Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-24 / 19. szám

Péntek, 1969. január 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP A bízaSom értéke A címben szereplő bizalom értékét, például a lakosság tu­lajdonába kerülő új fogyasz­tási cikkeknél, kétségtelenül az árucikk használat során megmutatkozó minőségi tulaj­donságai szabják meg. Ettől függ az is, hogy a vásárlók di- csérően vagy elítélően véle­kednek az árucikket gyártó üzemről, vállalatról, szövetke­zetről. A minőség tehát biza­lom kérdése. Ilyenkor, az új esztendő első heteiben nagyon is indokolt elgondolkozni arról, vajon 1968-ban, a gazdaságirányítási reform első esztendejében, hogyan alakult a helyzet a minőség körül. Természetesen olyanfajta felmérés, amely »•globálisan-“, summásan ítélné meg az árucikkek minőségé­nek alakulását, nincsen, nem is létezhet. Ha azonban külön­féle fogyasztási és termelő cik­kek körében vizsgálódunk a minőségi színvonal növekedé­séről vagy csökkenéséről, meg­közelítően képet alkothatunk erről a fontos kérdésről. Itt van például a fogyasztási cikkek széles köre. Bár az el­múlt esztendőben, különösen az év második felében több jó minőségű belföldi új ter­mék került forgalomba, és ta­pasztalható volt a választék bővítésére, a korszerűbb áru- választék kialakításra mutató tendencia is, nagy általános Ságban baj volt a minőséggel. Mindazok a vizsgálatok, ame­lyeket például a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet hi­vatalból elvégzett, mind pedig a kereskedelmi hálózatban fel­merült vásárlói és kereske­delmi kifogások azt mutatták, hogy a korábbi évekhez ké­pest megnőtt a reklamációk száma A húsipari készítmények, a sütőipari úgynevezett fehér­termékek, egyes gyorsfagyasz­tott árucikkek, konzervek gyakran nem szabványos mi­nőségben kerültek' forgalomba. Továbbra is jogosan kifogá­solták a lábbelik és a bútorok minőségét 1968 harmadik ne­gyedévében pl. a minőségileg ellenőrzött bútorok között a KERMI egyetlen egy hibát­lan darabot sem talált A mi­nőség romlása volt tapasztal­ható számos forgalomban lé­vő belföldi és import háztar­tás-vegyipari terméknél, a saj­tó annak idején hírt is adott arról, hogy néhány gyártmány értékesítését meg kellett tilta­ni. Ugyancsak az elmúlt év harmadik negyedévében növe­kedtek a kereskedelmi és vá­sárlási kifogások a Lehel hű­tőszekrények egyes típusainak minőségére, a hűtőszekrények garanciális javítására. S itt mindjárt, éppen ennél az utóbbi példánál álljunk meg néhány további gondo­latkapcsolásra. A minőségvizs­gáló szakemberek ugyanis fe­lelősséggel állítják, hogy a mi­nőségi hibák feltárása után a szóban forgó készülékeket elő­állító gyár, jelen esetben a hűtőgépgyár, hathatós intézke­déseket tett a gyártási hibák megszüntetésére, a Lehel hű­tőgépek minőségének stabili­zálására. Vagy egy másik pél­da: a 705 típusjelű, tolóspyos háztartási mérlegek esete. Mi­nőségi kifogások (gondatlan szerelés, kivitelezés, festési hi­bák) miatt a kereskedelem ko­rábban beszüntette a mérlegek értékesítését A gyártó válla­lat a hibás minőségű mérlege­ket megjavította, gyártási technológiáját módosította. Ezután az ellenőrzött mérleg- minták már kielégítették a kö­vetelményeket, következéskép­pen a kereskedelem újra meg­rendelte és árusította azokat. Talán mondani sem kell, hogy hasonló példákat sorol­hatnánk a termelőeszköz­gyártás és kereskedelem vilá­gából is. Ügy véljük azonban, hogy az olvasókat elsősorban a mindennapi élet során hasz­nált árucikkek érdeklik első­sorban, megmaradhatunk tehát ezúttal a fentebbi példáknál. S kanyarodjunk is mindjárt vissza oda, hogy a gyártók korrigálták a kifogásokat, in­tézkedtek a minőség megjaví­tására, illetve biztosítására. De milyen áron? Nyilvánvaló presztízsveszteség árán. Mind a kereskedelemnél, mind — ami még rosszabb — a fo­gyasztóknál csökkent a bizalom nemcsak a szóban forgó ter­mékek, de a gyártó vállalat iránt is általában. Márpedig az elvesztett bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni, és éppen az új gazdasági környezetben semmiképpen sem lehet ezt megtenni a vállalat számára hátrányos anyagi következmények nélkül. Mindennek bárki ellene vet­hetné, hogy még napjainkban is vannak monopolhelyzetet él­vező ipari és kereskedelmi vállalatok, amelyek alig titkolt üzleti mottója még mindig az »eszi, nem eszi, nem kap mást« rossz emlékű elve. Ezeknek a vállalatoknak is tisztában kell lenniük azonban azzal, hogy könnyebb a bizalmat — a ve­vő, a minden rendű és rangú üzleti partner bizalmát — egyszeri alkalommal felébresz­teni, mint hosszú időn keresz­tül megtartani. S a monopol­helyzet sem tart örökké, hiszen éppen a gazdaságirányítási reformból fakadó egyik alap­vető változás, a többféle for­rásból történő beszerzés lehe­tősége (a több csatornás ter­mékforgalom) előbb-utóbb megnyirbálja a monopoliszti- kus kinövéseket is. Minden vállalat számára eljön —, ha még valamilyen oknál fogva nem érkezett el — az az idő, amikor a bizalmat, a bizalom értékét, a minőséget forintban lehet mérni. Ezt pedig csak egyenletesen jó minőségű, vagy a tegnapinál még jobb minő­ségű termékekkel lehet elérni. ÚJ KLUBOT AVATNAK — A fiúk és a lányok igény­lik a klubéletet. Eddig is volt egy helyiségünk, de nagyon ki­csi. Ha ketten bementek, há­romnak ki kellett jönnie. Egy klubban megrendezni a KISZ-es összejöveteleket, fél- siker, máshol iskolaízű. A kö­zépiskolásoknak egyébként sem szabad este szórakozóhe­lyekre járniuk, reggeltől késő délutánig pedig a padokban ülnek, örülünk, hogy az igaz­gatónk és tanáraink segítségé­vel kiharcoltunk két termet, ahol berendezkedhet a KISZ- szervezetünk. Szombatonként tanári felügyelet mellett »vi­gadunk« majd. Ifjú Várnai József, a siófóki Perczel Mór Gimnázium KISZ-bizottságának titkára mondta el ezeket Lelkesedés­sel beszél a következő tanév­ről, de szavai mellé .állítsuk ide a búcsúzó KISZ-titkár, Babári Ernő visszaemlékezé­sét is a »harcosabb« napokra. — Lehet, hogy mindenki úgy érzi, amikor átveszi egy cso­portnak vagy szervezetnek a vezetését, hogy bizonyos káosz­ba került. Hogy előbb rendet kell tennie, s csak aztán jöhet­nek a szép tervek. Én így éreztem, és hiba is akadt bő­ven. Rossz volt például a tag­felvételi rendszer, s ez az el­múlt évben éreztette a hatá­sát. Néhány alapszervezet munkájára egyáltalán nem le­hetett számítani. A KISZ te­kintélye sem tündökölt valami fényesen. Megpróbáltuk hely­reállítani, kivívni az önkor­mányzat tekintélyét is. A sok fegyelmi és szervezési problé­ma elvonta a klubról a figyel­münket. Tavaly már éreztük, kell egy helyiség, ahová min­dig bekopogtathatnak, ahol olvashatnak, táncolhatnak, ahol szórakozhatnak, vitatkoz­hatnak a diákok, szóval klub és nem tanterem. Siófok nyá­ron kis Budapest, tengernyi a látnivaló, a szórakozási lehe­tőség, szeptemberitől májusig meg nagy a csend. Kell a klub, s ezt a fiatalok is egyre hango­sabban követelték... A siófoki gimnázium KISZ- szervezetének 16 alapszerveze­tében 406 tag tevékenykedik. Munkájukat a héttagú végre­hajtó bizottság irányítja. A ta­nárok és a diákok közötti ka­pocs pedig Pap László KISZ tanácsadó tanár. — A gyerekeknek igazuk van. Mi, tanárok is azon fára­dozunk, hogy jól érezzék ma­gukat a négy év alatt, s ne csak kötelességeik, hanem jo­gaik is legyenek. Kötelességü­ket egyébként csaknem teljes mértékben teljesítik. Jól dol­goznak a politikai oktatásokon. A társadalmi munkákból is be­csületesen kiveszik a részüket, szép eredményeket érnek el a szakkörökben. Csak a klubélet hiányzott, de most, miután »város lettünk«, talán ez is megoldódik. — Készül már a klub prog­ramja? — El kell mondanom a leg­nagyobb problémákat. A KlSZ-szervezetnek nincs pén­ze; tavaly azok közé a KISZ- szervezetek közé osztottak ben­nünket, amelyek százszázalé­kos tagdíjelszámolással dol­goznak. Ez azt jelenti, hogy a KISZ-bélyegekért beszedett teljes díjat postára adjuk. Az előző években a díjak fele vi­szont a KISZ-szervezeteknél maradit, ebből gazdálkodtak egész évben. Bizonyára indo­kolt az új módszer, sőt hasz­nos is, de szervezetünket szin­te az anyagi csőd szélére jut­A balatoni hajózás jövője A Balatonnak hazánk és megyénk idegenforgalmi fej­lődésében betöltött fontos sze­lepét számtalan statisztikai kimutatás, grafikon és év vé­gi jelentés bizonyította. A számok állandóan emelked­nek, s ha néha mégis gyen­gébben sikerül az év, akkor ez csak azt jelenti, hogy el­maradt a várakozástól, pa­naszra azonban ekkor sincs okuk. A nyári szórakozások egyi­ke a hajózás, akár vitorlásba ül az ember, akár valamelyik hajon indul el kirándulni Ba­dacsonyba, Balatonfüredre, Csopakra. Milyen szerepet tölt be a Balatonon a hajó­zás, és mit várhatunk a kö­vetkező években? A balatoni hajózás több mint százéves múltra tekint vissza (erről a siófoki hely­történeti kiállításon is meg­győződhettünk). s bár a kompforgalom Szántód-rév és Tihany -rév között régen meg­indult. igazán jelentőssé csak az utóbbi néhány esztendő­ben vált. A MAHART-tól ka­pott adatokból kitűnik, hogy amíg a személyhajók utasfor- gal ma mérsékelten emelkedő, addig a kompokon átszállí­tott személyek és gépkocsik száma évről évre ugrássze­rűen nő. A MAHART balatoni üzem­egysége jelenleg harminchá­rom személyhajóval és három komppal bonyolítja le a köz­lekedést. Sok panasz érke­zett a korábbi években a két révből, ahol hosszú-hosszú sorok várakoztak, amíg felju­tottak a hajóra. A jelenlegi maximális menetidő 15 perc, de a IV. számú komp beállí­tásával ez az idő a felére (!) csökken. A Balatonra megér­kezett a három-négyszáz főt befogadó Ercsi gőzös, s a négy volt dunai ikerhajó (Zebegény, Ercsi, Szentendre és Tahi) már biztosítani tud­ja az 1975-re tervezett 2 137 000 utas szállítását. Sokan irigykedtek már Bu­dapesten a Duna közepén el­suhanó szárnyas hajó láttán, elkelne a Balatonra is pár darab — gondolták. Sajnos, ez nem lehetséges. Ugyanis a szárnyas hajó, ha húsz cen­timéternél nagyobb a hullám­verés, nem tud fölemelkedni a víz foíé, indulásához pedig két és fél méternél mélyebb víz szükséges. Ez néhány ki­kötőben nincs meg. Ellensége még a szárnyas hajónak a hí­nár is, s miután a Balatonon a hajók nagyon gyorsan »sza­kállasodnak« (a hajófenékre rakódott moszatot nevezi így a hajósnyelv), nem tervezik, hogy a Sirály család valame­lyik testvére rendszeres utas- forgalmat bonyolítson le. A jelenlegi hajópark (tizenkét vízibusz, három kisebb, 80— 100 főt befogadó hajó és a dunai »négyes fogat«) elegen­dő lesz a menetrendszerű és a kirándulóhajókra jegyet váltó nyaralók szállítására. A terv szerint ebben az évben Balatonmárián, Akaiiban és Csopakon megállóhelyet épí­tenek, 1975 körül pedig Bala- tonfenyves, Balatonszárszó, Balatonvilágos és Vörösbe- rény is kap kikötőt. Márián már épül a négy- százkilencven méter hosszú párhuzamos móló, így az idén már a vonatcsatlakozásokhoz érkeznek a hajók. A tervek és elképzelések, valamint a már megvalósult beruházások minden bizony­nyal még további barátokat szereznek a magyar tenger­nek. a. a tatja. A gimnázium 75 százaié­ira bejáró tanuló, van, aki este Ivét órára ér haza, s csak az­után kezd tanulni. így olyan munkát, amelyből pénz is szár­mazna, nem vállalhat az isko­la. mert nincs rá alkalom és idő. Semmilyen anyagi forrá­sunk sincs. Erre az évre már az újságokat sem tudtuk elő­fizetni. A szülők zsebe pedig nem bírja az iskolai kiadások mellett a KISZ-ét is. A klubba fölszerelés kell, bútorzat, új­ságok, rádió, tv, lemezjátszó vagy esetleg magnetofon. ^ A termek már megvannak, pén­zünk azonban egyelőre nincs— A siófoki gimnázium aggo­dalma jogos. Bizonyára van­nak még hasonló »aggódó« KISZ-szervezetek megyénk­ben, hiszen nem érzik, eddig nem is érezhették a százszáza­lékos tagdíjelszámolás lénye­gét, sőt előnyét. Egy 406 ta­nulót számláló gimnázium ese­tében az »elveszített« összeg valóban jelentős, de egy ki­sebb KISZ-szervezet pénztárá­ban viszont akkor is jelenték­telen anyagi forrás marad, ha az ötven százalékot nem adják postára. Az új rendszer beve­zetésével a KISZ központi bi­zottsága azit szeretné megolda­ni, hogy minden KlSZ-szerve- zet részesüljön a jó ifjúsági élethez szükséges anyagi és tárgyi feltételekkel. Az egyik évben tehát a siófokiak kap­nak televíziót vágj' rádiót, a másik évben pedig egy kis község ifjúsági szervezete kapja meg azt, amire a tagdí­jak feléből sohasem telt vol­na neki. A KISZ Somogy me­gyei bizottsága bizonyára se­gítséget nyújt majd a gimná­zium új klubjának megnyitá­sához, a kellemes szórakozás megteremtése viszont a fiata­lok akaratán, lelkes munkáján múlik. Bán Zsuzsa Készül a kettős falú, tűzmentes iratszekíény a Nagyatádi Komfort Ktsz takatosrész- legében. Tavaly 30 darabot készítettek, az idei első negyedévre 100 darabra van meg­rendelésük a MÜART-tól. •• Ot közül a Az értelem parancsait né­ha percekig helyettesítették az egymást kapcsoló ref­lexek. Amikor a csillámlap is a helyére került, az érzé­kelés pillaruiíában már a nagyítóüvegért nyúlt, a ti- zedmilliméternyi igazitani- való miatt már kezében volt a tűfinom csipesz. Tetszettek a begyakorlott mozdulatok, az anyag enge­delmessége. Mintha játszott volna, s a bonyolult játék­ban épp ellenőrizné magát. Gyakorlat lett amit tanult, mutatós, könnyű rutinmun­ka. A kéz tökéletesen begya­korolta azt, amit eddig lé­pésről lépésre még az érte­lem diktált. Nem figyelt a hangszóróra. Mintha egy pillanatra a ne­vét hallotta volna, s utána egy rövid mondatot, melyből csak annyi maradt meg a fü­lében: az ezredik. Aztán újra a munkájára Hgyelt. — Hallottad? A nevedet mondták — hajolt át mun­kaasztala mellől a szomszéd­ja­A következő tíz perc is­mét a reflexeké volt: rács, csipesz, csillám, nagyító­üveg ... Az értelem mással volt el­foglalva. Müller Edit az ezredik ... — Még jó, hogy a brigádban öten vagyunk, így csak ötö­dik lehet az ember — elmo­solyodott. Hivatalos emberek ünne­pélyes arckifejezéssel, aján­dékcsomag, szívélyes hangú levél. A Híradástechnikai Gyár nevében köszöntötték, mint az ezredik dolgozót. Ja­nuár elején jöttek vissza ti­zenöten Budapestről. Októ­berben kötöttek ismeretséget a rádiócsövekkel az Egye­sült Izzóban. Itthon öten, a legjobb barátnők, brigádot alakítottak. Kedves arcú, húszéves lány Müller Edit. Az érettsé­giről beszél, a közgazdasági technikumban végzett. Egy ideig tanult szakmájában dolgozott. — Kényelmes irodamunka némi szakmai továbbképzés ellenében, az idő hozta elő­relépésekkel, ez volt a pers­pektíva, és éppen ez áll tő­lem a legtávolabb — mond­ja, majd így folytatja: — Itt több a mun.ca, több a fizetés is. Számomra már a szakma rangjával ér föl, amit csinálok. Tegnap lejárt a tanulóidő, az 5,50-es óra­bér helyett teljesítményre dolgozunk. A brigád átlag életkorát Müller Edit évei jelentik. Ez a húszéves, nevenincs brigád készíti az ECH—84-es tévécsövet. Edit ebből hat alkatrészt illeszt a helyére. Kilép az asztal sürüfehér fénye alól, mosolygós szem­mel hunyorít. Beszélgetünk, mindent el szerelne monda­ni. ami számára is új és ér­dekes itt az üzemben. Amikor a kezével is ma­gyaráz, az ujjai között hol a csipeszt látom, hol a nagyí­tóüveget, melyet az asztalon hagyott. Gondolkodva be­szél, és most a: eg’imá*1 kapcsoló reflexek segítenek a magyarázásbnn — a mun­kájáról van szó. Nagy József A legifjabb állatgondozó Tizenöt éves. Tavaly vé­gezte el a nyolc osztályt, kö­zepes eredménnyel. Ipari ta­nulónak jelentkezett, de nem vették föl. Nem keseredett eL Munkát kért a marcali Vö­rös Csillag Tsz-től. Szívesen fogadták, különböző felada­tokkal bízták meg, más és más munkahelyekre osztották be, de mindenütt egyforma felelősséggel állt helyt. Né­hány hete megbetegedett a Táncsics brigád egyik tagja, a növendékbikák gondozója. Azóta öt helyettesíti. Tizen­nyolc állatot etet, tart tisz­tán, felnőttes komolj'sággal és meglepő hozzáértéssel. Ahogy brigádvezetője mondja: sze­reti az állatokat, szívesen végzi munkáját. Ünneplőben találkoztam ve­le. Szőke haja gondosan ol­dalt fésülve, fehér ingéhez fekete horgolt nyakkendőt vi­selt. Inkább nyolcadikosnak nézném, mint állatgondozó­nak. — Hánykor kezdi a mun­kát? — Hajnali négy körül.-— Hogyan bírja? — Nappal alszom, pihenek. Délután háromig nincs gon­dom az állatokra. — Szórakozás? Hiszen va­sárnap és ünnepeken is kell dolgoznia. — Este hétkor — ha na­gyon igyekszem, kicsit előbb is — készen vagyok, még el­mehetek a moziba, a bará­taimhoz, vagy otthon nézem a tévét. — Kereset? — Még nem. tudom nnnto- san. a súlvgyaranodás*is függ. Talán rneg’"s* a havi kétezer vagy az ezernyolc- száz. — Szereti a munkáját? — Szívesen csinálom. Egyedül van. Hasonló korú társa nem akad e munkakör­ben. Érd«m°s 1«mv' ' ’ ""•öl­ni a tsz vezetői!' ■' ok­munkássá kepezni . falán gyökeret verne a gazdaság­ban. P. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom