Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
1 50. SZÜLETÉSNAP I tf liven éve, 1918. november 34-én, a Vá- f| I rosmajor utca 42. számú ház egyik ^ I lakásában megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Születését szenvedélyes viták előzték meg. Végül is azoknak az álláspontja győzött, akik Lenin tanításai nyomán vallották, hogy az egység nagy és fontos dolog a proletariátus osztályharcában, de a győzelmet nem akármilyen, hanem csak a forradalmi vezetéssel kialakított egység biztosíthatja. Akik azon a november végi napon összejöttek, hogy kimondják a kommunista párt megalakítását, tisztában voltak azzal, hogy óriási horderejű lépésre szánták el magukat. Megtárgyalták a tennivalókat, s azt is elhatározták, hogy kiadják a KMP lapját, a Vörös Újságot. Megválasztották a Központi Bizottságot, melynek tagjai lettek az Oroszországból hazatért magyar kommunisták közül Kun Béla, Jancsik Ferenc, Pór Ernő, Rábinovics József, Seidler Ernő, Vántus Károly; a szociáldemokrata baloldali ellenzék képviselői közül Vágó Béla, Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Hirossik János, László Jenő, Rudas László, Szántó Béla; a Forradalmi Szocialistáktól pedig Korvin Ottó és Mikulik József. A Központi Bizottság elnökévé Kun Bélát választották. A KMP létrejötte vetett véget az opportunizmus egyeduralmának a magyar munkásmozgalomban. A párt létrejötte tette lehetővé a magyar munkásmozgalom számára a leninizmus megismertetését és elsajátítását. A párt létrehozása olyan eszmei és szervezeti fegyvert adott a munkásosztály kezébe, amely első ízben tette lehetővé, hogy a munkásosztály a hatalom megragadásának reális igényével léphessen föl. A párt vezetésével kezdődhetett meg Magyarországon is a harc a kizsákmányoló osztályok hatalmának megdöntéséért. Ez a harc a párt megalakulása után alig pár hónappal győzelemmel végződött. Létre jött a magyar Tanácsköztársaság. Új típusú, leninista párt létrehozása nélkül ez a harc nem végződhetett volna győzelemmel. Igaz, a magyar munkásosztály első hatalma nem volt hosszú életű, de az is igaz, hogy az első munkáshatalmat követte a második. A párt megalakításában és megszervezésében részt vevő magyar kommunisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat győzelemre vezető bolsevik párt példáját követték. Fő jelszavuk: »Kövessük az orosz példát, cselekedjünk mi is orosz módra!-« A proletárdiktatúra létrehozása, a termelőeszközök köztulajdonba vétele, a szocializmus megteremtése volt a cél, melyet a munkásosztály megnyerésével, vezető szerepének biztosításával, a néptömegeknek a munkás- osztály mögé való felsorakoztatásával kívántak elérni. Harcukban számítottak a világ és főként Európa munkásaira, s főleg arra a támogatásra, amelyet Szovjet-Oroszország léte jelentett. Egyben tudták, hogy a párt megszervezése, a hatalomért folytatott küzdelme és sikere a világ első szocialista államának élethalálharcát is segíti. ülünkben hangzanak a szarvak, melyeket a magyar kommunisták neveben már nem leszek. Épp azon a ______ Kun Béla m.ondott a forradalom gán- napon halok meg, amikor téc soskodására készen álló konjunktúra lovag- ged édesanyád kínban magjainak: »Mi, akik teljesítettük forradalmi szült. Születésnapodon halok kötelességünket..., akik nem vártunk arra, meg. A természet, az élet hogy mások csinálják meg helyettünk a örök törvénye ez. Minden, pröletárforradalmat. nem húzódtunk vissza ami keletkezik, elmúlik. Én a felelősségtől... Nemcsak helyeseltük vagy meghalok, és benned új erő helytelenítettük a forradalom eseményeit, keletkezik, mely tovább viszi de cselekedtünk — tehát forradalmárok vol- az életet.» tunk és vagyunk — azzal a tudattal készül- így háltak meg idehaza a hetünk az új harcra, hogy a világforradalom Horthy-pribékek karmai kő- élharcosai voltunk, internacionalisták, nem szómii, de cselekedettel. Nem bírtuk ugyan megőrizni a nemzetközi imperializmus ránk- zúdoló özönével szemben azt a kicsiny és gyenge tűzhelyet, amelyet magyarországi Tanácslcöztársaságnak hívtak. Mindenkinél jobban hozzájárultunk azonban ahhoz, hogy a világ forradalom nagy és hatalmas tűzhelye: Szovjet-Oroszország megbirkózzék a nemzetközi ellenforradalom hullámával«. sággal még a bitófa ala ia Az élet mélységes szeretete, az emberiség jövőjébe vetett hit adta Fürst Sándor ajkára aszót, amikor a bitófa alatt odakiáltotta hóhérjainak: «A proletariátus bosszút fog állni értünk». Ezért tanította Rózsa Ferenc arra a kommunistákat, hogy: «Ha elfognak, inkább válaszd a halált, minthogy árulóvá légy. Ha gyötörnek, ha akármilyen kínzásokat alkalmaznak, arra gondolj, hogy a pártnak élnie kell.» Az élet mélységes szeretete, a kommunista eszmei meggyőződés vezette Schőnherz Zoltán tollát, amikor életének utolsó óráiban ezeket a megrázó sorokat írta kisfiának és feleségének: «Kedves kisfiam, amikor e sorokat kézhez kapod, én Küzdelmes és dicsőséges út írta: VASS HENRIK, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének *atója Az 1918. november 24-ón megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja új fejezetet nyitott a magyar munkásmozgalom és egész népünk történetében. A KMP létrejöttével lehetővé vált, hogy a magyar munkásosztály történelmi hivatásának magaslatára emelkedjék, a nemzet vezetésére képes osztállyá váljék, olyan vezető erővé amely a nem proletár dolgozókkal baráti szövetségben képes meg oldani a magyar nép, az ország problémáit. A Magyar Tanácsköztársaság győzelme a kommunista párt vezette magyar munkásosztály első nagyszerű forradalmi alkotása volt, amelyet az antant intervenciója a belső ellenség közreműködésével vérbe fojtott Utána népünk történetének leggyászosabb korszaka, a Horthy-fasizmus 25 esztendeje következett. A pártot illegalitásba szorították, legkiválóbb vezetőit kivégezték, börtönbe vetették vagy emigrációba kónyszerítették. Pártunkat azonban nem lehetett kiirtani, mert nem lehetett megölni a magyar nép szabadságszeretetét és a munkásosztály törekvését a felszabadulására. Nem lehet elpusztítani az olyan pártot, amely az eszméért, a nép ügyéért mindenre kész hősöket nevel, amelyet ezer szál köt a munkásosztályhoz és a dolgozó néphez. Pártunk nemcsak forradalmi perspektívát adott a magyar népnek. Vezette a harcot a munkásság, a parasztság, a dolgozó értelmiség napi követeléseiért is, s bátran védelmezte érdekeit. Az illegalitás nehéz viszonyai között is sztrájkokat, gyűléseket, tüntetéseket szervezett. A feledhetetlen 1930. szeptember 1-i tüntetés, amikor csak Budapesten mintegy 150 000 dolgozó vonult az utcára, az építőmunkások 1933 és 1935-ös nagy sztrá.jkmozgalma, a pécsi bányászok 1937-es éhség- sztrájkja, az 1942. március 15-i tüntetés, mind egy-egy Talán mindez azt jelenti, hogy a kommunisták e nehéz harcok idején lemondtak az élet örömeiről, nem szerették az életet? Nem. A kommunisták azonban tudták és tudják, hogy a boldog életet csakis a szocialista társadalom képes megvalósítani, s ennek más útja nincsen, csak a társadalmi haladás. Ezért vállalták mindenkor az önfeláldozó harcot a közösség ügyéért. Ezért és csakis ezért tudtak annyit szenvedni a Horthy-fasizmus kínzókamráiban, ezért tartottak ki végsőkig meggyőződésük és a párt ügye mellett; ezért mentek halálmegvető bátorzé került kommunisták közül sokan, így éltek és haltak meg azok a magyar forradalmárok, akik Spanyolországban harcoltak a magyar szabadságért, akiknek teste ott nyugszik a madridi romok alatt, az aragoniai olajligetekben, Esztermadura hegyeiben spanyolokkal és,a többi nemzet fiaiéval együtt A párt és a nép ügyéhez való hűség, az élet, a szabadság nagy szeretete adta a fegyvert azoknak a magyar partizánoknak a kezébe, akik á fasizmus ellen harcolva estek el a második világháború partizánharcaiban, Francia- országban, Belgiumiban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban. A magyar kommunistáknak jutott az a történelmi feladat, hogy népünket, hazánkat a népi demokrácia útján a szocializmushoz vezessék, valóra váltói legyenek mindannak a reménynek, amelyért a szocialista forradalmár elődök, Frankéi Leó, Szabó Ervin, és sokan mások annyit küzdöttek, amit Ady Endre és József Attila megénekelt. A szovjet hadsereg győzelme, felszabadító harca lehetővé tette, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának irányítását, hozzákezdKun Béla vezetésével, ötven évvel ezelőtt, ebben a házban jöttek össze azok az elvtársak, akik megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. A Városmajor utca 42. szám alatti ház falán emléktábla hirdeti a nagy történelmi dátumot. jen. a szocializmus felépítéséhez. A feladat nem volt . könnyű. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenségeinkéi, hanem saját gyengeségeinkkel, tapasztalatlanságunkkal és hibáinkkal is. A Magyar Kommunista Pártnak meg kellett tanulnia milliókban számolni, el kellett sajátítania a politikai tudományt Pártunk — ha botladozá- sokkal, időközben elkövetett kisebb és egyidőben súlyos hibákkal is — megvalósította Lenin tanítását. A felszabadulás óta nagy segítséget jelentett számunkra, hogy harcunkban egy pillanatra sem voltunk egyediül, támaszkodhattunk — és támaszkodhatunk — a szocializmust építő népek nagy táborára, mindenekelőtt az első győztes szocialista forradalom országára, népünk nagy barátjára, a Szovjetunióra. A magyar kommunista mozgalom félévszázados útja — a népünk szebb jövőjéért vívott küzdelem hősi útja. Az MSZMP azt vallja, hogy a párt nem önmagáért van. A történelmi szükség- szerűség szülte, létének értelme a nép szolgálata. Azért volt képes minden vérveszteség után újra és újra rendezni sorait, azért tudta leküzdeni saját gyengeségeit, mert pártunk hű maradt a kommunizmus eszmédhez, a munkás nemzetköziség elveihez, és tevékenységében sohasem feledkezett meg a népről, a haza érdekeiről. A zászló, amelyet ötven évvel ezelőtt maroknyi forradalmár bontott ki, ma egy szabad, jövőjét formáló szocialista ország felett leng. Kon BOa, a KMP zottságáuak elnöke. Központi Bi állomása annak a harcnak, amelyet a föld alá szorított KMP szervezett a baloldali szociáldemokratákkal, szak- szervezeti vezetőkkel a dolgozók jogaiért, a fasiszta és háborús politika ellen. A marxizmus-leninizmus magasrendű eszmeisége és erkölcsisége nagy számban vonzotta a párthoz a szellem embereit, az alkotó tudomány és művészet reprezentánsait is. Születése percétől fél évszázadon át küzdöttek és küzdenek soraiban vagy szimpatizánsként körülötte kiváló költők és írók, mint József Attila, képzőművészek, mint Derkovits és Dési Huber, orvosok, mérnökök és jogászok, akik felismerve e társadalmi haladás korszerű igényeit, önként odaálttak a nagy ügy szolgálatába. A kommunista mozgalom kezdettől fogva harcra és áldozatra kész embereket toborzott lobogója alá. Kemény küzdelemre, sokszor súlyos megpróbáltatásokra hívta őket. Közülük senki sem tudhatta, hogy mikor jut a mártírok sorsára. Azon a i<7C november huszonnegyedikén... ’yolc évtizeddel a vállán Hikádé Aladár nagy történelmi események tanúja. Ott volt azok között, akik ötven évvel ezelőtt elhatározták a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakítását, egyike azoknak akik e naptól kezdve a párt által képviselt eszmékért étiek és küzdöttek. — Tizenhat gyerek nevelkedett a családban — mondja Hikádé elvtárs —, mostohaapám kőművessegéd volt. Az elemi iskolában módosabb szülők gyerekeit segítettem a tanulásban, kosztért, néhány krajcárért, aztán kárpitosinasnak, majd műszerésznek mentem, végül munkás lettem a GANZ-ban. Mint fiatal segéd Bécsbe, Berlinbe mentem »valcolni«, ahogy ez akkoriban szokás volt A katonai behívó szólitott haza. Végigjártam a frontokat. A háború végén lazításért hadbíróság elé állítottak, halálra ítéltek. A kivégzés elől őreimmel együtt megszöktem. Mire hazaértem Pestre, kitört az őszirózsás forradalom. — Esős vasárnapon, november 17-én érkezett Kun Béla a forradalmi Budapestre. Néhányadmagával jött, társainak túlnyomó többsége odakint maradt az oroszországi harctereken, ahol a frontokon magyarok tízezrei küzdöttek az ellenforradalmi erők ellen, a proletár nemzetköziség vörös csillagával sapkájukon. Akik hazajöttek, a lángot hozták: a tőkés földesúri Magyarország építménye már repedezett, az őszirózsás polgári forradalom elindította a változást, de több jel azt mutatta, hogy megállni készül félúton. — Kun Béla és a cári hadifogságból Lenin oldalára állt forradalmárok csoportja, két héttel korábban a moszkvai Dresden szállóban megalakították a magyar kommunisták hazakészülődő harci csoportját. Itthon nagy munka várt rájuk: meg kellett szervezniük a proletariátus pártját. Megérkezése után Kun Béla azonnal munkához látott. Hikádé elvtárs és az akkori idők más tanúinak emlékezete szerint, húsz-harminc emberrel tanácskozott naponta, szak- szervezeti vezetőkkel, a nagyüzemek munkásainak képviselőivel, értelmiségiekkel, a vidéki munkásszervezetek küldötteivel. — Néhány nap múlva közös elhatározásra jutottunk valamennyien — emlékezik Hikádé Aladár. — A következő vasárnapon, november 24-én Kelen József mérnök Városmajor utca 42. alatti lakásán jöttünk össze titokban, mintegy negyvenen. Ott voltak az Oroszországból érkezettek: Kun, Jancsik, Pór, Rábinovics, Münnich, Karikás, Kellner, Vántus, Rákosi, Seidler, a Szociáldemokrata Párt és a szak- szervezetek lázadói: Alpári, Chlepkó, Fiedler, Hirossik, Rudas, Szaton, Mikulik, a mátyásföldi főbizalmi; s a háborúellenes harcokban megedződött fiatalok: Korvin, Mosolygó, Lékai, Matusán, a huszonegy éves Sallai, a húszéves Révai József. — A döntések szűkszavúak és egyértelműek voltak: erős, egységes, vezetésre képes marxista—leninista élcsapattá kell szerveznünk az új pártot, hogy alkalmas legyen irányt szabni az eseményeknek; lapot kell teremteni — a későbbi Vörös Újságot — hogy új hangon, a forradalmi igazság nyelvén tájékoztassa, alakítsa a közvéleményt. — Az alakulás utáni napokban a KMP titkársága a Visegrádi utca 15. számú házba. Kassákék műteremlakásába költözött, ott tartottuk meg az első népesebb gyűlési. Elkezdődött a vidéki pártszervező munka a Duna-Tisza közén, az Alföldön, a Dunántúlon is ... — A Tanácsköztársaság idején vádbiztos, majd a forradalmi törvényszék elnöke lettem. Horthyék törvényszéke elé kerültem a Tanácsköztársaság megdöntése után, s megértem, hogy másodszor is halálra ítéltek. Szovjet-Oroszor- szág kormányának proletár internacionalista segítsége mentett meg engem is több elvtársammal együtt. Mint ismeretes, fogolycsere történt, így hagyhattam el a börtönt. Életem legnagyobb élménye az volt, amikor Kun Béla bemutatott Leninnek, aki meleg emberi érdeklődéssel fordult hozzám, kíváncsi volt rá, mit és hogyan cselekedtem a forradalmi hónapokban. Vlagyimir lljics megtisztelő feladatot bízott rám: kinevezett a Kreml őrségének parancsnokává. Sok évig töltöttem be ezt a tisztséget... Visszatérve arra. amit az ötven évvel ezelőtti no- ( ) vember 24-ről elmondtam, még annyit: a kom- V/ munisták Magyarországi Pártja elindult, győzelmekkel és csapásokkal, sikerekkel és megpróbáltatásokkal teli, küzdelmes, de végül is diadalt aratott, tör- ténelemformáló útján.
