Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

SOMOGYI VBPI.AP g Vasárnap, 1968. bot«®*» 5. Délután a kollégiumban Több mint száz szakközép­iskolásnak nyújt otthont a tabi kollégium. A délelőtti foglalkozás után itt tanuló fiatalok mezőgazdasági gép­szerelők lesznek. Valameny- nyiem somogyiak, a megye minden részéből találni itt fiú­kat. Két nevelő-tanár — Várallyai Vidor és Angyal József — segíti őket a tanulás­ban, a felkészítésben, és ügyel a rendre. Velük beszélgettünk arról: mit biztosít a négy év­folyam tanulóinak a kollé­gium, mivel tölthetik szabad idejüket a leendő mezőgazda- sági gépszerelők — s közben magunk is bepillantottunk a kollégium életébe. — Mindén héten sor kerül mozi látogatásra, s tavaly hu­szonöt- hangversenybérletünk is volt. Sok diákunk tagja a járási könyvtárnak. — A kötött tanulási időn túl igyekszünk idebent is mó- 4®t adni a hasznos időtöltésre. A gyerekek sakkozhatnak, ol­vasnivalót a kollégium könyv­tarából kaphatnak. —- Hogyan segítik a felké­szülésben a tanulókat? — Rendszeres kikérdezés fo­lyik vacsora után, a tanuló­szobán pedig mi adunk vá­laszt a vitás, kérdésekre. Ta- nulöpárokban és tanulócso­portokban készülnek a fiúk a másnapi foglalkozásra. Az én csoportomban például a hat legjobban tanuló negyedikes végzi a kikérdezéseket, a gyen­gébb tanulók felkészülését ma­gam ellenőrzőm — mondta Várallyai Vidor. A gépszerelő-jelöltek a négy­évi tanulás után az érettségi bizonyítvány mellett mező­gazdasági gépszerelő szak­munkás-bizonyítványt szerez­hetnek. A tabi kollégiumban a körülmények lehetővé te­szik a jó felkészülést a taní­tási órákra, néhány dolog azonban javításra szorul. Eléggé zsúfolt például a ta­nulószoba, a szálláshelyen pe­dig csupán negyed szekrény jut agy-egy tanulóra, Kincs külön betegszoba. Az étkezte­tésnél nincs minőségi és mennyiségi probléma, csupán az okoz -gondot, hogy két-há- rom órát vesz igénybe, amíg mindenki megebédelhet. Ügy véljük, gondolatébresztőnek nem árt megerhflitení: mivel ennél a' kollégiumnál olyan fiatalok képzéséről, elhelyezé­séről van szó, akik a mező- gazdasági üzemekben haszno­sítják majd itt szerzett tudá­sukat — hiszen mezőgazdasá­gi gépszerelők lesznek , nem segíthetné-e az említett gon­dok enyhítését a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium is? H. F. A másnapi jő osztályzat megszerzésére készülnek a leen­dő mezőgazdasági gépszerelők a tanulószobán. Várallyai Vidor nevelő-tanár könyveket ajánl Kovács Öl­tő és Geiger Ferenc negyedikesnek és Paulovics Zoltán el­sősnek a kollégium könyvtárából. Ha a gágyé nem áll meg?! A ' lejtős lítcák járműve ez a csörgő—zörgő, négyke­rekű tákolmány, amelyből egyre többet látni a város­ban. Utasai iskoláskorú gye­rekek vagy annál is kiseb­bek, akik ülve, vagy hason- fekve száguldoznak, kacsáz­nak a járdán, viccesen ke­rülgetve a tétova felnőtt járókelőket, Mivel a motor nélküli go-kartok közleke­dését még semmiféle rende­let nem szabályozza, ezek a járdán is úgy kanyarodnak sebességcsökkentés nélkül, mint a nagyok a népligeti pályán. Ahogy megfigyel­tem, talán az egész játékban ezt tartják a legizgalmasabb­nak a részvevők. Tíz-tizen- két gyerek is sívalkodik a kanyar előtt, sikerül-e vagy sem a mutatvány. Ha sike­rül, a raeglüetődött gyalo­gosok riadalma ad újabb okot a derültségre. Ha nem sikerül? Ezt rossz elképzel­ni is. Ott az úttest az egy­másba érő jármüvekkel. Terjed a gágyé láz és ta­lán a Donnerban vagy a Kisfaludy utcában már nem ts számít »jó fejnek-, aki­nek nincsen. A lakók, akik még ki sem gyógyultak a kora őszi náthából, lassan gágyémérgezést kapnak. Egyik-másik lejtős utcában csak ezeket a járműveket hallani reggel, délben, este. Egy nyugdíjas szerint ez az egyetlen átka a több műsza­kos iskoláknak. Különben fél napot nyugodtan végig- alhatna. A kerekek selejt csapágy­ból, a kormány madzagból. Gyártóikat a szülőket kelle­ne felelősségre vonni, hi­szen ezek a »járművek« ve­szélyeztetik azoknak a tes­ti épségét is, akik rajtuk ülnek és azokét is, akik szembe jönnek velük a jár­dán. Jól megépített, kormá­nyozható go-kartokkal egy forgalommentes utcában, mint amilyen a budapesti Játszó utca, az igen. De így, madzagkormánnyal? A gá­gyé nem ott áll meg, ahol akar. N. J. Hárman, sokszor Barátság a Bűnbánó képét vágnak, de az az érzésem, valójában még most sem fogták tői bűncse­lekményeik súlyát. Ahogy szé­gyenletes tetteiket sorolom, kí­nosan ügyelnek arra, hogy vá­laszukban véletlenül se mond­janak olyat, ami egyértelműen vallana bűnösségükre. Néme­lyik halkabban, másik erőseb­ben mondja: »<5 volt a szerve­ző, én csak belekeveredtem az egészbe«, s aztán a szokványos szöveg: »Többet nem csinálok hasonlót, csak még egyszer elölről kezdhetnék mindent« stb. Pedig kettőjüknek volt al­kalma rá, hogy bebizonyítsák, tudnak. becsületes ember mód­jára élni. A 34 éves kaposvári segédmunkás, Rózsa János és a 21 éves kaposvári Kovács József már ült a vádlottak padján. Rózsa 34 évéből több mint nyolc évet .börtönben töl­tött. A bandába tartozó har­madik fiatalember, H. Attila először van büntetésvégrehaj­tási intézetben, erős fogadko­zása szerint utoljára is. Ez a három fiatalember a múlt év tavaszától szerte a megyében a bűncselekmények sorozatát követte el. Bár ré­gebben is ismerték egymást, barátságot csak 1967 tavaszán kötöttek. Ez a barátság a bű­nözésre kötött össze három embert.. Elhatározták, hogy betöré­sekkel szereznek pénzt. Kovács szerződés nélkül különböző szórakozóhelyeken dobolt, Ró­zsa sem volt elégedett a fize­tésével. Ez annál is inkább ke­vésnek bizonyult, mivel Rózsa nem vetetté meg az italt. Bár többször volt beteg, a gyom­rát is műtötték, nem volt rit­ka az olyan nap, hogy fölhaj­tott öt-hat liter bort, de ha töményhez jutott, abból is be- nyakalt vagy három litert. Mint ahogy az később is ki­derül, Kovács sem sokat teke­tóriázott, ha italhoz jutott. Ketten elhatározták, hogy 1967. május 14-én Fonyódra utaznak, s ott betörnék az együk szórakozóhelyre. Rózsa magával vitte a »szükséges« felszerelést, vésőt, kesztyűt és a cuccnak egy aktatáskát. Es­te érkeztek oda, végignézték az Tanuljunk nyelveket — de miből? A kora ősz folyamán úton útfélen öles, szépen csengő pla­kátokba ütközött a gyanútlan járókelő. Tanuljon nyelveket! — hirdették a feliratok, s mire az ember végigolvasta a választé­kot, már meg is állapodott valamelyik nyelvnél. »Ahány nyelv, annyi ember« — tartja a közmondás — joggal. Szeptemberben sok százan jelentkeztek a TIT különböző nyelvtanfolyamaira, s az első óra után kétségbeesetten sza­ladgáltak könyvesboltról könyvesboltra, hogy a szükséges tankönyvet beszerezzék. Magam is a futkosok közé tartozom — angol relációban. A világhírű, minden országban kitűnőre vizsgázott Eckersley-féle angol nyelvkönyv se égen, se földön nem kapható. Az ismerősök lassan beutazzák az egész országot, hátha Békéscsabán vagy Debrecenb en... Üres kézzel jöttek visz- sza. Az angol csoport már maga mögött tud tíz órát — túl­nyomó része könyv nélkül. Azt azonban nem lehet megköve­telni a hallgatóktól, hogy esetleg egy félévet fejből vagy az óra alatt készített jegyzetekből tanuljanak végig. Miután lát­juk, hogy hazánkban reménytelen a könyv beszerzése, arra spórolunk, hogy a csoport egyik tagjának összegyűjtsük egy kétnapos angliai út költségeit. Ott ugyanis egészen biztosan kapható... S. G. éttermeket, presszókat, végül is a Hullám vendéglőnél ma­radtak. Éjfél tájban visszatértek a vendéglőhöz, beugráltak a ke­rítésen. Kovács nem is ment tovább, ügyelt, nehogy rajta­kapják őket. Rózsa ezalatt be­törte az ablakot, s bemászott a helyiségbe. Kutatása során egy pénzasikazettára talált, ezt magához vette, továbbá azt a kétezer forintot is, amelyet ap­róban talált a kasszában. Ital­ról is gondoskodott, hóna alá vett egy üveg pálinkát. Ezután egy közeli parkba mentek, ahol a kazettát véső­vel fölf eszegették. Nem kis örömmel, látták, hogy több mint tízezer forint van benne. A pénzből háromezret Kovács ■kapott, a többi Rózsánál ma­radt. A nagy izgalomra meg­itták a liter pálinkát, s az üveget a kifosztott kazettával együtt elhajították. Gyalog Bélatelepre indultak, ott jegyet váltottak a. pesti vo­natra. De nem mentek el a végállomásig, Siófokon meg­gondolták magukat, s leszáll­tak. Szerettek volna mielőbb Kaposvárra érni a pénzzel, a vonatozáshoz azonban már se­hogy sem volt kedvük. Taxit fogadtak, azzal jöttéik Kapos­várra. Ha már erre járnak... Pár nap múlva Rózsa H. Attilával indult portyáin. Fo­nyódra utaztak, majd innen gyalogosan Boglár felé indul­tak. Éjjel volt, biztonságban I érezték magukat. A balaton- boglári Szabadság üdülőtelep egyik élelmiszerüzletét sze­melték ki. Kifeszítették a bolt raktárának rolóját, az ablakot üvegvágóval megkarcolták és betörték. Kétezer-négyszáz fo­rinttal és egy üveg pálinkával távoztak. Egy épülő villa alap­zatára telepedtek, .s mindjárt meg is osztoztak a zsákmá­nyon. Az osztozkodás után Fo­nyód felé indultak, ugyancsak gyalogosan. Ütjük a Boglárka presszó mellett vezetett el, se- högy sem tudták megállni, hogy be ne »látogasanak« ide is. Pénzt itt nem t- ’áltak, csak egy írógépet, jobb híján ezt vitték ki az épületből. Nehéz­nek találhatták, mer, már az udvaron beledobták a szemét- tartóba. Volga, Juta, Füredi utca A következő akciót Kovács és H. Attila hajtotta végre. Ta­valy szeptember 21-én azzal mentek Fonyódra, hogy betör­nek a Volga presszóba. Kovács hatolt be a helyiségbe, s a pén­zeskazettát hozta ki. A kazet­tát a vasúti töltés mellett fe­szítették föl, háromszázötven forintot találtak benne. H. At­tilának ekkor eszébe jutott, I hogy nincs kéznél ital, ezért egyedül visszamászott a presz- szó ablakán, és ott magához vett egy kis »szíverősítőt«: egy üveg tokajit és egy üveg ver­mutot. Természetesen mind­járt a fenekére is néztek az üvegeknek. . Ugyancsak Kovács és H. At­tila határozta el azt is, hogy kirabolják a mezőcsokonyai rogyasiiasi szövetkezet egyik jutái büféjét. Erre szeptember 30-án került, sor. H. Attila fe- szítövasat szerzett, de mielőtt »munkához« láttak volna, be­tértek a textilmüvak báljára egy kicsit szórakozni. Így háí jó hangulatban indultak — gyalog — Jutára. A bűiében háromszáz forintnyi aprópénzt és különböző Hálókat talaltak, és ami számukra nagyon lé­nyeges, tíz liter pálinkát is. A két fiatal volt az, aki ok­tóber 18-án bemászott a ka­posvári Bisztróba, s onnan öt­száz forintot és három üveg konyakot lopott el. Hogy a nyomokat eltüntessék, kifelé menet az egyik szódásballcn tartalmát a padlóra fecsken­dezték. A következő bűncselek­ményt Kovács József egyedül követte el. December 22-én erősen ittas állapotban a Fü­redi utcában levő Somogy megyei Gábonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat irodahelyi­ségébe hatolt be, és ellopott sgy írógépet. De úgy határo­zott, nincs rá szüksége, ezért az írógépet beledobta a ma­lomárokba. „Szajré” a telefon­oszlop mellett Több haszonnal jártak idén április 10-én, amikor a Tanács­ház utcai Hangszerboltba tör­tek be. A betörés előtt mozi­ba mentek, majd felhajtottak egy-két féldecit, s amikor úgy látták kevesen járnak már az utcában, H. Attila betörte az üzlet bejárati ajtajának üve­gét, s a kirakatból tizenegy karórát, három fényképezőgé­pet. öngyújtót emelt el. A »szajrét« a téglagyár mel­lett dugták el, de nem érezték itt biztonságban, mert három nap múlva ugyanezt a holmit a Kaposvár—Fonyód közötti vasútvonal egyik telefonoszlo­pa mellett ásták el. Pár nap múlva a lakásukra vitték a zsákmányt, és nagy részét értékesítették. Pár hónap múlva, július 30-án Kovács és Rózsa a bala- tonszárszói Véridiófa vendég­lőbe hatolt be, innen kétszáz forintot és barackpálinkát lop­tak. Annak idején lapunkban is beszámoltunk arról, hogy be­törtek a kaposvári kórház bü­féjébe. Nos, ennek a bűncse­lekménynek a tettesei is Ró­zsa és Kovács voltak. Ez augusztus 6-án történt. A bü­fében alaposan bevacso-ráztak. a talált háromszáz forintot pe­dig zsebre vágták. Ugyanakkor hatoltak be a kórház fodrász­üzletébe is, ahonnan borotvá­kat, nyírógépet és hajszárítip- akartak lopni, de az éjjelié megzavarta Őket. Edd’g tart a bűncselekmé­nyek sorozata. Most mind a hárman előzetes letartóztatás­ban vannak, s találgatják mennyi lesz a büntetésük. Ró­zsának öt gyermeke van, Ko­vácsnak kettő, H. Attilának idegileg tönkrement szülei. A Kaposvári Járásbíróság hamarosan megkezdi a bűnügy tárgyalását. Pintér Dezső A cukorgyár a répafeldolgozás! üzem tartamára FÉRFI ÉS Nil DOLGOZÓKAT FELVESZ Havi kereseti lehetőség: Férfi dolgozók részére — munkahelytől függően 2000 Ft-tól — 3000 Ft-ig. e Női dolgozók részére — munkahelytől függően 1200 Ft-tól — 1630 Ft-ig. Vidéki férfi dolgozóknak a gyár szállást és na,pi három­szori étkezést — térítés ellenéből — biztosít. i Utazási költséget térítünk. u (7612) Pihennek a hajók GYENGE A KÉSŐ ŐSZI Lemondtak arról a balatoni hajósok, hogy az idén is kö­szöntsék a kétmilliomodik utast. Jól indult ugyan az idei év, s nyolc nappal korábban érkezett meg a siófoki hajóál­lomásra az egymiilioniodik vendég, mint a múlt évben. Az év második tele aáonban gyengébb volt, s a mostani számítások szerint még hu- huszonne-gyezer utas hiányzik a kétmillióból. — Ez már nem lesz meg — mondják a . forgalomirányító­ban. -T- Üresek a járataink. Naponta alig van meg a há­romszáz utasunk. November 27-ig még három járat fut ki a kikötőből, utána már csak kettőt küldünk. Pedig fűtik a hajókat, A Csobánc és a Szigliget Siófok­BALATON FORGALMA ról, a Csongor pedig Fonyódról viszi a kirándulókat. S mi van a többi hajóval? A hullám törő gátjai mögött pihen a megsza­porodott hajópark. Várják, hogy megkezdődjön a nagyja­vítás. Azért több a hajó, mint a múlt évben, mert a sze­mélyes Szentendre meg a Ze- begény erre a télre a Balato­non marad. Korábban levittél: mind a kettőt a Dunára. A vizen azért van forgalom. A Közúti Építő Vállalat ré­szére ezen az őszön nem keve­sebb, mint ezer tonna követ kell elszállítani Balatongyö­rökről Balatanboglárra, a főközlekedési út építéséhez, fcse jó bevételt jelent a Hajózási Vállalatnak, az építőknek pe­dig olcsóbb fuvart.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom