Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-23 / 301. szám

SOMOGYI NÉPLAP Hétfő, 1968. december 2S. itaHfag'tanyrw Szabadon bocsátják a Pueblo legénységét Vasárnap este érkezeti gyorshír: Róbert McCloskey. az ame­rikai külügyminisztérium szó­vivője vasárnap délután beje­lentette, hogy hétfőn, magyar idő szerint hajnali nárom óra­kor szabadon bocsátják a ja­nuár 23-ám koreai felségvize­ken elfogott Pueblo amerikai kémhajó legénységét. Az erre vonatkozó megállapodás va­sárnapra virradőlag született Panmindzsonban, a koreai fegyverszüneti tárgyalások színhelyén. Az amerikai szóviyő nem volt hajlandó további részle­teket közölni a megállapodás­ról. A kémhajó 82 fő személy­zetét helikoptereken egy Szöul környéki katonai kórházba szállítják, maid később a dél­koreai oszanl légitámaszpont­ról viszik tovább Honoluluba. Az amerikai bejelentés nem szól arról, hol adják át a KNDK hatóságai a foglyul ej­tett tengerészeket az ameri­kai fél képviselőinek. (AP, Reuter) Nasszer fogadta Gromikót Gamal Abdel Nasszer, az EAK elnöke vasárnap dél­előtt otthonában fogadta Andrej Gromikót, a Szovjet­unió Kairóban tartózkodó kül­ügyminiszterét. Megbeszélé­sükön, amelyre Grimdko és Riad egyiptomi külügyminisz­ter szombati több órás meg­beszélése után került sor, a Reuter jelentése szerint min­den bizonnyal azokról az erő­feszítésekről volt szó, ame­lyekkel a Szovjetunió a kö­zel-keleti rendezés ügyét pró­bálja elmozdítani a holtpont­ról. (Reuter) Háromszoros roham a lángokba A negyedik napja szakadat­lanul lángoló algyői olajkút körül vasárnap többször is ro­hamra indultak a tűzoltók, az olajbányászok és a katonák. A fő feladat változatla­nul a kút torkolatánál rekedt, viszonylag nagy tömegű acéltárgy eltávo­lítása volt. Ugyanis mindaddig meg sem kísérelhetik az oltást, míg az izzó acélszerkezetek a kút kö­zelében maradnak, mert ezek újból lángra gyújtanák az el­nyomott tüzet. A 200 főnyi ol­tósereg vasárnap háromszor indított offenzívat a lángok ellen: vízágyúkkal és 40 mo­toros fecskendővel fedezték az olajbányász mentőcsapatot, amelynek sikerült újabb acél­tárgyakat kiemelni a lángok­ból. Egy-egy roham idején percenként 30 ezer liter vizet zúdítottak a lán­gokra. A vízügyi szakemberek gon­doskodtak arról, hogy a kö­zeli belvízvédelmi csatornák útján állandóan legalább öt­ezer köbméter víz álljon a tűzoltók rendelkezésére. A szakemberek vasárnap esti tanácskozásán úgy dön­töttek : amennyiben hétfőn si­kerül még a tűzben maradt nagy méretű kitörésgátló szerkezetet is eltávolítani, nyomban utána megkísérlik a porágyús tűzoltást, majd ké­sőbb a kitörés elfojtását is. (MTI) III. Kaland a Christinán Jackie • Athénban 1963 októ­berében lépett Onassis hajójá­nak fedélzetére, amelyet ’-Ári- ezer rózsával és *. ■gladioiussal díszített. Az út során Onassis megmutatta neki új szerzemé­nyét a kicsiny, lakatlan Skor­pió szigetet, Korfutól délre, s mint mondotta: »Itt akarja felépíteni öregsége nyugodt várát, csak még egy úrnő hiányzik neki ebből a várból.«-Ari szomorú volt — emlé­kezett később Jackie —, mert akkori kedvencével, Maria Calasszal való házasságát nem vehette komolyan.« Kennedynének megtetszett a »harapós görög«, a »félelmes szemű férfi«, az európai play- boyok doyenje, aki körül Mon­te Carlóban annyi izgató pletyka keringett. Minden ki­kötőben Onassis társaságában jelent meg, s bár gyermekei vele voltak, ném tudták meg­akadályozni azt a pletykakom­binációt, amelyet együttes megjelenésük elindított. Was­hingtonból az elnök kissé fa­nyar hangú táviratot küldött feleségének: »Szívesebben lát­nám, ha a fedélzeten többet foglalkozna p gyermekeivel és kevesebbet Onassissal«. Ken­nedy nem elsősorban férji fél- tékenvségből táviratozta ezt. inkább tartott attól, hogy az amerikai közvélemény előtt kompromittálódik. A távirat után Jacttde ott­hagyta a Christina Ithaka ne­vű lakosztályát, amelyet Onas- sis kizárólag nagyon híres hölgyvendégei számára ren­dezett be — csak e lakosztály berendezése negyedmillió dol­lárt ér —, és Jackie előtt Churchill felesége Lady Sarah, Greta Garbo, Maria Callas és pincsikutyája,. valamint Lee Radziwill volt a lakója. Az ötödik lakó Jacquiline Ken­nedy lett. Ekkor azonban még senki sem sejtette, hogy - né­hány héttel később Dallasban meggvilkolt amerikai . elnök felesét?« öt év múivá az 1600 tonnás luxusjacht és az Onas­sis-birodalom úrnője lesz. A gyászoló vendégek között feltűnt Onassis Í6, bár az ar- lingtoni temető gyászmeneté­nek állam- és kormányfői kö­zül hiányzott, mégis az elsők között Volt, aki az özvegynek személyes részvétét fejezte ki. Ezután sokáig nem találkoz­tak. Jackie a világ leghíresebb özvegyének piedesztáljára lé­pett. Am nem akart örökké »felmagasztosultnak« maradni. A gyászév letelte után újra visszatért a világba, oldalán új férfiak tűntek fel, mint Mike Nichols rendező, John Wemee- cke építész, aki férje sírem­lékét is készítette, Georrge Plimpton író, a vatikáni spa­nyol nagykövet, és mindenek­előtt Lord Harlach angol arisztokrata és konzervatív politikus, volt washingtoni an­gol nagykövet, J. F. Kennedy barátja. Jackie vele ment vi­lág körüli útra is. Ennek kap­csán a jól értesültek már há­zassági kombinációkba is kezdtek. Jackie azonban kije­lentette: »lord Harlach oly­annyira nélkülözhetetlen csu­pán, mint egy lexikon.« Onassis azonban nem volt lexikon. Ha »Ari« üzleti ügy­ben New Yorkba érkezett, minden esetben felhívta Jac- Riet, aki a Fifth Avenue 1040. felső emeletén levő 15 szobás lakásában fogadta. Onassis ilyenkor a gyermekekkel ját­szott- S később, amikor nem tartózkodott New Yorkban, akkor is szinte naponta fel­hívta Kennedynét. Naponta egyszer, de gyakran kétszer friss virágokat küldött. 1967- től számos hétvégén fölkeres­te Hyannis Portban is, a Ken­nedy család birtokán.. 1968 ta­vaszán azután Onassis a há­zassági előkészületeket olyan kitűnően kitervelte, mint ahogy a görög katonai pucs- csot előkészítették. Október 17-én Jackie ma­mája, Mrs. Auchincloss egy mondattal közölte Ameriká­val: »Lányom elhatározta, hogy Onassis úr felesége lesz.«-Az amerikai sajtó nyilvános reakciójára jellemző ez a kommentálás: »Pearl Harbour 2 Willy Brandt levele a nyugatnémet szociáldemokratákhoz Willy Brandt/ a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke, az NSZK külügyminisztere vasár­nap levélben fordult az SDP tagjaihoz. Felszólít 't-a eke , hogy ne alakítsanak ki közős platformot a német kom­munistákkal. Brandt — mint a DPA jelen­téséből kitűnik — a nemrég új­jáalakult Német Kommunista Párt nyílt levelére utalt. lib­ben a levélben az NKP a de­mokratikus erők összefogása', szorgalmaz! a. Az SRO elnöke viszont mere­ven leszögezte, hogy a nyu­gatnémet szociáldemokraták é£ kommunisták között nincs meg a tárgyalás,ok, vagy akár a kör zös fellépés tárgyi alapja. Fel­szólította a szociáldemokratá­kat, hogy utasítsák vis za a~ NKP »átkaroló kísérleteit«. Hivatkozott az SPD vezetősé­gének december 13-i nyilatko-. ratára, amely »engesztelhetet­len, kompromisszumot nem tű­rő politikai szemben, állás követel a párt tagjaitól. Brandt aggodalmát nyilvání­totta amiatt, hogy a ./met Kommunista Párt az elkövet­kező hónapokban a szociálde­mokraták rovására igyekszi. szerephez jutni a német politi iában. »Éz a fejlemény neu lep meg bennünket« — mon dotta. Azzal vádolta meg a Né­met Kommunista Pártot, hegy le akarja járatni az SPD-t « lakosság szemében. Világosan ki is fejtette miért látja áthidalhatatlannak az ellentéteket a két párt kö zött. Azzal érvelt, hogy a német szociáldemokra­ták valamilyen »szociális demokrácia« megvalósítá­sán fáradoznak, ez a céljuk pedig ellenétes a kommunistáknak azzal a szán- dékávalj hogy a munkásosztály vezetésével döntsék meg z famnálló társadalmi rendet. (MTI) A CDU újból Kiesingert jelöli Bruno Heck, a CDU főtitkára vasárnap este a nyugat-német­országi nagy pártok képvise­lőivel folytatót! rádióbsszélge- tés során bejelentette, hogy pártja az 1969-es általános vá­lasztások során ismét Kiesin­gert jelöli kancellárnak. A CDU vezetősége elhatározta hogy a választások után nem folytatja a »nagy koalíciót«. Ennek megfelelően a CDU a következő jelszóval indul a választási küzdelembe: »Vagy mi, vagy a szociáldemokra­ták!« (DPA, ADN) Vasúti szerencsétlenség Mende és Tápiósüly között Vasárnap 17.05 órakor Men­de és Tápiósüly vasútállomás között a nyílt pályán összeüt­között egy személy- és egy tehervonat Az összeütközés következtében a személyvonat első három kocsija súlyosan megrongálódott, a benne ülő utasok közül többen életüket vesztették, számosán megsé­rültek. A szerencsétlenség kö­rülményeit szakértői bizott­ság vizsgálja. A halottak és sérültek adatainak pontos megállapítása után újabb tá­jékoztatást adr\ak ki. (MTI) Irány a Hold Cape Kennedy ben a programnak megieieióen 3 .>.«>0-0 kg tolóerejü rakétával ieióooját_.- fcák az Apoiio—8 űrhajót, fő Jéize Borman, Lovell és Anders űrhajó­sokkal. Az előzetes terv szerint a továbbindulás a Hold leié csak két Föld körüli fordulat megtétel után történt meg, miután az utasok és a földi irányító központ a parkoló- páíyán történő legcsekélyebb rend­ellenességei sem észleltek. * Ellen­kező esetben nem indultak vol.ia tovább a Hold felé, hanem 10 na­pon át a Föld körül keringenek, s ezt követően visszatérnek. Az e ő- vigyázatosság, amely a kettős le­hetőséggel készült tervekben jpt kifejezésre, nagyon is indokolt. A Hold térségébe történő elju­tást és a Hold körüli parkolópályá­ra állást az Egyesült Ál iám k űr­kutatási szakemberei többször is kipróbálták a Surveyor és az Or­biter program keretében. A műsza­ki célkitűzések megvalósítása te­hát a Hold elérését és körüljárását illetően már kipróbált úton halad­hat. Mégis itt kezdődik a program igazán veszélyes, legtöbb műszaki kockázatot rejtő része. A Hold körüli parkolópálya ki­alakítása érdekében a holdfelszín közelébe jutott űrhajót le kell fé­kezni, sebességét mintegy 23.00 m/ mp-ről 1500 m/mp-re kell csökken­teni. Ugyanakkor biztosítani kell a holdfelsrín fölött tervezett, mint­egy 100 km-es pályamavasságot is. Ka ez a fékezési művelet nem si­kerül, az űrhajó elhalad a Ho’d mellett. Sebessége azonban nem elegendő a Föld vonzóköréből va­ló kiszakadásra: ezért az űrhajó a Hold mögött nagyobb távolság­ban megfordul pályájáéi, és vissza­indul a Föld felé. Ennek során azonban nem lép be a légkörbe, sőt a Hold és más égitestek pálva- módosító hatására pá’yájának föld­közeli pontja sem lesz azonos az induláséval. Ekkor a visszahoznál a Földre — am^nnyi^en egváltaláu lehetséges — igen nagy nehézsé­gekkel jár. A Hold körüli parkolópálya si­keres kialakítása sem mentesít azonban a további nehézségektől, fí pályáról az űrhajót nagy pontos­sággal kell leválasztani, s úgy visz- szaindítani, hogy egy 100x65 mér­földem »-ablakon« az ún. kilépési korridoron érje el a Föld légkö­rét. Csak ebben az esetben eresz­kedhet le az űrhajó az előre kije­lölt visszatérési körzetbe. E fel­adat nehézsége abban rejlik, hogy műszaki okokból kifolvólag nem kerülhet sor jelentős módosítások­ra a Hold körüli parkolópálya el­hagyása után. Ezért a visszatérés helyes irányának biztosítása igen kényes művelet: mintegy század másodperc pontossággal kell be­következnie a Hold körüli parkoló­pályáról történt leválásnak. Ez szabia meg a haza vezető út helyes irányát, s ezért, ha a leválasztás időpont iában század másodpercnél nagyobb hibát követnek el, az űr­..djt» nem a c.o-e kiszámított iövo.óba éri el a éöld lég- g nagyobb i^óhiba ese- „én a visszaverő páiya eliter.üi a Főidet, s ekkor az űrhajó olyan el- upszis alakú pályára tér, amely magá.jn fogla^a a Földet és a Holdat, de innen már — üzem­anyag hiányában — nem lehet visszatérni a Földre. A Hold körüli pályáról történő leszállás időpontjának megfelelő pontosságú betartása azonban még nem elegendő feltétele a Földre történő vissza ié: ősnek. Kihez ugyanis nemcsak a sebesség irá­nyát, hanem annak nagyságát *s pontosan be keil állítani. Ha ugyanis a sebesség pl. kisebb az előírtnál; a Föld már áthalad a találkozási ponton, mire az űrha­jó megérkezik, míg ha a sebesség nagyobb, az űrhajó érkezik korán: a Földet mindkét esetben elkerüli. Már utaltunk arra, hogy a Hold­tól törtérő elszakadás «tán nincs mód a hazavezető pálya érdemi be­folyásolására. Ennek tudatában mérhető fel igazán, ho y mi - en kritikus művelet a hatábdu’ái a már említett pontossággal. Ehhez még azt keli megjegyeznünk. hogy a szükséges pontosság eléré é/ez csak az űrhajó által magával vitt elektronikus számftőegység áil ren delkezésre: a Föld e műveleti'be nem tud beavatkozni. A leggyor­sabb hírnök, a fény sebességé el terjedő rádióhullám is 1.3 másod­perc alatt teszi mrg ugyanis » Föld—Hold vagy a Hold—Feld fa" volságot, s az idő több^ mint százszorosa a leválasztás időpont­ja iránt támasztott pontossági kö­vetelménynek. Kern véletlen, hogy az amerikai űrkutatás szakemberei is hangoz­tatták: a Föld körüli parkolópálya elhagyása után az űrhajósok saját ügyességükre, tapasztalataikra, s a magukkal vitt elektronikus műsze­rekre vannak utalva. A Hold felé történt elindulás után a mentés le­hetősége gyakorlatilag a nullával egyenlő. A vállalkozás tehát sok kocká­zatot rejt magában. Egyes űrkuta­tási szakemberek véleménye sze­rint a siker esélye mintegy 60 szá­zalék, vagy annál alig valamivel több. Az ember mégis vállalkozott erre az útra, mert természetéhez tartozik az ismeretlen meghódítá­sának vágya, még hatalmas koc­kázatok árán is. Az Apollo—8 a tervek szerint 20 óra alatt 10 fordulatot tesz a Hold körül a mintegy 100 km magasságú parkolópályán. Eközben utasai ál­ló- és mozgóképfelvételeket ké­szítenek színes és fekete-fehér filmre. A felvételek nemcsak, a Hold felszíni finomszeíkezetének jobb megismerését szolgálják, ha­nem felhasználják majd azokat az alkalmas leszállóhelyek kiválasztá­sára is. A tervek szerint 1969 szep­temberében indul majd az Apol­lo—11, amelynek három utasából kettő már leszáll majd a Holdra. Sin ka József SZAMOS RUDOLF: SZMIRNÁ TÚL — SKORPIÓIG óta ez volt a legnagyobb csa­lódás, ami az amerikaiakat érte.« Mi indokolta Jackie válasz­tását? Az ő esetében feltehe­tően kevésbé játszott e vá­lasztás során szerepet bármi­féle politikai meggondolás. A négy okot a következőkben foglalhatjuk össze: © A pénz. Hihetetlenül hangzik talán, de telje­sen elfogadható. Ugyanis Kennedy elnök családjára kö­rülbelül 18 millió dollárnyi vagyont hagyott Ennek fele a gyermekeké. A másik felé­nek járadékából Jackie kö­rülbelül évi 400 000 dollárt húz. Korlátlan lehetőség ez az átlagember számára, el­lenben egy olyan nőnek, mint Jackie, csak erősen korláto­zott életlehetőséget ad. Egye­dül New York-i lakásának fenntartása évi 30 000 dollár­ra rúg, míg ruhatárát 100 000 dollárra becsülik (Valentiné­nál csupán egyetlen estélyi ruhája 8000 dollárba került). A gyermekek. »Erős apára van szükségük, aki képes megvédeni őket — mondotta Jackie a Kennedy- klánnak. Onassis ilyen apa lesz. ® Azóta, hogy Jackie elő­ször látogatott az óvi­lágba, imádja Európát, öreg városainak, palotáinak elegan­ciáját és szabad szellemű tár­saságát. A De Gaulle-nál tett hivatalos látogatásakor Ken­nedy mondotta kissé fanya­rai: »Én vagyok az az em­ber, akit Jacqueline Kennedy hozott el Párizsba«. 4b És végül Onassis, a férfi. Jackie mindig vonzódott az idősebb férfiak­hoz. Kennedy például tizen­két évvel, Lord Harlach ti­zeneggyel volt nála idősebb, s bár Onassis a papája lehetne, Onassis leghíresebb vendégei a Christina fedélzetén. Bal­ról jobbra első sor: Jackie és John Kennedy, Margaret és Tony, Rainier monacói herceg és Grace hercegnő, Gre­ta Garbo, Churchill. Második sor: Lee Radziwill (Jackie húga), Cary Grant, Margot Fonteyn, Onassis és Maria Callas, Richard Burton és Liz Taylor. erre azonban álljon itt húgá­nak nyilatkozat^: Jackie min­dig egy apa eszményképet ke­resett magának, amióta gyer­mekkorunkban anyánk el­vált.« Tény azonban, hogy 1963- ban, amikor Jackie Onassist másodszor pillantotta meg, a karvalyarcú, fekete levantei férfi megnyerte tetszését A mostani házassággal kapcsola­tos amerikai előítéletekről pedig ugyancsak húga jelen­tette ki: »Teljesen mindegy, mit gondol Amerika erről a házasságról. En a nővérem szerencséjére gondolok, mert Onassis úr az az ember, aki tudja: mindig azt követelje meg az élettől, amire szüksé­ge van.« ♦ Jacqueline állásfoglalása vi­lágos. Onassis azonban ezzel a házassággal, amelyet felte­hetően már 1963-ban fontol­gatott, és amelyhez számára olyan szerencsés kaput nyitott a dallasi elnökgyilkosság, na­gyon céltudatos politikai kar­riert is igyekezett előkészíte­ni. A tengerek ura volt már, jachtjára a világ néhány ve­zető politikusa, hercege és művésze, milliomosa és mil­liárdosa is betette a lábát, ám Onassist az exkluzív tár­saság igazából mégsem fo­gadta be — »olaj- és kalóz­szakot érzett rajta«. Ezt pél­dázza a monacói herceg esete is, aki mihelyt Onassis üzle­tei révén gyanúba keveredett, nyomban elhatárolta magát tőle, sőt nem fukarkodott az ócsárló jelzőkkel sem. A szmirnai görög kereskedő fia kis korában kényszerült megtanulni, hogy a farkastör­vények között csak farkas módjára élhet; az a fél évszá­zadnyi út, melyet Szmirnától Skorpió szigetéig megtett, ki­zárólag csak e törvények fel­ismerése és alkalmazása ré­vén tette a világ egyik leg­gazdagabb emberévé. Onassis üzleti sikerei után Skorpió szigetén nemcsak az öregség nyugodt várát akarja felépí­teni, és nemcsak Jackie iránt érzett olthatatlan szerelméből tette meg Amerika egykori first ladyjét saját »birodal­mának« első asszonyává, ha­nem Kennedy özvegye révén olyan politikai karrier kapu­ját véli kinyithatni, amely eddig zárva volt előtte. Onassis, — csupán egyes feltevések utalnak rá — a múlt év április 7-én lezajlott athéni ezredes-lázadással kap­csolatos szerepe ma még csak találgatásokra ad alkalmat. Viszont tény, hogy a jobbol­dali katonatisztek csoportja elűzte trónjáról Konstantin görög királyt. Amerika és a kapitalista világ néhány más országa, legalábbis első lát­szatra, elzárkózott a junta támogatásától, ám alig egy esztendő múltán Kennedy öz­vegyének görög földre lépé­sekor nemcsak Onassis »buk­szája« nyílott ki, hogy támo­gassa a görög katonai rezsi­met, hanem az átmenetileg lezárt amerikai gazdasági csa­tornákon is újból csordogálni kezdett a »gazdasági segély« Görögországnak. Nem lehe­tetlen, hogy egy szélsőjobbol­dali puccs eredményeként születik meg itt a köztársaság, amelynek első elnöke talán a »leggazdaba1'’’} görög« Aristo­teles Onassis lesz. a hajdani amerikai »first lady«. Jacque­line Onassis pedig Görögor­szág első asszonyává válik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom