Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-16 / 243. szám

Szerda, 1968. október 16, 3 SOMOGYI NÉPLAP zösét. Kicsi a kisberényi gaz­daság — igaz, ehhez mérten az erejük sem sok —, s ahogy a szöllőskislaki asszonyok is megjegyezték* úgy látják, nincsenek elkésve. Igen, ilyenkor amolyan be­lülről fakadó kényszer az GAZDASÁGI VEZETŐK FÓRUMA Eredmények és lehetőségek Fejlesztési alap — Bérszínvonal — Együttműködés — Gázellátás Már őrülünk a napfény­nek. Hálásak vagyunk a ter­mészetnek ha egy nap úgy múlik el, hogy nem mossa eső a földet. Es amikor a reg­geli köd szerteoszlik, őszinte kíváncsisággal kémleljük az eget: »Talán ma megint jó idő lesz!-“... Mert kell a napfény, kell a meleg, kell a jó idő. — Annyi könnyező nap volt már mostanában, hogy az ember majdnem elkese­redett. Reccsen a répalevél, ahogy letöri a gyökeréről Panics Gyuláné és Túli Ferencné itt, a szöllőskislaki tsz határában. »Könnyező idő« — így hatá­rozzák meg az esős napokat, s ebben a kifejezésben, úgy érzem, benne van mindaz a szorongás, aggodalom, amit a kényszerű tétlenség nap­jaiban éreztek — Jaj, hogy megáztunk a múltkor is! De mit csinál­junk? Amikor kibújik a nap, gyorsan dolgozunk. — Ez a húsz hold lassan kifogy. Egyszerre nem is en­gedték szedni, csak úgy, ahogy elszállítják. — S mi van még kinn? — Egy kevés krumpli meg kukorica. — Azért ha panaszkodunk is, végeredményben nem ál­lunk olyan rosszul! A táblán szétszóródva, a kupacok fölé hajolva dolgoz­nak. Ki-ki a maga munkálta rész termését takarítja be. Nemigen kell biztatni sen­kit, éppúgy, mint Kisberény- ben, az emberek itt is maguk sürgetik a munkát. Az el­nök, Szabados Ferenc úgy mondja, hogy szinte már kö­nyörögtek az asszonyok, hadd szedhessék a répát. De mivel a szállítás csak 25-én kezdődhet, így várni kell a szedéssel. így most a háztáji kukoricát törik, utána meg nyomban betakarítják a Tto­Most fekete napraforgómagot ürít a kombájn Oe*to*ánban. A betakarított földbe nem sokára vetés kerül. Gyuia felvét***. A MEGYEI PÁRTBIZOTT­SÁG, a városi pártbizott­ság, a megyei tanács és a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa összehangoltan végzi azt a munkát, amelynek célja, hogy előmozdítsa a gazdasági fejlődést a gazdaságpolitika megvalósítását. Ebből a szem­pontból fontos, hogv az irányí­tó és vezető szervek a gazdál­kodó egységek — a gyárak, üzemek, vállalatok — vezetői­vel közösen, időről időre átte­kintsék a helyzetet, értékeljék az összesített tapasztalatokat, tájékoztassanak a kilátásokról, útmutatást adjanak a jövőbeli feladatokhoz. Gazdasági kérdésekről lé­vén szó, a helyzetet minden­kor az anyagi alapok és lehető­ségek szemszögéből szükséges vizsgálni. A körülmények miatt ennek most különleges jelentő­sége van, hiszen a reform el­ső évében élünk. Üj közgazda- sági környezetben indult meg az idei termelés és áruforgal­mazás, így nem mindenütt szá­molhattak előzetesen pontosan valamennyi, a reform bevezeté­sével érvénybe lépő szabályozó­nak a gazdasági hatásával. Ez a körülmény újabb indok arra. hogy az új gazdaságirányítási rendszer bizonyos alapelvei­nek első gyakorlati próbája közben is készítsünk számve­tést: hol tartunk és hogyan to­vább. A megye gazdasági ve­zetőinek, az üzemek és válla­latok igazgatóinak és párttit­kárainak ehhez teremtett most fórumot a megyei és a városi pártbizottság. A szombati ösz- szejövetelen Kovács Béla, a megyei pártbizottság ipari osz­tályának vezetője tartott be­számolót. Somogy üzemeiben, vállala­tainál is nagy gonddal ke­resték az előkészületek idején a közgazdasági eszközök helyes alkalmazásának, hatékony ér­vényesítésének lehetőségeit. Arra törekedtek, hogy megala­pozzák és folytassák ^vállalatuk fejlesztését, és ennek eredmé­nyeként javítsak közvetlenül is a dolgozók megélhetését. Mi­közben a reform szabályai sze­rint végezték a termelést, in­tézték a gazdálkodás minden­napos teendőit, éppen a válla­lati mechanizmus nagyobb za­varok és kihagyások nélküli működésének biztosításával hozzájárultak ahhoz, hogy a közvélemény megértse, immár a gyakorlatban is megismerje és ennek alapján új tapaszta­lataira támaszkodva elfogadja a reformot. Az átállást nyu­godt politikai légkör kísérte — állapította meg az előadó. A KÖZGAZDASÁGI ESZ­KÖZÖK szerepének je­lentőségét úgyszólván a legjobban az a változás fejezi ki, hogy a nyereség vált a gaz­dasági tevékenység legfőbb és objektív mércéjévé. Belőle, az eszközarányos nyereségből képződik mind a fejlesztési alap, mind a részesedési alap. Általános tapasztalat, hogy üzemeink, vállalataink nem Ahogy letörik, reccsen a répa levele. Szöllőskislak határá­ban mindenki a maga munkálta részről takarítja be a ter­mést. az emberi törekvés, hogy mi­nél előbb biztonságba kerül­jön a még kinn levő termés. Az estébe hajló késő dél­utánon Osztopán határában ott forog a napraíorgóföldön Baranics László kombájnja. Dobák Gyula a gép alá áll, viszi a magot. Csupaszon me- redezik a földön a levágott napraforgó szára, mintha ha­talmas tüskék nőttek volna ki a földből. — Elvégzünfe ezzel két nap alatt Sietni kell, mert vet­ni akarjuk ezt a táblát. Sorolják a munkát még olyan hétszáz hold vetetten, hátravan még a kukorica be­takarítása. Tíz gépnek most csak az a dolga, hogy készítse elő a talajt vetésre. ömlik a tartályból a fekete napraforgómag. — Szépen termett. Megad­ja a nyolc—kilenc mázsát.. Csak az idő hagyna bennün­ket nyugodtam dolgozni...! Korán sötétedik, rövideb- bek a nappalok. Ä határ egy­re csupa6zabb, és egyre nő azoknak a tábláknak a szá­ma, ahol az elvetett magot már föld borítja. És örülünk, ha napsütéssel köszönt ránk ismét a holnap. Mert kell a napfény, kell a meleg, a jó idő. „. NSrös Márta. fölé, hanem alábecsülték az elérhető nyereség lehetőségeit, s az óvatos tervezést a gyakor­lat azóta ebben a tekintetben felülmúlta. A félévi mérleg már a korábbi bizonytalankodó számítással szemben szilárdabb támpontot adott a gazdasági, gazdálkodási mutatók alakulá­sának megbecsüléséhez. Ked­vezően alakul a nyereség, van reális alapja általában a fej­lesztési tervek megvalósulásá­nak. Az előírások szerint a for­góalapot a fejlesztési alap ter­hére kell feltölteni. Ennek kö­vetkeztében a beruházási pénz­eszközöket csaknem teljesen a forgóeszközök finanszírozása köti le. Mi a magyarázata en­nek az előírásnak? A beruhá­zási eszközök piaoán jelenleg is feszültség van, ám szükséges arra törekedni, hogy létrejöj­jön a kiegyensúlyozott állapot a kereslet és a kínálat egyen­súlyba hozásával. A fejlesztési alapnak a beruházási javak kí­nálatát meghaladó részét más célra le kell kötni, így az a pénzeszköz nem jelenik meg a beruházási piacon kielégíthe­tetlen igényt támasztva, ha­nem a gazdálkodás egyéb terü­letén hasznosul. Ez az országos intézkedés ál­talában szükséges. De Somogy sajátos helyzetét figyelembe véve a forgóalapnak az emlí­tett forrásból való feltöltése külön problémát okoz. Ugyan­is, mint ismeretes, az ország iparszegény megyéi közé tar­tozunk, és ennek távlatokban való felszámolása érdekében külön iparfejlesztési támoga­tást kapunk és hitelkönnyítés­ben részesülünk. Az iparfej­lesztés különkeretének felhasz­nálásából és a hitelkönnyítés­ből fakadó előnyök azonban csak úgy hasznosulhatnak, ha a kiemelt támogatási összeget a vállalatok saját fejlesztési alapból ki tudják egészíteni. Erre a jelenleg érvényben levő pénzügyi kötöttségek miatt mód nincs, hiszen amint már említettük, a fejlesztési alapot fölemészti a forgóalapfeltöltés. A megye gyorsabb ütemű ipar­fejlesztése szempontjából hát­rányos ez a helyzet, amely két országos szintű rendelkezés el­lentmondásából fakad. Felol­dása is természetesen az illeté­kes országos szervek egybe­hangolt intézkedését követeli meg Ami pedig a mi kötelessé­günk: azon kell munkálkodni, hogy a fejlesztés idei célkitű­zései hiánytalanul megvalósul­janak. Az is szükséges ehhez, hogy a bankszervek tanúsítsa­nak lehetséges, megengedhető és joggal elvárható rugalmas­ságot munkájukban. Különösen az a feladat vár rájuk, hogy a pénzügyi politika gyakorlati végrehajtását szolgáló módsze­reiket felsőbb szerveik egyet­értésével úgy alkalmazzák, hogy velük hatékonyan segít­sék elő Somogy megye gazda­sági és gazdaságpolitikai céljai­nak megvalósítását. Ennek biztosítása érdekében a válla­latok a banki vezetőkkel foly­tassanak. nyílt, őszinte, bátor, szókimondó eszmecserét, hi­szen ha a termelő-, gazdálkodó egységek képviselői ellenvéle­ményüknek, pénzügyi nehézsé­geiknek nem adnak hangot, akkor az a hiedelem keletkez­het, mintha a bank intézkedé­sei a legteljesebb mértékben kielégítenék a velük szemben támasztott összes jogos igé­nyeket — mutatott rá a megyei pártbizottság ipari osztályveze­tője. t'tJABB TÉMAKÖRRE ÄT­|_J TÉRVE megállapította: nagyobb figyelmet érde­melnek a bérezési kérdések. Eleinte itt is bizonyos vissza­tartási törekvés volt tapasztal­ható. Általában biztonságra törekedtek, ebből azonban szá­mos üzemben túlbiztosítás lett. A félévi mérleg, sőt most már a háromnegyedév eredményei biztonságosabb útmutatást ad­nak a bérgazdálkodáshoz. Ná­lunk ezzel behatóan kell fog­lalkozni annál is inkább, mivel az ipari dolgozók keresete 4—6 százalékkal kisebb az országos átlagnál. Téves az az aggály, hogy a bázis bérszínvonalon, fe­lül kifizetett többletbér kettős adóztatás alá esik; a számítá­sok bizonysága szerint az év­közi megtakarításból később a mostaninál kevesebbet kaphat­nának az érdekeltek. Éppen ezért szükséges, hogy ahol a le­hetősége megvan, ott a bázis bérszínvonalnak megfelelő bér­tömeget az év vége előtt kifi­zessék. Fontos természetesen, hogy bért csak úgy lehet kiad­ni,^ ha van mögötte munka. Másrészt a részesedési alapban a jövő évi bérfejlesztés anyagi feltételeit is meg kell teremte­ni. A nyereségnek az évi 2—2 százalékkal növelt részesedési aránya adómentes — jó, ha ez- zel így számolnak a vállalati vezetők 1969-re és 1970-re vo­natkozóan. A dolgozókról való gondos­kodás más feladata a szociális és egészségügyi ellátottság ja­vítása, a szükséges karbantar­tás és felújítás elvégzése, hi­szen ezzel javulnak a munkai- föltételek. Az ember és a gép kapcsolatában ezeknek a té­nyezőknek nagy jelentőségük van. Amire megvan a pénz, azokat az égető kérdéseket szükséges megoldani. A megye üzemeinek, válla­latainak szorosabb^ együttmű­ködésére Szerecz László, a Ka­posvári Villamossági Gyár igazgatója hívta fel a figyelmet a megyei páx-tbizottság október 1-i ülésén. Most a gazdasági vezetők fórumán is hangsúlyt kapott ez a javaslat. Ne ay or­szág más vidékein keressünk először valamilyen gyártási kapacitást akkor, amikor még a megyehatárokon belül nem néztünk szét. Érdemes hát erre a jövőben nagyobb gondot for­dítani. Nemcsak a termelőüze­mek egymás között, hanem az ipari üzemek a kis- és nagyke­reskedelmi vállalatokkal is ki­építhetnek ilyen közvetlen kapcsolatokat. Sajátosan kaposvári '. 7 gázellátás. Ez az új és gazdasá­gos energiahordozó — mint a megyebizottság osztály vezetője hangsúlyozta —, nem csökkenő, hanem szánté korlátlan many- nyiségben rendelkezésünkre áll majd a jövőben. Az Országos Kőolaj- és. Gázipari Tröszt ve­zérigazgatójának személyes ígérete alapján szánutiiatunk erre. S most már a háztartáso­kon kívül nagyfogyasztók is igénybe vehetik. A fővezeték mellett levő üzemek haladék­talanul ráköthetnek, a távolab- biak viszont építsék meg előbb a vezetéket A .földgáz bekap- csoltatásához — e kezdeménye­ző vállalkozást támogatva —< közvetlen segítséget ad a me­gyei pártbizottság a tanáccsal, a városi szervekkel együttmű­ködve. A GAZDASÁGI VEZETŐK FÖRUMA a megyei párt- bizottságnak az után az ülése után tanácskozott, ame­lyen az MSZMP Politikai Bi­zottságának Somogyra vonat­kozó határozata végrehajtásá­nak állását tárgyalták meg. En­nek a megye szempontjából is meghatározó jelentőségű párt­dokumentumnak az alapjára épülő programnak a meg­valósulása a megye üze­meiben is újabb és újabb erő­feszítéseket követel meg. A fej­lesztés átfogó koncepcióinak fi­gyelembevételével elkészítendő vállalati tervek egyszersmihd az üzemi pártszervezetek iránymutató és konkrét mun­kaprogramjává válhatnak majd. Jó dolog minderre fel­hívni a figyelmet már most, az alapszervi vezetőségek újjává- lasztásának időszakában. Kutas József A Somogy megyei Taná­csi Építőipari Vállalat felvesz építőipari technikusokat Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezés: Kapos­vár, Május 1. u. 52. sz. alatt a személyzeti ve­zetőnél. (70641) RÓLAD IS! J ehet, hogy valamelyik nyelvleckében fordul elő — már nem emlékszem rá —, de a történet, amely új szavak és grammatikai szabályok begyakorlására szolgál, fölöttébb érdekes és tanulságos. A novellaíró ta­lálkozik régen látott, barátjával. Hosszasan, aprólékosan beszámol neki pályafutásáról, sikereiről, terveiről, szí­nesen ecseteli népszerűségét. Fél óra elteltével hirtelen megjegyzi: — Dehát, öregfiú, folyton-folyvást magamról fecsegek, pedig van annak már tíz esztendeje is, hogy találkoztunk. Noshát, beszéljünk végre rólad is: mondd, mit szólsz legújabb könyvemhez? Eddig a tör*énet, amely — tegyük szívünkre a ke­zünket — barátok és szomszédok, ismerősök és rokonok, munkatársak és vendégek vonatkozásában, lett légye­nek novellisták vagy fűtők, tisztviselők vagy portások, minduntalan megismétlődik. Némely ember csak egyfajta mozgást ismer: kör­forgást önmaga körül. Meghazudtolják a korszerű tudo­mányos világképet, és visszatérnek a Kopernikus előtti geocentrikus rendszerhez, amelyben ők állnak minden­nek a középpontjában. A világ csupán kulissza számuk­ra, háttér, személyiségük visszfénye. Lehet, hogy ezek a jelzők és hasonlatok túlzottak, de a kárhozandó önzést és egocentrizmust szeretnénk velük éles megvilágításba helyezni, önmagunk túlhangsúlyo­zása, az örökös szereplési vágy, a vaskos magamutogatás — torzulás: olykor rossz szándék s indulatok nélkül, de mégiscsak az, mert éppen az a vonás, magatartásjelleg hiányzik belőle, amely a mi társadalmi rendszerünkben szerfölött fontos és nélkülözhetetlen: a kölcsönösség, az egymás iránti bizalom és megértés, egymás tisztelete, a közösségi elv. Fabatkát sem ér az olyan humanizmus, amely jelsza­vakban ugyan megfogalmazódik, de annyi ereje, készsége sincs, hogy a másik felet szóhoz engedje jutni. Lyukas petákot se ér az a demokratizmus, amely zász- lólobogtatásban jelentkezik, de finom vagy bárdolatlan módszerekkel hallgatásra, az önálló vélemény elfojtására ítéli a környezetet, minduntalan rákényszerítve egy vagy két személy megfellebbezhetetlen egyéniségét. Szóval: beszéljünk rólad is, s amikor szólsz, figyel­jünk is oda. Erezd a megértést, a szolidaritást, a segitő- készséget, a feléd nyújtott kezet. Ne azt kérdezzük: hogy vagyunk (nehogy véletlenül tisztelt személyünk egyetlen kérdésből is hiányozzék), ha­nem nagyon megfontoltan, őszinte érdeklődéstől fűtve kér­dezzünk így: Hogy vagy, kedves barátom? Sárközi Andor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom