Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

Vásárnál», 1968. december 8. 7 SOMOGYI NÉPLAP VÖRÖS ÚJSÁG kommunista lap. Ara 10 fillér­T Síerkesztöség is, ki4dóhivaul • Budapest. V.» Ügynok-utcza 17. szám IV emelet. i Ara 10 (illír A part megalapításának 50. évfordulója fényes dátum a magyar kommunista sajtó tör­ténetében is. Az 1919. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja azt a nagy és szent célt, hatá­rozott programot tűzte maga elé, hogy a munkásosztály élén proletárforrada­lommá fejleszti a polgári forradalmat. A feladat előkésztítéséhez és megoldásá­hoz. kommunista lapra volt szükség A párt vezetősége el is határozta, hogy megteremti a Vörös Üjságot A párt központi lapja megjelenésének első pillanatától kezdve megfelelt a bi­zalomnak, hatásosan hirdette és képvi­selte a párt igazságát, messzire vitte szavát, hűséges képet festett történel­münk egyik legdicsőbb fejezetéről. Pe­dig megindítása nem volt egyszerű do­log bár a magyar forradalmi mozga­lomnak voltak jó hagyományai, Tán­csics Arany Trombitájától Frankel Leó lapjain át a munkásság harcait támo­gató más sajtótermékekig. S a Szovjet- Oroszországból hazatért kommunista vezetők is szereztek jó néhány tapasz­talatot Kun Béla és harcos társai már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítése idején a tomszki fogolytá­borban jelentettek meg forradalmi la­pot. Kun Béla később, miután Petro- grídba került, a magyar hadifogoly for­radalmárok lapját, a Nemzetközi Szo­cialistát szerkesztette, és a Pravda szer­kesztőségében is dolgozott. Az Orosz- 4 országi Kommunista (bolsevik) Párt ke­retén belül megalakult Magyar Kommu­nista Csoport 1918. április 3-án kinyom­tatta az első magyar nyelvű kommunis­ta újságot, a Szociális Forradalmat. Példa tehát volt, de a Vörös Üj Ság­nak egy sajátos helyzetben, nagy törté­nelmi küldetés súlyát vállalva kellett megjelennie. S egyéb fontos kérdések is felvetődtek: hal találjanak nyomdát? Kormán szerezzenek papírt? Hogyan fogják a lapót terjeszteni? Végül is a Zichy Jenő utcai Egyesült Fővárosi Nyomda tulajdonosával sikerült meg­egyezni. A tulajdonost azonban súlyo­san megfenyegették: szétverik a kis üze­met, ha kommunista újságot nyomat ki. Már-már úgy látszott, hogy a Vörös Üj­ság nem jelenhet meg. de a párt néhány lelkes nyomdász munkása, köztük Vla­gyimir Vraszov orosz hadifogoly nem hagyta annyiban a dolgot. Kézi erővel hajtották a nyomdagépet, mégis meg­született a lap. A munkában a Központi Bizottság tagjai is segítettek. Kun Béla és más kommunista vezetők a nyomdá­szokkal együtt forgatták a gép kerekét, és december 7-én korán reggel meg­jelent a Vörös Újság első száma. Az üzemek és a gyárak bizalmijai ötvenes­százas csomagokban hordták szét a la­pot, s-az utcán és a gyárakban gyorsan el is adták, mielőtt még a rendőrség ebben megakadályozhatta volna őket. A DOLGOZOK EZREI nagy öröm­mel fogadták a Vörös Üjságot, hiszen az első lap volt Magyar- országon, amely teljesen megszabadult a tőke befolyásától, s nem húzta ki od- dalairól a legfontosabb mondanivalót a cenzorok piros ceruzája. A kommunista lap hangja teljesen azonos volt a forra­dalom továbbfejlesztését követelő töme­gek hangjával. Harcos, kommunista, for­radalmi hang volt. Igaz, a Vörös Üjság súlya tonnákban kifejezve, elmaradt a Népszavától s a polgári lapoktól, de mondanivalójának, Ötvenéves a kommunista sajtó politikai erejének súlya hamarosan jó­val súlyosabb' lett. ‘A párttal kölcsönha­tásban fejlődött, kollektív szervezőként toborozott sok tagot, sok új hívet a párt­nak. A lap, mely alcímében, büszkén hirdette kommunista mivoltát, kézről kézre járt. Eljutott vidékre is. Három­ezer példányt Szeged, Nagyvárad és Miskolc kapott. Jól betöltötte kollektív szervező és agitátor szerepét, ahogyan azt Lenin elvárta a kommunista sajtó­tól. Kiválóan képzett gárda állt a lap élén. Első szerkesztősége az Ügynök ut­ca 14. számú házban működött. Kun Béla, Rudas László, László Jenő és Vágó Béla voltak első szerkesztői. Hamaro­san azonban megérkezett Oroszország­ból Szamuely Tibor és több más harcos társa. Szamuely Tibor vette át a lap­szerkesztés irányítását Elevenséget friss vérkeringést vitt a szerkesztés munká­jába. Ügy szerzett friss híranyagot, hogy a csepeli rádióállomáson dolgozó kom­munista távirászoktól jóval előbb meg­kapta a kül- és belföldi információkat, mint más lápok szerkesztői. A párt ezen­kívül a Sváb-hegyen illegális vevőállo­mást is létesített, amely naponta több­ször adott híranyagot a Vörös Üjságnak. Mai szemmel talán jó néhány kifogá­solnivalót találnánk a lap első példá­nyaiban. A cikkek az első időkben nem nyújtottak egységes képet. Nemcsak a párt alkotó elemeinek, a bolsevikoknak, a volt szociáldemokratáknak, a forra­dalmasodé polgári értelmiségieknek sa­játos politikai arculatát lehetett benne egymástól megkülönböztetni, hanem a cikkírók politikai stílusát la De ez ak­kor inkább fokozta a lap vonzerejét a dolgozók szemében. Az uralkodó pártok és hatóságok viszont az első példány­számtól kezdve ellenségesen fogadták a Vörös Üjságot. Még a Népszava is így írt róla: »Vörös Üjság címmel új lapot adtak ki, amely azt hirdeti, hogy a Kom­munisták Magyarországi Pártjának lap­ja... A munkásokhoz fordul, hogy har­coljanak azokért a célokért, és követe­lésekért, amelyeket a lap megjelöl. A Programm maga nagyon sovány.« Az államhatalom azonban nem kezelte ilyen fölényesen a kommunista lapot. Többször is betiltott egy-egy számot Félt a Vörös Üjságtól. Nagy ellenfelet látott benne. Megvonta a laptól a pa­pírt, támadást szervezett ellene. 1919. február 3-án a rendőrség egy karhatal­mi osztaga megrohanta a lap szerkesz­tőségét Mindent elhurcoltak, összezúz­tak, elvitték az összes röpiratokat, ke­felevonatokat, kéziratokat Vörös l'jsagut árusító munkások. Egykori íelv a LAP MÉGIS MEGJELENT. A A kommunisták hangját akkor ' már nem lehetett elnémítani Sőt, 1919. január végén a párt egy elég korszerűnek mondható nyomdát is vá­sárolt A példányszám hamarosan hu­szonötezerre, majd negyvenezerre emel­kedett. Hogy a nagy igényeket kielégít­hessék, a papírgyári munkásaktól kér­tek papírt S a munkások örömmel sza­vazták meg lapjuknak ezt a segítséget Amikor február 20-án a Népszava előtt megtörtént a rendőrség gálád pro­vokációja, s másnap i kommunista ve­zetőket börtönbe hurcolták és félig ha­lálra verték, az ellenség azt hitte, hogy véget ért a Vörös Üjság pályafutása is. Szamuely Tibor azonban nem került a rendőrség kezére, őt és 19 körözött tár­sát nem is tudták letartóztatni. Sza­muely, Erickson gyárbeli rejtekhelyén tovább szerkesztette a lapot és Nagyvá­radon, a Sas sétányon levő nyomdából, már a betiltást követő második napon kihordták a bizalmiak a kommunista lap új számátA főváros részére ebben az időben Aszódon készült a lap. Mikor azonban kiderült, hogy a rendőrség a párt Mária utcai kis nyomdáját nem pecsételte le, 1919. március 1-én már az itt és a Fővárosi Könyvtárban szerkesz­tett illegális Vörös Üjságot hordták. szét a gyárak és az egyetemek bátor fiatal­jai. A Tanácsköztársaság kikiáltásáig kilencszer jelent még meg a féllegális lap. A Tanácsköztársaság dicső napjaiban a Vörös Újság híven teljesítette hivatá­sát. Cikkeivel, mozgósító írásaival egyik legfőbb lelkesítője volt a forradalom­nak, a betolakodók ellen küzdő vörös­katonáknak. A Tanácsköztársaság leverése után a szabadsággal együtt a kommunista sajtó szabad, bátorító hangját is elfojtotta az elnyomó rend. A kommunisták a föld alá szorultak, röplapok, brosúrák útján terjesztették a forradalom gondolatát, szabadságukat, életüket kockáztatva. Eb­ben a sötét időszakban a párt központi lapjai, mint az 1928-ban megjelent Kommunista és a Prágában 1937-ben megjelent Dolgozók Lapja fáklyaként világítottak, és szervezték a magyar munkásság és más haladó rétegek har­cát a szabad Magyarország megterem^ téséért S 1942-ben a háború kellős közepém, amikor a szovjet nép élethalálharcát vívta Hitler hadaival, megjelent a Kom­munisták Magyarországi Pártjának ille­gális központi Japja, a Vörös Üjság utó­da, a Szabad Nép. Február elején a föld alatt, rejtett nyomdában készült a lap első száma. A szerkesztést egy kiváló harcosra, Rózsa Ferencre bízta a párt. Szabad Nép — szabad országban — hir­dette az első szám vezércikke. Eljutott végre a munkások ezreihez a föld alá kényszerített kommunista mozgalom követelése: független, szabad, demokra­tikus Magyarországot akarunk. A lap beszámolt a fronthelyzetről és kiadta a jelszót: »Egy magyar katonát se Hitler­nek!* Felhívta a figyelmet a bebörtön- zöttek nehéz sorsára, a spekulánsak ga­rázdálkodásaira. Egységre szólította a munkásokat. 1942 májuséban tragikus csapások ér­ték a mozgalmat. A rendőrség a lap nyomdáját fölfedezte, s a munkatársak többsége életével fizetett. Rózsa Feren­cet, a Szabad Nép első szerkesztőjét ha­lálra kínozták Horthy pribékjei. A Sza­bad Nép csak 1944 szeptemberében je­lent meg újra. Akkor már magyar föl­dön járt a felszabadító szovjet hadsereg. Elég a háborúból! — hirdette a lap. Ha­lál a német megszállókra! A Szabad Nép lett a párt központi lapja, az újjáépít® éveiben, az új haza megteremtésének idején. Az 1956-os el­lenforradalom leverése óta pedig új alakban és szellemében is megújulva, Népszabadság néven képviseli a pártot, viszi el életünk örömeit-gondjait az ol­vasók millióihoz. D ECEMBER 7-E, a kommunista sajtó születésnapja, egyben a magyar sajtó napja is. A sajtó munkatársai ünnepelnek s megfogadják, hogy a Vörös Üjság hagyományaira.en> lekezve mindennapi munkájukban tel­jesítik sajátos feladataikat, megfelelve korunk követelményeinek, és a nagy példakép szellemét ápolva, hirdetik a •zociahzmus eszméit és szolgálják a Kp ügyét üt C& 'Szemelvények a tyovös iíjsáybó! Eleinte hetenként kétszer Szívesen írtak a pártonkívüliek is Színes, harcos, magyaros forma 1918. december 7-én kiál­tották először a budapesti újságárusok: "itt a Vörös Újság!« A később röviden csak »Vörös«-nek becézett kommunista lap, a KMP központi lapja, óriási nép­szerűségre tett szert. Kez­detben hetenként kétszer, majd háromszor jelent meg. Az első számot primitív nyomdagépeken mindössze tízezer példányban nyomták ki. Ezt néhány órán belül elkapkodták, ezért második kiadást kellett megjelentet­ni. Később példányszáma 40 000-re emelkedett, négy oldalon, rendkívül népsze­badság tehát rendelkezésé­re áll az összes háborús uszításban kitűnt és ellen­forradalmat szító újságok­nak ... Nem jajgatunk, és nem akarunk mártírkoszo­rúval ékeskedni. Ml fütyü­lünk a törvényre, fütyü­lünk a papirrendeletrc. Március 22-én, a Tanács- köztársaság kikiáltása utáni napon a Vörös Üjság "Min­denkihez!« címmel közölte az új párt és a forradalmi kormányzótanács kiáltvá­nyát: Magyarország proletariá­tusa a mai nappal a maga VÖRÖS ÚJSÁG K0MMVXIS7A U*. öSÍTAiYH ASCOT* — i, • ót a 5X0- ~ if- 0 * , -~,C »fSÍHt lé** - * '""'Ül**. » te? V P *•' v *'v , lelki L r.f'Űl'Var ?U; í* * A- V* A . nt v-o» X <• «■xoof v •: A Vörös Üjság első számának vezércikke ezt a címet viselte: Ősz - tály harcot! rűen magyarázva a nap eseményeit. A Vörös Üjság első szá­mában Osztályharcot! cím­mel jelent meg vezércikk. Ebből idézzük az alábbiakat, amely röviden összegezi a kommunista programot: Az egyetlen kiút a szo­cializmus. A szocializmus nemcsak a termelés anar­chiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, melybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztulajdonba vé­telével visszaadná elvesz­tett hitét, de elvesztett munkakedvét is, az emberi­ségnek. A Vörös Üjság viszonylag rövid idő alatt alakította ki sajátos arculatát. Kialakul­tak állandó rovatai, mint »A Forradalom útján«, »A Harmadik Internacionálé«, a »Kormány és a proleta­riátus«, »Kié a föld?«, »Szemle«, »Hírek«, »Párt­ügyek«. Később más rovat­címekkel is kiegészült, így »Ellenforradalom« és »A tőke osztályharca« címűek- kel. A Tanácsköztársaság kikiáltása után is új rova­tok jelentkeztek, az »Új termelés«, »Szakszervezeti ügyek«, majd a »Be a Vö­rös Hadseregbe!« és »A kommunista kultúra«. Az őszirózsás forradalom után a rendőrség több íz­ben be is tiltotta a Vörös Üjságot. Az 1919 februári betiltásról a Vörös Üjság lerántotta a leplet és rámu­tatott, hogy a burzsoá-szo- ci áldemokrata kormányzat mit ért a sajtószabadságon: A milliomos burzsoá lapkiadók érdekében a kormány üj kiadását nem engedi meg, és a szabad szó, a szabad gondolat el­vét a gyakorlatban úgy al­kalmazza, hogy a forrada­lom után született lapok a papírközponttól papírt nem kaphatnak... A sa,jtósza­kezébe vesz minden hatal­mat ... A polgári világ tel­jes összeomlása, a koalíciós kormányzási csődje kény­szeríti rá Magyarország munkásságát és parasztsá­gát erre a döntő lépésre... Magyarország Tanácsköz- tá-sasággá alakult. A for­radalmi kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a kommuniz­mus előkészítésére és meg­valósítására. Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását... Vasfc- gyelmet követel. Halállal sújt az ellenforradalom banditáira csakúgy, mint a fosztogatás brigantijára. Hatalmas prolctársereget szervez, amellyel a mun­kásság és parasztság dikta­túráját érvényre juttatja ... Kijelenti teljes eszmei és lelki közösséget az orosz— szovjet kormánnyal. Fegy­veres szövetséget ajánl. Oroszország proletárjai­nak .., Minden munkást és földművest felszólítunk, hogy dolgozzon, termeljen, vagy álljon be a proletár hadseregbe... Bármi vár­jon ránk, a szocializmus ügyének győzni kell! Rendszeresen tudósított az ország eseményeiről is. Június 3-i számában tudó­sításban közölte Kun Béla felszólalását az országos földművesíkanigresszuson. A tudósító, többek között ezt idézi a beszédből: A régi idők munkásmoz­galmainak az volt a jelsza­va, hogy a parasztot sem­legesíteni kell, mert azt mondták, hogy a paraszt nem forradalmár. A pa­rasztnak a forradalomra éppen annyi oka van, mint (Folytatás « 8. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom