Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
firinup, 19S8. november 19. 7 •nMOGT? NfiPGAP \ Bárányi Ferenc: LEVÉL HAZULRÓL Fiam, még a szokatlant sem tesszük szeleburdin, hidd el: nem magyarázat egynéhány ködbebújt rím, mindent megindokoltok ti csűrt-szavú poéták, de nem menthet fel az se, ki versedből belédlát. Nem lesz erény a bűnből ha százaknak kivallod, ki kért, hogy szégyeneddel szemérmetlen hivalkodj? Megérthetnek talán, de igazat mégsem adnak, s bár megható a mentség: önző s igaztalan vagy. Minket már megalázott a kéretlen öregség, testünk, lelkünk beteg már, javunk se sok — mi kell még? Méltó az áldozatnak megjátszott szívtelenség, hogy önmagának ásott vermébe mások vessék. Gyerek, gyerek, hová futsz? Ö látjuk már a sorsod: hallgatsz, a holdvilág hús hajfonatát kibontod, csöpp fűtetlen szobádban meztelen égitestek kibontott hajjal várják, hogy fényük megszeressed, a mindenség az ágyad szélére ül ledéren, s gigászi szerelemmel fog át, hogy elemésszen, kihívó itt te voltál, te kezdted ezt a flörtöt, mért kell magadra rántott ég alatt összetörnöd? Hol végzed majd, fiú, hol? Haragszunk rád, de titkos féltése vén szivünknek jövőd vallatja; mit hoz? Ügy elmentél a háztól, hogy áldanánk is érte, ha boldoggá lehetnél, ha látnánk, hogy megérte. (Részlet a Túl az éjszakén című ciklusból.) Ősz a vízparton (MTI ígtSIO Tüskés Tibor: A DELI PART Meddig tart a déli part? Aligától Szentgyörgyig. Attól a ponttól, ahol az utas a vonatból megpillantja a Balatont, egészen addig, amíg szem elől nem veszti a víztükröt Egy kis jóindulattal az érintő két metszéspontját északon Kenéséig, nyugaton a Zala torkolatáig tolhatjuk ki. A nagyobb baj nem is a partsáv hosszanti megjelölésével van, hanem a »►mélységével'“. Meddig tart a déli part? Csak a vasútvonal és a víz közti keskeny homoksávot nevezhetjük annak? Vagy a 7-es műutat is átlépi? Belső-Somogy tájai felé bekötő utak visznek. A víztől 5—6 kilométerre fekvő falvak névtáblájáról is ilyen szavakat olvashatunk le: Balaton- borzsok, Balatonszabadi, Ba- latonkiliti. Balatonendréd, Ba_ latonújlak. Van Balaton nevű község, amelynek házaitól húsz kilométerre csillog a tó tükre:' Balatonmagyaród. Nem olyan egyszerű dolog hát a Balaton-parti térképkészítés. Valamikor a tó öblei, a berkek mélyen benyúltak Somogy dombjai közé, s ezek a falvak méltán viselik nevükben a Balatont. A víz a kertek alját nyaldosta. A házak a dombokon, a fennsíkokon, a löszhátakon álltak. Balatonmagyaród is a tó mellett feküdt A Balaton a Zala mai torkolatán túl még egy öblöt vetett. Ügy hívták: Kis-Bala- ton. Később szabályozták a vizét. Festetics György gróf az 1834-től 1837-ig tartó szárazság idején gátat építtetett, s a vizet kimerette. A Zalára hidat rakatott, így »Készt- , helynél e nagy tó keresztül egyenesen járhatóvá tétette- tik.-« Ma már lecsapolt mocsár, természetvédelmi terület De valamikor itt is ugyanolyan szabadon járt a víz, mint a keszthelyi öbölben. A vörsi1 halászok ugyanolyan híresek voltak, mint a tihanyiak. Szentgyörgyről csak csónakkal lehetett átkelni a fenékpusztai földnyelvre. A déli part addig tart, ameddig a régi halászó szerszámokat megőrizték az emberek. A Kis-Balaton története szomorú előképe annak a lehetséges jövőnek, ami a keszthelyi öbölre vár. A szabályozott, gyorsabb sodrású Zala növekvő mennyiségben viszi a tóba a hordalékot. A folyó iszappal, homokkal tölti föl a tó medrét. Mondják, már a kotróhajók se győzik a munkát Egyszer majd ugyanúgy összeér a két pari; Győröknél és Berénynél, ahogy korábban leválasztódott Fenékpusztánál a