Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
Vasárnap, 1968. december 15. 5 íflHnr.vi vffpr.AP második A Kiliti történetéből A gabonát, cirkot, kölest, borsót és lencsét termelő agrárfalunak a történelem folyamán sok kapcsolata volt Kilitivel. Ez a helység is ősidők óta lakott település, első említése az egyik 1082-es oklevélben Clety alakban történt. 1265-ben Kelety néven tartozott a tihanyi apátsághoz. 1302-ben az egyik Anjou-kori oklevél már Kylitynek említi, amelynek sokáig a székes- fehérvári káptalan volt a föl- cfesura. A török hódoltság alatt a törökkoppányi náhié- hoz tartozott, utána — Siófokkal együtt — a veszprémi káptalan lett a földesura. A török uralom után jóval népesebb település volt Siófoknál. Adózó háztartásainak száma 1695—1714 között hatvanhárom volt. Összn épessége 1720-ban 1000—1200 között mozgott, a József-kori 1784- 85-ös népszámlálás Kilitiben már 1171 lakosról tudott. Amikor a siófokiaknak igen kevés volt a legelőjük, a földesúr a Kiliti határában levő Töreki-pusztát adta áren- dába számukra legeltetés céljára. E Sión túli területek e idővel mindkét megye igényt tartott, s e kétlakiságból a lakosságnak is sok baja származóé'. A fö’drsúr i 28- an a halászati jogot is idegen bérleménybe juttatta mind a Balatonon, mind pedig a Sióban. A településnek ez idő tájt még ig'~n kezdetleges volt az ipara, a lakosság jelentős távolságra, Veszprémbe járt piacra és vásárra. A reformkori Sió szabályozása... Köztudatunkban a XIX. század első felében, a reformkor emelte magasabb szintre a Balatont. Írók és művelt gazdák fogják kezükbe a tollat, s a keszthelyi ‘Helikon fénye egyre jobban kezdi körülfogni a »százszoros Édent«, nek. Szerencsére e tervek nem valósultak meg, még kevésbé a tó teljes lecsapolásának abszurd gondolata, hiszen végrehajtásuk esetén a mai fürdőhelyek sohasem alakulhattak volna ki, s mindenütt csak sekély, mocsaras és posványos város húzódva szemlélte és támadta a nagy rokon terveit. Az 1848-49-es p-'gári forradalom és sza adsá_harc idején e táj történetével kapcsolatban Jellasics hadainak a déli parton történő áivonuMire megvénhedt az első balatoni gőzhajó (1887-ben már kivonták az első Kisfaludy gőzöst a forgalomból), már a kapitalizmus balaton- gründoló korszaka köszöntött az országra. A korszak nyitányát az 1858—l"fíl közöit ép- tett déli vasútpálya adta, melynek a somogyi parton akkor még csak Szántódon, Bogláron és Szentgyörgyön volt állomása. Még Siófoknak sem volt az első két évben indóháza, mint ahogy a Szántód és Füred között közlekedő Kisfaludy gőzös sem tudott Siófokon kikötni, csak a szántódi vasútállomás előtti »•hajókiállónál«, ahonnan fahíd vezetett a tóra, s csónakok vitték az utasokat a között kelt át Noszlopy Gáspár 3000 főnyi seregével a Balatonom 1849 nyarán azzal a céllal, hogy , Füreden szóljon partra seregével, s ha nem sikerül Klapkáéval egyesíteni csapatát, akkor katoelőnye a somogyiak javára billent — ahogy a kortárs Csorba József írta: »...Somogybán a Balaton melletti téregyenesség, a Somogybái millió forintra hágó kereskedelmi gabona, mintegy 12 ezer mázsa gyapjú és temérdek szabályozása, a kikötő 1863- ban történt megépítés.' és ezzel együtt a fürdőtelep kialakulása is. Nézzük, hogyan alakult a község népessége e korszakban: Év A lakosság száma 1857 1218 1869 ' 1884 1890 2381 1910 2768 1930 3899 1941 4515 A kapitalista kori fürdőcivilizáció a XIX. század utolsó évtizedéig még alig jelentett valami változást Kezdetleges fürdőtelepek bukkantak fel imitt-amott a tó partján, s ezt az. állapotot láthatta Vidor Tisso svájci újságíró is 1882-ben Siófokra utazva. Tudósításában leírta az alacsony fűvel benőtt, szürkén egyhangú homoksivatagot, amelyen akkor sem ház, sem torony, sem fa nem volt még látható. »A tavon sem látha ó semmiféle hajó, még egy halászcsónak sem — olvashatjuk a kissé túlzó, szenzációt hajdalmi eseményekkel mozdította elő a balatoni kultusz fejlődéséi; különösen Balaton- földvár és Siófok jeleskedett az ilyenfajta látványos rendezvények létrehozásában. Siófok már a század utolsó évtizedében fölépítette osten- dei mintára a víz fölé lovak által vasúti sínen vontatható, több mint száz kabinos fürdőházát, ahova többször várta királynéját is vendégségbe. A »Somogy« első évfolyamának 7. számában az alábbi híradás olvasható: »A császárné Siófokon. Siófok lázban ég, őfelsége., a császárné érkezik. Itt ül fel a Kisfaludy gőzösre. Füredről gépészek, festők ladikon jöttek át. Új utak, part, új pompázó váróterem készül, 50 zárt ajtajú fürdőszobát építenek a víz színére könnyebb fürödhetés végett. Az ádándi Böge cigánybanda is letelepedett Siófokra. Jön színtársulat, s táncmester is érkezik.-« A század első évtizedében a kikötők kiépítésének az időszaka is megkezdődött. Siófok 1912-ben építette kikötőjét, amelybe egymás után fogadhatta az új bals'oni hajók lasarol van tudomásunk 1848 szeptemberében, valamint arnáit a Bakony rengetegébe ról, hogy Siófok és Zamárdi rejtse el. A falu kapitalizmus kori történetéből A siófoki kikötő. dohány előnyt adtak Veszprém vidéke fölött.« A Sió-zsilip ünnepélyes megnyitása 1863. oki. 25-én amelynek niklai magányából Berzsenyi válik nagy klasz- szikusává és propagátorává. (»Jer! Nézd a Balatont!«) E kor fedezi föl a tó esztétikumát, gazdagságát, gyógyító erejét és kettős arculatát Ekkor kerül az ország köztudatába e haragjában és viharos állapotában tengerként viselkedő, mosolyában és nyugalmában pedig kéken csillámló víztükör. Oláh János a Tudományos Gyűjtemény 1834. évfolyamának balaton- melléki tudósításában fedezte föl a tó »tsudálatos« szépségeit, amelyben »égi háború alkalmával igen szép nézni a belé hulló villámokat«, amelyben úgy hiszi, hogy »folyó elektron« okozza a tó szélnélküli mozgását, amelynek partjaira »finom vaspor«, ahogy ő nevezte »Balatonpor« rakódott le vulkáni produktumként. A tó magas vízállása okozta még 1820 táján is, hogy e korszakban mind nagyobb teret hódított magának a Balaton lecsapolásának a gondolata a jeles geodéták és vizimémö- kök soraiban. Krieger Sámuel és Beszédes Józsefék tervei, Vörös József somogyi, Páka Antal zalai és Halász Ignác veszprémi földmérők közreműködésével, a vízszint átszállításával 92 905 holdat és 508 négyszögölet szándékoltak lecsapolni és termővé tenni 528 151 forint 30 krajcár költségvetés keretében, amelynek összegéből egy hold kiszárítása — kiszámítha'óan — 5 forint 41 krajcárjába került volna az érdekelt partmen i birtokosoknak és vármegyékvízterületek marautaK volna hátra. Országmegváltó gazdasági tervei között — a tó nagy szerencséjére — ekkor írta meg Széchenyi István A balatoni gőzhajózás c. jelentős röpiratát százhuszonkét esztendővel ezelőtt, amelyben az első gőzhajót varázslatos »bűbáj-vesszőnek« nevezte, olyan »életszikrának« tartotta, amely »az álomban szendergő« vidéket egy szebb jövendő »tavaszkorába« hajózza be »vidor elevenséggel«. Ez a »tavaszkor« a »decemberi est« sötétjében hullámzó tavat és vidéket »májusi reg«-re vezeti — mint mondatta: »... egyetlen egy gőzösnek megjelenése is a Balatonon oly fordulatot tenne e gyönyörű víztükör mostani szunnyadozó létén, annyira nevelné az egész vidék életerejét, s oly hosszú láncolatát következtetné a legszebb s előre ki sem számítható kifejezéseknek«, amelyeket a reformkor fantáziája sem tudna nyomon követni. Majd a modem értelemben vett fürdőkultúra közegészségügyi elveit is megfogalmazva ezt mondotta: » 1 munkafáradt ember ha a Balaton víztükrét látja, új életkedvet írez ereiben csörgedezni«. Mondanom sem kell, hogy a feudális kor anarchiájában, a Széchenyi-tervnek a rokon Fesíetics-család volt a legelszántabb ellensége, az a család, amely a XVIII. században Georgicont alapított, Helicont szervezett és hajóarzenált épített (Cristopf gá- 'ya 1753 Phoenix 1797 ) a reformkorba» ®ár makcióo» mélyvízben álló hajóhoz. A korabeli sajtó szerint az egyik itteni beszállásnál esett vízbe maga Jókai Mór is, 1 de szerencsére a mindmáig legnépszerűbb magyar írónak semmi baja nem történt A vasútvonalért Somogy megye rendkívül sokat harcolt A korabeli újságokban az alábbiakat olvashatjuk: »Somogybán egy társaság van alakulóban, amely a Pestről Székesfehérvárig viendő vaspályavonalt a Balaton dili oldalán Somogyon keresztül Nagykanizsáig elvezetni óhajtja .« A vasútvonal kiépítésének Ma már köztudott dolog, hogy Siófok fejlődésében és jelentős központtá való alakulásában elsőként a vasútvonal megépítése játszotta a legdöntőbb szerepet, hiszen e balatoni község volt az első, amelyet — a fővároshoz legközelebb esvén — a leghamarabb lehetett megközelíteni. A déli vaspályát több mint harmincéves késéssel követték azok a vasúti szárnyvonalak a megyében, amelyek a századforduló első és utolsó évtizedében délről közelítették meg a Balatont az első fürdővendégeket szállítva. 1893- ban épült a somogyszob—balatonszentgyörgyi , 1894-ben a kaposvár—mocsoládi (amelyet csak 1905-ben folytattak) és 1896-ban pedig a kaposvár— fonyódi szárnyvonal. A déli vasút kiépülésével egy időben kezdődött a Sió % Sió-zsilip. hászó útleírásban —, nincs rajta semmi élet, csak a Holttenger lehet ilyen elhagyatott és kihalt.« Mégis e századfordulót tekintjük a somogyi parton a Balaton-kultusz megalapozása korának, és idézhetjük a dél- balatoni fürdőkultúra kialakulásának első 1890-93 közötti statisztikai adatait, amikor Siófokon még csak húsz volt a villák száma, három a vendéglőké, s amikor egyetlen kiadó szoba sem volt található az 1483 fürdővendég számára. Az 1907. évi történetstatisztikai táblázat már öt szállodáról és négyszáz kiadó szobáról tudott, amelyet 8—9 ezer állandó fürdővendég vett igénybe. Az 1904-től működő Balatoni Szövetség — a helyi fürdőegyesülettel együtt — rendszeres hírveréssel és propagandával, ünnepélyes külsőségek között rendezett társaközi'l az 1891 óta már vízen levő Helikát, az 1909-től közlekedő új Ki&faludyt és a Jókai gőzöst 1913-ban. Az első világháború utáni súlyos társadalmi és politikai kérdéseken — mint ismeretes — sem az 50 évvel ezelőtt lezajló polgári demokratikus forradalom, sem a 133 napos Tanácsköztársaság hősi korszaka nem tudott tartósan változtatni. E nyár örökre emlékezetes maradt a Balaton" ra leszállított sápadt fővárosi proletárgyerekek számára. Történelme folyamán először vált a Balaton a magyar nép tengerévé. Ezért is fordított a Tahácsköztársaság megyei gazdasági főmegbizottja: Fáber Oszkár különös gondot arra, hogy a balatonmelléki gazdaságokban új tehenészetet létesítsenek a tejhozam növelésére. Az 1919 május 22-i gazdasági helyzetjelentésében az olvasható: »A tej különös áldozatok nélkül a gazdaságoktól közvetlenül bocsátható a közfogyasztás rendelkezésére és a fürdőidény elmúltával a kedvező vasúti fekvésnél fogva, vajmi könnyen és gyorsan szállítható Budapestre. Már eddig is sikerült ezen balatonmelléki gazdaságokban circa 500—600 darabra rúgó új tehenészeteket létesíteni.« A Tanácsköztársaság megdöntése után éles kontrasztként a Balaton »fővárosába«, Siófokra tette át székhelyét Szegedről az ellenforradalom hadserege, vezérkara, fővezére és őrgróf Pallavicini György mosdós! földbirtokos, Dél- Dunántúl kormánybiztosa, hogy a közigazgatás és a hadsereg ügyének erős kézbentartásán keresztül, bosszútól fűtve, revans-szomjjal, véres megtorlásokon keresztül egy negyedszázadra meghosszabbítsa az ellenforradalom életét és uralmát. Mártírjainak emlékművét a Tanácsköztársaság félszázados fordulójának esztendejében avatja majd föl az új város lakossága. Kanyar József SIÓFOK RÖVID TÖRTÉNETE (II.)
