Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-21 / 299. szám

2 Szombat, 1968. december 21. >OMOGY| NÉPLAP Fölmentések ' a brazil hadseregben Az igazságügy-miniszter feketelistát állít össze Kio de Jaheiróüan nyílva nosságra hozták a második lis­tát a hadseregben végrehajtót tisztogatásról. Az első list >t szerdán tették közzé: Lira Ta­vares hadügyminiszter ebben bejelentette, hogy tíz ezredesi mentettek föl tisztségéből. Az újabb lista szerint 12 ezredest és alezredest, valamint egy ka­pitányt távolítottak el a had­seregből. Az AFP kommentárban rá­mutat, hogy egy héttel az ál­lamfői puccs után még mindig nem lehet látni, kik azok az emberek, akik valójában ke­zükben tartják a hatalmat. A megfigyelők szerint Costa F Silva tábornok államfő és Ta­vares hadügyminiszter a had­seregen belül a liberális cso­porthoz tartoznak és legföljebb 50 százalékos eséllyel rendel­keznek arra, nogy megtartsák a hatalmat. A másik csoport­hoz a »kemény« tisztek tartoz­nak. E csoport tagja Gama K' Sűva igazságügy-miniszter is. Ö jelenleg — az AFP értesülé­se szerint -1- a feketelistát ál­lítja össze. A brazíliai megfigyelők han­goztatják, hogv még ha Cost” E Silva tábornoknak távoznia ia kellene, ez alapvetően nem változtatna a rendszeren: egy­szerűen keményebbé válna ? hivatalos politika. Az AFP utal arra, hogy a keményebb irányzat mögöt azok a fiatal tábornokok áll­nak, akik az elmúlt négy év­ben nem vettek részt a kor­mányzathoz közelálló katonai vezetők politikai tevékenysé­gében. Halálra ítélték a kétszeres gyermekgyilkcst A budapesti Fővárosi Bíróság pénteken ítéletet hirdetett Bodgál Zoltán bűnügyében, akit a Fővá­rosi Főügyészség aljas indokból, több emberen elkövetett ember­öléssel vádolt. A sokszorosan büntetett előéle­tű Bodgál Zoltán csaknem 18 esztendőt töltött börtönben, de szabadulása után életmódján semmit sem változtatott. Idejét csavargással töltötte, nem dolgo­zott, s csak esetenként vállalt alkalmi munkát. Június 16-án, az építők napján a Népligetben ünnepség volt, ahol megjelent Bodgál Zoltán is. Blázsik István 12 éves tanuló szü­leivel ugyancsak a Népligetben szórakozott. A kisfiút szülei a céllövöldéhez engedték, s mivel pontosan célzott, a közelben áll­dogálók felfigyeltek rá. Bodgál szintén próbálkozott, de kevés sikerrel, ezért felajánlotta a gyer­meknek, szórakozzanak együtt. Pénzt adott Blázsik Istvánnak, aki eredménnyel lőtt tovább, s több nyereménytárgyat szerzett. Bodgál később magával csalta a »gyermeket Csepelre, s ott egy bisztróban málnaszörppel kínál­ta. Onnan egy bokros, akácos helyre csalta, ahol meg akarta rontani. A gyermek ellenállt, mi­re Bodgál megfojtotta, s testét elásta. Augusztus 23-án levelet írt a kisfiú szüleinek, amelyben kö­zölte, ne keressék gyermeküket, mert megölte. Szeptember 10-én Csepelen az egyik bisztróban borozott. A he­lyiség előtt várakozott az alig 13 éves Nagy József. Bodgál be­szédbe elegyedett a kisfiúval, majd elcsalta arra a helyre, ahol korábbi áldozatával járt. A gyer­mekkel erőszakoskodni kezdett, majd megfojtotta. A kisfiú holt­testét egy kézzel kapart gödörbe húzta be. Az elmeorvosi szakértői véle­mények szerint Bodgál Zoltán sem a bűncselekmények elköve­tése idején, sem ez idő szerint nem szenved elmebetegségben. Beszámíthatóságát gyengeelmé’ű- ség, illetve tudatzavar sem korlá­tozta. Büntetőjogi felelősségre vonásának