Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

Vasárnap, 1969. január 5. 3 SOMOGY! NÍPtAP A miniszterhelyettesi értekezlet megállapítása: Kívánatos a megye erdőgazdaságának, faiparának mielőbbi fejlesztése JÓ ÚTON HALAD A MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBERKÉPZÉS Mezőgazdasági pilóták továbbképzése A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium re­pülőgépes növényvédő állo­másának kaposvári bázisán — Kaposújlakon — minden évben megrendezik a mező- gazdasági pilóták továbbkép­zését. A múlt év utolsó hó­napjaiban két turnusban összesen nyolcvanketten in­dultak az előkészítő tanfo­lyamon, hogy eredményesen megvédhessék “-jogosítványu­kat-« és a repülőgép vezeté­séhez szükséges szolgálati igazolványukat. A rendelke­zések szerint ugyanis min­den évben bizonyítaniuk kell, <MTI-rotd, Bajkor József felvétele) hogy alkalmasak ennek a felelősségteljes munkának az ellátására. A továbbképzésen a mező- gazdasági pilóták tovább bő­vítették ismereteiket. A to­vábbképzést Szerencsés And­rás főpilóta és Császár Ká­roly vezette. Az idén tovább folytatódik a mezőgazdasági repülőflotta pilótáinak to­vábbképzése. Kaposújlakon a tervek szerint még ebben a hónapban újabb tanfolyam kezdődik. Képünkön: a rádió­navigációs ismereteiket gya­korolják egy AN—2-es repü­lőgép pilótafülkéjében. Javuló ‘ Öreglakon Egy szülői értekezlet tapasztalataiból MINDÖSSZE HÁROM ÉVE kezdte meg a fiatalok oktatá­sát az öreglaki szakmunkás- képző iskola. Hallgatóinak zöme falusi fiatal, akik a me­zőgazdaságban akarnak szak­emberekké válni. A tanulók többnyire kertészkedő tsz-ek- től ‘kerülnek az iskolába. A fiatal oktatási intézmény igyekszik a körülményeknek megfelelő képzettséget nyúj­tani; azt akarják elérni, hogy a hallgatók vizsgáik után a szükséges ismeretek birtoká­ban vállalhassák a rájuk bí­zott szakmai feladatokat. Bár az igyekezet megvan az isko­la tantestületében, eredménye­ket is felmutatnak, mégsem kapunk teljesen kedvező ké­pet a hallgatók képzéséről, ha közelebbről vizsgáljuk annak körülményeit. Az iskola évenként három­szor tart szülői értekezletet, s azon a szülőkön kívül az ér­dekelt gazdaságok vezetői is részt vesznek, hogy megis­merkedjenek a szakmunkás­képzésben fölmerült problé­mákkal. A legutóbbi értekez­leten a hozzászólások és véle­mények a vártnál több hiá­nyosságot hoztak felszínre. Sok szülő fölvetette, hogy a bent lakó tanulók ellátása nem kielégítő. Bár eddig sem volt megfelelő tánsalgóhelyi- ség, a hálószobákban csak egy villany égetését engedélyezték azzal a magyarázattal, hogy a hálószoba alvásra szolgál és nem olvasóterem. A fűtésre is panaszkodtak. Este még meg­felelő az átlagos hőmérséklet, de éjszakára annyira kihűlnek a hálószobák, hogy a hidegtől nem lehet nyugodtan pihenni. A szakmai oktatással szem­ben is hangzottak el bíráló vélemények. Több szemlélte­tésre volna szükség. A gyere­keket nem nevelik kellően önállóságra. Általános panasz, hogy a tanulók 70—80 százalé­ka nem ismeri meg oly mér- fgkher a szakmát, s nem ren­delkezik olyan gyakorlattal a vizsgák után, hogy biztonsá­gosan vállalkozhatna önálló feladatok ellátására. Ugyanak­kor azt is fölvetették, hogy a tsz-ek nem támogatják meg­felelően a végzett szakmunká­sokat. Sok termelőszövetkezet­ben azt tartják, hogy a szak­munkásiskolából kikerült hall­gatótól — megfelelő gyakorlat nélkül is joggal elvárható a szakma tökéletes ismerete. a helyi Állami gazda­ságtól IS több segítséget várnak. Szakembereik megte­hetnék, hogy folyamatosan fi­gyelemmel kísérik a hallgatók gyakorlati képzését Sajnos előfordul, hogy a gazdaság ki­szállítja a tanulókat mun­kára, visszaszállításukról azon­ban már nem gondoskodik. Emiatt többen megfáznak, megbetegednek. Nincs rend­jén, hogy a tanulók gyakor­lati oktatására kijelölt gazda­sági dogozók esetenként nyom­dafestéket nem tűrő hangot használnak. Sokan kedvetle­nül végzik feladataikat, mert úgy órák, hogy nem minden esetben veszik figyelembe a szakmai jelleget, és sokszor kapnak olyan feladatot amely nem gyarapítja ismereteiket Völgyesi János, az állami gazdaság igazgatója az észre­vételekre válaszolva elmond­ta, hogy technikai nehézségek és szervezési problémák miatt valóban előfordulhattak hibák. De ígérte, hogy a tantestület­tel összefogva mindent meg­tesz a körülmények javítá­sáért Biztosította az iskolát hogy ha szükségessé válik, akkor szakemberekkel és tech­nikai berendezésekkel az ed­diginél is nagyobb támogatást fognak nyújtani. Dancsó József, az iskola igazgatója szerint a nehézsé­gek legfőbb okozója az volt, hogy működésük óta egy szak­oktatóval dolgoztak, de őt is az állami gazdaság biztosítot­ta- Ez a probléma már meg­oldódott mert december ele­jén a megyétől egy kisegítő oktatót kaptak A feltételek további javulását jelenti az is, hogy 1969. január 1-től új fő­hivatású nevelő áll munkába. REMÉLHETŐ, hogy a szü­lői értekezleten fölmerült eeészséees észrevételek hatá­sára folytatódik a javulás, s a szülők, a tsz-vezetők és az is­kola tantestületének összefo­gásával megszüntetik a hibá­kat, ily módon lehetőség nyí­lik olyan szakmunkások ne­velésére, akik helytállnak a kertészeti termelésben. — Erdőben szegény, fában gazdag ország vagyunk! Ezt a tréfás, de nagyon találó meg­állapítást tette Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első tit­kára azon a tanácskozáson, amelyen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetői Somogy erdőgazdaságá­nak, faiparának helyzetét, fej­lődésének lehetőségeit vitatták meg. Zelnik Sándor és Németh Vilmos, az erdőgazdaságok ve­zetői pedig arról számoltak be, hogy ők és dolgozóik is fájó szívvel látják, mint megy ve­szendőbe az erdőn a drága fa — évente mintegy 10—15 000 köbméter! —, összegyűjteni vi­szont nem érdemes, mert elad­ni, feldolgozni nem tudják. Nem mai s nem is csak so­mogyi gond ez. Az illetékes szakemberek már régóta lát­ják: országunk fafeldolgozó ipara nem tartott lépést az er­dőtelepítésekkel, az erdőgaz­dálkodással, s a faipar — bár némi fejlődés itt is van — egy­re kevésbé képes a mind na­gyobb mennyiségű nyersanyag feldolgozására. S ez nemcsak olyan gondot okoz, hogy drága pénzen va­gyunk kénytelenek fát impor­tálni, de azzal is jár, hogy építőiparunk gyakran faanyag­hiány miatt marad el sürgős építkezésekkel, lakások, mező- gazdasági épületek befejezésé­vel, F orgácslapépü let- elem-gyár kellene Ezért is hallgatták nagy ér­deklődéssel az értekezlet rész­vevői Schmal Ferencnek, a MÉM főosztályvezetőjének sza­vait, aki a várható fejlődésről és a megoldás lehetőségeiről beszélt Megyénk erdőgazdasági, ál­lami gazdasági, tsz-erdeiből jelenleg csaknem 400 000 köb­méter fát termelnek ki évente. Ez a mennyiség 1980-ra meg­haladja majd az évi 700 000 köbmétert (Sót a megye erdé­szetednek vezetői szerint egy­millió köbméterre lehet számí­tani. Az ipari és tűzifát meg a faipari vállalatoknak adott anyagot leszámítva még így is jelentős mennyiség marad, amelyet érdemes helyben, il­letve megyénkben feldolgozni. — Forgáoslapelem-gyárat kéül létesíteni Somogybán, hogy hasznosíthassuk az egyébként veszendőbe menő fát Ezekből az elemekből olcsóbban és gyorsabban lehet építkezni a mezőgazdaságban, s csökken a szállítási költség is. Ezenkívül arra is szükség van, hogy az erdőgazdaságok mostani kis fafeldolgozó telepei helyett ke­vesebb, de nagyobb kapacitá­sú üzemeket hozzunk létre a jelenleginél alkalmasabb he­lyen, az erdők közelében — hangzott a javaslat Közös vállalat — vállalkozás? A tanácskozás részvevői jó­nak. hasznosnak tartották a ja­vaslatot többen azonban ag­gályuknak adtak kifejezést hogy a megvalósításhoz szük­séges pénzt honnan és miből fedezzék. Az erdőgazdaságok és a megye faipari vállalatai csak annyi pénzzel rendelkez­nek, amennyi a jelenlegi mun­ka végzéséhez elengedhetetle­nül szükséges. Végül vala­mennyien azt javasolták, hogy fogjanak össze az erdőgazdasá­gok, az állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek s azok a vállalatok, amelyek ugyancsak érdekeltek megyénk mt- tógaz­daságának fejlesztéseket, illet­ve azok, am:lyek az új üzem termékeit forgalomba hozzák majd. Erről beszélt Bohr.i Jó­zsef, a megyei tanács vb-elnö- ke, Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára, Földes László miniszterhelyettes és mások. Szavaikból az tűnt ki, hogy az új gyár' termékei, az épületelemek nemcsak a mező- gazdaságban, hanem a Balaton menti kis nyaralók építéséhez is nagyszerűen felhasználhatók. Érdekes javaslatot tett dr. Gergely István miniszterhe­lyettes: Érdemes 1 rinne arra is gondolni — mondotta —, hogy ez a forgácslapelem-gyár ne csak épületelemeket készítsen, hanem teljesen fölszerelt, be­rendezett épületeket, üzemeket is, mert ez jelentősen növelné az építőipari kapacitást s az üzem termelési értékét is. — Amikor megyénkben járt legutóbb Kádár János elvtárs, arra hívta fel figyelmünket, tegyünk meg mindent azért, hogy Somogy mezőgazdaságát mintaszerűvé fejlesszük. Ez a forgácslapelem-gyár jelentős segítséget nyújt e feladat vég­rehajtásához — mondotta Né­meth Ferenc, a megyei pártbi­zottság első titkára. Több más ötlet, javaslat is elhangzott még Arról is szól­tak az értekezlet részvevői, hogy csökkenteni kellene az erdőgazdálkodásra évenként szánt összeget, s érdemes volna azt a pénzt a faipar fejleszté­sére fordítani. — Somogy fejlődése, előre­haladása érdekében, de nép- gazdasági szempontból is fon­tos a megye erdőgazdaságának, faiparának mielőbbi fejleszté­se — összegezte az ezzel kap­csolatos vitát dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. Végleges megállapodás ugyan még nem született, hiszen még igen sok a feladat e téren, mindenekelőtt számba kell venni a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, össze kell fogni az erőket. E.1 kell még dönteni, hogy közös vállalat, vállalkozás a megoldás útja, vagy pedig más anyagi erőfor­rásokat kell keresni! Abban vi­szont megállapodtak, hogy a MÉM szakemberei a megye képviselőivel együtt 1969. szep­tember végéig kidolgozzák So­mogy’ erdőgazdaságának, fa­iparának fejlesztési tervét. Teljes az egyetértés abban is, hogy a forgácslapelem-gyá- rat a negyedik ötéves tervben okvetlenül meg kell építeni, s annak legmegfelelőbb helye Marcaliban lesz. Megérdemelt elismerés Megyénk mezőgazdasági szak­embereinek képzése is szere­pelt a miniszterhelyettesi érte­kezlet napirendjén. Dr. Guba Sándor igazgató számolt be a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum munkájáról, az ok­tatásról, a felső- és középfokú szakemberképzésről, a szak­munkásképzésről, illetve a ku­tató és szaktanácsadó mun­káról. A miniszterhelyettesek s a megye vezetői is elismeréssel szóltak a Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum munkájától. Dr. Szűcs Kálmán, a MÉM oktatási főigazgatóságának ve­zetője, Fábri István, a megyei pártbizottság osztályvezetője es mások is megállapították, a technikum nagy érdeme el­sősorban az, hogy olyan u. képzett szakembereket bo. ó ki, akik megyénkben és ír, sutt is megállják a helyül,: s előre viszik mezőgazda, ló­gunk fejlesztését. — Köszönet ezért a lelt Is­meretes munkáért. A techni­kum vezetői, tanárai az elmú években olyan tevékenység . fejtettek ki, hogy megérderr . a munkájuk további színvona­lának emeléséhez kért és szük­séges segítséget — mondotta Németh Ferenc, a megyei párt- bizottság első titkára. Az értekezlet részvevői ki­fejtették az oktatással, a szak emberképzéssel s a tovább képzéssel, valamint a kutató munkával és a szaktanács;- fejlesztésével kapcsolatos ja­vaslataikat. Dr. Dimény Imre ezeket mondotta: — A Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum or­szágosan is az egyik legjobb iktatási intézményünk. Szük­ségesnek, indokoltnak tartom a fejlesztésre vonatkozó javas­latokat Elképzelésünk szerint egész Dunántúlon itt alakíta­nánk ld az állattenyész<; szakemberképzés központ . Megadjuk az ehhez szüksé segítséget, s úgy végezzük a munkát, hogy a kapós: Felsőfokú Mezőgazdasagi Tech­nikum 1970—71-ben — első l:ö zött az országban — főiske'ó.- ivá alakulhasson át — moc I dotta. Sz. L. Budapestnek is dolgoznak A Nagybajomi Építőipari Ktsz komfortrészlege eddig munkaruhákat készített. A kö­zelmúltban áttértek a minő­ségi pantallók, a fiú- és férfi csizmanadrágok gyártására. Áruikat a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalatnak, a Pest megyei kis­kereskedelemnek, a Centrum, a Verseny és még más budi­pesti áruházaknak szállítják. Egész évi termelési értékük négymillió forint. A részleg egy része ötszáz garnitúra ágyneműt készített az ünne­pekre a Pest megyei Kis­kereskedelmi Vállalatnak. K. Varga József 02320102010201

Next

/
Oldalképek
Tartalom