Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1968. november IS.

Sakktábla műkőből

Tervek a Vegyesipari Vállalatnál — Bővül az építőrészleg — Naponta két műkőasztal Hetvenötezer négyzetméter mozaiklap

Ebben az évben huszonhét- millió forintos termelési tervet kall teljesítenie a Somogy megyei Vegyesipari Vállalatnak. Az építő-szolgáltató tevékenység mellett jelentős értékű be- tonárut is készítenek.

A gazdaságosság érdekében a következő években elsősorban az építőipari részleget fejlesztik. Bővítik a kaposvári és a balatonboglári kirendeltséget is, hiszen a jelenlegi kapacitásukat már 1970-ig lekötötték. A balatonboglári kirendeltség több három—négy szintes társasüdülő építését vállalta. Ezért jövőre az építők számát a mostani 120-ról 180- ra emelik Balatonbogláron.

A vállalat kaposvári műkő- özemében elkészültek a kerti kőasztalok prototípusai. Ezeket több szín bén, szinte kívánság szerint gyártják. A vállalati

Mozaiklapból nem tudnak eleget készíteni.

üdülők, nyaralók kertjében felállítható kőasztalok tetejét például a színezett műkővel sakktáblának alakítják ki. Ezekből egyelőre naponta kettő készül, de ha a kereslet in- doko’ja, tizet is előállítanak egy-egy napon. Mozaiklapból évente hetvenezer négyzetmétert adnak el, de a vásárlók igényeit így sem győzik kielégíteni. A választék bővítésére nemrég kezdték el gyártaná r színes, mintás mozaiklapokat Bs bár az ára jóval magasabb a hagyományosénál, nem tudnak eleget készíteni belőle Jövőre negyvenmillió forint értékű mimikát tervez a vállalat.

Síkosak az utak!

Emelkedett a balesetek száma

A hónap elején váratlanul megnövekedett megyénkben a balesetek száma. Ennek egyik oka, hogy síkosak, sárosak az utak, amiért a termelőszövetkezetek is felelősek. A lovas kocsik és vontatók az úttestre hordják a sarat, s az illetékeseknek csak a legritkább esetben jut eszükbe letisztít- taitni. Négy nap alatt 28 baleset volt Somogybán. Nagyon jó lenne, ha mindenki úgy segítene a maga területén, hegy minél kevesebb alkalommal kelljen szirénázni a mentőknek az utcákon, utakon.

Egy baleset, amelyet a possz útviszonyok is okoztak: Mer- nyén a megengedettnél gyorsabban vezette Wartburg személykocsiját Bodogán Mihály taszári lakos, a síkos úttesten megcsúszott, és az árokba borult. A kocsiban helyet foglaló Fonyódi Nándor és Bodogán Sándor súlyos, de nem élet- veiszélyes, Bodogán Mihály és hasonló nevű fia könnyebb sérüléseket szenvedett. Az anyagi kár eléri a tízezer forintot.

Budapest hívja a világét

HOGYAN DOLGOZIK A MAGYAR POSTA INTER KÖZPONTJA?

Hogy milyen messze van ide Bécs, Berlin, Varsó vagy Párizs? Telefonon mindössze 10 másodpercig tart, amíg áthidaljuk a sok száz vagy ezer kilméteres távolságokat. A vezérlőpulton tíz nyomógomb. A kezelőnők boszorkányos ügyességgel ütik le a billentyűket, hogy nyomában valaki so): ezen kilométerre angolul, oroszul vagy franciául jelentkezzen. Halló, itt Varsó, itt meg Párizs beszél!

Igazi bábéi

A Magyar Posta Helyközi távbeszélő Igazgatóságának nemzetközi osztályán vagyunk. Az idegen nyelvek valóságos bábelében csodálatra méltó biztonsággal igazodnak el a kezelőnők. Már hét országgal

— Lengyelország, Csehszlovákia, Ausztria, NSZK és NDK Szovjetunió és Franciaország

— létesült félautomata telefonösszeköttetés. Igaz, ma már ilyesmin egyre kevésbé csodálkozunk, hisz a világ másik végéről, Mexikóból, műhold segítségével másodpercek töri; része alatt a televíziókép j? elérkezett hozzánk, mégis, a laikus számára változatlant’) imponáló, hogy pillanatok ala! a kis fekete fülhallgatóban sok ezer kilométerről jövő hang szólal meg. Magam is kipróbáltam. A falon tábla áll, a felsorolt országok neve mellett lám* pák jelzik a szabad vonalaikat. A számkódot lepötyögtettem a gombokon, s kis villogólámpák jelezték, miként jön létre a kapcsolat. Bécsből zenét hallgattam, Berlin másodpercek alatt jelentkezett, s bemondta az időjárásjelentést és Varsóból a pontos időt. S mindezt úgy, hogy a hívott ország Inter központ ja mit sem tudott a beszélgetésről, hiszen a kezelőnők helyett gépek kapcsoltak. Ebbe a nagyszerű hálózatba rövidesen bekapcsolódik Jugoszlávia, Románia, Svájc és Olaszország is. A kábelvezetékek a magyar határig már elkészültek.

— Jelenleg a világ 164 földrajzi helyével állunk telefonösszeköttetésben — mondia a nemzetközi osztály vezetője. — Megállapodások szerinti vonalakon jutunk el a tengerentúlra, a nemzetközi centrumok segítségével. Óhajtja talán ellenőrizni? Kapcsolhatjuk a Fidzsi- vagy a Hawai-sri íreteket; ha valaki a Csendes-óceán Nyugat-Szamoa szigetcsoportján levő kedves rokonaival akar értekezni, annak sincs semmi akadálya. Csak azt ne felejtse el, hogy lehetőleg éjfél körűire kérje a hívást, mert akkor ott éppen dél van — teszi hozzá tréfásan.

A legdrágább és legolcsóbb

Vaskos könyvek, jegyzetek őrzik az időeltolódásokat, a hívási lehetőségeket, a fizetés módjait, a díjszabásokat. Szekrénysorok gyomrában sok tucat idegen nyelvű telefonkönyv, sok esetben itt keresik ki a távoli országban levő hívott fél telefonszámát

— Hová és milyen fajta beszélgetés a legdrágább és melyik a legolcsóbb?

— Talán sokan nem tudják, hogy a díjazás tekintetében ti- zenhétféle beszélgetés bonyolítható le. Az egyszerű hívástól kezdve az R-beszélgetésen át, ahol a hívott fél fizeti a számlát, az előzetes vagy pontos időre való hívásig. Kívánságra lehetőség van arra is,

hogy egy bizonyos meghatározott helyre megfelelő nyelvű tolmácsot is biztosítsanak a telefontársaságok. A legdrágább egyszerű beszélgetés három percig Bolíviában: 585,40 forint, utána minden perc 195,20 forint. Rövid számolás után ez azt jelenti, hogy egy 13 perces »eszmecsere« ára 2537 forint 40 fillér. A legolcsóbb viszont az ausztriai beszélgetés, három perc mindössze 28 forintba kerül — mondja.

Sok telefonáló »aggódik«, hogy hosszabb időért fizettetett a posta, mint a valóságos beszélgetés.

— Ez annál kevésbé elképzelhetetlen, mivel az automatáéra bélyegzi az időt, és a bontás pillanatában ugyanez a szerkezet automatikusan azonnal leállítja. Tehát a számlázás nem a kezelő figyelmétől függ.

— Milyen irányba bonyolódik le a legnagyobb forgalom?

— Első helyen a szocialista országok állnak. Bár több vonalunk lenne Berlinbe vagy

Varsóba! Lényegesen lerövidülne a várakozási idő, s kevesebben bosszankodnának.

Legalább két nyelven

A kezelőpultok mellett közben másodpercenként hívják és kapcsolják a világ számos városát a kezelőnők. A kedves vagy olykor idegesebb hang egy-egy embert takar, amiről mi, telefonálók gyakran megfeledkezünk. Mindenki úgy érzi, hogy a saját hívása a legfontosabb, ezért türelmetlen. Az Interközpontban viszont mindent megtesznek, hogy a lehetőségekhez mérten a legrövidebb időn belül kapcsoljanak. Átlagban két vagy ennél több nyelven beszélnek az itteni alkalmazottak. A leggyakoribb nyelv az angol, orosz, francia, német, de sokan beszélnek lengyelül, románul vagy szerbül. S így nem csoda, hogy egyforma kedvesen köszönnek jó éjszakát angolul; godd night, lengyelül: Dobra noc; vagy németül: Gute nacht... Regős István

Szombat esti városnézés — UBlil-gépkocsiual

„Van nekem más dolgom is...“ — Őrizetlenül az építőanyag

Cseng a 007

Kellemes szombat este van, az utcák tele sétáló, beszélgető járókelőkkel. A szórakozóhelyeken nincs szabad asztal, a hangulat egyre magasabbra hág. Az emberek az utcán, a presszókban vidámak, ki gondol arra, hogy most is akadnak rendbontók, garázdálkodók? a szabályokat semmibe vevők? Márpedig vannak. Beültünk a városi rendőrkapitányság egyik URH személygépkocsijába, hogy a szolgálatot teljesítő rendőrökkel szétnézzünk Kaposvár utcáin és a szórakozóhelyeken.

A zengzetes nevű Három Huszár vendéglőben öttagú társaság konyakot iszik. Egyikük sem múlt húszéves. É. Ilona még tizennyolc éves sincs. Elsősorban az a hibás, aki megrendelte a fiatalkorú lánynak a szeszes italt.’ De még a társaságnak áll följebb.

— Egy pohár italt sem ihat meg az ember nyugodtan . .,

Az ÉDOSZ környékén már messziről ricsaj, fülsértő lárma hallik. A presszóban kevesen vannak, a kevés vendég közül is szembeötlik egy furcsa figura. Zakóban, sállal a nyakán, mélyen szemébe húzott kalapban fiatal fiú ül az egyik asztalnál. Akkurátusán tölt az üveg Kinizsiből, élvezettel iszik, a kabátujjával megtörli száját. Nagyon fiatalnak nézzük még a sörhöz, odamegyünk hozzá Kiderül, hogy B. Tibornak még személyi igazolványa sincs, mindössze tizenöt éves.

— Tudják a szüleid, hogy itt vagy?

— Tudják, de nem sokat törődnek vele.

Amikor megkérdezzük a pultnál Varga Arpádnét, hogy miért szolgálta ki a fiút, mint-j-Táf akkor megpróbálom el- H mondani, hogyan történt, * * • -*- *- kapitány úr. Ne haragudjon a megszólításért, de tőlem annyira távol áll a politika, világéletemben könyvek között éltem, a betű volt a mindenem, t ha visszagondolok, azt kell megállapítanom, hogy jó pár év kiesett az életemből.

Ne tekintse mellébeszélésnek ezeket a mondatokat, de a tudománnyal foglalkozó emberek hajlamosak arra, hogy mindent megmagyarázzanak.

Szerelmes voltam bele, olyan szerelmes, mint az az ember, akinek az életébe a végzet robban be egy nő képében. Mint mondottam, könyvek között éltem, bőrbe, vászonba kötött könyvek között, ógörögöt és latint olvastam, s ha a napi tízórai munka után hazamentem, otthon is találkoztam velük. Annyira rabul ejtettek, annyira megszerettem őket, hogy még írni sem tudok róluk.

Igen ... igen a tárgyra. Szabad kérnem egy cigarettát? Köszönöm. Egyszer meghívót kaptam egy lakásava- tóra, véletlen lehetett, számomra semmit nem mondott a merített papíron pöffeszkedő aranybetűs név. Fölvettem a legjobb ruhámat — évek óta naftalinban állt a szekrény mélyén —, i azzal az elhatározással, hogy pár üres szó után távozom, taxiba ültem.

A társaságból egyetlen embert ismertem, pohárral a kezünkben társalogtunk, amikor megjelent Judit. Végighullámzott a szobán. Persze most azt gondolja, hogy gúnyolódom, pedig ön is látta a testét, csodálatosan karcsú, arányos, de amikor elment mellettünk, nemcsak parfümjének illata, hanem nőiességének varázsa is megcsapott.

Megijedtem. Sietve elbúcsúztam barátomtól, s az előszobában már a kabátomat kerestem a fogason, amikor megjelent az ajtóban.

— Hová megy ? — csattant a hangja, s abban a pillanatban már tudtam, hogy maradni fogok. — Jöjjön

A fürdőszobán mentünk át, s félve néztem körül a női szépség eme szentélyében. Puha szivacsok, színes frottírok, tucatnyi meghatározatlan rendeltetésű üvegcse, doboz, tubus hevert szanaszéjjel, lelki szemeimmel láttam a kádban hajlongó meztelen női testet, hallottam a víz ütközését a hátán. Megkönnyebbülve léptem be a teljesen lesötétített szobába, ahol poharat nyomott a kezembe, töltött és koccintottunk.

— Miért meiiekül? — kérdezte, miután leültünk a süppedő pamlag- ra. Érdekes módon az egész szoba berendezése úgy él az emlékezetemben, mintha most is ott ülnék, pedig többször nem jártam ott. Parányi am- polna világított, erotikus fényében felsötétlett a sarokban álló hatalmas váza, s itt is könyvek, könyvek, könyvek.

— Nős? Van szeretője? — tette föl brutális nyíltsággal a kérdést —, de teljesen természetesen hagyta el ajkát a három szó. Nem válaszoltam.

— Még szeretője sincs — biggyesztette el az ajkát, s rámnevetett. Villogó fehér fogaival odahajlott a szájamhoz és beleharapott. Elvesztettem az eszem, ledöntöttem a pamlagra, s csókolni kezdtem.

— Elég volt — állt fel —, menjen

haza!

Nem tudom, hogyan értem a lakásomig. öntudatlanul estem be az ágyamba, s elhatároztam, hogy ezzel a nővel többé nem szabad találkoznom.

Másnap délben cseng a telefon, engem kérnek. Vénlány kolléganőim kuncogva hívtak a készülékhez, gyengéd célzásokat tettek a hölgyhöz fűződő kapcsolatomról.

— hegyen délután ötkor a Vajda- hunyad váránál — kattant a készülék, letették a kagylót.

Mór négykor ott sétáltam. Végignéztem a jáki kápolna ornamenseit, elálldogáltam Annonymus szobra előtt, s perecet dobáltam a tóban úszkáló halaknak.

— Szálljon be! — fékezett mellettem egy taxi, s a kocsiban odanyújtotta az ajkát.

— A maga lakására megyünk — szólalt meg, és utasította a sofőrt, merre menjen.

— De ócska bútorai vannak! — fitymálta otthonomat, útikor végigtúrt mindent a szobában. Itt mindent ki kell cserélni, majd én elintézem — határozott, azzal vetkőzni kezdett.

Napról napra úgy szívódott föl a véremben, mint a méreg. Fürdőszobámban eluralkodott kölnijének illata, különlegesen szagosított szappanokat hozott, s megkövetelte, hogy én mossam meg a hátát.

Bocsánat, engedje meg, hogy sétáljak egy kicsit, s ha lehet egy cigarettát is kérek.

Csodálatos ékszerei voltak. Férje kisfizetésű volt a fuxokhoz képest, megkérdeztem, honnan kapta.

— Mit gondol, mindenki olyan koldus, mint maga? — vágta hozzám. Ajándékok.

Elhatároztam, hogy szakitok vele. Két hétig nem hívtam, ő sem jelentkezett.

Munkámat elhanyagoltam, kutatásaim már nem érdekeltek, szórakozóhelyekre jártam, bárokba, divatos öltönyöket csináltattam. Éltem. Megint felhívott, találkozni akar velem — mondta. Nem mentem el, erre feljött. Az enyém lett, aztán megint eltűnt.

Egy hónap múlva összeszedtem köpenyeit, fehérneműjét, üvegeit, levittem a grund szélére és elástam őket. A parfümös üveg összetört, és a pikáns, francia illat szétterjedt a kopott házak között. Majd megmutatom azt a helyet, ne kelljen sokáig keresni.

Leskelödtem utána. Végigjártam az ismert szórakozóhelyeket, színházakat, üzleteket, nyomoztam, szimatoltam, mint egy vadászkutya. Egyszer láttam. Bevásárolni ment, majd eltűnt egy kapu alatt, s hiába álltam délutántól éjfélig a ház előtt, nem került elő.

Közben meghalt az öcsém. A gyászhoz kapcsolódó rengeteg szaladgálás, hagyatékintézés elfelejtette velem Juditot, ám egyszer ismét összetalálkoztam vele. Január végét írtunk akkor, magasszárú csizmában, orrig felhajtott bundájában olyan édes, kívánatos és kárhozatos volt, hogy kínomban elharaptam a nyelvemet.

Talán akkor született meg bennem az elhatározás: megölöm.

Ellibegett a már ismert kapu alatt eltűnt, s á második emeleten felgyulladt a csillár. Szinte láttam a kölcsönös csókot, a remegő aljakat, amint lesegítik válláról a bundát hal lottam a konyak csurranását, aztán kialudt a fény.

Nem tudom, meddig álldogáltam ott. Hazarohantam és előkotortam öcsém revolverét, amit a háború óta dugdosott. Visszaálltam a sarokra, kezemben melengettem a jéghideg vasat, ez erőt adott. Jó óra múlva kilépett a kapun. Őrjítően szép volt. Kicsit kócos haja, fátyolos tekintete, kipirult arca ordította a kielégült nő kiegyensúlyozottságát, tudta, hogy szép, s amikor meglátott, azonnal tudta azt is, hogy azt csinál velem, amit akar, egy szavába kerül, s a lábai elé vetem magam.

— Mit néz? — kérdezte unottan, s elhúzta a száját. Fogai rúzsosak voltak, szemében egy kérdés tükröződött, amelyre csak én, egyedül én adhattam meg a választ.

— Mit néz? — ismételte meg a kérdést, de a szó közepén meghúztam a ravaszt. A hasához kapott, térdre esett, de rángó ujjam még öt halált küldött a fekete perzsabunda alá.

... Hát így történt, kapitány úr...

Baly Géza

ha az oroszlán torkába dugtuk volna a fejünket. Az erélyes hangú kiszolgáló valósággal ránkförmed:

— Van nekem más dolgom

is, minthogy azzal törődjem, ki hány éves! Kiszolgáltam és

kész!

Nem tartanánk hiábavalónak, ha az illetékesek a megfelelő hangnemről is beszélgetnének az alkalmazottakkal.

Benézünk az ÉDOSZ étterembe is, itt aránylag rend van, csupán egy asztaltársaság engedi meg a hangját erősebben.

A Kalinyin lakótelepen hajtunk keresztül, benézünk az építkezésekre is. Az Arany János utcában épül az új mentőállomás, keressük az éjjeliőrt, de nem látjuk semerre. Mindenfelé értékes építőanyagok — deszka, tégla, betongerenda Később egy elég távoli építkezésen találkozunk az éjjeliőrrel, panaszkodik: nagy a területe, nehéz így felügyelni rá.

Az autóbusz-pályaudvar közelében egy világító tolatólámpás Ikarusz után szegődünk.

— Miért nem kapcsolja ki a lámpát, hiszen így zavarja a forgalmat?

1 — Ügy látszik elromlott,

nem tudom kikapcsolni. De mindjárt tekerek rá egy rongyot.

Ideiglenes megoldásnak ex is elfogadható. Egy közlekedéssel kapcsolatos megjegyzésünk: igen sok lelakatolatlan

kerékpárt láttunk a falnak támasztva, nem kis örömére a kerékpártól vaj oknak.

Alighogy beérünk az őrsei cseng a 007. Az Ifjúság Presz- szóból telefonálnak, valaki botrányt okozott A presszó előtt már csődület van, középen a csapkodó, kiabáló Bódis Endrével.

— Senkinek sem ajánlom, hogy közelembe jöjjön, mert megkeserüli!

Megtudjuk, hogy nekitámadt a szolgálatot teljesítő ifjúgárdistáknak, s azok kénytelenek voltak az ittas fiatalember megfékezésére rendőri segítséget kérni.

— Sportoló vagyok, úgy szórakozol:, ahogy nekem tetszik!

A rendőrségen figyelmeztetik, majd miután Bódis ígéretet tesz, hogy hazamegy, elengedik. Bódisnak azonban esze ágában sincs hazamenni, első útja ismét kedvenc szórakozóhelye, az Ifjúság Presszó felé vezet. Megakadályozzák, hogy ismét botrányt okozzon. A rendőrség szabálysértési fol- ielentést tett a renitenskedó Bódis ellen.

p. a