tehát nincs akadálya. A budanesti Fővárosi Bíróság széles körű bizonyítási eljárás alapján állapította meg a tény­állást és Bodgál Zoltán bűnössé­gét. Bodgált alias indokból, több emberen elkövetett emberölés miatt halálra ítélte. Az ítélet el­len védelmi fellebbezést jelentet­tek be. (MTI) Nincs demokrata politikus Nixon kormányában Kiss Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti: Richard Nixon meglepetés egy hivatásos diplomatára kí­vánja bízni az Egyesült Álla­mok ENSZ képviseletének ve­zetését. Az új elnök pénteken New Yorkban sajtókonferen­cián közölte, hogy a tisztre Charles W. Yost nagykövetet szemelte ki, aki éveken át az ENSZ-delegáció helyettes veze­tője volt. Yost kinevezését Nixon saj­tókonferenciáján a többi között a nagykövet nagy tapasztalatá­val indokolta, majd hangoztat­ta, hogv az új ENSZ-k“pvis“ló »igen nagy ismeretekkel ren­delkezik a közel-keleti kér­désekről«, amelyek most fon­tos helyen szerepelnek a vi­lágpolitikában. A meglepetésszerű kinevezés teljes mértékben demokrat: politikus nélkül hagyja a Ni- xon-koirmányt, holott koráb ban arról volt szó, hogy az új elnök »koalíciós« kormányt igyekszik létrehozni és megfe­lelő pozíciót biztosít a demok­raták képviselőinek is. A kabi­net tagjai között nincs demok­rata funkcionárius. Az els" kommentárok arra követkéz tétnek, hogy a demokrata párt ellenezte a bekapcsolódást a Nixon-kormányba. Marketakisz hazarepült Görögországba Az emberi jegek bizottságá­nak köreiben, amely Stras bourgban folytatja a görögor­szági rendőri kínzások kivizs­gálását, képtelennek tekintik Pantelisz Marketakisz leg­újabb állítását, amely szerint »bolsevikok elrabolták«, fe­nyegetések és a ráirányított re­volverek kényszere alatt tette meg a görög rezsim bűneit le­leplező vallomását a bizottság előtt. A bizottság köreiben Marketakisz pálfordulását az­zal hozzák összefüggésbe, hogy családja Görögországban ma­u.jd ojsze-vissza Marketakisz. Ekkor a görög nagykövetség munkatársai felszólították a teremben levő francia detektí- vaket. hogy távolítsák el Mi- nelkoszt. A . felszólítástól vi­szont éppen* a detektívek jöt­tek' á legnagyobb zavarba, mert nem óhajtották jelenlétü­ket elárulni. A sajtóértekezle­ten végül is nem adtak választ az újságírók kérdésiéire, hegy amennyiben valóban elrabol­ták a »bolsevikok« Marketa- kiszt. miért nem tesznek felje­lentést az elrablók ellen a francia hatóságok. Dühös sajtóvisszhang Angliában radt és valószínűnek tartják, hogy A legutolsó jelentések sze­rint Marketakisz magyar idő A pénteki angol polgári la­pok haragosan visszautasítják az ENSZ-közgyűlés határoza­tát, amely felhívta Angliát, hogy 1969. október 1-ig adja á Gibraltárt Spanyolországnak. A Times vezércikke »az egvik legostobább határozatának ne­vezi a döntést és azt állítja, hogy ezután a brit és a spanyo1 kormány képtelen lesz »oko­san« tárgyalni Gibraltárról. A lapok általában azt hang­súlyozzák, hogy az ENSZ-ha- tározat figyelmen kívül hagyja a gibraltári lakosság akaratát valamint kiemelik a gibraltári és a spanyolországi belpolitika: rendszer közti különbségeket. A Daily Express »Most már tudjuk, ki szeret bennünket« című cikkében elemzi, mely államok szavaztak Anglia mel­lett, ellene, illetve melyek tar­tózkodtak a szavazástól a gib raltári vitában. Különösen azt panaszolja, hogy az Egyesül1 Államok tartózkodott a szava­zástól, »mert fenn akarja tar­tani spanyolországi támasz­pontjait«, továbbá, hogy a nemzetközösség négv tagálla­ma, Ciprus. Pakisztán, Tanzá­nia és Zambia a határozat mel­lett szavazott. (MTI) ily módon fenyegették meg és bírták vallomása megváltoztatására a junta emberei. Marketakisz csütörtökön Pá­rizsban a görög nagykövetsé­gen botrányok közepette lezaj-. lőtt sajtóértekezletet tartott. A teremben mintegy 20 újság! ó előtt jelent meg. Belépése után rámutatott az egyik új ságíróra és kijelentette, hogy az azonos egyik elrablójává' Az újságíró, Atenasz Mi- nelkosz, egyébként Andreasz Papandreu unokatestvére kő zölte, csak azért jött el, hogy meghallgassa, mit hazudik szerint pénteken 12.50 órakor Párizsból visszarepült.. Görög­országba. Elutazása előtt kijelentette: »A lehető legrövidebb időn be­lül haza kívánok térni és bé­kében, biztonságban, boldogan szeretnék élni.« Hozzáfűzte, azért nem jelent meg az em­beri jogok bizottsága előtt, mert nem voltak "hajlandók őt szembesíteni Jens Evensonnal, a bizottság norvég tagjával, akit azzal vádolt, hogy részt vett »megszöktetősében«. (UPI, Reuter) Bonn újabb provokációra készül Szöuli hírek szerint szabadon bocsátják a Pueblo legénységét Jurij Zsukov, a Pravda szemleírója a lap pénteki szá­mában kommentálja Bonn ama szándékát, hogy Nyugat- Berlint szemeli ki az új elnök megválasztásának színhelyévé Zsukov rámutat, hogy az em­lített bonni terv a közép-euró­pai helyzet kiélezésére irányu­ló törekvés újabb bizonyítéka. Ezúttal azonban Bonnban jobbnak látták, ha NATO-bsli védnökeik és mindenekelőtt a-- Egyesült Államok széles vállai mögé bújnak, arra kényszerít­ve őket, hogy áldásukat adják az NSZK elnökének Nyugat- Berlinben való megválasztásá­hoz. A Pravda cikkírója figyel­meztet: »Ha Bonnban egyesek a Szovjetunió és más szocia­lista országok által tanúsítót’’ hidegvért és önuralmat annak jeléiül könyvelik el, hogy a provokátorok mindent megen­gedhetnek maguknak, akko- súlyosan tévednek«. A szocia­lista országok nem kívánják növelni a feszültséget, Bonn azonban nem feledkezhet meg arról, hogy a Szovjetunió és szövetségesei el vannak szán­va -— és megfelelő lehetőségek­kel rendelkeznek — a szocia­lista országok létérdekeinek vérié! mezősére. (TASZSZ) Panmindzsonban csütörtö­kön tartották meg az Egyesült Államok és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság képvi­selőinek 27. találkozóját a KNDK területi vizein január 23-án elfogott Pueblo ameri ka­kámba jó ügyéről. A megbeszé­lésre két nappal a 26. találkozó után került sor. A csütörtöki találkozóról szokatlan módon a szöuli re­zsim is közleményben számolt be, noha eddig hallgatott ró­luk. Szöulban olyan hírek ter­jedtek el. hogy a Pueblo fogva tartott 82 főnyi legénységének szabadon bocsátására hamaro­san sor kerül, s a szöuli rádió híradásában is beszámolt er­ről. Az UPI washingtoni jelenté­se szerint az amerikai kong- reSszűsi körökben is úgy érte­sültek, hogy már csupán a végső részletek tisztázása van hátra az ügyben. (AFP, UPI, APi I. Egy romantikus szerelem története Ötödik éve teszik fel az em­berek a világ minden részén a kérdést: — Kik ölték meg 1963. november 22-én Dallas­ban J. F. Kennedyt, az Egye­sült Államok elnökét? A dallasi merénylet után fél évtizeddel, 1968. június 5-én, néhány perccel éjfél után a kaliforniai előválasztás győzte­sét Robert Kennedy szenátort — a tra.gikus sorsú elnök öcs- csét — Los Angeles-i Am­bassador szállóban fivéréhez hasonló sors érte. A két Kennedy fivér halott. Igazi gyilkosaik ismeretlenek — akárcsak az 1968. április 8-án Memphisben megölt No- bel-díjas Martin Luther King gyilkosai... — És néhány hó­nappal Bob Kennedy halála után. szinte John Kennedy tragédiájának ötödik évfordu­lóján. a meggyilkolt elnök öz­vegye, Jacqueline Kennedy — az amerikaiak piedesztálra ál­lított Nagy Özvegye — végleg eldobta a gyászfátyolt és igent mondott az »olaj Neptunnak«. a 62 éves Arisztoteles Sokrates Onassisnak. A házasság híre váratlanul érintette az ameri­kai közvéleményt és a világot. »Egy illúzió halála« — kom­mentálták Jackie elhatározá­sát a nyugati magazinok, és a tekintélyes Herald Tribune így vélekedett: »Ez a ragyogó Kennedy család az elmúlt években oly közel került a »királyi csálád« fogalmához amennyire ez Amerikában egyáltalán lehetséges. Az el­nök özvegye és gyermekei va­lósággal »a nemzet tulajdonai« lettek és egyedülálló helyet foglaltak el az amerikai nép szívében.« A kérdés így merült fel az emberekben: miért kellett az elnök özvegyének leszállnia a mártír asszony szobrának ta­lapzatáról, és ha már újra férjhez ment, miért éppen egy nem egészen »szalonképes múltú, levantei milliomosnak» mondott igent? A találgatások egész sora követte a Skorpió szigeti nászt. Általában azon a korkülönb­ségen akadtak meg a legtöb­ben. amely a 62 esztendős ha­jómágnást a 39 éves szép öz­vegytől elválasztja. Ebben az esetben sem lehetett a kor akadály, hiszen a bölcsek sze­rint: a fiatal nő és az öreg férfi szembeállítása csak a korban éretlen korosztályok sajátja. Így is van, hiszen ha valaki nálunk a napilapok házassági hirdetéseit böngészi láthatja, hogy a 20—25 évnyi korkülönbség ma már egyre kevésbé akadály. Irodalmi pél­dát is hozhatunk: a húsz­éves Ady, Jókai késő ná­szát Laborfalvy Rózával, a közvéleménnyel szem­ben versben védte meg. »Miért bántjátok a csodás öre­get?« — kérdezte a húszéves ifjú a múlt század végén, pe­dig Jókai akkor már 80, Róza pedig alig 28 éves volt. Kele­ten van egy mondás: »Férfi és nő között az igazi kor­arányt úgy kell meghatározni, hogy a nőnek a férfi kora fe­lének meg hétévesnek kell lennie.« Ha ezt számoljuk, Jackienek 38 évesnek kellene lennie, ő viszont már 39, s mint azt Onassis az esküvő napján érdeklődő újságíróknak megjegyezte: az évezeredes bölcsesség alapján népi ő öreg, hanem új felesége idősebb egy évvel nála. Mielőtt bármiféle következ­tetést vagy ítéletet vonnánk le a Skorpió szigei nászról, lás­suk Onassis múltját. Onassis húsz esztendős fia, Alexander, az esküvői menetre várakozó Újságíróknak gúnyosan jegyez­SZAMOS RUDOLF: SZM/RNÁ TÓL — SKORPIÓIG te meg: »En mondom Önök­nek, ez egy szatír. De azt hi­szem, most az egyszer igazából megszerette ezt az asszonyt!« Onassis mindent megvásá­rolt magának, amire az élet­ben szüksége van. Most meg­vette a világ leghíresebb öz­vegyét, hogy Skorpió »király­nőjévé« tegye. Becslések sze­rint Onassis vagyona jelenleg közel egymilliárd dollár, pon­tosabban 800 millió és egy milliárd között mozog. Élete a kis-ázsiaí Szmirnában kez­dődött, ahol 1906-ban szüle­tett. 16 éves volt, amikor az első világháborús görög meg­szállás után szülővárosát a törökök visszafoglalták és az ott élő görög kisebbség sorai ban tömegmészárlást rendez­tek. Onassis apját, aki do­hánykereskedő volt. letartóz­tatták és bebörtönözték. A család többi tagja a nagy­mamával együtt elmenekült, Onasiss viszont háziszolga lett a várost megszálló török csapatok parancsnokánál, sa­ját szülői házában. Ismerte apja titkos széfjét és onnan ötezer török fontot vett ki. Ezzel a pénzzel kimentette apját börtönéből és Athénba szöktette. A fiú itt összekü­lönbözött apjával, és kétszáz­ötven dollárral a zsebében el­indult Dél-Amerikába. Köz­ben Olaszországban kiszállt a hajóról, és hónapokig egy öz­vegy szállodás nőnél vállalt munkát, hogy a már fogytán levő útiköltségét kiegészítse. Argentínába érkezve Buenos Airesben egy telefontársaság alkalmazottjaként először te­lefonszerelő, majd telefon­központos lett. 1923-ban érte­sítette apját, hogy a keleti dohánynak Argentínában jó piaca lenne. • Apja ötszázalé­kos provízióval bevette az üz­letbe. amely olyan jól sike­rült. hogy egy esztendő • múl­tán Onassis már függetlenít­hette magát és két exkluzív cigaretta megteremtésével az előkelő társaság keleti ciga- rettaszállftója lett. Huszonöt­éves, arnikor már egymillió dollárja van. Kezdettől fogva vonzódott a zenéhez. Gyermekkorában még Szmirnában megtanult görögül, törökül, nagyanyja hatására Angolul, olaszul, majd később franciául és Ar­gentínában spanyolul. Hamarosan megkapta az argentin állampolgárságot, majd amikor Görögország a Léváidéból menekült görö­göknek állampolgárságot adott, apja révén megszerezte a görög állampolgárságot is. Családjának köszönheti, hogy első üzleti sikerei után kine­vezték Buenos Aires-; görög konzulnak. Ekkor kezdett ér­deklődni a hajózás iránt 1932-ben, a gazdasági világ­válság idején Onassis Kana­dába ment és kitűnő üzleti érzékkel hat teherszállító ha­jót vásárolt hihetetlenül olcsó áron: darabját húszezer dol­lárért, holott a hajók eredeti ára kétmillió dollár volt. Onassisnak ezt a húzásét so­kan hazárdjátéknak tartották, még saját családja is. Onas­sis később — életrajzirója szerint — erre azt válaszolta, hogy addigi egész élete ha­zárdjátéknak számít, mert csak az nyer, aki mer. A 30- as évek közepén, amikor a közelgő háború új konjunktú­rát indított el, Onassis bőví­teni kezdte flottáját. Fölfe­dezte, hogy a legjobb üzlet az olajszállítás. 1938-ban vá­sárolta első tankhajóját, a 15 500 tonnás Aristont. Az üzlet várakozáson felül be­vált olyannyira, hogy 1939- ben már három nagy tankha­jó futott Onassis zászlaja alatt. Amikor kitört a máso­dik világháború, 15 tagú flot­tájának egy részét csak a gö­rög szigetek közötti hajózásra használhatta, másik részét pedig fölajánlotta a szövetsé­geseknek. Így k> dvezményes biztosítási feltételek mellett magas hadiszállítási díjak el­lenében a háború óriási nye­reséget hozott Onassisnak. Ennek köszönhető, hogy 1945- ben a Bethlehem Steel hajó­gyártól 34 millió dollárért hat új, 28 000 tonnás tankhajót rendelt, majd részt vett né­hány amerikai társaság meg­alapításában, amelyek cé­gére alatt az Egyesült Álla­moktól 20 millió dollárért 23 »fölösleges« hajót megvett. Ezért — mert Onassis nem volt amerikai állampolgár és az amerikai hadsereg csak amerikai állampolgárnak ad­hatta volna el ezeket a hajó­kat — 1953-ban az Egyesült Államokban csalás vádjával perbe fogták. Az USA legfel­sőbb vádhatósága 1954 feb­ruár 5-én letartóztatta. (Folyt, lcöv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom