Sándor (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom