Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-18 / 296. szám

Szerda, 1968. december 18. 3 SOMOGY! NÉPLAP Tsz-elnökök és -párttítkárok között Balatoni öld váron MÉG NEM »állt be« a Balaton, de a somogyi part mentén már messzire be­nyúlik a vízbe a jégpáncél. A veszprémi ol­dalból alig lát­szik valami, hófellegek ta­nyáznak a tó fölött. Bent, a meleg épület­ben azonban semmi sem ér­ződik a téli időjárásból. A termelőszövet­kezeti vezetők csaknem egy­től egyig jól ismerik az MSZMP bala- tonföldvári üdülőjét, hi­szen nem ez az Ebéd után szűkebb körű véleménycserék színhelye a társalgó. első tél, ámikor itt rendezik meg az elnökök­nek és a párttitkároknak a kétszer kéthetes továbbképző tanfolyamot. Aki belép ebbe a szép épületbe, maga is lát­hatja, de a hallgatók is el­mondják: a hasznos tanulás mellett és a spontán tapaszta­latcseréken kívül jó alkalom kínálkozik itt a pihenésre is... az idei első csoport már el­hagyta az üdülőt, s ezen a hé­ten befejeződik a másik és egyben az utolsó csoport ok­tatása is. Országh Zoltán, a megyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztályának munkatár­sa és Csontos Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának munka­társa látja el a tajnfolyamveze- tői feladatot. — Csaknem telt házunk van — mondják. — Ismerős arcok töltik meg a termeket, szobá­kat, hiszen a részvevők több­ségével már találkoztunk — a munka helyükön. Eddig még mindig sok hasznosítható ta­pasztalatot szereztek az itt el­lendő tanulságait. Az egyik asztalnál öt beszélgetőt hall­gattunk meg: Vass Györgyné samogyjádi, Szűcs Ferenc zicsi, Gyenis Ferenc törökkoppányi párttitkárt és Pavlek Ferenc somogyacsai, Balázs Ede tö- tökkoppányi tsz-elnököt. — Jó, ha a párttitkár megfe­lelően tájékozott s nemcsak a politikai tennivalókat ismert, hanem például a banki ren­delkezéseket és az egyéb gaz­dasági intézkedéseket is — mondta Vassné. A széles látó­kör a legbiztosabb alap, amelyről kiindulva jól végez­heti napi feladatát az ember. — Sokszor még az időből is kifutunk, annyira izgalmas egy-egy téma. Amikor például Kovács Béla, a megyei párt- bizottság ipari osztályának ve­zetője tartott előadást, utána a konzultáció ki tudja meddig tartott volna, ha nem jelentik be a vacsoráidőt — így a tö­rökkoppányi elnök. Szóba került a gazdasági mechanizmus reformjából adó­Az előadások sok hasznos ismeretet adnak. éknél gyakori vendég, náluk ugyanis nem szívesen vállal­nak munkát a szakemberek. Pedig nem szabad megállni a fejlődésben, ehhez viszont nélkülözhetetlen a nagyfokú szakmai ismeret — mondta a somogyacsai elnök. — Helye» az ajánlott mód­szer, hogy a szövetkezetek ve­gyék föl a kapcsolatot tanuló fiatalokkal, kössenek velük szerződést — egészítette ki Vassné. Sajnos sok gazdaság­ban a fiatalt, hiába érti jól a dolgát, kölyöknek tartják, nem kapja meg a kellő megbecsü­lést. — Ilyenkor a vezetőknek a fiatal szakember mellé kell állni, úgy, hogy bátorítja, át­adja neki a tapasztalatait, és akkor nem következik be megtorpanás, a munkahely­változtatás — mondta az acsai elnök. — Nem volna szabad előítéleteket táplálni a fiata­lokkal szemben — vette át a szót a koppányi párttifkár. — Tény, hogy az erős gazdasá­gok könnyebben jutnak meg­felelő szakem berhez, s keve sebben vállalják az úttörő sze­repét a nehéz termelési adottságú szö­vetkezetben. Aki viszont vállalja, azt tá­mogatni kell. Csupán egyet­len előadás kapcsán órák­ra való esz­mecsere-téma adódott. A fel­szólalásokból kitűnt, hogy nagyon sok a rokonprobléma a megye szö­vetkezeteiben, s ezért is jó az ilyen össze­jövetel, hiszen itt kicserélhe­tik tapasztala­taikat, mód­szereket ad­hatnak át egy­másnak. dó pénzügyi intézkedéseknek a kihatása is. Erről is hangzott el előadás. Aztán Tóth Lajos­nak., a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjének a szavait idézik. Amit tőle hallottak, úgy látszik, nagyon elevenbe hatolt. Tóth elvtárs a termelőszö­vetkezetek szakember-ellá­tottságáról beszélt. Ez a prob­léma különösen a gyenge tsz­A TÁRSALGÓBAN még tartott a beszélgetés az asz­talok körül, néhányan frissí­tőt kértek a büfében, aztán elkezdődött a délutáni foglal­kozás. Bizonyos, hogy a két hét sok vitás kérdésben ad megnyugtató választ, nyújt gazdag ismereteket a napi munkához a tanfolyam részve­vőinek. Hernesz Ferenc Készül a program Videoton-gyáregység Tab on töltött idő alatt, jó volt a prog­ram. Beültünk az előadóterembe. Andrássy Antal, a __ megyei pártarchívum vezetője be­szélt a munkásmozgalom tör­ténetének somogyi vonatkozá­sairól. Nagy volt az érdeklő­dés, hiszen sok olyan érdekes­ségről hallhattak, amely ki­egészítette eddigi ismereteiket, Keserű József darányi tsz-el- nök halkan megjegyezte: — Mennyi új dolgot hall az ember! Általában ismerjük a munkásmozgalom történetét de a somogyi részleteket ilyen pontossággal bizony nem ... Az egyik hallgató fel is állt és megkérte az előadót, mond­jon még közelebbi ismertetőt Latinkáékról. A TANFOLYAM RENDJE egyébként mindig ez: az elő­adást vita követi. Ebéd után, a társalgóban, a kis csoportok kiértékelik a hallottakat És itt már kapcsolódik az előadás témája a gyakorlati valósáé­hoz, a megye minden részéből összejött termelőszövetkezeti elnökök, párt titkárok a saíát területükre vonatkoztat iák az elhangzott előadás megszivle­Hamarosan többet fogunk hallani megyénkben a már jó hírnevet szerzett székesfehér­vári rádió- és televíziógyárról, a Videotonról. Tabon ugyanis üzemet létesít a gyár. A me- 'gye és a Videoton vezetői megállapodtak, hogy a sió" foki és a tabi járás egyesítése következtében felszabaduló tabi hivatalok egy részében hozzák létre a foglalkoztatási gondokon jelentősen enyhítő híradástechnikai üzemet. A gyáregység egyelőre há­romszáz-négyszáz főt foglal­koztat. Később — a bővítés után — ez a szám ezer-ezerkét- százra emelkedik majd. A megállapodás értelmébe!. már készül a program. Ha ez a munka befejeződött, akkor döntik el, hogy a Videoton ta­bi gyáregységének fejlesztésé­ből milyen arányban veszi ki részét a gyár és a megye. Megfontoltabb készletgazdálkodást! Hazánk tájföldrajza öt kötetben Egyedülálló, nagy tudomá­nyos és társadalmi jelentősé­gű új sorozatot indított el az Akadémiai Kiadó. Hazánk ter­mészetföldrajzi viszonyairól, a népgazdaság számára haszno­sítható adottságokról, a leg" újabb kutatások eredményeire támaszkodva nyújt alapvető értékelést, korszerű tájföldraj­zot. A szerzők az ország tájfüld- ajzát nagy tájakra bontva isrmászetföldrajzi tájértéke­lést végeznek. »A dunai Al­földi" című sorozattad! tó kötet az egész Alföld természeti, földrajzi jellemzésével, a gaz­dasági adottságok értékelését tartalmazza. Az Alföld öt Du­na melléki középtája, a Duna menti síkság, a Duna-Tisza- közi hátság, a Bácskai hát­ság, a Mezőföld, a Dráva men­ti síkság felszínének, éghajla­tának, vízéinek, természetes növény- és állatvilágának, va­lamint talajainak elemzését nyújtja. A mű tudományos és gya­korlati jelentőségét emeli az a tény, hogy ilyen mélység­ben elsőként tárja fel és érté­keli társadalmunk természeti földrajzi környezetét. Hasznos kézikönyv is lesz a földrajz­os társadalomtudományok mű­velőinek, tervezőknek, pedagó­gusoknak a földrajz iránt ér­deklődőknek pedig gazdag is­meretanyag tárháza. Ilyenkor év vége felé egyre több szó esik a nyereségről mint a gazdálkodás átfogó mutatójáról. Kétségtelen, hogy ez az egyik legfontosabb mérőesz­köz. Ám nem ez az egyetlen, hiszen a nyereséget növelheti olyasmi is, ami nem a több­letmunkának, a jobb szerve­zésnek, a műszaki fejlesztés­nek vagy a takarékosságnak köszönhető. Ilyen tényező például némely cikkek árá­nak megváltozása. Különösen az új gazdasági mechanizmus első évében fordult elő jó né­hány helyen, hogy bizonyos helyzeti előny vagy árválto­zás következtében tettek szert nagy nyereségre. Az idén te­hát nem lehet kimondani, hogy mindenütt, ahol nagy a nyereség, feltétlenül jól is gazdálkodtak. Ennek elbírá­lásához más mulatók vizsgála­ta is indokolt. Így például meg kell vizsgálni a készlet- gazdálkodás adatait. Ha ezt tesszük, megállapíthatjuk, hogy e téren van némi javu­lás az elmúlt évhez viszonyít­va. Gyorsult a forgási se­besség, a megye iparvállala­tai az idén 8,5 százalékkal bonyolítottak le nagyobb for­galmat, mint tavaly, átlagos készletállományuk viszont 12 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1967-ben. Ennek ellenére sem lehet el­mondani, hogy a készletgaz­dálkodás kielégítő. Néhány helyen még mindig több az anyag a szükségesnél. Ehhez kétségtelenül hozzájárult az is, hogy némelyek az idén mindenképpen biztosítani akarták a gazdálkodás sike­rét, és a kelleténél több anya­got vásároltak, A legszembe­tűnőbb azonban a készáruk felhalmozódása. A tanácsi iparban a kész termék és ke­reskedelmi árukészlet ötmil­lióval nőtt az előző évi há­rommillióval szemben. Ha­sonló jelenségek tapasztalha­tók egyes minisztériumi vál­lalatoknál is. Ez azt mutatja, hogy a megtermelt árunak vagy nincs piaca, vagy nem megfelelő ütemben folyik a gyártás, esetleg az érintett vállalatnak nem jó a kapcso­lata a kereskedelemmel. Ma, amikor az üzemek, vállalatok önállóan dönthetik el, mit gyártsanak, milyen kérslzte- ket szerezzenek be, s maguk választhatják ki a partnero­kat, nem szabadna ennyi készterméknek felhalmozód­nia. A számok tehát még gon­dosabb gazdálkodásra kell hogy ösztönözzék a vállala­tokat, még versenyképesebb cikkeket kell előállítaniuk és körültekintőbben kell besze­rezniük az anyagot. Erre inti őket a hitelpolitika is. Hiszen január 1-től a hitelből fede­zett készletek után is kel.1 majd kamatot fizetn: S?. N. A MEGYEI TANÁCS NAPIRENDJÉN Nomog-y közoktatásiig*! e Általános és középiskolai oktatásunk személyi és anya­gi ellátottságát, fejlesztésének föltételeit vitatta meg leg­utóbbi ülésén a megyei ta­nács. Az erről szóló jelentés részletesen elemzi Somogy közoktatásügyi helyzetet, a re­formtörekvések eredményeit és hibáit is. Szépítés nélkül Mint Böhm József, a me­gyei tanács vb-elnöke össze­gezésében kifejtette, ez a na­pirend idejében került a ta­nácsülés elé. Megszabja a tennivalóinkat a következő két évre, ugyanakkor a ne­gyedik ötéves terv előirány­zatainak megtervezéséhez is reális, világos képet nyújt a megye közoktatásügyéről. Két évforduló adott külö­nös jelentőséget ennek a ta­nácsülésnek: százéves a ma­gyar népoktatásról szóló tör­vény, és húsz évvel ezelőtt hívták életre a magyar népi demokrácia egyik hatalmas vívmányát, a nyolcosztályos kötelező általános iskolai ok­tatási rendszert. Ennek je­lentőségét Sárái Lajos osz­tályvezető hangsúlyozta ki­egészítésében. Mind a hozzászólók hosszú sora, mind a testület elemző- értékelő állásfoglalása ki­emelte, hogy az előterjesztés őszinte, kendőzetlen, reális képet ad a helyzetről. Isme­retes, hogy általános isko­láink mintegy 84 százalékban egyházi elemi iskolák hagya­tékát örökölték. Következés­képpen az épületek jelentős része több mint százéves. Sok nem oktatási célra szánt épü­let (pl. kastély) ma iskola. Sok a szükségtanterem, ke­vés a korszerű előadóterem, tornaterem; elenyésző a poli­technikai műhelytermek szá­ma s a meglevő T05 közül is csupán 36 elfogadható. Az általános technikai haladás­tól messze elmaradt a korsze­rű audio-vizuális oktatás; sok helyütt fél évszázaddal ezelőtti módszerekkel taní­tunk. Ezek a gondok az álta­lános iskolai rendszer ered­ményed mellett kétségtelenül jelen vannak. S miattuk szá­molnunk kell megyénknek az ország« átlaghoz viszonyított lemaradásával, több szempont­ból is. Kettős lemaradás Igen figyelemreméltó volt dr. Várkonyi Imre vb-elnök- helyettes szenvedélyes hangú felszólalása, amelyben egy i másfajta lemaradásunkról is szót ejtett. Megyénk általános gazdasági fejlődésének volu­menét nem követte arányo­san a kulturális ágazat fejlő­dése, különösen az oktatás­ügy, általános iskoláink fejlő­dése. Ez pedig huzamosabb időn keresztül már megnehe­zíti gazdasági előrehaladá­sunkat is. Főleg a társadalom szocialista gondolkodásának alakítása, a távlati szakmun­kás-ellátottság és a fejlet­tebb technikához nélkülözhe­tetlen általános műveltség megadása szempontjából. Mindezt elsősorban iskoláink biztosítják. Mindenekelőtt ál­talános Iskoláink, amelyek ma is súlyos gondokkal küsz­ködnek. Szakrendszerű oktatásunk — amely nélkül felső tagoza­tú általános iskolai oktatás nem lehetséges — 89,5 száza­lékos. (Az országos átlag 93,1 százalék) Csupán három me­gye van nálunk rosszabb helyzetben. A körzetesítésben eljutottunk a lehetőségek ha­táráig. így is mintegy ötezer tanuló — vagyis az általános iskolások mintegy 20 százalé­ka jár még ma is gyalog, ke­rékpáron, autóbuszon külterü­letekről a körzeti iskolába. Ezen a helyzeten csak a hét­közi diákotthon-hálózat bőví­tésével javíthatnánk. Ehhez azonban már nem elegendőek az állami erők. Az újabb hét­közi diákotthonok kialakítá­sához szükség van a gazda­sági termelőüzemek, tsz-ek anyagi segítségére is. Végtére az ő gyerekeikről, az ő szak­munkás-utánpótlásukról van szó. Szaktanár-ellátottságunk vi­szonylag elég jó. Azonban szembeötlő és igen hátrányos anomáliák adódtak. A barcsi és a nagyatádi járásban pél­dául a szaktanárlétszám alig haladja meg az 50 százalékot. Sok helyütt emiatt nincs orosz nyelv- és gyakorlati oktatás. Ilyen módon nem is várható, hógy a megyében, viszonylag egyenlő szintre emeljük az oktató-nevelő munkát. Mindebből a néhány példá­ból is világos, hogy az általá­nos iskolai oktatás föltételei­nek javítása közművelődé­sünk valamennyi területevei fontosabb, első helyen áll. Ehhez kapcsolódó feladatunk a középiskolai reform, a me­gye szakközépiskolai hálóza­tának kiépítése, a népgazda­ság és a megye gazdasági ér­dekeinek megfelelően. A „ mit — miből ? “ kérdése Vitathatatlan, a hozzászólá­sok is erről tanúskodtak, sok a jogos fejlesztési igény. Csak egy példát: megyénkben je­lenleg 318 új tanteremre vol­na szükség. (Ebből mintegy kétszázra új 8—16 tantermes általános iskolák fölépítésé­vel.) Szembenézve a reális lehetőségekkel, mindez még a következő ötéves terv idősza­kában sem valósulhat meg. Következésképpen soha ilyen súllyal nem esett még latba az igények és a fejlesztési feladatok fontossági sorrendje. Erre utalt zárszavában Böhm József, a megyei tanács vb- elnöke is: »Az állami keretekből az oktatásügyünk fejlesztésére fordítható összeg meghatáro­zott mennyiségű. Ezt el kell osztani, s ebben a megyei ta­nácsnak. kell felelősséggel döntenie. Községeink, járá­saink nyújtsák be igényeiket: »Ennyink van, ennyi támoga­tást kérünk ...« Nyilvánvaló, hogy aki többet ad egv helyi kulturális objektum fölépíté­séhez, annak nagyobb a lehe­tősége is a megvalósítására. Ehhez pedig községeinkben is alaposan át kell gondolni és el kell dönteni, hogy mit mi­ből ...« Dr. Várkonyi Imre vb-el- nökhelyettes egy gondolatával zárnám ezt a beszámolót. Ar­ra kérte a megye t- '-slag­jait és a jelenlevő j ta­nácsi vb-elnököket, mi­után hallották, ismerik so­mogybán az általános és kö­zépiskolai oktatás személyi és anyagi elltátottságának, vala­mint fejlesztésének problé­máit, ne feledkezzenek meg ezekről, és emlékezzenek rá­juk akkor is, amikör a járá­sok költségvetési kereteiről szavaznak. W. E,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom