Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

▼as&rn»p, 1988. december 1. 5 SOMOGYI Ninál Hivatásos katonák lesznek... N. Kavszkaja: AZ OSZTÁLY ÉRDÉKLÖL VE HALLGATJA az előadót Dévai György százados arról beszel, milyen lehetőségeket kínál a katonaélet azoknak a fiataloknak, akik hivatásos tisztek kívánnak lenni. — A tiszti hivatást válasz­tók katonai főiskolára kerül­nek, ahol négy év a tanulmá­nyi idő. A főiskolák növendé­kei teljes ellátásban részesül­nek, a tanuláshoz szükséges könyvekről, tanszerekről, a sportolási és kulturális lehe­tőségekről az iskola gondos­kodik. Ezenkívül — a tanul­mányi eredménytől függően — havi zsebpénzt is kapnak. A főiskolát sikerrel befejező és felavatott növendékek hi­vatásos tisztek lesznek, de a katonai főiskolán szerzett ok­levéllel a polgári életben is el­helyezkedhetnek, hiszen vagy általános iskolai tanári vagy felsőfokú szaktechnikusi vég­zettséget ad a főiskola. SOK FELTÉTELNEK kell megfelelne annak, aki a hi­vatásos tiszti pályát választja. Erkölcsi-politikai megbízható­ság, huszonegy évnél nem magasabb életkor, feddhetet­len előélet, középiskolai vég­zettség, katonai szolgálatra Liza Csajkina élete és hőstette Vegyvédelmi szakra Faggyas Zoltán. a felvételi vizsga eredménye dönti el. A katonai főiskolára jelentkezéssel egyidőben más iskolára is lehet jelentkezni. Nemcsak a fiúk halmozták el kérdésekkel az előadót, hanem a lányok is. A diákok kielégítő válaszo­kat 'kaptak. Megtudták, hogy 24 nap a fizetett szabadság; hogv feltétel a gépjárműveze­A fiatalok érdrkddve hallgatják tatóját. való alkalmasság, magyar állampolgárság, hivatásérzet, nőtlen családi állapot a köve­telmény. Többféle iskolára s azon belül is többféle szakra lehet jelentkezni, attól függően, hogy ki mihez érez elsősor­ban kedvet. Az alkalmasságot Dévai György százados tájékoz­tői vizsga, a nyelvtanulás; hogy Igen nagy a sportolási lehetőség; hogy havonta 600— 700 forintot is kaphatnak a nö­vendékek. Mindez jó hatást keltett a fiatalokban. A BELEGI FAGGYAS ZOL­TÁN már határozott is: a tisz­páncélos sseretív ;i pályát választja élethiva­tásul, és vegyvédelmi szakra kéri felvételét. — Vonzódom a katonai élet után, bár tudom, sokat kell majd tanulnom, ha eredmé­nyesen akarom elvégezni a főiskolát. Szüleim is helyeslik a döntésemet, mert ismernek, tudják, hogy mindig érdekel­tek a hadseregről szóló köny­vek, filmeik. Nem lesz könnyű, hiszen az érettségi előtt kell a katonai főiskolai felvételi vizsgán megfelelni, de remé­lem, sikerül... Tihanyi Péter kaposvári fiatal is így határozott ö páncélos szeretne lenni, mert vonzzák a motorok. — Szép szakma ez, szép hi­vatás a hazát fegyverrel szol­gálni, jóllehet itt valamivel nagyobb a felelősség, mint más területen. Iskolánknak jó kapcsolata van a honvédség­gel, kölcsönösen látogatjuk egymást. Már a Magyar Hon­védelmi Szövetségben meg­kedveltem ezt a hivatást, ezért is választottam ... Angolul, oroszul tanulok, s remélem, módom lesz arra, hogy a had­seregben is folytathassam a nyelvtanulást MINDKETTEN a Táncsics Mihály Gimnázium IV.' osz­tályos, érettségi előtt álló nö­vendékei. De kívülük még más középiskolák hallgatói is követték példájukat, válasz­tották élethivatásul a haza fegyveres szolgálatát. Sz. L. Testvérváro­sunkban, Kuli­nyimban a le­nini Komszo- mol fél évszá­zados jubileu­ma alkalmából megnyílt a di­csőséges Kom- szomol múzeu­ma, amelyet a hős Liza Gsai- kináról nevez­tek el. Ebből az alkalomból közöljük az Iz­vesztyija 1942. március 7-i számában megjelent ri­portot, ame­lyet a Napsu­gár a Volga fe­lett című könyvből vet­tünk át. írástudatlan öregasszony, Akszinya Prokofjevna Jsajkina Koihozparasztasszony beszél az ő Lizájáról olyan egyszerűen és meghatóan, ahogy csak egy anya tud. Hall­gatod őt, s mintha élne, ott áll előtted az erőiöl duzzadó, élet­vidám lány, a kolhoz fiataljai­nak vezetője, Liza Csajkina. Rövid és ragyogó élete, bátor tette, hősi halála. Akszinya Prokofjevna nem bír nyugodtan beszélni Lizáról. Túlságosan mély és friss még az anyai szíven a seb. Elrejti arcát ráncos és munkás te­nyerében, hallgat egy darabig, majd visszatartva feltörő zo­kogását, csendesen így szól: — Bocsássatok meg az öreg­nek, kedveskéim. Az anyai könnyet semmi sem apasztja el, csak hull és hull. — Falusiak vagyunk, a penói iárás Runo nevű községében élünk — mondja Liza édes­anyja. — A kolhozba minden ravaszsáq nélkül, tiszta szív­ből léptünk be. Lizanvka ak­koriban még kicsi volt. Ügyes, talpraesett, az iskolában jól anv.lt. Amikor kezdett serdül­ni, nem érdekelte a lőfrálAs. Haza könyvvel vagy újsággal jött: no, anyuka, olvassunk egy kicsit. Egyszer, jól emlékszem, KISZ-fífkárok Között Balafonszemesen, a Mü. M. üdülőben ma egy hete nyitotta meg kapuját a KISZ Somogy megyei bizottságának téli ve­zetőképző tábora. Az első turnus részvevői valamennyien fa­lusi KISZ-titkárok. — Az egyik hálóban ültünk le. Az ebédlőben, amely nap­közben előadóterem is, éppen Varga Teréz, a KISZ megyei bizottságának titkára tartott előadást az agltációs munká­ról, a vallás és a KlSZ-fiata- lok kérdéséről, Bakai János, a KISZ nagyatádi járási bi­zottságának titkára, a tábor vezetője ide kalauzolt hát bennünket az egyik üres háló­ba. A tanfolyam, illetve a tanfolyamok céljáról, hasznos­ságáról, szükségességéről be­szélgettünk. Arról, hogy kap­nak-e valami útmutatást, se­gítséget, ötletet ezeken az egy­hetes továbbképzéseken a fiatalok, no és persze szó esett a KISZ-szervezetek gondjairól, terveiről. . Egyetlen lány lévén a tár­saságban Tímár Irén, ő kapta meg hát a szót először. A nagyberényi fiatalokat képvi­seli. — KISZ-titkári tanfolyamon még nem voltam. Előzőleg a gazdaságfelelősökkel »-táboroz­tam-«. Mindenképpen hasznos­nak tartom ezeket az össze­jöveteleket. Most még nem ol­dódott föl a társaság, a han­gulat, pedig a kellemes at­moszféra elengedhetetlen föl­tétele annak, hogy sok jót vi­gyünk haza, hogy kicseréljük a véleményünket. — Mit kellene hazavinned Nagyberénybe? — Mivel a KlSZ-szerveze- tönk, amelynek ötvenkét tag­ja ,van, az utóbbi hónapokban nagyon jól »összerázódott-«, érdekes, ötletes tanácsokat, játékokat, a klubélethez olyan módszereket, amelyekkel a hazulról eljáró tagokat is ma­gunkhoz láncolhatjuk. Ifjúsági klubunk van, néptánc-, szín­játszó csoportok működnek jól. a hét végi közös munkák­kal pénzt is kerestünk már, s a községi pártszervezettel, kü­lönösen Póczik Ferenc elv- tással nagyon jó a kapcsola­tunk. ö tartja a politikai ok­tatásokat. Mindezek ellenére közepesre értékelem a mun­kánkat, s ez a tanfolyam csak elősegítheti a javulást. — Nálunk nem mondhat­nám, hogy közepes, mert még annyi se — veszi át a szót Lapat Ferenc, a répáspusztai KISZ-szervezet titkára. Talán ő a legfiatalabb a társaság­ban. — Miért? — Miért? — Szeptember végén vettem át a KlSZ-szer- vezet irányítását, most fejez­tem be a tanulmányaimat az 503-as Iparitanuló Intézetben. Kis település a miénk, heten vagyunk KISZ-tagok, de az a baj, hogy hét felé húzunk. Nyolcvan forint -készpénze volt a KISZ-nek. amikor tit­kár lettem, semmi egyéb. A pártszervezet meg a tsz veze­tősége nemigen támogatta a KISZ-szervezetet, aztán a fiúk sem kértek munkát, nem hal­latták a szavukat Uoat leg­alább elmentünk az ünnepi taggyűlésre, meg is kérdezték tőlünk; »No srácok, hát ti mit kerestek itt?« Mi is hívtuk a párttitkár elvtársat, Dióssy Sándor tanító bácsi szokott segíteni nekünk. — Az iparitanuló-intézettől csak vittél valamit haza, ho­gyan tovább? — Onnan bizony nem. Amit eddig csináltam, mind ma­gamtól. Most ettől a tanfo­lyamtól várok majd segítsé­get. Mert az akcióprogramot elkészíteni egész évre nehéz. Az kellene, hogy a fiúk, lá­nyok ne húzzanak szét He­ten csak meg lehet lenni jól... Horváth István Porrogszent­királyról jött ö is panaszko­dik. — Júliusban vettem át a vezetést Húsz tagja van a KISZ-szervezetnek, a kapcso­latunk elég jó a tsz-szel és a községi szervekkel bár tud­juk, előbb nekünk kell leten­ni valamit az asztalra, s csak azután kérhetünk. De hát két- három aktív tagunk meg egy tévénk van mindössze. Ezzel meg nehéz profitálni. Igaz, volt szellemi vetélkedőnk, sportrendezvényeken Indul­tunk, működik saját zeneka­runk, dolgoztunk is (a gabo- nabetaikarításban, a gyümölcs­szedésnél segédkeztünk), de ez kevés. — Én javasolnám nektek az ifjúsági klubot — szól köz­be Tímár Irén. Abban mindent el lehet émt, úgy összeková- csolódnak a gyerekek, hogy 1 öröm nézni. — A tanácsot köszönöm, magam is gondoltam rá, ter­veztünk is, de a fiataloknak a fele se jön el az összejövete­lekre ... — Akkor rossz a program és rosszak a módszereitek — kapcsolódik a beszélgetésbe Horváth Andor, aki a Kutasi Állami Gazdaság KlSZ-ti-kára, idestova nyolc éve már. — A jó vezetés lényege a személyi feltétel. Tekintélyt kell kivívni; sokat járni a ta­nácshoz, a tsz-be, a pártössze­jövetelekre; közvetlenül, de szigorúan és következetesen vezetni a fiatalokat, beszélni problémáikról, és elsőként lelkesedni mindenért — mond­ja. — Nálunk harminchat tagja van az állami gazdaság KISZ-szervezetének, tévénk, lemezjátszónk, rádiónk, klub­szobánk van, a névadó ünnep­ségeket és az esküvőket mind a klubszobánkban rendezzük. Körülbelül 15—lS-öt tartot­tunk eddig. Jól dolgozik a vezetőség, a fiatal értelmisé­giek is bekapcsolódnak a KlSZ-munkába. Szentmiklósi László főikertészünk például érdekes eőadásokat szokott tartani, tekintélye van, kitű­nő szónok, s mindig ott van­nak a fiatalok. Persze gond is akad, most pl. az utódneve­lés, a »fiatalítás« és a párt­építés. Mindenesetre azt ta­nácsolhatom, hogy a KISZ sose legyen átjáróház, ne cse­réljen helyet havonta a KISZ- vezetőség, s akik eljönnek egy- egy ilyen tanfolyamra, azok annak szellemében háromszo­ros energiával dolgozzanak to­vább. I. Za. fut be nagy örömmel a házba: — Jelentkeztem a Komszo- molba! Semmit se szóltam ellené­ben. A te dolgod, mondom, tégy a belátásod szerint, ne­kem nincs e[lene kifogásom. Az én Lizám nem sokáig dolgozott a kolhozban. A já­rási Komszomolbizottság el­küldte falusi könyvtárosnak Zaleszjébe, s ott a komszomo- listáknál »főmufti« leit. Kol­hozról kolhozra jár, gyűlése­ket tart. szakköröket szem-ez Mindig nvakig van a munká­ban, sohasem ér rá. Neki Un"" a természete. Ha menbírUk valamivel, egész éjjel kéne* volt elüldögélni mellette, sőt olykor már a hálnál pi~k"dt de megcsinálta. És sohasem ismerte a. fáradtságot, mindl« indám volt. mindig mosoB'aoH ős dalolt. Fob dón tevék enni-"- 'tett. még engem is tavitga*o*t- t'ármVyen munka akad a. k'd- n„«han. annvka. mindig elől hogy a vén kövessen. Én aztán ion Is tettem. r slt-múlt az idő, s az én Lizanykám már Penó- ban dolgozott mint a járási Komszomol-bizottság titkára. A parasztasszonyok gyakran széttárták a karjukat: »Mi­lyen jányod van teneked, Akszinya/« És csakugyan milyen furcsa volt még nekem is. Megyek a gyűlésbe, meghallom a hang­ját és magam sem hiszem: va­jon ez az én egyszülött gyer­mekem? Olyan okosan, olyan értelmesen beszél, hogy min­denkinek eláll a lélegzete. Ilyenkor van, hogy elmosolyo­dik az ember magában: kire is ütsz te tulajdonképpen? Aztán megkezdődött a há­ború az átkozott germánokkal. Liza ritkán nézett haza a kol­hozba. A gyűlésen azt mondta a kolhozistáknak: Legyetek olyanok, mint a katonák a fronton, egy szálig keljetek harcra a haza védelmében. A fasisztákat úgy gyűlölte az én Lizám, hogy csikorgatta a fo­gát. Utoljára nem sokkal a né­metek előtt ugrott be hozzám Lizanyka. A németek már megközelítették a járásunkat, minden lángban állt, amerre jöttek, gyilkoltak, raboltak. Elvesztettük a fejünket, mii is fogunk csinálnt Liza kiokta­tott: a faluban semmiképp se maradjatok, mondja, menje­tek öregek és gyerekek az er­ttout. s húzódjatok ott meg földbe vájt kunyhókban. Kedvenc lepényét sütöttem az útra, s elkísértem egy da­rabon, Az én Lizanykám gon­dolatokba merülve lé kedett mellettem, majd így szólt: — Lehet, anyuka, hogy utol- szor kísérsz el. A háború a hé~unkig ér. Minden megtör­ténhet. Meet már biztos, hogy part f'nnak állok. Elhallgatott, majd azt mond­ta: — Megeshet, iiugy engem megöl az ellenség. Vésd jól az eszedbe, anyukám, az utasítá­somat. Ha holtan jeküdnék is, te ne menj oda, egy jellel se áruld el, hogy a te lányod va­gyok, mert akkor rossz dolgod lesz. Ha bármi történik is ve­lem. nagyon ne bánkódj utá­nam. A szovjethaialom és az elvtársaim nem hagynak el. Az én kislányom, a drágám! Élethalálharcra készüli, s mégis rólam gondoskodott. C akkor rajtunk ütőitek a német zsar lökök. El- mekdltünk a házainkból, s az erdőben rejtőztünk el a go­nosztevők elől. A földbe vájt kunyhóban lakunk, és halljuk, azt beszéli a nép, mintha Liza. Csajkinát, a Komszomol-tit­kárt agyonlőtték volna a né­met megtorlók a penói szivaty- tyúháznál. Eleinte nem akar- uk elhinni. Aztán megtalál­juk azt, aki a hírt hozta. Kér­dezzük tőle, milyen öltözetű volt az a. lány. Mondja: a szoknyája fekete, krómbör csizmát, szürke egyenkabátot viselt, és vörös sapka hevert mellette. Rögvest eszméletle­nül elváoódtam. Azt a szürke egyenkabátot én magam vet­tem Lizának Penóban ... Később Liza komszomolista elvtársai és a penói lakosok el­mondták, hogyan fogadta a lá­nyom a halált. Beállt a parti­zánosztagba, bátran harcolt 3tt, saját kezével lóLt le egy német tisztet. Később jayuról álura járt és titkos gyűlése­ket tartott felolvasta a kolho­zistáknak Sztálin elvtárs be­szédét, azt mondta nekik: szi­lárdan tartsatok ki, segítsétek i Vörös Hadsereget és a parti­zánokat, hamarosan győznek a mieink. Tizenhárom faluban 'árt, a tizennegyedikben akadt egy áruló, s kiadta ót a német megtorlóknak. Ügy mondják, Penóba szál­lították Lizát, odaállították a szivattyúház elé. Megkínozták, le mégsem csüggedt el. »Valid be — üvöltenek a németek —. ki ment még el veled vartizán- nak, és most hol találhatók?« Sortüzet adtak a fegyverekből t feje fölé. versze azirt, hogy megrémisszék. Látja Cizanyka, közeledik a halála perce, de nem hódolt be a gyilkosoknak. Ezek a hóhérok másodszor yőttek, fölé. Az én T izám ma- vasba emelte a ke~ét, és mész- ~ze csengő hangon így kiáltott: — Igaz ügyért, a kommuniz­musért halok meg! Nem félek tőletek, fasiszták, lőjetek! Azonnyomban megölték, F it ilyen volt. Milyen kár az én drága gyereke­mért, vérzik a szívem érte, de mégis büszke vagyok, hogy ne­kem ilyen lámtoan volt, s tőle *anuliák a többi lányok és le- nMiyek, mint kell az ellenség ellen harcolni... Fordította: Lajos Géza Szocialista brigádok együttműködése A közelmúltban két -kapos­vári és egy budapesti szoci­alista brigád között közvetlen kapcsolat alakult ki. Ugyanis a VBKM Kaposvári Villamos- sági Gyárában készülő vezér­lőberendezések végszerelését a budapesti Szerszám gépi pa rí Művek Egyetértés brigádja végzi. A vállalati érdekek s"em e’ő t tartásával szocialista szerző­dést kötött a Kaposvári Vil­lamossági Gyár Latinka Sán­dor és Jedlik Ányos brigádja a Szerszámgépipari Művek Egyetértés brigádjával: meg­állapodtak, bogy a vezérlőbe ­rendezéseket gyártó két -ka­posvári brigád szavatolja a folyamatos szállítást, a minő­ségről mindig tájékoztatják egymást, és időközönként együtt értékelik a közös mun­ka eredményéit. A tapaszta­latok és a munkamódszerek ítadása érdekében csereláto- gatást is terveztek. Elsőként a kaposvári brigádok tettek ele» get ennek a megállapodásnak. A vendéglátók színházba is elvitték a villamossági gyár képviselőit. A két -kaposvári brigád hasznos szakmai ta­pasztalatokkal tért haza a fő­városból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom