Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
I6WOOT» NEPL \P 4 Ta sírnap, 1968. november PJ ŐSZI FÁK ALATT (MTI-fotó — Járai Rudolf felvétele) CSÖNDES KETTESBEN 50 éve történt így született meg ca Icoztcirsciség A hosszan elnyúló község egyetlen buszmegállójától csaknem két kilométerre lakik az idős Egerszegi házaspár. A kis sárga házuk közvetlenül a bolt mellett fekszik, szemben a községi óvodával. A ház környéke csöndesnek, nyűgöd tnak látszik Az udvaron régi gazdasági gépek, kocsik és szerszámok hevernek rendetlenül. Egerszegi Ferenc valamikor kovács volt, három falu kovácsa. — Sokan voltunk a faluban, ezért kényszerültem arra, hogy három-négy határral is odébb menjek, ha dolgozni akartam. Nem is okozott ez problémát, fiatal koromban — mondja a kisöreg mosolyogva. Egerszegi bácsi már a nyoic- vanadikat tapossa. Haját elkoptatta az idő, újjai is remegve simogatják néha a még mindig dús, ősz bajuszát. Négy évvel ezelőtt kapta meg az öregségi járadékot, s azóta feleségével ketten a ház, a kis kert körül tevékenykednek. Megértik egymást, soha nem veszekednek. Csak a munka esik már nehezükre. — Hiába, ha egyszer megöregszik az ember, semmi nem megy úgy, ahogy szeretné Néha megpróbálkozom még a nagykalapáccsal is, vállalok munkát, de érzem, hogy mór nem nekem való. Pedig de sok lovat megpatkoltam életemben! — mondja mélyet sóhajtva __ A ház bejáratát egy kis terasz védi, amely zöldellő — a falakat csaknem teljesen elborító — aszparátuszaival feledteti az ősz elmúlást idéző hangulatát. Beljebb, a konyhában Egerszegi néni serénykedik. ö sem fiatal, túlhaladta már a hatvannégyet. A szemüvege mögül felcsillanó szempár melegséget áraszt. — Én sem vagyok már teljesen munkaképes. A szívem miatt — mondja szomorkásán. — Pedig de sokat jártam a tsz-be! Dehát mit tehetek? — Azért is nehéz most egy kicsit a megélhetés, mert én csak negyven forint segélyt kapok, a férjem kétszázhatvanat. Bizony nehéz a háromszáz forintot beosztani. Mégsem csüggednek el, ami szükséges, azt így is előteremtik Negyven tyúk kapirgál az udvaron, de a disznóól sem üres. Az egyik ketrecben négy malac, a másik kettőben egy anyakoca és egy hízónak való lustálkodik. Hátul, a kiskertben minden évben megtermelik a főzéshez szükséges zöldségféléket. — Az udvaron egy pince emelkedik ki a földből. Nyitott ajtaján bepillantva keveset lehet látni, mert lenn szürkületszerű homály borít mindent. — Itt tartjuk a télire valót a jószágnak — magyarázza Egerszegi bácsi, miközben óvatosan megyünk lefelé a már kissé megkopott, töredezett lépcsőkön. — Kell a tartalék, mert még a hízót sem vághatjuk le, csak ha hidegebb lesz az idő. A terményeken kívül két hordó is áll a pincében. Az egyikben fehér, a másikban vörösbor érik. Evés után jólesik egy-egy pohárkával. Különösen a vöröset kedvelik. Mindenről kedvesen és közvetlen hangon beszélnek, ők kettesben is feltalálják magukat csöndes kis otthonukban. — Mi soha nem unatkozunk.^ Szabad időmben varrók vagy vasalgatok, a papa pedig újságot olvas, ő az újságok szerelmese. . . Sokszor már bosszant is. Ha egyszer belemélyed, nem lehet vele beszélni — mondja az idős feleség kedvesen zsörtölődve. — Tudja, az az egyetlen igazi és hasznos szórakozásom — fordul hozzám Egerszegi bácsi mentegetőzve —, nem is adom föl. A rádiót általában közösen hallgatjuk, ha jó a műsor. Csak az a baj, hogy kevés a magyar nóta. Mi valahogy nem tudjuk megkedvelni ezt a mai... nem is tudom, hogy mondják . .. zenét — Az már csak a fiataloknak való — teszi hozzá a háziasszony, miközben az asztalt rendezgeti. A házat ritkán hagyják el. Egerszegi néni azért néha még bemegy Kaposvárra, ha venni akar valami fontosat, és időnként a lányát is meglátogatja Mezőcsokanyán. — Talán ő az egyetlen, akire egy kicsit számíthatunk. Nyáron, nagy dologidőben a kapálásban szokott segíteni — mondja és tekintete valahol a távolban kutat. Nem zúgolódnak a magány miatt. Erejükhöz mérten dolgozgatnak. Kis járadékukból és a háztájiból igyekeznek megteremteni a megélhetéshez szükséges körülményeket ebben a zajtól és a forgalomtól távol eső kis faluban. Bodrogon. K. Varga József A polgári demokratikus forradalom győzelme után a hatalomra Került liberális burzsoázia nem sietett a köztársasági államforma kimondásával. Károlyiék úgy gondolták, hogy az országgyűlés összehívása után. amely előbb a polgári átalakulást szentesítette volna, a köztársaság kikiáltását decemberre tűzzék napirendre. Közben a nemzetközi események, a német és az osztrák köztársaság kikiáltása elősegítette a magyar respublica ügyét. November 11-én IV. Károly egyelőre lemondott az osztrák trónról. Ezen a napon a Budapesti Nemzeti Tanács felhívására a vidéki nemzeti tanácsok gyűlések és táviratok ezreivel adták tudtára köztrásasági érzelmüket. A király november 13-án Eckartsauban színpadi jelenetet rögtönözve lemondott a magyar trónról: "...és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő állami formáját meg állapítja« írja. Másnap a Nemzeti Tanács kiáltványában "Mindenkihez ... !« címmel tíz pontban foglalja össze a legsürgősebb tennivalókat. A legfontosabb a munka, a termelés biztosítása volt. »Dolgozzunk, tartsunk rendet, legyünk türelemmel, mentsük meg Magyarországot. Éljen a szabad magyar népköztársaság.« November 16-ára összehívták a kibővített Nemzeti Tanácsot, amely az akkori Magyarország valamennyi foglalkozási rétegét képviselte. A nemzetiségi nemzeti tanácsok tagjai már nem vettek részt az ülésen, mivel elszakadási óhajukat az ország keretén kívül igyekeztek megvalósítani Ezen a napon gyűlt össze utolsó ülésére a régi képviselőház és a főrendiház. A korabeli újságok lelkes beszámolókat közöltek az előkészületekről és az ülés lefolyásáról. 1849. áp- rils 14-ón Debrecenben az elsőt, most, 1918. november 16-án kiáltják ki a második magyar köztársaságot. A köztársaság kikiáltása országos ünnep lesz és a Parlament előtti ünnepélyes felvonulás után a hivatalos bejelentés következik. A Parlament hatalmas épületét nemzeti és hatalmas vörös zsázlók díszíti ti már az előző napon. Miközben Budapest népe százezres létszámban el- özönli a teret, délelőtt tíz órakor tartotta az oszitályparlament utolsó ülését. Különös ülés volt ez, hasonlított a gyászszertartáshoz, az úri vlág közelgő temetéséhez. Az ülés különben nagyon rövid volt, mindössze öt percig tartott. "SZÁSZ KÁROLY ELNÖK: Az ülést megnyitom. A jegyzői teendőket Kovácsy Kálmán és Vermes Zoltán jegyző urak látják el. Tisztelt képviselőház! A múlt hetekben lezajlott sorsdöntő történelmi események során a magyar nép megvetette alapjait az önálló, független, demokrata Magyarországnak! (Éljenzés.) SÜMEGI VILMOS: Éljen a magyar köztársaság! (Éljenzés.) SZÁSZ ELNÖK: Azt hiszem, mindannyiunk óhajtását fejezem ki abban, hogy megvalósuljon a kormánynak az a hazafias törekvése, hogy a megújhodó Magyarország békés, boldog jövendője biztosít- tassék, és az ország területi integritása megóvassék, amiben a kormány minden magyar ember legmesszebbmenő támogatására számíthat. Kötelességemnek ismerem, hogy azzal a javaslattal lépjek a Ház elé, hogy a magyar országgyűlésnek ez a még 1910-ben összeült képviselőháza, a teljesen megváltozott viszonyokra tekintettel mondja ki feloszlását.« (Éljenzés.) A továbbiakban, amikor erről a főrendiházat értesíteni óhajtja írásbeli formában, Hock János közbekiáltott. "Meghalt már régen ez a képviselőház!« A jegyzőkönyv felolvasása után az elnök kijelenti, hogy "ennek a képviselőháznak utolsó ülését bezárom«, élénk felkiáltások, a köztársaság éljenzése hallatszik mindenfelől. Fényes László az úri képviselőházról megjegyzi: »A bűnök súlya alatt roskadt össze!« »A méltóságos főrendek háza, ez a fölösleges, idejét múlt, elagott és foghíjas intézmény, amelyben császári és királyi főhercegektől kezdve az éppen hogy és senki se tudja miért kinevezett pénzelőkelőségekig benne volt pontosan az a Magyarország, amely pro- volcálta a forradalmat, s melyet most eltüntetett a föld színéről, a főrendiház ma, a köztársaság ünnepnapján végérvényesen és visszavonhatatlanul kiszenvedett. Meghalt. Vége.« — írja a Pesti Napló munkatársa. De a temetésre nem jöttek el azok, akiket illetett a részvétel. »Érdekes, hogy a római katolikus egyház egyetlen főpapja sem jelent meg.« Állítólag mind influenzás volt ezen a napon, összevissza huszonhét főrend vett részt a feloszlatáson. A tíz percig tartó ülés után az elnöklő Wlassich báró jogi ravaszkodáshoz folyamodott Mivel a képviselőház feloszlott, és *minthogy pedig törvényeink szerint az országgyűlés két házból áll, és az egyik Ház | szünetelése alatt a másik sem i folytathatja működését, a főrendiház tanácskozásait ezennel berekesztettnek nyilvánítom« — jelenti ki Wlassics. Tehát nem feloszlatás, hanem berekesztés — szerintük! De akkor a dicstelenül kimúlt főrendiházra már nem figyelt oda senki! Tíz órakor, a Parlament kupolacsarnokában, a karzaton már minden talpalatnyi hely foglalt volt. Az ezerkétszáz főre kibővített Nemzeti Tanács tagjai ezután vonultak be és állták körül a csarnokot. Tizenegy óra után néhány perccel bevonult a Nemzeti Tanács intéző bizottsága és a kormány, zúgó éljenzés és taps fogadta Hock Jánost, a Nemzeti Tanács elnökét és Károlyi Mihály Miniszterelnököt. Hock gyújtó hangú, lelkesítő beszéde után tizenegy óra negyvenegy perckor ujjongva kiáltotta ki a magyar népköztársaságot a nagy nemzeti tanácsi ülés. Károlyi Mihály programot adó, mély tartalmú beszédét állandóan megszakította a hallgatóság tetszése »Most jön a legerősebb munka. Most kell megmutatnunk azt, hogy amint tudtunk munkálkodni idegen célokért, most saját céljainkért még fokozottabban, még erőteljesebben tudunk dolgozni. Meg kell mutatnunk azt, hogy mint szabad emberek sokkal tökéleteseb ben tudunk munkálkodni és dolgozni, mint a rabszolgakorban.« A magyar köztársaság békepolitikájának őszinteségéről és diplomáciai nyíltságáról beszélt a továbbiakban Károlyi Mihály. Végezetül Nagy György felolvasta a Nemzeti Tanács "Szikratáviratát a világ népeihez« — melyben tudatták Magyarország köztársasági államformáját és őszinte külpolitikai törekvéseit. Kunfi Zsigmond beszéde után Hock János a nemzetgyűléssé átalakult nagy Nemzeti Tanácsot bezárja és a Himnusz, valamint a Marseillaise eléneklése után elhagyják a kupolacsarnokot. Déli fél tizenkettő után a jelenlevő honvédzenekar a Szózatot játssza és utána Bokányi Dezső kihirdeti a parlamenti feljáró bal oldalán levő kőoroszlán talapzatán a köztársaság proklamálását és a nemzet- gyűlés törvényeit a kétszázezer budapesti lakosnak. Utána különböző helyeken a tömegben Csizmadia Sándor, Farkas István, Landler Jenő, Preusz Mór és Kitajka Lajos beszéltek. Három,negyed egykor megjelenik Károlyi Mihály a Parlament lépcsőjén, és kihirdeti a ^ köztársaságot Budapest, az ország népének: »Győzött a magyar nép. Ezentúl magyar kormány csakis úgy uralkodhatok, ha a magyar nép akaratát fogja teljesíteni... Nagy feladataink vannak, amelyeket csak úgy tudunk teljesíteni, ha a nép, a magyar polgárok ösz- szessége támogat.« A százezres tömeg nem akarta Károlyit elengedni. Szűnni nem akaró éljenzés, taps, és újból beszédre való felszólítás következett. A transzparensek, valamint a közbekiáltások Károlyit mint köztársasági elnököt éljenezték. A teljesen kimerült Károlyi Mihályt két óra előtt néhány perccel, a második magyar köztársaság első óráiban engedte el a tömeg szeretete. A felvonult kétszázezer budapesti között ott találjuk a gyárak proletárjait vörös zászlók és táblák alatt. »Követeljük az összes nagyüzem államosítását!«, majd egy másik táblán "Éljen a szociáldemokrata köztársaság!« olvasható. A gyűlés alatt repülőgépek szórták a tömeg közé a szovjet kormány november 3-i szikratáviratának tartalmát. A táviratban üdvözölték a magyar függetlenséglet, a munkás- és katonaküldöttek tanácsait. "Üdvözöljük ezeket a tanácsokat, amelyek kezében lesz holnap a hatalom ... Magyarország munkásai, katonái és parasztjai nem azért szabadították fel magukat, hogy a magyar földbirtokosoktól, bankároktól és tőkésektől hagyják magukat kizsákmányolni.« A magyar szocialisták, Korvin Ottó csoportjának ez a nagyszerű akciója nyilvánosságra hozta az eddig eltitkolt táviratot. így a köztársaság születésnapja nem válhatott a nemzeti egység és az osztálybéke ünnepévé. Alig múlik el hét nap és megalakul a magvar munkás- osztály forradalmi pártja, a KMP, amely vezetője lesz az osztályharcnak hazán kben. A. A. tyariéeiók Solt bemutatón vettünk részt együtt. Hol kiállított gépeket szemléltünk, hol meg növénytermesztési tapasztalatcsere alkalmából találkoztunk. Nemrég egy gépbemutatót néztünk meg megyénk egyik gazdaságában. Elnök ismerősömet ismét ott láttam a többiek között. Valakivel vitatkozott, és amikor észrevett, hozzám sietett. Lelkendezve mutatott az egyik gépre. — Látta? Ez az, ami nagyon elkelne nálunk. Ez a gép egész sor talajmunkát végez egyszerre. Fellazítja a talajt, porhanyítja, tömöríti. Es mindezt egy munkamenetben! Ez ám az okos variáció ... Helybenhagyóan bólogattam, mert valóban igazat mondott. A kombinátor ügyes gépsor, nem vitás. Időt, fáradságot, költséget lehet vele megtakarítani, meg aztán nem járja úgy össze a traktor a földet, mintha minden munkáért külön kellene ráfordulni a táblára ... — No és az a kukorica hogy tetszett? Azok a jugoszláv fajták. — Szépek voltak a parcellák, egykilós csöveket is láttam. — No ugye. Hát mi most eldöntöttük, hogy variálunk. _ •> — Ezt úgy kell érteni, hogy szereztünk magot, azaz csak ígéretet, de biztosra vesszük, hogy megkapjuk. Lesz korai, közepes és késéi érésű kukoricánk, így aztán könnyen boldogulunk. Széthúzzuk a törési időt, nem lesz torlódás. Ahova őszi kalászost tervezünk, oda korai fajtát vetünk a tavasszal. Korán betakaríthatjuk, s máris készülhet a magágy a gabonának... — Ügyes megoldás. — Ezt a variációt már megbeszéltük a vezetőséggel. Egyetértettünk. A gép előttünk dübörög, és most erre kell figyelni De nehéz pillanatok alatt feledni a kukoricát. És a variációt, ami olyan jónak ígérkezik. Elnök barátom a gépet figyeli, szeme se rezdül. Bajuszát pödri. Talán ösztönös ez a mozdulat, mint ahogyan a hantért is úgy nyúl le a földre, aztán szétmor- zsolja az ujjai között. — Mit szól a variációhoz? Bólintok, hogy biztosan jó lesz. És amit ő észre se vett, nekem feltűnt. Erre a variációra gondoltam, az öt szótágból álló, egyáltalán nem népi eredetű szóra. Hogy milyen könnyedén megbirkózott a cifra szóval, hogyan ropogtatta és mondta ki a tömött bajusz alatt... Régtől ismerem én ezt az embert. Es tudom, mivel • birkózott, győzködött életében. S azt is tudom, ha az apja hallja ezt a furcsa szót azt hihetné, hogy a fia szidja. De már nem hallja, hiszen a fia, az elnök is túl van a hatvanon, ö ilyen korban barátkozott meg a szóval és tartalmával... H. F. A VBKM Kaposvári Villamossági Gyára azonnali belépéssel felvételre leeres gépbeállítökat Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, .( Kaposvár, Mező Imre út. (71014) fl király lemond „Meghalt! Vége!“ Győzött a nép fl szovjet távirat
