Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-04 / 284. szám
Szerda, 1968. december 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP NAGYATÁDON GYÁRTJÁK A POLIACRYLT Március óta gyártják az Üjpesti Cérnagyár Nagyatádi Telepén az igen keresett és kedvelt szintetikus szálat, a poliacrylt. Greller Gyula, a kikészítő osztály vezetője kísérletezte ki a poliacryl festését. A nagyatádiak ma már ötvenféle színben és árnyalatban festik a szintetikus fonalat. Eddig negyvenezer kiló poliacrylt adtak át a kereskedelemnek. A TANÁCSI TEXTILIPAR NEM BÍRTA A VERSENYT Megszűnt egy wallalat Erősödött a ruhagyár — A munkásokat nem éri károsodás Nyújtják és fényezik a fonalat A szárítógépből kikerülő poliacrylt Haris Józsefné ellenőrzi. Megszűnt a Somogy megyei Tanácsi Textilipari Vállalat és beleolvadt a Kaposvári Ruhagyárba. A megyei tanács végrehajtó bizottságának határozatát — amelyet a Könnyűipari és a Pénzügyminisztériummal egyetértésben hozott, széles körű vizsgálódás, közgazdasági elemzés előzte meg, s ez megállapította: az új gazdaságirányítási réndszer keretei között a vállalat nem bírta a versenyt; romlott a gyártmányok minősége, csökkent a termelés s a dolgozók keresete. Nem volt meg a vállalatnál az a légkör, amely lehetővé tette volna, hogy a vezetők a társadalmi szervekkel összefogva kilábaljanak a kátyúból. Súlyos gazdasági nehézségek '• Drágán termelt a Tanácsi Textilipari Vállalat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a termékeinek negyven százalékát állami dotációval készítette, ez éves viszonylatban körülbelül hatr százezer forint megterhelést jelentett a népgazdaságnak. Ennek ellenére a vállalat a piacon csak nehezen tudta elhelyezni áruit A következmény: az üzemekben nem tudták biztosítani a munka folyamatosságát, néhány üzemben pedig visszatértek az egy műszakos termelésre. A vállalat az első negyedévben 88,7, a másodikban 84,9, a harmadikban 87,8 százalékra használta ki a kapacitását. A negyedik negyedévben pedig csak 46.9 százalékos volt a kapacitáskihasználás. Volt olyan időszak is a he- resznyei telepen, amikor csak minden második nap tudtak munkát adni az ottani dolgozóknak. Érthetően ez jelentős keresetcsökkenéshez vezetett. Az első negyedévben például hetven dolgozó ment el az ötszáztizenhárom munkást foglalkoztató vállalattól. A száz bedolgozóból az első félév végére negyvenhét maradt. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen például a júliusi keresetük mindössze 441 forint volt, mert nem kaptak rendszeresen alapanyagot. Mindez szükségszerűen a vállalat pénzügyi helyzetének a romlásához is vezetett: már az első negyedévet 569 000 forintos deficittel zárta. Hitelre volt szüksége a vállalatnak, de adósságait csak újabb bankhitelek fölvétele után tudta kifizetni. Rendkívüli munkabérhitelek igénybevételére is szükség volt. Szeptemberben már az alapanyagot szállító vállalatoknak is 672 000 forinttal tartozott. Kétségkívül az említett gazdasági nehézségek keletkezésében részes a vezetés is. A vizsgálat megállapította: a követelményeknek nem tudtak megfelelni. Az iparpolitikának megfelelően Mit lehetett tenni ' ilyen helyzetben? »A végleges megoldásra kétféle lehetőség kínálkozik: 1. a vállalat helyzetének javítása tanácsi kereten belül; 2. a vállalat átadása a Kaposvári Ruhagyárnak«. A megyei tanács ipari osztályának javaslatára a végrehajtó bizottság a második mellett döntött. Ez felelt meg jobban a somogyi iparpolitikának, hiszen tíz-tizenegymillió forintos támogatásra lett volna szüksége a vállalatnak. Az átadással ezt a tanács megtakarította, s másutt hatékonyabban felhasználhatja. Az átadással pedig nem csökkent az ipari foglalkoztatottság. A ruhagyár létszáma nő, jól képzett szakmunkásokat kap, f: ez erősíti pozícióit partnere'- vel szemben, Somogy legnagyobb vállalata lesz. A mérlegelés után megszületett a megyei tanács végrehajtó bizottságának és a Kaposvári Ruhagyárnak a megállapodása: 1968. október elsejével átveszi a Somogy megyei Tanácsi Textilipari Vállalatot. Garantált nyereség A munkásokat a rossz vállalati gazdálkodás miatt nem érheti kár. A Kaposvári Ruhagyár átvette a teljes létszámot, s ebben az évben még a régi munkahelyükön eddig kapott bérüket adja, jövőre pedig rájuk is a ruhagyári bér- és normafeltételek lesznek érvényesek. A volt textilipari vállalat dolgozóinak a a ruhagyár 5 napi fizetéssel felérő nyereségrészesedést is garantált most, s a régi munkahelyükön önálló telepként^ önálló elszámolási egységként dolgoznak A ruhagyár társadalmi és politikai szerveinek irányításával megmarad az önálló szakszervezeti hizotf ság, a párt- és a KISZ-szervezet. — Arra törekszünk —« mondta Müller László, a ruhagyár igazgatója —. hogy megszilárduljon a technológiai fegyelem. Ennek sokkal szigoiúbbnak kell lenni az eddiginél. Ez a kollektíva képes magasabb színvonalon, dolgozni, s én a legnagyobb előnyt ebben látom. A tudás, a szakmai képzettség a nagyüzemi termelés szolgálatába állítva nyereséget jelent. Ez a változás a ruhagyá" termelési értékét körülbelül ötvenmillió forinttal növeli, s ez nagyobb lehetőségeket kínál a gyár számára. Természetesen a gyártmányokat felülvizsgáljuk majd, hiszen a profiltisztításra szükség van; Kercza Imre SEGÉDMUNKÁSGONDOK ÉVEK ÓTA leggyakrabban ezzel a felirattal találkozhatunk az üzemek bejáratainál: -Segédmunkásokat felveszünkRendkívül nagy a gépeket kiszolgáló, az anyagot rakodó-szállító segédmunkások iránti igény. Számítások szerint az ország minden harmadik munkása anyagmozgatással foglalkozik. Gyorsan növekszik a termelés, az áruszállítás, de nem tart vele lépést az anyagmozgatás — rakodás, tárolás — gépesítése. Az anyagmozgatás alacsony színvonalú gépesítésének két fő oka van. Egyrészt nem kifizetődő a gépesítés, mivel jelenlegi viszonyaink között olcsóbb a nyers fizikai erő, mint a technika. Másrészt a gépek, berendezések, a • beruházási eszközök hiánya is a növekvő segédmunkásigények irányába hat. (A vállalatok meglevő eszközeiket többnyire a termelést közvetlenül bővítő beruházásokra fordítják). Végül is a gondok a rendkívül kiélezett segédmunkás-keresletben jelennek meg. Az ország mai magas foglalkoztatási színvonala mellett viszont a segédmunkás-utánpótlás természetes forrásai meglehetősen elapadtak. Mert ki megyei ma segéd-*(vagy betanítod; munkásnak? Az esetek túlnyomó többségében az, aki felnőtt fejjel és szakma nélkül (a mezőgazdaságból és a családi háztartásból) kerül az iparba. A pályát kezdő fiatalság szakmát tanul, technikumot, szak- középiskolát végez, és mindjárt a munkásosztály képzettebb rétegébe áll be. Aki pedig szakma nélkül, felnőtt korban csak segédmunkásként helyezkedhet' el. az is igyekszik előrejutni, gépre kerülni, szakmát tanulni. Vagyis a segédmunkás pozíció — legalábbis rendezett viszonyok között — csupán belépd a szakképzettséget, szervezettséget igénylő üzemi munkásság törzsgárdájába. SZÜKSÉGES ISMÉTELTEN HANGSÜLYOZNI, hogy ez a munkásosztály számbeli gyarapodásának és belső fejlőA KÖZÖSSÉG ÉRDEKÉBEN Munkában as ellenőrző bizottságok Az új törvény lehetővé teszi a temielőszövetkezeteknek az önálló, vállalatszerű gazdálkodást. Szükségszerűen megnőtt a belső ellenőrzés jelentősége, szerep>e. Ezt a feladatot szövetkezeteinkben az ellenőrző bizottságok látják el. Nekik kell az egész közösség érdekében a gazdálkodás minden területén őrködniük, hogy a törvényes rendet megtar- sák. Hogyan végzik ezt a felelősségteljes munkát, milyen módszerekkel dolgoznak és milyen tapasztalatokat szereztek az év eddig eltelt időszakában? — ezekre a kérdésekre kerestük a választ a marcali járás három szövetkezetében. Duics János negyedik éve elnöke az ellenőrző bizottságikik. A korábban kialakult gyakorlat és módszer szerint végzi most is a n-unkáját. Baráti, munkatársi kapcsolatot alakított ki mind a vezetőkkel, mind a szövetkezet tagjaival. Ahogy Duics János mondta »Az a legfontosabb, hogy az esetleges panaszt vagy fogyatékosságot a lehető legrövidebb időn belül feltárjuk és tisztáztuk.« Ha észrevesznek valami hibát, a bizottság tagjai nyomban jeleznek. Helyes ez a módszer a zökken ómen tesebb gazdálkodás szempontjából, és helyes azért is, mert az a tag, aki az ellenőrző bizottsághoz fordult, látja, tapasztalja, hogy ügyében gyorsan intézkednek. Közvetve tehát ez a módszer elősegíti, szolgálja a jó közszellem kialakítását is. Talán éppen azért, mert itt ez a gyakorlat, Duics János nem tudott példát mondani arra, hogy működése alatt súlyosabb fogyatékosságot fedezett volna fel bizottságuk. A tap- sonyi példa is bizonyítja, alapvető, hogy a közösség életét érintő minden intézkedésről, tervről tudjon, pontosam ismerje azokat a szövetkezet ellenőrző bizottsága. SOMOGYZSITFA Látogatásunk időpontjában épp>en amolyan panasznapot tartottak a zsitfai termelőszövetkezetben. A rossz időjárás miatt a kinti munka megállt, így mód nyílt arra, hogy megbeszéljék, rendezzék a tagok személyes, kisebb-nagyobb problémáit. Ezen a megbeszélésen ott volt Tomsics János, az ellenőrző bizottság elnöke is. Ismerni a szövetkezeti tagok mindennapos gondját, és tájékozódni arról, hogy ezek a problémák hogyan oldódnak meg — fontos feladatának tartja ezt is Tomsics János. És helyes, hogy így van. Mert ahogy az ellenőrző bizottságnak (kötelessége a közösség érdekeit sértő hanyagságokkal, mulasztásokkal szemben föllépni, éppúgy kötelessége a tagok jogos érdekében is eljárni. Itt például nem csupán a háztáji földek 'kimérésénél tevékenykedett a bizottság, hanem továbbra is figyelemmel kísérte, hogy megkapják-e a tagok mindazt, amiben ko^ rábban megállapodtak. Ellenőrizte, hogy a krumplit, zöld lucernát Igénylőknek teljesült-e a kérése, személyesen részt vett az ellenőrző bizottság elnöke a réti szénák' részelésében. Természetesen emellett sok más feladatot is elvégeztek »Ügy van ez — idézem Tomsics János szavait —, hogy az ember ismerve az új törvényt, igyekezett az idén egy kicsit jobban nyitva tartani a szemét. Mert most nagyobb a felelősség is. Én azt tapasztalom, és a tagtársaknak megmagyarázzuk, hogy ez vagy az miért nem jó, miért nem helyes, akkor nincs harag, megértik a szót és változtatnak helytelen álláspontjukon. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezután már nem kell ellenőrizni-“. Tény, hogy sokfelé úgy tartják: az ellenőrző bizottságban dolgozni népszerűtlen feladat. Helytelen ez a nézet, és véleményem szerint csak ott találhat megértésre, ahol még nem ismerték föl, hogy menynyire nélkülözhetetlen egy gazdaság szervezetében ez a munkafolyamat. Hadd említsek a tanulság kedvéért egy sávolyi piéldát. A tavasszal a határban végzett ellenőrzései során többször szólt a vezetőknek Simon Lajos, az ellenőrző bizottság elnöke, hogy meg kellene kapálni a cukorrépát. A brigád- vezető azzal az Indokkal, hogy úgysem érdemes erre munkát fordítani, húzta, halogatta a növényápolás megkezdését. Végül is a nagyon elgazosodott táblában csak kínlódva, többszörös erőráfordítással végezhették el az asszonyok a megkésett munkát. Emiatt a késlekedés miatt összetorlódtak a tennivalók. íme, az idejében való jelzés meg nem hallgatása később nagy gondot okozó következményekkel járhat. Sávolyon az ellenőrző bizottság nagy figyelmet fordított a növénytermesztés' munkáira, a szervezésre. Érthető ez, hiszen három kisebb tsz — Sávoly, Szegerdő, Főnyed — egyesült egy nagyobb gazdasággá. Az első időkben a gazdasági vezetésnek is az új munkaszervezet kialakítása adta a legnagyobb feladatot. Természetes, hogy elsősorban ehhez igyekezett tanácsokat adni a bizottság. Mint a másik két szövetkezetben, itt is érzik az ellenőrző bizottság tagjai, hogy megbízatásuk nagy felelősséggel jár. Minden hónap első szerdáján ülést tartanak, itt adnak számot a tett intézkedésekről, s azt is megbeszélik, mire kell nagyobb figyelmet fordítaniuk. Ellenőrző bizottságok korábban is tevékenykedtek szövetkezeteinkben. Az új körülmények között azonban nagyobb a szerepük és ezzel együtt a felelősségük is. Amint a tapasztalatok bizonyítják az új viszonyoknak megfelelően igyekeznek kialakítani munka- módszerüket, és azon vannak, hogy tevékenységükkel valóban az egész község érdekeit szolgálják. Vörös Márta désének természetes folyamata. A nágy segédmu í á k ereslet azonban bizonyos torzulásokhoz vezetett. Gy .ran növekedtek és rra is : „• o au növekednek a seg.dmvnkás- keresetek, megelőzve iénicsnu a kezdő, hanem a néhány éves gyakorlatú szakmunkásokét is. Még nem tudni, meddig tart és hol áll meg ez a folyamat, amely a kínálatot messze meghaladó k re let miatt anyagilag előnyök .en részesíti és í'V óhatatlanul életcél.á 1, ___ » k épzetlen munkát. Igen nagy a munkaerő-vándorlás és alacsony a le.j-e-em színvonala e rétegoen. A se- gédmunKásoknak nincs vesztenivalójuk, hiszen egymás* a licitálnak érte az üzemek. A felduzzadt lélekszámú és a fejlődésben megrekedt segédrnun- kásság sokféle társadalmi problémának is melegágya. Tehát a társadalmi és a gazdasági problémák mego’dósa miatt egyaránt fig e met érdemel a segéumun. álgondok enyhítése. Nem szaba 1 az anyagmozgatás gépesítését csak gazdasági feladatnak tekinteni. Még kevésbé laszűkíteni egyszerű kalkulációra: mibe kerül a segédmunkás és mibe a gép? Nincs elég segédmunkás, és ezért is nélkülözhetetlen a gép. És azért is, mert a legkorszerűbb termelőberendezéseket képtelenség kiszolgálni és kihasználni évszázados módszerekkel, nyers fizikai erővel. De aligha tekinthetjük üres szólamnak: szocialista rendszerünk emberiességéből is következik a nehéz fizikai munkák gépesítése. A dolgozók felszabadítása a testet és a lelket egyaránt deformáló nyers, durva munka alól olyan társadalmi feladat, amelynek végrehajtása a vállalatok gazdasági érdeke is. Csak így vethetnek véget a jelenlegi krónikus segédmunkáshiánynak, s növelhetik — a szükségletekkel összhangban — keresett cikkeik gyártását. A REFORM NYOMÁN, a tényleges szükségletekhez jobban igazodva indult meg erőteljesebben hazánkban a korszerű anyagmozgató, rakodó, tároló, szállító berendezésed fejlesztése és gyártása. Több ezzel kapcsolatos, bevált kül1 földi konstrukciót, gyártási el* járást is vásároltak üzemeink Konvejorsorok, szállítószalag gok, speciális raktári berendezések, konténerek, rakodólapok, állványelemek kerülnek hamarosan kereskedelmi forgalomba. Célszerű műszakifejlesztési és hitelpolitikával kívánatos a felhasználó üzemeket is ösztönözni a korszerű berendezések széles körű alkalmazására.
