Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
Tasáraap. 1968. december IS. 7 SO MOOT t WßPliAr CSONTOS GÁBOR: M'm' ESES KÖNYV T iti felvette felmondó- zakóját, bevágta maga mögött a rozzant ajtót és hátul, a léckerítés fölött ugrott ki az udvarról, hogy az anyja meg ne kérdezze, hova megy. A villamost éppen elcsípte, a lépcsőn lógott egy ideig, de ezt szerette, mert csúcsforgalomban elbliccelhette a jegyet. A város belsejében már ritkult a tömeg, a kalauz egyre közelebb ért a peronhoz. Titi hát leugrott a téren és átvágva egy kis utcán a mozi felé tartott. Ácsorgott egy kicsit a plakátok előtt, nézegette a képeket. Nem volt kedvére való a film, nem is akart hát bemenni. A nőket figyelte. A szemben lévő cukrászdában vett egy forintos fagylaltot. Azj| nyalogatta, amikor megpillantotta a nőt. Bomba jó lába volt, először erre figyelt föl. Csaik aztán pásztázta végig tekintetével az egész alakját. Nem volt már fiatal a nő, de Titi tudta tapasztalatból. hogy az ilyenek köny- ny ebben kaphatók a dologra Már az afféle dologra, ami most a fiú eszében járt. Míg a nő végighaladt a kis utcán, Titi kétszer is eléje került, s minden szempontból vizsgálat alá vette. A kirakatokban már égtek a fények, tarka színek viliództak a nő arcán. Nem lehetett több harminc évesnél... Titi felszállt utána a villamosra. A nő megállt a peronon és kifelé nézett az utcára. Nem messze tőle a fiú is le- borgonyzott és vett jegyet is. Egy kanyarnál rántott a villamos, a nő a vállával nekiesett Titinek. Egymásra mosolyogtak. A nő csak azután figyelt fel ä fiúra, arra, hogy kitartóan nézi. Titi fokozta ezt a nézést, annyira, hogy a no egy idő múlva zavarba jött. Hol háttal állt, hol félig oldalt, látszott rajta, hogy előnyös pózban akarja mutatni magát. Titi hálás közönségnek bizonyult. Még szisszfntett is, amikor a nő lehúzgálta derekán a kis. kosztümkabátot. Elmosolyodott a no, de mindjárt meg is bánta, mert egy ideig nem látszott törődni a fiúval. De amikor hirtelen leszállt, a járdasziget vegéről visszanézett, hogy fenn maradt-e . a fiú. Titi természetesen a sarkában járt. A nő sietve átment a másik járdaszigetre és felszállt ismét a villamosra. Itt is hasonlóképpen helyez- | kedtek el a peronon, de itt már majdnem ismerősnek számítottak. A nő elővette retiküljé- ből kis tükrét, rúzsát és igazított a száján, majd nyíltan vizsgálni kezdte a fiút. Nem látszott elégedetlenség az arcán, de amikor Titi marokkal szedte elő zsebéből az aprót, hogy újabb forintot ruházzon be jegyre, a nő mintha kissé elhúzta volna a száját. Amikor leszálltak, valami másfél megállónyit mentek gyalog. Titi később megállapította, hogy ennyit engedélyezett a nő az ismerkedésre. No, gondolta, elég rendesen taksált meg. Mindjárt a patika előtt melléje vágódott és így szólt: — Én is érre tartok. Ha nem haragszik meg... — Akkor mi van, ha nem haragszom? — Együtt mehetnénk... — Ha ez magát nem zavarja?! — És magát? — kérdezte Titi, mert szerette a tiszta helyzeteket. A nő megvonta a vállát, de mosolygott. Titi gyorsan döntött, hogy mivel főzze a nőt. — Frankó alakja van, Írtéra tetszik — jelentette ki. — Frankó? — nevetett a nő és szemmel láthatóan várta a folytatást. — Mikor megláttam, simán kiugrott a két dióm — s magyarázatul a szemére mutatott, mert a nő értetlenül nézett. — Persze, hogy maga után vcnaglottam ... ! A nő megint kacagott es Titi savait ismételgette: — A diója... Nagyon jó! De azt nem látom, hogy olyan nagyon vonaglana. — Pedig. így van. Száz percent Én olyan fej vagyok, hogy nem szeretem a sódert. Pláne, ilyen esetből kifolyólag ... — Milyen eset van most? — fordult felé a nő érdeklődéssel. T- Hát ugyebár... — Széttárta a karját. Egy kicsit zár varba jött, mert arra nem számított hogy ilyen sima lesz a nő. Cgak nevet, mint akit csiklandoznak. Nem álmatag, döntötte el magában, ezzel más lesz a műsor. Ez nem veszi be a sódert a nagy magányos-' Ságról. Ekkor a nő megállt egy kis kertes ház előtt és várta, hogy Titi mondjon valamit Ti tibeti megállt az ütő: csak nem érkeztek tán meg? Ilyen hamar? Most mi a fenét mondjon? Köszörülte a torkát,' de a nő megelőzte: — Bejön? Kap. egy -teát :— Naja!. — nyilatkozott Titi és elegáns mozdulattal előre engedte a nőt. Hátra kerültek és egy zöldmohás lépcsőn mentek föl. A nő kulcsot szedett elő és kinyitotta az ajtót. Titjt enyhe kölniszag és sült . hús illata csapta meg. Nagyon otthon érezte magát Azonmód megcsókolta a: nőt a félhomályban. Amikor aztán elengedte, a nő lerakta retiküljé! a kisasztalra: — Majd törölje lé a rúzst, mert biztosan összekerttem. Menjen be, jövök mindjárt! — Az ajtóra mutatott. Nagy üvegajtó volt, az utcai villany fénye átsütött rajta. Titi belépett és nyitva hagyta maga mögött, az ajtót. Egy íróasztal sarkát látta, nagy szőnyeget a szoba közepén és egy heverőt az ablak alatt,, amire szintén ráesett a'fény; 'Titi nem gyűjtötte fel a villanyt. Hallotta, hogy odakint átöltözik a nő. —- Mért nem gyújt villanyt? — Közben csörömpölt valami edény. — Jő így felelte a fiú. — A kisasztalon talál' italt. Töltsön!, — Azt lehet — fedezte fel Titi a tompán csillogó üvegeket az alacsony asztalkán. Csak úgy, az üvegből ivott. — Poharat is talál’ ott! — Mintha csak latta volna a nő, hogy mit csinál. Titi nem felelt, hátrakönyökölt a heverőn és rettentő jól érezte raagat. _ r - jra körtyíntani akart, I I amikor feltűnt az aj- V / tóban a nő, tálcát egyensúlyozva. , Pongyola volt rajta, felületesen összefogva az övvel, kivillant alóla a fehér selyem. Titi átfogta a nő derekát, miközben az lerakta egyenként a csészéket és a kistányérokat. Egy műanyagtartóban keksz is volt, de majdnem elejtette, mert Titi döföini kezdte a fejevei. — Még leszórok valamit! húzódott el tőle a nő és a villanykapcsolóhoz lépett. Titi tiltakozni sem tudott, máris égett a lámpa. Jó, gondolta Titi, én ráérek, s kinyitotta a szemét. Narancsszínű volt, a pongyola, óriási mintákkal, ezt látta meg elsőnek, mert ismét ott állt mellette a nő és rendezgetett az asztalkán. Titi behunyt szemmel újra nekidöntötte az arcát a narancsszínnek, hogy aztán kicsi híján előre bukjon, meri a nő elsiklott mellőle. — Fütyöl a tea! Titi azt akarta mondani, ő meg a teára fütyöl, de akkor meglátta a könyveket. Hirtelen zuhant a szemébe a négy fal, behúzta a nyakát és döbbenten pislogott. Teljesen körben, de még az ajtó és az ablak körül is, fel a mennyezetig polcok voltak, dugig tele könyvekkel. — Egy könyvkereskedés ... Még ott sincs ennyi könyv! — motyogta .Titi. : — Mondott valamit? -^ lépett be a nő a teával. — Nem.;, semmit. Illetve ... — s a könyvekre emelte tekintetét. — Ja, meglepte a sok könyv — A no oevateU ér kitöltötte a teát. Titi szó nélkül felhörpintette, cukrot sem rakott bele. Ahogy hátratámaszkodott a heverőn, egy könyv sarkát érezte meg a divány- párna alatt. Rémülten kapta el a kezét. Közben felfedezte, hogy a ^6^ fotelban is könyvek vannak, hanyagul felhalmozva, némelyik félig nyitva, meggyűrődött lapókkal. Könyv volt az asztal alatt, a szék lábánál, a szőnyeg sarkán, a sarokban, s körben a heverő karján is a fal mellett, mint valami üveg nélküli vitrinben. — Még egy kis teát? — tartotta a nő az alumínium főzőt a csésze fölé. De Titi nem kért. Egy kekszet rágcsált, a fejében visszhangot vem ropogott a zaj. mintha bontanák felette a tetőt. . —r Hát igen! Ezek a kedvenceim — mutatott körbe a nő. — Ezekért élek. Megérti, ugye? T iti egyáltalán nem értette, de bólintott. Szeretett volna már a dologra térni, de nem tudta, hogyan kezdjen hozzá. S már éppen kinyújtotta a kézét, amikor a nő felállt, az íróasztalról felnvalá- bolt egy könyvcsomót és a fiú elé szórta: — Most ezek a közvetlen forrásaim. —- Igen? —- bámulta ijedten Titi a könyveket. — Csak tessék! Nézze meg őket közelebbről! — S maga kezdte kinyitogatni a könyveket. Mondta a címüket, írójukat meg más mindenfélét. Titi egy szót sem értett az egészből, nem tudta miért források ezek a könyvek és hogy egyáltalán: mire jő most ezekkel vacakolni.. Tétován fellapozott maga is, néhányat, gépiesen elovasta a címüket, amit azonmód el is felejtett. A nő ajkát figyelte, ahogy az a szavakat formálta. Már nem volf rajta rúzs, és igy még elérhetőbbnek látszott, Titibén újra fellángolt a * kívánság. Nekilendült, hogy tüegcsókolja, de a nő éppen elfordult, hogy maga mögül előszedjen egy vastag bőrkötéses könyvet. — Nézze, ezt a férjem írta .. j Titi az egyensúlyát igyekezett visszanyerni, hogy a nő semmit ne vegyen észre, hiszen majdnem rázuhant a hátára. Bambán nézte a nagy- könyvet. — A férje...? Van férje? A nő komoran csóválta a fejét: — Már nincs. Lezuhant. Külföldön volt, kiküldetésben egy szimpozionoru Titi feje zúgott, bár az megnyugtatta, hogy férj nincs. De ettől a sosem hallott szótól görcs állt a gyomorszájába s alig hallotta a másikat. Bólogatott üresen és sokáig. Végigbólogatta a férj pályafutását, tudományos sikereit és házasságuk történetét. A szómasz- szából időnként felbukkant egy-eg'y értelmes fogalom, ilyen, hogj^szeretette, »ritkán lehettünk együtt«, aztán hogy »nagyon jó volt vele.«. A nő sóhajából Titi vágyakozást érzett ki, ezt pontosan felfogta s ettől borult ki. Ráesett a nőre, bele az ölébe arccal... A nő úgy berhelte le magáról Titit, ahogy a macskát szokta az ember az öléből. Közben egyre beszélt: — Látja, éz a legkedvesebb olvasmányom. Ha végképp egyedül érzem magam, ezt előveszem ... Erre megint felneszeit a fiú egy pillanatra, de mindjárt el is veszítette az összefüggésekét. Ujjai üresen mozogtak a levegőben, mintha a másik hajában turkálna. A nő felugrott ültéből és verset mondott valami idegen nyelven. Titi bámulta az értelmetlenül mozgó szájat s érezte, hogy elérhetetlen messzeségben libeg tőle a száj, a haj, a pongyola, az egész nő. — Ez milyen nyelven van? — nyögte ki egy idő múlva, de nem kapott választ. A nő fel-alá járkált és a könyvvel hadonászva szavalt, Titinek úgy tűnt, hogy énekelt. Látta még megvillanni a fehérséget a szétnyíló pongyola szárnyai között, aztán zuhanni kezdett. Puhán koppant a feje a könyveken, talán éppen a bőrkötéses könyvön. Amikor aztán nem hallotta a nő hangja*, kínlódva felemelte , az arcát. A>z ajtóból szólt visáza a ,nő: '— Egy pillanat! Jövök mindjárt! T iti felállt és a homlokát, szorongatta. Elindult az ajtó felé, félrerúgva az utjából néhány könyvet. Igyekezett úgy menni, hogy ne lassa kétoldalt a magas polcokat, mereven tartotta a fejét, nem akart még egyszer elszédülni. Épp akkor jött vissza a nő, tányéron hozott egy szelét húst. ■— Hát te? — nézett a fiúra csodálkozva. Titi eszre sem vette, hogy tegezi a nő. Legyintett és tovább haladt az ajtó felé. — Lekopok anyukám —<■ mondta A nó állt a hússal a szoba középén, de Titi ezt már nem látta. Lebotorkált a mohos lépcsőn s teleszivta magát a fák, az aszfalt és a rozsdás vaskerítés illatával. Lassan magához tért, elindult a villamosmegálló felé. • « KOD Hajnal öt óra, a nap heted- magával süt. Ezt a töszomszé- 4am mondja, aki szintén a balkon korlátján könyököl. Én ködöt látok, halványan átderengő fényt. — Biztos, hogy süt a nap? — kérdem udvariasan. — Igen, ma nagyon szép időnk lesz — hallom a választ. Visszamegyek a lakásba, nézem a szemem a fürdőszoba tükrében. Szemhéjam <$i- ónyira dagadt és ringlószilva szína van. »Metílt, egészen biztosan metüt ittam tegnap. Kovácsék sohasem szerettek engem. Gondolták, eljött a kellő lélektani pillanat". Azonnal föllármázok mindenkit:-r- Kicsiny csaladom: a fedélzetre! Apátok, nagyapátok meg fog vakxilni, de az is lehet, pillanatokéin belül meghal! — Menj azonnal az orvoshoz! — mondja a feleségem, aki mióta ól, örül, hogy ellentmondhat nekemSzótlanul a szekrénybe nyúlok, előveszem a családi albumunkat, megnézem szereteti anyám■ csodálatosan szép arcképét, még egyszer. Látom-e még valaha? Aztán előveszem Adyt'. ».. .beszökött az ősz...« t— milyen szép. De szeretem ezt a verset. Megvakulok! Lehetséges? Milyen izmos a karom. A hajam hollófekete. És a szívem mint a vaj, mindenkinek mindent megbocsát. És ha kell, mint az acél, mindenért büntet. — Gyere ide, kisfiam — halkan rebegem. mert nem akarok pánikot kelteni. Belenézek aranyos kisfiam szemébe, saját szememmel 'néz vissza, rám. Az egykori szép, bársonyos fekete szememmel. Megvakulok. elvesztem mind a két szemem világát. Elvesztem az életet, a világot. Megsimogatom a fiút, érzem, menne mar játszani, unja a. túláradó szerétetet. Nem tisztel a. gyerek, nem tudja, hogy néhány perc és nem látom. Nem látom a világot, nem látok semmit, nem látom őt sem. Nyugalom* Odamegyek az akváriumhoz: milyen szép zöld ebben a. kicsiny tengerben minden. Ficánkolnak a halak. Aranyos kicsiny pici aranyhalak. Apropó: arany! Aranyhal, aranyhaj. — 22-22-221. -i — Azonnal! A taxival a szigetre megyek és futólépesben mindent megnézek. ,4 Casinóban megiszom egy pohár sört és megnézem, gyönyörködöm a szép kemény fehér habjában» A »ködöt« már megszoktam. Mar majdnem mindent látok, legalábbis halványan. .Jön, vonaglik, kúszik egy nő. Úgy érzem, felém. Tudom, hogy ez csalás, de megnézem, mert tudom: soha többé semmilyen csúnya, és szép nőt ezen a világon én már látni nem fogok. Vigasztalom magam, a halálra ítéltnek is van utolsó kívánsága. »Milyen szép mozgású nő!" A kórházban valaki azt mondja: — Tessék helyet foglalni. Leülök. Jön egy fiatal, nagyon szép nő fehér köpenyben. Néhány gombot alul a köpenyén elfelejtett begom- bolni. »Milyen barna a combja,-, »Emberek, segítsetek. Ne hagyjatok megvakulni. Szeretnék még élni.. Nézem: a nő nyakán hanyagul, sálként a sztetoszkóp. Harmadéves orvostanhallgató. Főorvosnak szeretne látszani. Szóval üljek le? »Kérem, éz" a síéin as én szelnem. .. Erre a nők azt mondták. .. És az utóbbi időben ezzel a. szemmel mindent láttam... . És most... Én nem tudom, hogy mi történt«. Gondolataim afféle janicsárok, ellenem jöttek, ettől még szomorúbb lettem. Közben egy idősebb fehér köpenyes hölgy a terembe egy hatalmas stósz lepedőt hozott, amelyből néhányat leejtett. Felugrottam, felemel- tem. Sajnáltam, hogy mindezt az orvos nem látja. Kinéztem az ablakon: az utolsó kén, az utca forgataga, gyönyörű! És én megvakulok, pedig az élet, az emberek, a nők olyan szépek. Semmi baj, a hallásom nagyon jó, nemcsak a zörejeket hallóin, a Ik&igOkat'isuA normál »A« hangot különbül elfütyülöm, mint a... — Maga az? — kérdi a~ orvos és blaztrt arcot vág. hogy ne is sejtsem, mi fog most történni. , «v Ne féljen. — Én? .. — Sapadt egy kissé, mfó- szinü pszichés alapon —» mondja. Azonnal megérzem: az orvos udvarias, sőt tapintatos. Azt akarta mondani: »Maga. most fél, maga gyáva!" Fölfekszem a mwtöágyrtc, tűszúrás, az orvos mesél: — Nekem is volt egy jég- árpám, amikor huzatot kaptam.. .. Nyitva felejtettem a kocsim mindkét ablakát. Hideg volt és zuhogott az eső. Vigyázni köll. Kínos ez ont árpa... Vágni kell! (au ha) Csend a kikötőben (Keszthely György teioét&st
