Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

1 »-'A.. A* VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESOLJETEK °OSVÁ? >-b Ára: 70 fillér Somogyi Néplap AZ MSZMP.ME GYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. évfolyam, 20. szám 1969. január 25., szombat A párizsi új szakasz A saigoni delegáció által provokált párizsi asztalvita ■— amelynek segítségével az amerikai—saigoni fél tíz hé­ten át megakadályozta a né­gyes tárgyalások megkezdé­sét — végül is nem hozott semmiféle eredményt sem Saigon, sem Washington szá­mára. A múlt szombati elő­készítő ülést, amelyet ma már az első érdemi tárgyalás követ, méltán tekinthetjük a VDK és a DNFF állhatatos politikája és szilárd tárgyalá­si pozíciója fényes eredmé­nyének. E siker lényege az, hogy a saiganiak és az amerikaiak zsabotázsa ellenére ma mé­giscsalt négyes értekezlet kez­dődik a Kléber-sugárúti palo­tában, amelynek egyik teljes jogú részvevője: a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front. Hiszen az asztalvitát 70 napon át azért erőltették a saigoniak, azért nem akartak a kerek vagy a négyszögletes asztalformába beleegyezni, hogy »kettős értekezletté« szűkítsék a párizsi tárgya­lást, melynek az egyik olda­lon »a szövetségesek«, a má­sik oldalon »a kommunisták« vesznek részt Így akartak el­kerülni, hogy legalább is de facto elismerni kényszerülje­nek a DNFF-t A Thieu—Ky-féle pozíciók feladását azonban a múlt hé­ten számos körülmény sür­gette. Ezek között a legfon­tosabb, hogy valóságos ver­senyfutás alakult ki a törté­nelmi bizonyítványát szépíte­ni óhajtó Johnson, s az elnö­ki hivatalt átvevő Nixon kö­zött, melyiküké legyen a tár­gyalási akadályok elhárításá­nak érdeme. Rogers, Nixon külügyminisztere már a múlt hét szerdáján bejelentette a szenátus külügyi bizottságá­nak, hogy az új elnök kész e feladat megoldására. John­son párizsi megbízottjának, Harrimannek szinte a lelépő elnök utolsó hivatali óráiban sikerült a VDK küldöttségé­vel az egyeszséget megkötnie. Nixomnak nem maradt más hátra, mint jó képet vágni a dologhoz és hangoztatni, hogy »az új adminisztráció kon­taktusban áll a régivel« s minden »kölcsönös konzultá­ciók alapján történik«. Most mindenképpen új sza­kasz kezdődött el a vietnami konfliktus sokesztendős tör­ténetében: a hadviselő lelek mindegyike egy tárgyalóasz­tal köré ült le. Nem kétséges, hogy ebben a most kezdődő szakaszban a saigoni—ameri­kai fél még súlyos akadályo­kat fog a kibontakozás elé gördíteni. Mégis a mai talál­kozó már érdemi kérdéseket vet fel, s ez mindenképpen pozitív előjelű dolog; kezde­te lehet a tényleges politikai kibontakozásnak. A VDK és a DNFF szán­dékai teljesen világosak: mindketten a Vietnam elleni amerikai agresszió teljes és végleges beszüntetését óhajt­ják. Szabad, független, semle­ges és virágzó Dól-Vietnam megteremtése a céljuk, olyan országé, amelynek földjén egyetlen idegen katona sem tartózkodik, s amely a béké­ben, saját elhatározásából, északi testvéreivel egyetértés­ben dönt majd a két ország­rész újraegyesítésének mód­járól, az egységes, szabad Vietnam megteremtéséiről. Korántsem ilyen egyértel­mű az amerikai—saigoni tár­gyalási koncepció, különösen azután, hogy az amerikai fél »menet közben« cserélt dele­gáció-vezetőt. Henry Cabot Lodge, aki 1960-ban elnökje­löltként együtt szenvedett ve­reséget Nixonnal J. F. Ken­nedy ellenében, hosszú ideig »héja« hírében állt: saigoni .nagykövet korában azt vallot­ta, hogy egyedül a katonai győzelem vezethet Vietnam­ban megoldásra. Azonban, akárcsak Nixon a tavalyi vá­lasztásokon, úgy most Lodge is »új arccal« jelentkezett a politika színpadán, mérsékel­tebb hangon nyilatkozik, s Párizsba utazásakor az állás­pontja felöl érdeklődő újság­írókat arra kérte, ne tekint­sék őt sem »héjának«, sem »galambnak«, hanem — rea­listának. Washingtonban és Saigon­ban arról szivárogtatnak ki híreket, hogy az Egyesült Ál­lamok rövidesen 65 ezer fő­vel kívánja csökkenteni 540 ezer főt számláló dél-vietna­mi haderejét E lépés katonai jelentősége elhanyagolható lenne, politikai gesztusnak azonban el lehet fogadni. Más hírek viszont kérdésessé te­szik, komolyan gondolják-e a létszámcsökkentést? A John­son által ez évre elfogadta­tott és Nixon által is helyeselt amerikai költségvetés 25,4 milliárd dollárt irányoz elő a vietnami fiaborúra. Igaz, ez az összeg 3,4 milliárdda! ki­sebb a tavalyi kiadásnál, de még így is olyan óriási, hogy nyilvánvalóvá teszi: az Egye­sült Államok »betervezte« a vietnami háború folytatását. Nagyon valószínű, hogy az amerikaiak egyidejűleg akar­ják katonai és politikai esz­közökkel szorgalmazni a Sai­gon! kormány megszilárdítá­sát, s addig elhúzni a dolgo­kat, amíg a VDK és a DNFF bele nem fárad a háborúba. Teljesen jogos tehát Tran Buu Kiemnek, a DNFF pári­zsi küldöttsége vezetőjének megállapítása: »Az amerikai kormány és a saigoni rend­szer még mindig nem döntölt véglegesen a politikai megol­dás mellett. A DNFF a harc­mezön cs a tárgyalóasztal mellett egyaránt folytatja küzdelmét a dél-vietnami nép függetlenségéért.« Sz. L. I. Az Agrártudományi Egyesület tisztújító küldöttközgyűlése A lakásépítés vállalati támogatása 15 százalék előtörlesztés — 30—40 ezer forint állami árkiegészítés — Nagycsaládosok, régi dolgozók előnyben Pénteken megjelent a pénz­ügyi és építésügyi és városfej­lesztés} és a munkaügyi mi­niszter együttes, rendelete a la­kásépítés vállalati támogatásá­ról. Az új jogszabály lehetővé teszi, hogy a részesedési és a fejlesztési alap egy részét a vállalatok dolgozóik lakásépí­tésének segítéséire fordítsák. A részesedési alapból fel­használt összeget maga a vállalat állapítja meg, a fejlesztési alapnak pedig legfeljebb 10 százalékát le­het felhasználni e célra. Az így képzett lakásépítési alapból hozzájárulhatnak a dolgozók társas- és családiház­építéséhez, szolgálati lakáso­kat építhetnek, ha pedig a vál­lalat segíti a tanács bér- és szövetkezeti lakásépítését, úgy kijelölheti bizonyos számú la­kás bérlőjét. A telepszerű, kon­centrált építkezések előmozdí­tására a vállalatok egymássá! társulva is szervezhetik a munkát. Vállalati segítség esetén tár­sas- vagy családi ház építése­kor a dolgozó előtörlesztésének el kell érnie a lakás árának 15 százalékát. Igénybe lehet ven­ni OTP-hitelt is, amely azon­ban nem haladhatja meg az ár 25 százalékát, ha a -vállalat nem házilag építi a lakást, úgy 30—40 ezer forint árkiegészí­tést is nyújt az állam. A lakásépítéshez nyújtott vállalati hozzájárulást a dol­gozó az OTP-kölcsönnél szo­kásos időtartam alatt kamat­mentesen fizeti vissza, de évi 1 százalékos kezelési költséget fel lehet számítani A vállalat huzamosabb munkaviszony kikötése alapján, továbbá a nagy- családosoknak a fizetési kötelezettséget enyhítheti, a készpénzfizetési kötelezettség egy részét megelőlegezheti. A vállalatok a jogszabályok­ban megállapított keretek kö­zött egyéb segítséget is nyújt­hatnak a dolgozók társas- és családiház-építéséhez. Megfe­lelő térítés ellenében a saját építő, szak- és szerelőipari, va­lamint tervező kapacitásokat is felhasználhatják, ha ez nem gátolja a vállalati feladatok elvégzését A rendelkezés fel­hívja a vállalatokat hogy te­gyék lehetővé a munkára je­lentkező dolgozók közreműkö­dését is. A rendelkezés az állami gaz­daságok kivételével az állami vállalatokra, a fogyasztási és értékesítő kisipari és háziipari szö­vetkezetekre, valamint a szövetkezetekre terjed ki. Az állami gazdaságok dolgo­zóinak kedvezményes lakóház épíkezését már korábbam sza­bályozták. Mivel a rendelet január 24-én lépett hatályba, a folyamatban levő építkezések­nél még nem 'lehet alkalmazni a kedvezményeket Az űrhajósok saj tóértekezlete Moszkvában A Szojuz—i és a Szo­juz—.5 űrrepülői pénteken a moszkvai állami egyetem au­lájában négyszáz külföldi és szovjet újságíró, valamint tu­dósok, diplomaták és közéleti személyiségek jelenlétében két óra hosszat tartó sajtóértekez­leten számoltak be kozmikus utazásuk tapasztalatairól. A kétezer megjelent helyé­ről felállva viharos tapssal köszöntötte Vlagyimir Satalo- vot, Borisz Volinovot, Jev- genyij Hrunovot és Alekszej Jeliszejevet. Kijutott a taps­ból a sajtóértekezleten részt vevő űrhajós társaiknak is — Valentyina Tyereskovának, Beljajevnek, Beregovojnak és a többi kozmdnautának. A sajtóértekezletet Keldis, a Szovjet Tudományos Aka­démia elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a Szo- juz—4 és a Szojuz—5 kísérle­te nagy szerepet tölt be ab­ban, hogy előfeszítsük jö­vendő űrexpedíciónkat más bolygókra. Az űrhajósok közül első­ként Satalov, a Szojuz—4 űr­hajó parancsnoka lépett a mikrofonhoz. Űj mozzanat­ként közölte, hogy mint űrpi­lóta kiképző is tevékenyke­dett a repülés során. A Szo­juz—i űrhajó parancsnoki helyét társainak is átadta. Volinov, a Szojuz—5 pa­rancsnoka azt emelte ki, hogy az űrhajók orbitális fülkéi a kozmonautáknak a világűrbe történt kilépésekor és vissza­térésekor zsilipkamrás rend­szerrel működtek: Ez megkí­mélte őket attól, hogy a re­pülés ideje alatt állandóan szkafandert kelljen visel­niük. Hrunov, aki elsőként hagy­ta el a Szojuz fedélzetét Dél- Amerika fölött, elmondotta: »Amikor a fedélzeti nyílás kitárult, az űrhajóba napfény­áradat özönlött. Az űrhajóból kilépve ragyogó látványt nyújtott a Szojuz—4 és a Szojuz—5. A napfényt vissza­verve csillogtak. Közvetlenül előttem volt a Szojuz—4. Re­pülőgépre hasonlítót nagy, hosszú »törzse« s a napele­mek pedig olyanok, mintha a gép »szárnyai« lettek volna«. Jeliszejev hangsúlyozta, hogy a világűrön át történt átszállás rendkívül fontos kí­sérlet a nem távoli jövő szempontjából, amikor is még súlyosabb orbitális állomások összeszerelése válik szüksé­gessé. Ezt követően a megjelentek tapsa és éljenzése közepette* Keldis akadémikus kitüntette a négy bátor űrhajóst a Ciol- kovszkij Emlékéremmel. Az űrhajósok ezután az új­ságírók kérdéseire válaszol­tak. Mintegy félezer mezőgazdá­ig; szakember jelent meg én teken délután a Magyar grártudoményi Egyesület V. sztújító küldöttgyűlésén. Dr sós Gábor miniszterhelyettes­ek, az egyesület elnökének legnyitója után dr. Diméni nre mezőgazdasági és élelme- isügyi miniszter, az egyesület [elnöke tartott előadást ag- írpolitikánk időszerű kérdé­siről. A többi között beszélt a mi- iszter a mezőgazdasági szak- mberek szerepéről is. El- londta, hogy ekkora szakmai eiő még soha nem összponto­sult mezőgazdaságunkban. Sajnos azonban még mindig vannak olyan termelőszövetke­zetek, amelyek nem ismerték fel a jól képzett mezőgazdasági szakemberek foglalkoztatásá­nak előnyeit. A közeljövőben el kell érni, hogy minden üzemben érvényesüljön a szak­képzett dolgozók szaktudása. Ezután György Károly, az egyesület főtitkára terjesztette elő beszámolóját. A küldött közgyűlés ma reggel az elhang­zottak fölötti vitával és a tiszt újítással folytatódik. Tanácskozás a mezőgazdasági szakmunkásképzésről Tegnap Kaposváron, a Ha­zafias Népfront klubjában a megye mezőgazdasági szak­munkásképzésének helyzeté­ről tanácskoztak a szakmun­kásképző iskolák igazgatói, a. Hazafias Népfront, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a megyei nőtanács és a KISZ képviselői. Szikszái László, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának munka­társa vitaindító előadásában elemezte az elmúlt években elért eredményeket és ismer­tette a további feladatokat. Elmondta, hogy a megyében a mezőgazdasági szakmunkás- képzés annak ellenére, hogy a körülményekhez viszonyítva szép eredményeket ért el, még mindig nem elégíti ki a fejlő­dő mezőgazdaság igényeit A jelenleg működő négy szak­munkásképző iskolába évente 269 fiatalt vesznek fel. Ez többnyire „ megfelel az igé­nyeknek, de a szakmai kép­zést tovább kell fejleszteni. A beszámoló után a hozzá­szólásokból kitűnt a kívána­lom, amely szerint be kell bi­zonyítani: a szakmunkásképző iskolák olyan fiatalokat adnak a mezőgazdaságnak, akik az egyes szakterületeken ismerik a modern termelési módszere­ket, a legfejlettebb technikát, és annak szakszerű alkalma zásával a mezőgazdasági gépe­zet értékes motorjai lehetnek. Ehhez szükséges, hogy magas képzettségű tanárok, nevelők, fejlett technikai berendezések és megfelelő kulturális feltéte­leik álljanak rendelkezésre; hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és a társa­dalmi szervek támogassák a szakmunkásképzést. Nem sza­bad, hogy az iskolából kikerü­lő szakmunkások segítség hiá­nyában elveszítsék önbizalmu­kat és elidegenedjenek a szak­mától. Kapjanak a végzett fiatalok a képzettségüknek megfelelő munkaterületet és beosztást. A különböző társadalmi szervezetek a tantestületekkel együtt elkövetnek mindent, hogy a hallgatók ne csak a szakmájukat ismerjek meg, ha­nem olyan általános műveltsé­get kapjanak, amely ha nem is azonos szintű a gimnáziumi és technikumi képesítéssel, de megfelelően alakítja a fiatalok életszeméletét. Cél, hogy hái o n év után művelt, politikai’:: képzett, szakmájukat ism; fiatalok térjenek vissza fa':1 jukba, s a tagság, a vezető', i támogatásával megtalálják a helyüket A tegnapi tanácskozás e gon­dolatok jegyében határoz a meg a további tennivalókat, a mezőgazdasági szakmunkás­képzői soron következő felada­tait. K. V. 3. Színes televízió Rövidesen befejezik a színes televízióadó szerelését az Elektromechanikai Vállalat dol­gozói. Az adó a Széchenyi-hegyi adótoronyban kap végleges elhelyezést, s amint ar­ról a lapok is már hírt adtak, két hónap múlva megkezdődik a kísérleti adás. A ké­pén; A nagyfeszültségű hálózati transzformátor elhelyezése az adóberendezesben. (iyi'rj Eotó — Bajkor felv.) VSSMNflP! SZÁMIJUK laRífllMÁBÓl LAJOS GÉZA: Fények a faluszélen (3. old.) HORAN FI BARNA: Elrejtett gyerekek — napfényben (4. old.) BAN ZSUZSA: Kültúrntisszló bábokká* (5. old.) DEMETER HEDVIG: Emlékidéző meditációk (5. old.) ANDRASSr ANTAL: „Üzenet a foldesuraknak‘a (6. old.) GYŐRI LÁSZLÓ: ötven éve halt me. Ady Endre {7. old.) HUBAY SÁNDOR: Nyugdíjba ment az inkeiek doktor bácsija (12. old.) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom