Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-30 / 305. szám

Hétfő, 1968. december 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP Napirenden az évi munka értékelése Tsz-szövetségi küldöttgyűlés Kaposváron A megye harmadik tsz-szö- vetsége, a közép-somogyi is megtartotta tegnap évzáró küldöttgyűléséi A két járás termelőszövetkezeteinek kül­döttei, szövetségük legfelső fó­rumon az érdekképviseleti szervnek a megalakulása óta végzett munkáját tették mér­legre, és meghatározták a to­vábbi tevékenység irányelveit A Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházéban meg­tartott rendezvényen két át­fogó beszámoló hangzott el. Bernáth Ferenc, a szövetség elnöke az idén életbe lépett új tsz-törvény szellemében elemezte a termelőszövetke­zetek működésének, belső éle­tének legfontosabb tapaszta­latait Pfeiffer Elemér titkár pedig a szövetség eddigi te­vékenységéről adott számot és a jövő feladatait vázolta­Mind a beszámolók, ininda hozzászólók egyaránt eredmé­nyesnek értékelték a végzett munkát Hangot kapott 'a küldöttgyűlésen az az egysé­ges követelmény, hogy a szövetség a termelés elsődle­gessége mellett fokozottabb mértékben adjon segítséget az értékesítés szervezéséhez, a szövetkezeteknél. a szerződő vállalatokkal való törvényes egyenjogúsága gyakorlati ér­vényesítéséhez. Az MSZMP Központi Bizottsága 1968. de­cember 4-i határozata erről kimondja: »Az állami válla­latok és a szövetkezetek szer­ződéseiben és együttműködé­sében tovább kell erősíteni az egyenjogúság elvét. A szövet­kezetek gazdálkodását az ál­lam közgazdasági eszközök­kel befolyásolja, saját érdek- képviseleti szerveik pedig se­gítsék őket a termelési és piaci kapcsolatok kialakítása-' ban, működésük fejlesztésé­benEnnek az útmutatás­nak az alapján, Szép István magyaregresi tsz-elnök javas­latára határoztak a közép-so­mogyi tsz-szövetség küldött- gyűlésén úgy, hogy indítvá­nyozzák a szövetkezeteknek: a jövőben egy-egy körzet szö­vetkezeti vezetői együttesen tárgyaljanak a szerződtető vállalatok képviselőivel a ter­meltetés és áyuátadás feltéte­ledről. A közös fellépéstől vé­leményük összehangolását, ér­dekeik hatékonyabb védelmét várják. Ugyanezt a célt szolgálják más intézkedéseikkel is. íjj szervezetként létrehozták teg­nap az áruforgalmi és jogi bizottságot Ennek vezetésé­vel Varga Sándor hetesi tsz- elnököt bízták meg A kapos­vári vágóhídon pedig a szö­vetség 1969. január 1-vel munkába állít egy átadót: a vágásra kerülő szarvasmarhák minősítésében való személyes közreműködés lesz a felada­ta. Hasonlóan új kezdemé­nyezés az is, hogy beruhá­zási számlaellenőrt vesznek föl, aki ugyancsak újévtől kezdve azt vizsgálja majd, hogy az épületek bekerülési értéke megfelel-e a valóságos költségeknek. A tartalmas és iránymutató tanácskozás a szövetség ellen­őrző bizottsága jelentésének meg a jövő évi költségvetés­nek a jóváhagyása mellett olyan programot adott, amely­nek megvalósítása jól szol­gálja a szövetkezetek és a népgazdaság egybevágó érde­keit (Kutas) A tejporos borjúhizlalás első eredményei Mint lapunkban már közöl­tük, szeptember végétől tej­poros barjúhizlalásí kísérlet kezdődött megyénk öt terme­lőszövetkezetében. Ennek a célja az volt, hogy hagyomá­nyos takarmány nélkül, tejpo­ros hizlalással az eddiginél jobb minőségű, a világpiaci igényeket is kielégítő fÉhér borjúhúst hozzanak forgalom­ba. Az első eredmények nagyon biztatóak. A december 7—17 között elszállított borjak napi 0,9—1 kg-os súlygyarapodással hatvan-nyolcvan nap alatt el­érték a 145—150 kilót Tízéves az igali takarékszövetkezet 8,3 millió forintos betét — V eset az áruvásárlási és a személyi kölcsön .'1958-ban alakult még Igái­ban a takarékszövetkezet. Az első esztendő végén tizenhá­rom községből alig több mint 300 tag tartozott ehhez a szö­vetkezethez, 77 betétes, 311 000 forint betét, 156 kölcsönadás — ez volt az akkori kép. Azóta Somogyszdl is tagja lett a szövetkezetnek, és akár­csak Göllében, itt is kirendelt­ség nyílott. Magyamtádon pe­dig tavaly óta pénztári egysége van az igali takaréknak. Hajdú Gyula ügyvezető el­nök elmondta, hogy az idén november végéig a megye leg­jobban, legeredményesebben dolgozó falusi takarékszövet­kezetei közé került az igali. Elekor 8,3 millió forint betét­jük és 2322 tagjuk volt, a ki­adott kölcsön pedig 3,7 mf|lió forintot tett ki. A betétössze­geket illetően a somogyszili és a gölled kirendeltség vezet. A megyei értékelés szerint no­vember végén az igali takarék- szövetkezet a betét vonatkozá­sában harmadik, kölcsönfolyó­sításban, biztosításkötésben és az évi betétnövekedés szem­pontjából a második helyen állt Jelenleg több mint 800 000 forint áruvásárlási kölcsöne van kint a szövetkezetnek a körzet lakosságánál, s — az áruvásárlási kölcsönön belül — csaknem minden községben a bútor és tv-készülékről szó­ló hitellevelek száma a leg­nagyobb. Ez a kölcsönzési for­ma és a személyi kölcsön a legkedveltebb, ezt veszik igénybe a legtöbben. Ezek mellett azonban élnek a gaz­dák a termelési és építési köl­csönök nyújtotta segítséggel is. Személyi és áruvásárlási köl­csönt még többen vennének igénybe', a jelenleg érvényben levő rendelkezések azonban nem teszik lehetővé, hogy pél­dául a személyi kölcsönnel túllépjék az 1967. december 31—i szintet. Annyi azonban a több mint tízéves múltból megállapítható, hogy a körzet tizennégy községének lakossá­ga szívesen teszi megtakarított pénzét a takarékszövetkezetbe, mert jó helyen tudja azt Bi­zonyíték erre a 8,3 millió fo­rintos betét. DARÁNY A zárszámadásra készülnek Leltározók­kal találkoz­tunk a minap a darányi Üj Élet Termelő­szövetkezet központi tele­pén: Varga Er­zsébet vette számba társá­val a munka­eszközöket. Mihádák Imre elnökhelyettes elmondta, hogy mindhá­rom üzemegy­ségben, a drá- vatamásiban, a drá vagárdonyi - ban, és a da­rányiban egy- időben folyik a leltározás. Öt bizottság, ösz- szesen tizenöt tsz-tag végzi ezt az év végi munkát a gaz­daságban reg­geltől délutá­nig, akkor az irodában feldolgozzák az ad­dig fölvett adatokat. Az eddi­gi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bizottsági tagok na­Közeledik a nagy mgnka a szövetkezet irodájában is. gyón lelkiismeretesen dolgoz­nak, noha jóval több a leltá­rozni való, mint a korábbi években: szorgalmasan mórle­400 006 forint bevételre számítanak a cirokseprüből. f^sak véletlenül tudtam meg az esetet. Egy asszony panaszos ügyében kopogtattam be hozzá. Az ö véleményére is kíváncsi voltam, hiszen több mint egy évtizede figye­li a vezető szemével faluja életét. Most tanácselnök. — Tudja — mondta —, nap mint nap visszaélnek a törvényekkel. Es nemcsak egyszerű emberek, hanem vezetők is. Ha példái statuálok, megharagszanak, még ha elnéző va­gyok, akkor is orrolnak rám. Azt mondja meg, mitévő legyen az em­ber, hogyan legyen igazságos? A tör­vény ott áll szigorú betűkkel a pa­píron, de akik végrehajtják, ellenőr­zik, azoknak szív dobog a mellka­sukban. azoknak az emberségére számítanak. Csak hallgattam, s éreztem, a leg-, lényegesebbet akarja elmondani a legtömörebben. A tíz-egynéhány év sok mindenre megtanította, az a né­hány óra pedig, amit a faluban töl­tök, semmire sem elég. Be is fejezte hát fejtegetéseit, az »ügyre tért«. Szavinak súlya volt, a tanácselnök beszélt. Az asszony elbocsátását mindenképpen jogtalannak tartja, sőt... Mivel a nőtanács elnöke is volt az asszonyka, most aztán oda a nőtanács tekintélye a faluban egy darabig. Mindenki csak elvárja az emberséget, de maga már nemigen osztogatja két kézzel. Így fejeződött be beszélgetésem az elnökkel, s nem sejtettem, hogy délután ismét be fogok kopogtatni az ajtaján. — No, miújság? — fogadott. Fon­tos munkában zavarhattam meg, mert tekintete elárulta, gondolatai valahol a község aktái között matat­nak még mindig. — Hát újság az van. — Van ugye? De mielőtt elmon­daná, természetesen csak ha rám is tartozik, szétnézek, mi »újság« a ká­véfronton. Kiment. Ha rá is tartozik? — mor­fondíroztam magamban tovább. De mennyire! Vagy már nem is rá? De akkor kire? Vagy egyáltalán kikre tartoznak az övéhez hasonló »ügyek« ...? Egy tanácstag vont fél­re a délelőtti »nyomozásom« egyik szabad percében. — Aztán az elnök elvtársat meg­kérdezte már ebben az ügyben? Az ő véleményére lehet adni. Ha egy ember tiszta maradhat a falujában és becsületes, akkor 5 az. — Megkérdeztem. — No és mit mondott? — Reálisan mérlegelte az esetet, az a véleménye, hogy embertelenül bántak azzal az asszonnyal, de a törvény igazolja a tsz-vezetőség döntését. ha még a rokon se lissza meg szó­beszéd, gáncsoskodás nélkül, hát akkor egy idegen. És nevezetesen egy tanácselnök, akinek a peres, vi­tás kérdésekben oda kell tenni a pontot valahová. Rosszakarója akad neki is. De most nagyon csúnya dol­got tettek vele. — Dehát mit? — Kitették a feleségét az állásá­ból. Hogyhogy kitették? Megsebzett próféták — Ezt mondta? De azt nem mond­ta, hogy néhány hónapja milyen »betyárul« elbántak vele, hogy ugyanebben a cipőben járt ö is? — Azt nem. — Hát akkor majd én elmondom. Az elnök elvtárs több mint tíz éve vezeti a falunkat. Volt a földműves- szövetkezet élén is, öt éve pedig ta­nácselnök. Tanul, művelődik, több­féle iskolát is végzett, legutóbb, mi­kor valamilyen elnöki továbbkép­zőn volt oda, a távollétében egyhan­gúlag választotta meg a falu tsz- elnöknek. Táviratban írtuk meg neki a közgyűlés kérését. Dehát tanács­elnök is kell, és ő ezt választotta. De fura egy hely ám a mi falunk. Aki itt kibírja mint vezető egy év­tizedig, azelőtt le a kalappal. Itt az emberekbe lelket kell ültetni meg emberséget csöpögtetni. Kérdezze meg, hány öreg sorsáról levelez, kérvényez az elnök elvtárs. — Miért? — Miért? Mert sok fiafal menyecs­kének és délceg férfinak már nem kell az idős apa meg az anya. Tőlük éhen veszhetne minden magatehe­tetlen. Azt hiszem, az elhagyott, gyámoltalan öregek számával »elő­kelő« helyet foglalunk el a megye ben. No de most nem erről van szó, csak kifakad az ember. Meg aztán szegről-végről ide is tartozik, hiszen — Ügy, ahogy mondom. Az ügy ott kezdődött, hogy a napközi ott­honos óvoda létszáma évről évre csökkent, ezért a személyzetét is csökkenteni kellett. Ez eddig rend­ben is van. De hogy ki megy el, azt bárki megkérdezése nélkül az iskola igazgatója döntötte el. Nem az elnök elvtárs felségét hagyták meg, hanem egy másik asszohyt. — Úgy gondolja talán, hogy az el­nök elvtárs feleségét kellő indokkal sem lett volna »szabad ­tam? — Nem úgy. De igazságtalan és embertelen volt a döntés. Aki ott maradt, az egy fiatalasszony, akinek igen jól keres a férje, s harmadma- gukkal élnek két szép keresetből. Az elnökéknél meg négy öreg, ma­gatehetetlen szülő, egy gyerek a kol­légiumban, akiért fizetni kell, no meg ők. Heten egy keresetre. Akár­hogy is lenne a fizetés, hét ember csak nem három! Nincs igazam? — Nem föllebbeztek, maguk sem szóltak? — Szóltunk mi, az elnök elvtárs viszont hallani sem akart a fölle b- bezésröl. Nem és nem. »Tizenegy évi munka után — mondta —, ha csak ennyi a hála, ezen most nincs mit fellebbezni. Majd visszamegy n földekre, meglesz ott is.» De a falu... No csak kézpelje hozzá a sok gúnyo­lódást, szóbeszédet »Szép kis fúrna az elnök is, még azt se tudja elin­tézni, hogy a felesége ...« »Szépen kiszúrták a szemét a nagy igyeke­zetéért* — igy megy ez hónapokig. Aztán az öregek otthon: »Fiam, se karácsonyod, se ünneped, utazol, ttanfolyamok, lótás-futás, s így meg­köszönték, a családod már szinte másodrangú lett, most tessék...» Az elnök elvtárs szavát se hallottuk napokig, vagy egyre azt hajtogatta: igazuk van, nem tesz jót ott az is­kola, meg az óvoda környékén, \a. egy elnökfeleség arra dolgozik, s meghall mindent. De hogy tudták ilyen szépen a hátam mögött elintéz­ni, mikor az igazgató is megígérte, hogy a nagy család miatt a felesé­gem ott maradhat. Eddig pergettem le magatnbfln a beszélgetést, amikor visszajött az elnök. Rákérdeztem: — A felesége is dolgozik, ugye? — Nem, most nem — válaszolta halkan — De tessék, a kávé — te­relte el a szót. Kortyoltunk. — Tudja — kezdte 5 —, a nyári meg az őszi tsz-munkákban nem vett részt, s most télen, amikor amúgy sincs tengernyi teendő, nem foglalhatja el mások helyét. Minden­hová kell a pénz... — A panaszosom ügyében tárgyi­lagos volt, mi a véleménye a saját­járól? ■ — Hát tudja? — ingerülten rán­colta a homlokát. — Tudom. — Nyílt sebre nem szabad jódot ön­teni. Sajog még belül nagyon. A fele­ségem (ki is kapott érte) a hátam mö­gött levelet irt a pártbizottságra, ki is jöttek, de a döntés törvényes volt, csupán emberileg kifogásolható Ahhoz meg nem lehet »fellebbezni~. ami nincs! Visszaadták szépen a tanácselnöknek, »ami neki járt». Megnyugodtak egy darabig. Két em­ber között is nehéz igazságot tenni, egy falunak szinte lehetetlen. így marad az »ügyem-», csak a feleségem bírja majd ki az asszonyok nyelvét. <\z fáj, hogy nevetségessé tettek Fa­lun ez a legnagyobb büntetés . . . Bán Zsuzsa gelnek, koboznék, számolnak. Az irodában ugyancsak gya­rapodik a munka, jóllehet ez az esztendő némi könnyítést hozott, egysze­rűsödött a zár­számadást elő­készítő tevé­kenység. Azzal ugyanis, hogy a gazdaságban nem a hagyo­mányos mun­kaegységgel történik a ta­gok évi elszá­molása, hanem pénzben feje­zik ki a telje­sítményeket, egyszerűsödött az adminiszt­ráció. Keve­sebb például a kiosztási jegy­zék, mert a termény már vásárlásként jut a tagokhoz Pontos azon­ban, hogy min­den számszaki tennivalót na­ponta elvégez­zenek, mert igy nem torlódik össze a munka az év vége előtt, s nem kényszerülnek éjszakázásra az irodai dolgozók. A leltározás befejeztével aztán ismét az át­lagosnál nagyobb feladat vár az irodistákra: az adatok egyeztetése, a mérleg elkészí­tése mindig az év legnagyobb munkájának számít a terme­lőszövetkezetekben Ezekben a napokban készí­tették elő a cirkot a seprűké­szítéshez. A zárszámadás előt­ti és még az azt követő téli hónapokban is lesz dolguk a húsz hold cirok termésével. Tavaly más tsz tagjai készítet­ték bérmunkában a seprűket a darányiak cirokjából, most maguk élnek ezzel a foglalkoz­tatási és jövedelemszerzési le­hetőséggel. Saját üzemükben készítik a nyeleket is, így a kész seprűk értékesítéséből 400 000 forint bevételre számí­tanak. Hogy a téli napokra maradt ez a nem éppen kezet melegítő munka? Amikor a cá­rokot betakarították, sietniük kellett, hogy mielőbb megtisz­títsák a táblát a növénytől. A betakarított cirok ezután tető alá került, s most levagdossák a seprűnek való részt. A tél aimúgyis növeli a foglalkoz­tatási gondot a szövetkezetben, s ezzel a kései — de nem meg­késett — tennivalóval ottjár- tunkkor mintegy ötven ember­nek teremtettek elfoglaltságot és kereseti lehetőséget. H. F. A Somogy megyei Húsipari Vállalat kertészt és léili sejéín vesz Jelentkezés elöa4ónál. iViunkaü%; (1234)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom