Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-22 / 300. szám

IOMOOII NÉPLAP 4 Vasárnap, I96S. december 2Í. Mérlegen a megyei labdarúgás második vonala (II.) Az esélyesek győztek a Közép­es Északi csoportban A megyei labdarúgó-bajnokság lí. osztályáról szóló beszámolónk első részében már említést tettünx az Északi csoportról. A második vonal megalakulása óta ezt a me­zőnyt tartják a legerősebbnek. Va­lóban volt idő, amikor sok egyen­lő képességű csapat küzdött a Balaton menti csoportban. Zamár- di, Balatonboglár, Ordacsesi, Fo­nyód, Balatonlelle, Balatoni enyves annak idején szinte egyen'ő erejű csapatnak számított. Ebből az idő­szakból maradt meg az Északi csoport hírneve. 1968-ban azért már más volt a helyzet. A felsoroltaknak több mint fele az idén már a megyei I. osz­tályban küzdött a bajnoki ponto­kért. Akik visszamaradták, azok közül Balatonlelle meg Balaton- fenyves ma már nem olyan ütőké­pes gárda, mint négy-öt évvel ez­előtt volt. A «-nagyok* közül vég­eredményben Fonyód és az időköz­ben feliavult Karád szerepelt a megyei II. osztályban. Kettőn! k közül került ki a győztes is: Fo­nyód. Ez a nagy múltú együttes megérdemelten szerezte meg az el­ső helyet. Karád — úgy látszik — kibérelte az ezüstérmesek helyét. A" id^n is ott volt a csaDat az ^'ígéret földjének« küszöbén, aztán be kellett érnie a második hellyel. A bronzérem tűdajdonosa viszont új együttes: Táska. E kis község csapata hosszú éveken keresztül a fonyódi iárási bajnokságban nyert bajnokságot. Az utóbbi időben a Magyar Népköztársasági Kupában hívta fel magára a figyelmet. Ta­lán éppen e kupasikerek ösztökél­ték a táskái sportvezetőket, hogy merjék vállalni a magasabb osz­tállyal járó nehézségeket is. Min­denesetre az elért harmadik hely azt bizonyítja, hogy Táska csapa­tának korábbi eredményei nem a véletlenen múltak. Egyébként az Északi csoport csa­patai pontosan azt nyújtották, amit tőlük várni lehet. Egy kivétel azé: t akadt: öreglak. Ebben a faluban valahogy hanyatlóban van a sport- élét. Az általános visszaesés érző­dik a labdarúgó-csapat játékán és teljesítményén is. Az Északi csoportban tehát az első számú esélyes győzött. Ugyan­így történt a Középcsoportban is. ahol tulajdonképpen nem is volt versenyfutás a bajnoki címért. Ta- ponár. Kutas meg Somogy,jád ugyan végig ott volt a vezető Ka­darkút nyomában, de a legvégén már nem tudták veszélyeztetni a kadarkút.iak első helyét. Amíg a Fonyód! Petőfi ki tudja hányad­szor verekedte be magát a legjob­bak közé, addig Kadarkút csapta első ízben lépi át ez osztály kü­szöbét. Annál is bravúrosabb tel­jesítmény a kadarkűtiaké. mert ta­valy csaknem féloszlott ez a csa­pat. Az imént felsorolt vezető csapa­tok mögött derekasan helytállt a Tapsony. a Böhönye, a Szentba- lázs. A vártnál valamivel gyengéb­ben szerepelt a Gölle, a Nagyber- ki és a Somogyszob. A töiukkop- pányi csapat menet közben Jött rá, hogy nem tud megbirkózni a U. osztály sokszor nem könnyű fel­adataival. Mit mutat e két bajnoki csoport ifjúsági táblázata? Meglepetés az'ifiknél sem tör­tént, már ami az élcsoportot illeti. A fonyódi ifik a felnőtt csapathoz méltóan szerepeltek, s ugyancsak bajnokságot nyertek. Itt a buzsá- kiak ezüstérme mutatja, hogy eb­ben a faluban van utánpótlása a labdarúgásnak. Miként a felnőt­teknél, úgv az ifiknél is öreglak zárja a sort. A Középcsoportban a Marcali Vörös Meteor indulásával tulajdon­képpen eldőlt a bajnoki cím sor­sa. A marcali ifik nagyobb ta­pasztalata elegendő volt a vég~ő győzelemhez. Ku*as rs Sz^ntbalázs gárdáját illeti még dicséret. Végezetül álljon itt a négy baj­noki táblázat, a meeyei Labdarúgó­bajnokság tt. osztályának hivata­los végeredménye: Felnőttek Északi csoport Sikeres évet zárt a B ilatonboglári MftDOSZ — ezt állapította meg a sportköri közgyűlés szerepeltek Nagy számban gyűltek ossz> Balatonbogláron a sportkör ba­rátai a Balatonboglári ME DOSZ közgyűlésére, amelyen a sportköri elnökség beszá­molt az idei év eredményedről sikertelenségeiről. Akik csu­pán kívülről kísérték figyelem­mel ennek a kis egyesületnek a munkáját, általában úgy vé­lekedtek a B. MEDOSZ-ról hogy 1968-ban az egyesüle4 sportolói nem értek el rendkí­vüli eredményeket, viszon' megállapították azt is, hogy a körülményekhez képest megfe­leltek a várakozásnak. Mit taglalt a beszámoló? El­sősorban azt, hogy erkölcsileg és anyagilag megalapozott egyesület a B. MEDOSZ. Az eredmények sem maradtak e1 lényegében a várakozástól Legsikeresebben 1968-ban is a teniszezők szerepeltek, akik az NB III osztályban csak "gólaránnyal« maradtak el az első helyezettől. Majdnem egy osztállyal följebb lénett a bog- lári csapat. Harmath Ferenc a serdülő fiú páros egyik tagja­ként magyar bajnokságot nyert. Harmath Gyula felnőtt Sziládi Sándor az ifjúsági. Harmath Ferenc pedig a ser­dülő korosztályban volt So­mogy megye bajnoka. A kézilabdázók három csa­patot szerepeltettek a megyei bajnokságban. Ez maga is so­kat mond és mutatja, hogy mi­lyen népszerű lett a kézilab­dázás Bogláron. Az, hogy a női, valamint a két férfi csa­lhat (az egyik ifi) a középme­zőnyben végzett, nem lebecsü- ’endő, ugyanis ebben az évbe" .öbb mint eev csaoat-a va’ó játékost veszített a MEDOSZ. Saját nevelésű tehetséges fia­talok kerültek el Boglárról más egyesületekhez. Az olyan népszerű labdarú­gás valamelyest szintén előbb­re lépett. A felnőtt csapat 6., az ifjúsági 4. lett a megyei bajnokságban. Megvan tehát a remény arra. hogy a balaton- boglári futball megismételheti az ötvenes évek derekán elért szép eredményeket. Hosszabb kihagyás után az Idén ismét a megyei bajnok- ágban szerepeltek a boglári férfi asztaUteniszezők. Szá­mottevő eredményt az átszer­vezett csapatnak nem sikerült elérnie, de azért újra éledezdv ez a sportág. Az atléták és a tekézők a járási egyéni és csa­patbajnokságban váltakozó sikerrel. A beszámolót a közgyűlés tudomásul vette. Azután meg­vitatta az új sportköri alap­szabály-tervezetet, amely az egyesület 5 új törvénye lesz a jövőben. Mindent egybevetve azt ál­lapították meg a balatonboglá- ri sportbarátok, hogy sikeres volt ez az év. Az egyesület köz­vetlen vezetői: Széli András és Kollár József fáradhatatla­nul dolgoztak, s helyes meder­be terelték a sportkör életét A teniszezőknél Harmath La­jos, a kézilabdázóknál Nádor- fi Lajos, a labdarúgóknál Cser László edzőnek mondtak külör köszönetét. A minden tekintet­ben sikeres sportköri közgyű­lés után baráti vacsora zárta be a tanácskozást, s fehér asz­tal mellett idézték fel az 1968-as év egy-egy emlékezete­sebb sportepizódját, -esemé­nyét. L. L. 1. Fonyód 20 13 3 4 56:21 29 2. Karád 20 10 6 4 41:18 26 3. Táska 20 8 8 4 54:40 24 4. Buzsák 20 6 10 4 42:25 22 5. B.-szem es 20 8 6 6 30:26 22 6. Balatonlelle 20 8 5 7 42:39 21 7. B.-fény vés 20 8 3 9 38:51 :9 3. S.-szentpál 20 5 8 7 31:33 18 9. Nagyberény 20 7 3 10 25:34 17 10. Balatonkiliti 20 6 4 10 26:41 16 11. öreglak 20 2 2 16 19:76 6 Siófok n. 22 12 3 7 59:31 27 Középcsoport 1. Kadarkút 29 12 6 2 41:21 30 2. Toponár 20 12 2 6 41:20 26 3. Kutas 20 10 6 4 39:28 26 4. Somogyjád 20 9 7 4 55:37 25 5. Tapsony 20 8 5 7 41:38 21 6. Böhönye 20 9 3 8 33:44 21 7. Szentbalázs 20 8 4 8 33:35 20 8. Gölle 20 8 3 9 37:38 19 9. Nagyberki 20 6 6 8 22:3« 18 10. Somogyszob 20 4 3 13 27:48 11 11. T.-koppány x 20 1 1 18 16:38 3 Marcali VM n. 22 10 4 8 57:44 24 : = visszalépett. Ifjúságiak Északi csoport 1. Fonyód 20 16 2 2 69:25 34 2. Buzsák 20 11 5 4 49:23 27 3. B.-fenyves 20 10 3 7 33:34 23 4. Balatonlelle 20 7 5 8 38:31 19 5. Balatonszemes 20 7 5 8 35:43 19 fi. Karád 20 6 7 7 30:40 19 7. Balatonkiliti 20 7 4 9 33:38 18 8. Nagyberény 20 7 3 10 34:5? 17 9. S.-szentpál 20 6 4 10 26:32 16 10. Táska 20 6 3 11 33 :44 15 11. öreglak 20 5 3 12 22:40 13 Közép csoport 1. Marcali VM 22 17 2 3 75:25 36 2. Kutas 22 15 2 5 53:23 32 3. Szentbalázs 22 13 3 6 30:26 29 4. Tooonár 22 12 2 8 40:29 26 5. Tapsony 22 11 3 8 44 :3n 25 6. Somoeviád 22 9 5 8 45:35 23 7. Kadarkút '22 9 5 8 37 :*>9 23 8. Nagyberki 22 J0 3 9 27:40 23 9. Somogyszob 22 5 6 11 24:54 16 10. Böhönye 22 6 3 13 32 :49 15 11. Gölle 22 5 3 14 22:48 T 12. T.-koDnány x 22 1 1 20 6:47 A* MTS OT tanácskozásának első napja Szombaton délelőtt kezdő­dött el a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Országos Tanácsának ülése, amelyen részt vett Somogyi Sándor, az MSZMP KB párt- és tömeg­szervezetek osztályának he­lyettes vezetője. Egri Gyulá­nak, az MTS elnökének beve­zető szavai után első napi­rendi pontként — a Magyar Olimpiai Bizottsággal együt­tes ülésen — Csanádi Árpád, az MTS elnökhelyettese, a MOB főtitkára terjesztett be jelentést a mexikói olimpiai játékokon részt vett magyar csapat felkészüléséről és sze­repléséről. A jelentés megállapítja, hogy az olimpiai sportágak többségében az előre rögzített programok szerint folyt a fel­készülés a válogatott kerete tekben és a sportégycsalétek­ben. Ez a munka, amelyhez kiváló szakemberek adták tu­dásuk legjavát, volt az alapja a mexikói eredményeknek. A nemzetek nem hivatalos pontversenyében Magyaror­szág az Egyesült Államok (711), a Szovjetunió (596) és az NDK (239) mögött 194 ponttal (14 ponttal több mint Tokióban) a 4. helyen vég­zett. Az érmek száma szerint az Egyesült Államok (106), a Szovjetunió (91) mögött 32 (amely 10-zel több, mint leg­utóbb) éremmel a nemzetek sorrendjében a 3. helyet fog­laljuk el. Az olimpia műsorán szereplő 19 sportágból a ma­gyar versenyzők 12-ben pon­tot szereztek, 10-ben pedig ér­met is. Csanádi Árpád ezután ele­mezte az egyes sportágakban szerzett tapasztalatokat, majd összegezte a további teendő­ket. Már 1969-ben el kell kez­deni a felkészülést az 1972. évi müncheni olimpiára. Szük­séges jelentősen javítani a sportolás tárgyi, lé'esíimé^y' feltételein, mivel azok mind­inkább elmaradnak a nem­zetközi szinttől, és mennyi­ségben sem elegendők. A jelentést követő vitában többen vettek részt, majd az MTS Országos Tanácsa és a Magyar Olimpiai Bizottság határozatában köszönetét fe­jezte ki az olimpiai felkészí­tésben részt vett szakembe­reknek, sportolóknak, sport­vezetőknek és mindazoknak, akik munkájukkal hozzájá­rultak a magyar csapat ered­ményes szerepléséhez. Roskadozó műemlék Istvándiban Mi marad belőle az utókornak? Istvándiban az utóbbi évek fejlődését több szép létesít­mény is jelzi: iskola, óvoda, tűzoltószerbár, autóbuszváró épült, rendezték az utcákat. A közművelődést azonban na­gyon jól szolgálná egy olyan épület, ahol olvasótermet, szín­háztermet lehetne berendezni hiszen a fiatalok szinte köve­telik ezt. Mit mond erről Kása István, a községi tanács elnö­ke? »Az iskolából kinőtt fia talok és idősebbek közös szó­rakozási, művelődési le'~e' ősé­gé megrekedt a húsz évyel ez­előttinél. Nincs olyan középü­let a faluban.’ahol »avy-b1 rendezvényeket tarthatnánk. Van viszont egv nagyon rég íegyzöségi épület meg egy kocsma, melyet ha lebonta­nánk, nagyon szép új épületet emelhetnénk. A kocsmára megkaptuk a bontási enge­délyt, a jegyzőségi épületre azonban nem, mert műemlék jellegű épületként van nyil­vántartva ... « Levelek, hivatalos írások erősítik, hogy a volt jegyzősé­gi épületet előbb említett jel­lege miatt nem szabad lebon tani. meg kell hagyni az utó kornak. A javaslat úgy szól, hogy tessék avatott kézzel át­alakítani, hozzáépíteni — csak nem lebontani! De hogyan ad­ható ilyen javaslat helyszíni vizsgálódás, a tények alapos is­merete nélkül? Az épület ugyanis erősen megöregedett, s valószínű, hogy az utókor nem fog látni belőle semmit, mert rövidesen tönkremegy. Az Országos Műemlékvédelmi Bizottság eddig egy fillért sepr költött arm, hogy megvéd íe a műemlék jellegű épület álla­gát, a községi tanács 25 000 fo­rinttal próbálta menteni, ami menthető, de ettől még nem jött rendbe a volt jegyzőségi épület. Százezer forintja van eddig a tanácsnak, ugyamny- nyire számítanak még, ebből — 150 000 loirint, állami támo­gatással kiegészítve — a helyi termelőszövetkezet segítségé­vel. a bontási anyagból sz'p, az átalakuló főtérre illő műve­lődési otthont ér>íth-'tn''rv'tk. Úgy mondják az istváirdi köz­ségi tanácson, az utóbb:. idő­ben ez a legnagyobb gondjuk. Vajon olyan gond ez, nvúyet nem lehet közm as«1=ped-'sre enyhíteni — az illetékesek köz­reműködésével ? H. P. Tizenegy hónap alatt 1,8 millió forint kártérítés a barcsi járás tsz-einek Asztalitenisz osztályozó K. Vasas—BGSC 13:12 Dunaújváros—K. Vasas 13:9 Az idén november végéig különböző károkért 1,8 millió forintot fizetett ki az Állami Biztosító a barcsi járás terme­lőszövetkezeteinek. Mint azt a járási fióknál megtudtuk, 1967- ben a jégkár miatti térítés volt a »rekord«, az idén viszont az állatkárok vezetnek a lis­tán. S még egy summá­zó összevetés: tavaly a tűzkárok között a legszámot­tevőbb a szulokiak sertésszél - lásának leégése volt, ezért 151 000 forintot fizetett a biz­tosító; ebben az évben a vízvá­riaknak 70 000, a bélaváriak- nak 53 000 forintot fizettek kártérítésként a leégett, lábon álló gabonáért, az istvámdiak- nak pedig 55 000 forintot egy erdőtűz után. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy kedvező visszhangra találtak az idén életbe léptetett biztosítási módosítások. Az összevont biztosítási formát (ebbe tartozik az állatelhullás, a vihar-, tűz- és jégkár stb.) például tizenkét termelőszövet­kezet választotta a járásban, és nyolc maradt meg a régeb­bi biztosítási forrna mellett. A sertéseknél korábban 2—6 hónapos kor között történt el­hulláskor 160 forint térítést fi­zettek darabonként, most az állat súlya határozza meg az összeget: kilónként 10 forintot kap a szövetkezet. Hasonló a helyzet a szarvasmarháknál is. ugyancsak 10 forintot ad a biz­tosító az elhullott állat kilója után. Eddig a tsz egy 6—18 hó­napos korban elhullott szarvas­marháért 2000 forintot kapha­tott bármennyi volt is a súlya. A 3—6 hónapos borjúért pe­dig mindössze 600 forint kárté­rítés járt a korábbi gyakorlat szerint. A módosítások érthe­tő módon.növelték a biztosítá­si kedvet a barcsi járás közös gazdaságaiban is, ezért tért át több szövetkezet a régiről az új, az összevont biztosítási for­mára. A megyei igazgatóság­tól nyert tájékoztatás szerint az illetékes szervek további, a termelőszövetkezetekre nézve kedvező módosításokról dön­töttek. s ezek a változások a közeljövőben lépnek életbe. Ó, te csodálatos közlekedés! viszalépett. Keresztülment rajta az Ikarusz Ittas férfi az úttesten — A gépkocsivezető nem látta be a fékutat Néha igazán csak a szeren­csén múlik, hogy a figyelmet- lenség'ből nem származik ko­molyabb baj. Augusztus 26-án hajnalban Somogysárd és Me- zocsokonya között nemcsak az elkövető, ha­nem az áldozat is vétkes volt. Horváth István 23 éves szil- vásszentmártoni gépkocsiveze­tő Kaposvár felé vezette a me­netrendszerű autóbuszt. Az utat sűrű köd borította, ezért bekapcsolta a ködlámpát, s a sebességet 40 kilométerre csök­kentette — úgy gondolta, így biztonságosan közlekedhet. Rosszul számított. Későn vette észre az úttesten ittas állapotban fekvő Szira Lász­lót, s keresztülhajtott rajta. Az áldozatnák szerencsén, »csak« a bokája törött el. az eset azonban nagyon könnyen tragikussá válhatott volna. A bíróság megállapította hogy Horváth István nem a forgalmi, illetve az útviszo­nyoknak megfelelően vezetett. hiszen még az autóbusz fókút- ját sem látta be. így hiába fékezett, ami­kor meglátta Szirát, csak méterekkel odább tudott megállni. A Kaposvári Járásbíróság Horváth Istvánt foglalkozás körében elkövetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszé­lyeztetés miatt tízszázalékos oércsöklkentés mellett hathó­napi javító-nevelő munkára ítélte. A múlt napokban egy is­merősöm panaszkodott, mi­lyen zsúfoltak Kaposváron az autóbuszok. Magam is kipróbáltam, négy óra után. Hát igen.., De nem pa­naszkodom, nem én! Amió­ta hetenként »élvezem« a budapesti közlekedést, egy szavam sines a kaposvárira. A Népköztársaság útján várok a négyes buszra. Ne­gyed öt, egy óra múlva in­dul a vonatom, gondoltam, kényelmesen kiérek a Délibe. Még rohannom sem keit Budán a villamosra. Jön egy négyes. Mint madzagon a felfűzött papri­ka, úgy lógnak rajta az uta­sok. Felszállásról szó sem lehet, meg sem kísérelem öt perc múlva jön a másít — a körülmények ugyan­azok. Vidám cukrászda — fagyos hangulat Nagykabátban, kalapban, pu- tajkában üldögélnek a vendé­gek — már akinek van kedve leülni! — a fogyasztási szövet­kezet nagybajom! Vidám cuk- ászdájában. Barátságtalan hideg fogadja a kávéra, süteményre betérőt, s ha valaki ennek okáról érdek­lődik, a következő magyaráza­tot kapja: — Légbefúvással fűtünk, ü- vagy a kályha romlott el. vagy pedig a koksz minősége rossz, ezért nem tudjuk a helyiséget fűteni. Talán a jövő héten ka­punk egy másik kályhát; s ak­kor már majd nem lesz pa­nasz . .. December van. A hideg elől egy szórakozóhelyre betérők íogga! elvárják, hogy barátsá­gos meleg fogadja őket. S ha elromlott a központi fűtés, már az első pillanatban gondoskod­ni kellett volna elektromos fű­tőtestek üzembe helyezéséről, a kályha vagy a tüzelő gyors ki­cseréléséről, hogy a Vidám cuk­rászda helyett ne jégverembe térjenek be • vendegek! Ezután szünet, hosszú szünet. Autóbusz sehol. Se négyes számú. Feltornászom re beér a várva várt bűvös négyes számú Feltornászom magam a lépcsőre, kisebb dulakodás, a vezető indít, az ajtót természetesen nem tudja becsukni. Egy jóaka- ratú utas látva ingadozó helyzetem, jóindulatúan le­lök. Csúszok egy métert, szerencsére nem hasalok el A következővel ugyanígy járok, azzal a különbséggel, hogy különösebb segítség nélkül sikerül lehullanom az indulásnál. A várakozók részéről kárörvendő kacaj; ők meg sem próbálkoztak (elszállni. Én vagyok a ne­gatív példa. Egy anyuka rám mutogatva oktatja gyer­mekét: így jár aki utazni akar. Vészesen múlik az idő. már háromnegyed öt. Elha­tározom, nem leszek váloga­tós, felszállók az egyesre ennek végállomása a Kelen­földi pályaudvarnál van, ott talán még elérem a vona­tot. A másodikra szoros em berfogással sikerült »felkö nyökölni« magam, miközben több utas életveszélyesen megfenyeget. Egy vérmes vi­ta kellős közepébe csöppen­tem, négy-öt »sorstársam« keresetlen szavak kíséreté­ben próbálja kideríteni, ki kinek a lábán áll, illetve ki »tehénkedik« a másikra. Kétségbeesetten szorítom magamhoz utazótáskámat, mivel a tömeg mindenáron meg akar fosztani tőle. Az Operához érünk, a középső ajtóhoz sodródom, itt so­kan leszállnak. A fejem fö­lött ingázó kapaszkodóba markolok, de nem bírok so­káig, a leszállók lesodornak. Bezárják előttem az ajtót, dörömbölök, de a kocsi már el is indult. Nem fárasztom tovább a kedves olvasót, hat óra után öt perccel értem a pályaud­varra, persze a vonatom már rég ette a kilométere­ket. Eközben nosztalgiával gon- Joltam a kaposvári buszok- a, amelyeken igaz, hogy yúkszemet taposnak a li­lámra, s kíméletlenül meg- gyomroznak, de legalább en­gedik, hogy úticélomig meg­húzzam magam valamelyik :ta- bordái között. — pintér —

Next

/
Oldalképek
Tartalom