Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
VesSrnsp, 1968. október IS 1 SOMOGYI NßPLAP MÁSODSZOR VIRÁQZIK A QESZTfcNYöA A KAPOSVÁRI VASÚTI FELÜLJÁRÓNÁL Földes Mihály: HAJNAL PÁKOZDON Lehet-e úgy megrajzolni egy történelmi freskót, hogy a hatalmas képen ne halványodjanak el az egyes emberek? Lehet-e hűnek maradni a történelmi valósághoz, s ugyanakkor szabadjára engedni az írói fantáziát? Lehet-e hős nélkül kibontani több mint négyszáz oldalon át egy igen izgalmas történetet’ Földes Mihály könyvének elolvasása után mindhárom kérdési« > felelhetünk: igen. Igaz, a szerzőnek »kezére játszott a téma«. Id48 legforróbb hónapját, a szeptember választotta regénye kezdőpontjául. Azt a szeptembert, mely talpra állította é& egységbe kovácsolta a nemzeti üireioita ax útból az egyezkedni kívánókat, döntésre kényszerítette a tétovázókat, s végleg szakított a bécsi udvarral. Azt a szeptembert, melynek első felében Jellasics seregeinek betörését, a másodikban azonban már a Pákozd—Sukoró- nál győztes magyar hadak uj- jongását jegyezhették föl a krónikások. Ez a témája Földes Mihály regényének. Való és költött alakok sokasága vív eszmei és igazi csatát. Való és költött események drámája bomlik ki az olvasó szeme előtt, ott szikrázik a történelmi légkör keménysége Szeptember elsején a kapron«! várban a horvát bán tart haditanácsot, s szeptember 28- án este, a sukorói templomban megszületik az a döntés, melynek következménye Jellasics csúfos veresége. A két dátum közé alakok és események sorából épít a szerző maradandó élmény láncolatot. A Hajnal Pá- kozdon nemcsak az eseményekhez való hűségében, hanem színeiben, alakjaiban, légkörében is méltó a választott témához, forradalmi múltunk egyik kiemelkedő időszakáoz, a -nagy év nagy hónapjához«, 1849 szeptemberéhez. A regény a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában je- 1éné «eg. edényekkel.----------------------- — Mama, o ltsd el a lámpát Jon a film — mondja Aj- na. Szalija lekapcsolja a villanyt Én már láttam ezt a filmet de megnézem, hogy gondolatban elrepüljek egy másik világba, hogy ne gondoljak a jelenre, s az asszonyra, aki oly mesterien tönkre tudja tenni az ember hangulatát. Honnan tudhattam én azt, hogy tej helyett kumiszt forralok? Pereg a film. A feleségem a hátam mögött ül és hallgat. Először látja a filmet, ölében tartja az alvó Danijart Ajnácska a padlón hasal, a csíkos szőnyegen (onnan szereti nézni a tévét), különben ő is csendes. Nagyon komoly, azt hiszem, mindent megért A katona, tulajdonképpen még csak legényke, kamasz j- san rekedtes hangion búcsúzik a leánytól, akivel útja során találkozott... Életükben először látták egymást, és most örökre búcsút vesznek. Csendes szipogást hallok a hátam mögött. — Szakja sír. Ajnácska fölemeli a feiét, látom, amint megvillan a sze- mecskéje. <— Mama, miért si-frsz «— nyújtja el a szót—, hiszen biztos nem fog meghalni. — Megölik — feleli komolyan Szabja. — Honmam tudod, hogy megölik? — A bácsikád mondta. Ránézek a kislányomra, gyengéden megsimogatom a fejét Arcocskája könnyes. Nem tudja elviselni, ha az anyja sír! Nézem az alvó fiúcskát — egészen az anyjára hasonlít Szeretem, mikor alszik. Mindent meg fogok tenni, hogy 6 nyugodtan alhasson. Hiszen ezért áldozta életét apám, ezért nem láthatta már meg az unokáját. s. Kikapcsolom a televíziót Ezekben a percekben a mi kicsinyes családi perpatvarunk nevetséges melodrámának hat Minek vesztegetjük az időt? Miért játszunk egymás idegeivel? Hát nem butaság, Szabja, mondd?! Miért hallgatsz? Odafordulok hozzá, ő a földet nézi. Vajon mire gondol? Fölemeli a fejét — Szeretsz te engem? — Igen... — Sajnálsz? — Igen. Fordította: Vár kon yi Katalin Igyál, Kati baba, igyál, finom a tejecske. — Ajna ős*-' szetörte a tea- ■----------------------fözöö — A hálószobában csöpög a radiátor! »Ez az általános gépesítés!« —- rémüldöztem. — Fape tudja, te meg hói csavarogsz munka után. Ajná- cak hiába beszélek. Danijar- nak hasmenése van. No, hová mész azzal a sáros patáddal? Micsoda lehetetlen ember! Fogd a gyereket, már egy órája erőlködik! Levettem a cjpőmet, lábujjhegyen bementeni az ebédlőbe, fölemeltem kétéves kisfiamait, lehúztam róla a vizes nadrágot, majd elkezdtem ringatni, és nekiláttam, hogy ösz- szerakjam a sokféle kacatot A fiam erősen belekapaszkodott a sálamba és ordítani kezdett. Az ajtóban megjelent az asszony. — Mit kezdjek veled? ... — és mondta a szöveget, amíg ed nem jutott az ismerős sorhoz: »Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz«. Csak ő tud Ilyen világosan és tömören beszélni, »Ml az ördögnek kellett Ilyen asszonyt feleségül vennem? Ö, ha akkor tudtam volna, hogy egy húszéves szelíd lányka hét év alatt tigrissé változik!« *— Na, most mit ácsorogsz? Vedd le a kabátot, kitisztítom! Menj a konyhába! Lekozmál a kása! Hagyd itt a gyereket, mert megint megégeted a kezét, mint a múltkor! »Uramisten, de megáldottál ezzel az asszonnyal!« A konyhában sűrű füst — a kása régen odaégett. GyorMar Bajdzsijev a legfiatalabb kirgiz írónemzedékhez tartozik. A Kirgiz SZSZK fővárosában, Frunzéban él. írásai napilapokban és irodalmi fo- lyóiratokbán jelennek meg. Ezt a novelláját a Kirgiz elbeszélések / című orosz nyelvű kötetből vettük. — Pszt? Mindjárt megtudod a különbséget — mondtam én. Ajna elcsendesedett A lányomnak, éppúgy, min* nekem, érzékeny lelke van, előre megérzi a bajt Levettem a bundáját, megsimogattam kócos haját Átölelte a térdemet — Papa! Vovka Zsukov megette a gyurmát! — Pszt.:. Hallgass. s. <— Papa, te meg tudod enni a gyurmát kenyér nélkül? — suttogta Ajnácska. — Hé, hol az a kása? — hallatszott a hang távolról. — Mindjárt Futok újból a konyhába. Eldugom a kozrnás edényt, fölteszek a platnira egy nagy bögrét, teleöntöm tejjel. Dara azonban sehol — elfogyott Az ebédlőből disszonáns trió hallatszik: az asszony hangosan pöröl, a gyerek szaggatottan üvölt, Ajna meg hosszan elnyújtva bőgi ezt a hangot: »E-e-e« ... — most már megértette, hogy a sifon nem hasonlít a pofonra! Befogom a fülemet Miért is tettem ilyen korán tönkre az éle*emet? Nősülni természetesen kell, de nem szabad ilyen gyorsan szaporodni — két gyerek öt év alatt, és mennyi lesz a második hétéves terv végére?! A tej felforrt, s én megfogva a bögrét, alaposan megégettem a kezemet. •— Hol a kása? — Kása nincs. — Megetted? — Leégett... De most már elég, nyugodj meg, Szulú... így hívtam öt hét évvel ezelőtt, mostanában azonban csak rendkívüli pillanatokban használom ezt a szó, ugyanis »Szulú« kirgiz nyelven azt jeleníti, hogy »tündórszép«. Sza- lija és Szulú — valahogyan a gyerek orra előtt Danijar kitátotta a száját mint a verébfióka, s a kanalat figyelemmel kísérve várt Ám az első korty után torkaszakad- tából elüvöltötte magát tekeregni kezdett, mán* a giliszta, és le akart csúszni a földre. Az anyja természete!-; Szalija is megkóstolta a »tejet«, s hangja úgy csattant fel, mint a csatakiálitás. — Ez tej?! — Igen, tej. •— Ez kumisz.. , Az is csak volt! •— A kumisz is tej, csak lóé próbáltam a támadást higgadtan kivédeni. — Te egy nagy ló vagy, majdnem megmérgezted a gyereket! Na, ez már több a soknál! Így még sohasem sértett meg engem. Elhatároztam, hogy megszakítok vele minden diplomáciai kapcsolatot »Goromba nőszemély, és még azt akarja, hogy szeressem és sajnáljam;..« Átmegyek a másik szobába, fogam az újságot keresztrejtvényt kezdek fejteni. Az asszony még sokáig pöröl, a gyerekek sírnak, csörögnék az edények, de lassacskán elül a zaj, elálmosodom. Egyszer csak beszalad a szobába a lányom: <— Papa, gyerünk enni! A mama azt mondta, mossjink kezet A tarkóm vakargatva kelletlenül állok fel. Nincs kedvem Szali jával találkozni. — Na, papácska. menjünk. Szívesen segítek anyunak. (Mn-fotók) TAVASZ AZ ŐSZBEN T e engem nem szeretsz, nem sajnálsz — szólt a feleségem, alighogy átléptem a küszöböt Kezemben egy piszkos vizáéi teli vödör lógott Be akartam húzni az ajtót hogy visszavonuljak, ám elkapott a galléromnál fogva. Másik kezében egy nedves padlórongyot rázott fenyegetően. «— Te engem nem szeretsz, aem sajnálsz — ismételte. Vigye el az ördög, honnan Ismeri ő Jeszenyint? De nem ismeri. Egészen más szavakkal beszélt hosszú monológja mindig ehhez a két tagadószót tartalmazó verssorszerű mqp- dathoz vezetett: »Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz«. — A mosógép rossz! — A fiad, elrontotta a gyomrát! — A hűtőszekrény bedöglött! san vizet öntöttem a lábasba — sürgősen ki kell mosni az edényt és új kását főzni. De a leégett kása nagyon odaragadt az edény aljához. Elkeseredetten vakargattam a késsel. Rémülten vettem észre, hogy a zománc felét is lekapartam. — Mit kapirgálsz te ott? Nyisd ki az ajtót! Megjött Ajna! — kiáltott a feleségem. Az* hiszem, ezt nevezik a rádiótechnikában távirányításnak ..; Kinyitottam az ajtót — a küszöbön ott állt a lányom vizes bundában, sáros cipőben. — Papa! Papácska! Miben különbözik a sifon a pofontól? — kérdezte izgatottan. összecsengenek ezek a szavak — helyesebben összecsengtek ezelőtt hét évvel, amikor még reggelig tudtunk kószálni a kihalt utcákon, órákig álltunk a hídon és bámultuk a tovahaladó vonatokat, amikor még nem voltunk férj és feleség, amikor ő szelíd lányka volt, amikor; . szóval, az egész akkor volt... —• Nofene? Szulú!? Mas nem jut eszedbe? — Hevesen beszélt, de én éreztem, hogy a hangja ellágyult A »Szulú«- nak magnetikus hatása volt — de nem sokáig. Szalija megfújta a kanálban a tejet s ínycsiklandóan megmozgatta elhűl az étel — húz a kezemnél fogva. — És a mama lehűlt már? — kérdezem kajánul. —- Ö-ó, a mama nem leve?! — érti félre Ajnácska. — Hallgatagon kanalazunk mindnyájan. Látom, hogy a szobában ideális rend uralkodik. — Ajnácska. tegyél föl tea- vizet! — fordul Szalija az ötéves lánykához. Na ez nekem szól. Ajnácska még nem éri föl sem a csapot, sem a tűzhelyet Belevágom a kanalat az üres tányérba, és indulok teát főzni. Aztán bekapcsolom a televíziót: a »Ballada a katonáról« című filmet vetítik. A féleségem, ahogy leszedi az asztalt szándékosan csörömpöl az Mar Bajdzsiev: TŰNBÉRSZÉP
