Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

Szerda, 1968, október 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP ü Beaosztffljis «Sie«! riete FALUN JÄRTAM a napok­ban, és ismerőseim figyelmez­tettek: náluk igen jó kenye­ret sütnek, igazi kisipari ke­mencében, ragadjam meg az alkalmat. Vettem is egy gyö­nyörű, barnapiros magyar ci­pót. Odahaza óriási volt a si­kerem.. Még a szomszédok is átjártak kenyeret enni, és nem fukarkodtak az elismerés­sel. »Hiába, ez a jó falusi ke­nyér és ez az igazi jó magyar búza, ebből lehet jóízűen fala­tozni-“. Hallgattam, nem szóltam. Nem mondtam el — egyébként korántsem dicsérő — vélemé­nyemet a városi sütőiparról, de a búzáról se. Mosolyomat azonban alig-alig tudtam lep­lezni. Éppen mostanában fog­lalkoztam ezzel a kérdéssel, így pontosan tudom, hogy a maga idejében kiváló szolgála­tokat tett, nagy nevet szerzett a Bánkút! búza, ma már leg­feljebb hírmondónak, itt-ott található földjeinken. Ahol magyar fajtát termesztenek, ott a közelmúltban nemesített fél- intenzív, nem követelőző, de hálás Fertődivel foglalkoznak. Ez sem több azonban, mint a vetésterület egynegyede. A fa­lu pedig, ahol a kenyeret vet­tem, híres tsz-szel büszkélke­dő, jó földű, belterjes vidék. Abban a határban külföldi bú­zát termesztenek. Engedjék meg tehát, hogy a szomszédok sok dicséretét most közvetítsem. Továbbadjam a Bezosztajának. Annak a kül­földi intenzív fajtának, ame­lyet ma már hazánk búzaföld­jeinek több mint a kétharma­dán termelünk. NEM IS OLYAN RÉGEN 1957-ben kezdődött Szinte ál­landósultak akkor kenyérga­bonagondjaink. Mivel a régi, magas vetésterületeket nem ál­líthattuk vissza, a hozamokat kellett növelnünk. A szélesebb vizsgálódás érdekében kísérle­tek kezdődtek külföldi búza­fajtákkal. A próbaképpen ve­tett cseh és német fajtákról hamar kiderült hogy tenyész­idejűk a mi viszonyainkhoz ké­pest túlságosan hosszú. Az olasz fajták sokat ígértek, de lisztjük minősége gyenge, gyö­kérzetük a keményebb teleket nem bírja. Évről évre több ki­válóságról tett azonban bi­zonyságot a szovjet Bezosztaja. Hozama magas, az intenzív kö­rülményeket különösen meg­hálálja. Lisztje kitűnő, szára erős, nem dől meg. Kalásza nem rozsdásodik, magja nem pereg, és hazánkban majd mindenütt termeszthető. Amikor 1960-ban a külföldi fajták köztermesztésbe kerül­tek. a Bezosztajának már elő­kelő, de még nem döntő sze­rep jutott. Két év múlva is csupán a külföldi maggal ve­tett területek felét foglalta el. De előnyei a nagyméretű ter­mesztésben mindinkább kibon­takoztak, úgyhogy az idén már az egyetlen nagy méretekben terjesztett külföldi fajta volt hazánkban, aránya pedig el­érte a 70 százalékot. A fennma­radó terület részén Fertődi termett. A búza terméshozama sok tényező függvénye. Igaz, hogy nálunk az utóbbi években so­kat javult a szakértelem, az érdekeltség, a vegyszerezés, a műtrágyázás. Ha azonban az idén minden kedvezőtlen kö­rülmények ellenére 14 és fél mázsa búzát termeltünk hol­danként, ezért okvetlenül di­cséret illeti a Bezosztaját is. És reméljük, erre a dicséretre a következő éveikben fokozódó 'mértékben szolgál még rá. Kí­sérletezünk más hazai és kül­földi fajtákkal is, de ezekben a hetekben a vetőgépek maglá­dáit a legtöbb helyen Bezosz- tajával töltik meg, hiszen a "fajta igazolt »teljesítőképessé­ge« 25—28 mázsa Holdanként! KENYÉRGABONAGONDUN­KAT tehát megoldottuk, és ebben nagy része volt annak, hogy 7—8 év alatt gyakorlati­lag teljesen felváltottuk a ter­mesztett fajtákat. Érdemes volna gondolkodni, nem kelle- ne-e hasonló bátor lépéseket tenni más területeken is. A magyar mezőgazdaságnak ugyanis nem csupán a kenyér­gabonagondot kell megoldania! F. B. Fejlesztik er kis községek üzleteit Vendéglőt kap Hetes és Mezőcsokonya (Tudósítónktól.) A kutasd fogyasztási szö­vetkezet igazgatósága az utób­bi években sokat tett a kör­zetéhez tartozó öt község üz­leteinek fejlesztéséért. A tag­ság jogosan kívánja, hogy a kereskedelem megfelelő szín­vonalú legyen a 6—700 lakosú kisközségekben is. Az utóbbi években Nagy­korpádon például 120 000 fo­rintért korszerűsítették a ve­gyesboltot. Kutason ugyan­ennyiért cukrászdát létesítet­tek. Augusztus óta búsboltja is van Kutasnak. Ezt a ta­náccsal közösen hozták létre, a tanács 80 000 forintot adott Üjonnan alakult vízvezeték-szerelő részlegünkbe SZAKMUNKÁST és SEGÉDMUNKÁST, valamint VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKÁST felveszünk. Építőipari Ktsz, Kaposmérő. (7667) az üzlet megnyitására. A Kis­bajom! vegyesboltra ugyan­csak ráfért már a korszerűsí­tés. Az erdők között meghú­zódó kis falu boltját 60 000 fo­rintos költséggel újították fel. A legnagyobb fejlesztés Sza­báson volt. Itt 350 000 forintba került az italbolt. Az asszo­nyok kívánságára cukrászda és fagvlaltozó megnyitását is tervezi a szövetkezet igazgató­sága, s ez utóbbihoz a szabási tagság és a termelőszövetke­zet 12 000 forint értékű cél­részjegy befizetését ígérte. A szövetkezet törődik a kül­területek lakóival is. Kutas­kozmán például — ahol tizen­öt család él 6 küométemyire Kutastól ■*— ráfizetéssel is vál­lalja a bolt üzemeltetését A hetesi és a mezőcsokonyai tsz-vezetők arra kérték a me­zőcsokonyai fogyasztási szö­vetkezetét hogy nyisson kis vendéglőt községükben. A ké­rés már részben teljesült is. Mezőcsokonyán a volt cuk­rászda helyiségét alakították át melegkonyhás üzletté. Már Hetesen is befejezték az épít­kezést, s hamarosan megkezd­heti munkáját az ötvenezer forintos átalakítással létreho­zott vendéglő. Azonnal felveszünk: kőműves, ács, vízvezeték-szerelő, központi fűtésszerelő, lakatos szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat Munkát télen is biztosítunk! Bérezés teljesítmény sze­rint1 Szállást, étkezést biztosítunk! Hazautazasa kóltség- bozzájárulást jogosultság szerint fizetünk. Felvétel eseten az utazási költséget térítjük! Fejér megyei Állami Építő­ipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre utca 13. (7639) Tanulószemmel a turnusos oktatásról A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat Szántó Imre utcai munkás­szállásán három harmadéves szak­munkástanulóval beszélgetek. Azok közé tartoznak, akiknek a tanév kez­dete nem a könyvet, a tanulást jelen­tette, honem az építkezést, a. munkát. Ezek a fiatalok turnusos képzésben részesülnek. Ez azt jelenti, hogy szep­tembertől január 3-ig egyfolytában gyakorlati munkát végeznek: január 3-tól áprilisig elméleti oktatásban vesznek részt, áprilisban ismét kimen­nek dolgozni. Júniusban vizsgáznak, ezután a nyári szabadság következik. Szeptemberben aztán kezdődik min­den elölről. A turnusos oktatást egyrészt azért vezették be, hogy a tanulók a gyakor­lati munkát jó időben végezhessék, másrészt, hogy a gyakorlatot ne za­varja meg minduntalan az elméleti oktatás, és fordítva. Korábban ugyanis a hét egyik részében az iskolában, a másikban az építkezéseken tartózkod­tak a fiatalok. — Bevált a turnusos képzés? — kér­deztem tőlük. Szinte egyszerre mondták az igent. — Jó, hogy nem kell gyalcorlati munka után fáradtan nekilátni a ta­nulásnak — így Kákatics János. — Van idő arra, hogy összemeleged­jek a brigádommal — folytatta Kin­cses Ábel. — A szabad szombat is jól jön — jegyezte meg Varga István. — Én is csak azt mondhatom, hogy nagyszerű ez így — szólalt meg a ta­nári szoba egyik zugában eddig csön­desen. üldögélő Hrankai Sándor. Ö már a tapasztaltak bölcs nyugal­mával beszélt, ő már befejezte a tanu­lást. Versenyen szerezte meg a szak­munkás-bizonyítványt. Azért eljár az alma materba, az intézetbe. Ezen az estén is látogatóba jött Csak azután szólalt meg, hogy Hargitai Bálint ta­nár úr megkérte, mondjon véleményt a turnusos oktatásról. Nehogy azt gon­doljam, elfogultság, részrehajlás, szub­jektivizmus nyilvánul meg a fiú sza­vaiból, a tanár úr bizonyítja is a tur­nusos képzés előnyeit. — Tavaly a turnusos osztályban egy jeggyel javult az átlag. Bukás nem volt... Tulajdonképpen amire kíváncsi vol­tam, azt megtudtam. Bár a fiúk en­gedélyt kaptak, hogy a kollégiumi té­vében megnézzék a Halló, fiúk, halló, lányok című műsort, nem nagyon siet­tek, noha már erősen közeledett az adás időpontja. Beszélgettünk hát kö­tetlenül. Szó esett az építkezésről, s a kislányról is, akitől Varga Pista leve­let kapott. Élveztem a közvetlen esz­mecserét. A fiúkból ugyanis nagyfokú önbizalom, életkedv áradt. Ügy vettem észre, hogy ezt elsősorban a szakma szeretete táplálja bennük. — Én a kórház környékén épülő OTP-lakásokon dolgozom. Nagyon sze­retek ott lenni. Jól haladunk. Határ­időre át akarjuk adni az épületet — mondja Kakatics János. — Mi a Szántó Imre utcában vako­lunk igyekszünk gyorsan és jól dol­gozni — jegyezte meg Kincses Ábel. — Megértjük egymást — tette hozzá. Aztán egyszer csak ki is mondták: látnak fantáziát az építőiparban. — A mai kőműves már különbözik a régitől. Az építőipar egyre inkább szerelőiparrá válik. Ami még hagyo­mányos munka, az a válaszfalépítés, a vakolás. Az épületek zöme előre gyár­tott elemekből készül. A ma kőműve­sének haladnia kell szakmájával, is­mernie kell minden csínját-bínját; még egy kicsit a tervezéshez is értenie kell. No meg a divatot is ajánlatos ismerni — állapították meg. Ügy érez­tem, büszkék a szakmájukra, úgy lát­ják, megtalálják számításukat is. Ab­<ban, hogy megkedvelték, meggyőződé­sem szerint, nagy része van a korszerű, turnusos képzésnek. E kedvező válto­zásra érdemes a fiataloknak felfigyel­ni. Szegedi Nándor Ki mit tud a Tanácsköztársaságról ? Somogybán rendezték meg az első megyei döntőt — Élen a kefeüzem Tizenketten utaznak az országos döntőre Lajos Gésa A legméltóbban emlékeztek a helyi ipari vállalatok és a kisipari szövetkezetek szocia­lista brigádjai az őszirózsás forradalomra, a KMP-re, a KIMSZ-re és a Tanácsköztár­saságra a közelgő ötvenedik évforduló alkalmából. Szelle­mi vetélkedőn adtak számot arról, hogyan ismerik a kor történetét, művészetet, irodal­mát, nagy történelmi alakjait és forradalmárait, mennyire otthonosak Somogy munkás- mozgalmi hagyományaiban. Az országban elsőként Ka­posváron rendezték meg a HVDSZ vetélkedőjének me­gyei döntőjét Ötvan brigád versenyzett az elődöntőkön, s közülük tizenhét várta izga­tottan hétfőn délután a ter­málfürdő emeleti halijában a verseny megkezdését.. Akik az asztaloknál ültek, többségé­ben a felszabadulás után szü­lettek, az utóbbi években vé­gezték ed a közép- vagy az iparitanuló-iskolát. S éppen ezért úgy fogalmaznék, hogy az unokák tisztelegnek a hős nagyapák dicső emlékműve előtt S hogy mennyi hittel, tisztelettel s milyen fölké­szültséggel, arról a vetélkedőn részt vevő veteránok: Száméi Dezső és Galina János meg- hatottan és a legnagyobb el­ismeréssel nyilatkoztak. Munkásfiúk és munkáslá­nyok, irodában dolgozó fiata­lok hetekig kutattak, kerestek, tanultak, hogy a legpontosabb válaszokat adhassák. Tömegé­vel olvasták a könyveket, a jubileummal foglalkozó újság­cikkeket, fölkeresték a levél- levéltárat, a múzeumot, a párt­Fekete Ibolya kiselőadást tart archívumot, a megyei könyv­tárat. Azt hiszem, a vetélke­dőn részt vevő ötvenegy fia­tal bármikor me| tudna tar­tani egy ünnepi megemléke­zést a jubileumokról. S ez az egyik nagy erénye a HVDSZ kezdeményezésének. Erről beszélt megnyitójában Szamosi István, a HVDSZ me­gyei kulturális bizottságának vezetője is. S aztán átadta a szót a tizenhét brigádnak- Bó­Konzultál a brigád. (Grábner Gyula felvételei) tíi János játékvezető jelére minden asztalnál felbontották a kilenc-kilenc kérdést tartal­mazó sárga borítékokat, s megkezdődött a vetélkedő. Mindenki izgatott volt: ki a ceruzáját rágta, a lányok egyik cigarettáról a máskra gyúj­tottak. Hazay Sándor és két társa a 13-as asztalhoz ült, hátha szerencséjük lesz. Órákon keresztül folyt a verseny. A nyoicalik kérdés után már eldőlt az első hely sorsa. A legnagyobb küzdelem a harmadik és a negyedik he­lyért folyt a vízmüvek és a híradástechnika brigádjai kö­zött. Nehéz dolga volt a zsű­rinek, amelynek elnöki tisztét Váradi Vilmos, a HVDSZ köz­pontjának munkatársa töltötte be. A brigádokat sokan elkí­sérték az üzemekből és a ktsz-ékből. De nemcsak ők szurkoltak értük, hanem a munkahelyeik is. A termál­fürdőből félóránként telefo­náltak haza — hogyan szere­pel a brigád. S a legszélesebb nyilvánosságot, az egész helyi ipar bevonását ez jelentette. A vetélkedő a Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat teljes győ­zelmével végződot. Az első he­lyen a Kiss Ilonából, Lukács Évából és Pintér Júliából álló Május 1. brigád, a másodikon pedig a Mátrai Ferencnéből, Orbán Évából és Esküdt Mik­lósból álló Kállai Éva brigád végzett. Kiváló teljesítmé­nyéért 750, illetve 600 forin­tos vásárlási utalványt kapott. A vízművek brigádja harma­dik, a Híradástechnikai Válla­laté negyedik lett, s 450, il­letve 300 forintos utalvánnyal jutalmazta a zsűri. A többi versenyző tárgyjutalmat ka­pott. A szövetkezetek közül a Kaposméröi Építőipari Ktsz szerepelt a legjobban, s ötödik lett. A HVDSZ Miskolcon meg­rendezendő országos vetélke­dőjén Somogyot tizenkét tagú csapat képviseli. Jó fölkészü­lést kívánunk nekik!

Next

/
Oldalképek
Tartalom