Kis- Balaton. S akkor Keszthely ugyanúgy szárazföldre kerül, mint hajdanán Üjlak, Endréd, Kiüti házai. Persze ez csak rossz álom. De a déü partot ma sem számíthatjuk csak addig, ameddig a víz ér. A déli part ma is »több, mint egy keskeny hamokpadka. Ez csak a vízpart De a déli Balatonmel- lék mint földrajzi és emberi világ, táji és etnikai egység, ennél sokkal szélesebb. Meddig tart a déli part? A somogyi dombvonulattg, ahonnét a vizek már Belső- Somogy tájai felé futnak, de ahonnét a fák levelei közül még elővillan a nagy tó tükre. Berzsenyi niklai háza is a déli parton állt Kertjéig hozta a szél a víz szagát. A dombról, ahová temették, a Badacsonyig láthatott Marcali is a víz partján van. »-Közel volt a Balaton, tehát otthon voltam a partján» — írja Bemáth Aurél. Meg kell csak húzná Marcalitól Niklán át a vonalat So- mogyvárón, Lengyeltótin, Karódon keresztül Tabig; s akkor megkapjuk azt a körülbelül húsz kilométeres sávot, amit déü partnak nevezhetünk. A Koppány és mellékfolyói már egy más vízgyűjtő medencébe szállítják az esőt és a tavaszi hólevet. Ami ettől a dombvonulattól északra van, az mind a déli part Nemcsak az a keskeny homokcsík tehát amit a strandoló lát Part az a főid is, amely mögötte fekszik, amelynek legtöbbször a hátát fordítja, ahová a poros bekötő utak vezetnek. Itt vannak a történeti látnivalók, a fölfedezése váró emlékek: gát templomok, barakk kastélyok, tomácos, öreg parasztházak. A nyaraló azonban a partra tódul, s nem szívesen teszi meg azt a néhány órás utat, ami megajándékozná a part igazi értékeivel. Ezért aztán kevesebbet tud erről a vidékről, nem ismeri értékéit, s talán egy kicsit le is becsüli. Szeretetét annak a tájnak ajándékozza, ahol kirakatban vannak a csillogó tárgyak. Aki kiül a déli vízpartra, a háta mögé is nézzen! A déli part addig tart, ahonnét az északi part hegyeit még látni. Észak és dél A kötőszó a hangsúlyos. Nem »vagy-“, nem »-kontra", hanem »és«. Ami összeköt és nem elválaszt Ami egymásra utalttá tesz és nem szembeállít Nehéz megosztani a szerető tét Néha az egy több, mint a kettő. Szívesebben ruházzuk érzelmeinket egyetlen személyre, tárgyra, tájra, mint kettőre. Észak vagy dél? Sőt még gyakrabban: észak, dél ellenében? Reismann János gyönyörű balatoni fotóalbumához csak ötödannyi fényképeznivalót talált a déli parton, mint az északin. Vajkad Aurél legfrissebb balatoni kalauzában valamivel kedvezőbb az arány: 112 oldal jut az északi part leírására és 39 a déli part bemutatására. A szántód! révnél emléktábla hirdeti, hogy itt, a tihanyi partok »ellenében" írta Csokonai Vitéz Mihály híres versét A tihanyi ekhóhoz. Az északi part elperelte a dicsőséget: újabban azt írják, hogy Füred a vers szülőhelye. Ne tulajdonítsunk nagy fontosságot ezeknek az adatoknak. Csak jelzései az elfogultságnak, az érzelmek eltolódásának, a kötőszó helytelen használatának. Pedig a víz legalább amy- nyira összeköt, mint ameny- nyire elválaszt A két part legalább annyire egymásra utalt, mint amennyire különbözik egymástól. A déü part mentén több helyen zöldcsuhás fenyők állnak őrt Aliga után, Boglárnál Rgetekké, apró erdővé sűrűsödnek. Van helység, amelynek ezek a fák adták a nevet. A fenyveseknek csak egy része újabb, század végi telepítés. A magvak másik részét a Bakony ősfenyveseiből a víz dajkálja át a déli partra, a szél ültette tenyerére és hozta át A két part kézfogásénak jelképei ezek a fenyők. A természet nem ismeri a hasznos és a haszontalan fogalmát Csak az ember érdeke osztotta meg a természet jelenségeit A szépet is csak az ember szeme látja bele a tájba Minden táj szép. A természet nem ismeri a kozmetikát A déü part sem csúnyább, mint az északi. Talán csak más, rejtettebb az értéke. Nehezebben tárja föl titkárt. Táj és ember, természet és Set mindig egységet alkotott a Balaton két partján. A Tihanyi Alapítólevélben olvassuk, hogy az apátság birtokai a déü partra is átnyúltak. Török Bálint hadnagya, Mártonfalvy Imre viszont Somogyvárból hajózott át Szigligetre, hogy »kegyelmes urának parancsolatjából" az északi parton elterülő várát visszafoglalja és megerősítse. A víz nemcsak határvonal, hanem út, közlekedési eszköz is. A szántódi rév ezeresztendős. De átkelőhelyek voltak Bogláron, Fonyódon» Szentgyörgyön is. Révészgazdák csónakokban szállították utasaikat. Kodolányi hőse, Jakab mester — A vas fiaiban — a tatárjárás korában bodorihajóval kel át a vízen Fonód várából Révpülöpre. A török egész hajóhadat állo- másoztatott Siófoknál. »Van rajta negyven—ötven hajó» melyek egyik várból a másikba viszik a kereskedőket és látogatókat" — írja EJvlia Cselebi. Berzsenyi csónakkal érkezett Somogyból a Helikoni Ünnepségekre: Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe A szeretett tájék öblei s árbocai... Festetics György gróf vitorlás sószállító dereglyéi egész hosszában járták a vizet Baróti Szabó Dávid verssel köszönti a balatóni vízi kereskedelem megindulását: Nézd most a Balatont; melly szörnyű terheket hordoz! Sík hátára miként illik az újdon hajó! Aztán megépül az első gőzhajó, a Kisfaludy. Füredről indul naponta Keszthelyre, s útközben a két part nagyobb helységeit érinti. 1863-ban. Füredre utaztában Jókai Bogláron száll hajóra. De hajóállomás még nincs. Az utasokat csónak viszi a part előtt horgonyzó gőzösre. S hja már elment a hajó, még a legutóbbi időben is akadták" merész csónakos legények, akik evezőkkel vitték át a vállalkozó kedvű. lekésett utast S hogy milyen volt egy ilyen út, ha még viharba is került a csónak, Bernáth Aurél írja le: apa és gyermeke egy éjszakán át hánykolódott a vízen egy hosszúra nyúlt badacsonyi kirándulás után. A lsét partot az évszakok közül a tél hozta igazán közei egymáshoz. Decemberben beállt a Balaton, és a befagyott víz szánkókat és szekereket vett a hátára. Egész lakodalmas menetek kerekedtek föl Somogybán, hogy a fiatal pár a tihanyi apátság oltára előtt fogadjon hűséget. Északról követ szállítottak a szánkók; szigligeti meg badacsonyi borkereskedők jöttek át hordókkal; délről gabonászsákokkal megrakott kocsik indultak. A rianás néha csapdát vetet az utasoknak, és voltak, akik sohasem érték el túlsó partot. Rianásba zuhant Az arany ember hőse, a Tímár Mihály öltözetét viselő Krisz- tyán Tódor is. A téli Balaton hajdan több áldozatot szedett, mint a mostani nyáron. Mégis szánkóra ültek az emberek. Fürkészték a homályt. Hívó jeleket véltek hallaná a túlsó part ködéből... Füst Milán: O H LATI N SZERELEM! Borág s borostyán közt, hol ama fürtös fejű Arcán kis ágyának s álmának minden melegével Megjelenik reggel s ittasan bámulja világod: Kérlek Vénusz, küldd él ez egyszer galambjaid arrafelé Csattogva fénylő, szép nyaka mellett: ők Súgják meg neki titkom, hogy régen szeretem S hogy nem mertem mindeddig szólni neki, mert féltem az anyjától S hogy Hz’ isten mondom, félek tőle ma is. De sose búsuljon azért, mert most aztán elviszem ám, eltépem és elrabló**-, Amily biztos, hogy éleit, oly biztos, hogy megszöktetem onnan — Csak aztán jól készüljön a kedves, mert nincs Isten, aki tervem megakasztja? Mivelhogy — énekeljetek ti szép mezők! — én elviszem, őt... S a vén zsugorit majd ketten kinevetjük.
