Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

SOMOGYI NÉPtAP 6 Vasárnap, 196S, október & Szép szóval... Nincs ember, aki ne kért volna Valakitől' valámlt. *És nincs ember, aki ne tett volna valamit, ha kérték. Ki keve­sebbet, ki többet. — Ugye, megteszed? — ... ha szépen meg­kérsz ... És szép szóval vaskaput le­het nyitni. — Azt mondják rólam, hogy cserfes meg nagyszájú asszony vagyok. Nem tagadom, ha úgy fordul, bizony odamondom a magamét. Aki megteszi a dol­gát, annak van jussa ahhoz is, hogy a maga igazában beszél­jen. Nem igaz? Hogy nekem mennyi bajom volt az előző brigádvezetőmmel, azt még el­mondani is hosszú volna. De nemcsak nekem, a többieknek i$. Örökké pattogott, parancsol­gatott — szóval nem úgy visel­kedett, mint kellett volna. Elő­ször szépen mondtam neki: La­jos, nem lesz ez így jó, meg lehet ezt másképpen is monda­ni, nem vagyunk mi sem cselé­dek, sem szolgáik, hogy így beszélj velünk. Aztán erre még neki állt följebb, hogy ő majd könyörög meg kér, még mit nem'. Aztán nekünk se kel­lett több. Nem szégyellem ma már elmondani, hogy ott bosz- szantottuk, ahol tudtuk. Sze­merkélni kezdett az eső, sür­getett a dolog? Hagytunk csa- pot-papot, futottunk haza. Na, persze magunknak is ártottunk vele. De hogy van ilyenkor? Kiadta az ukázt: »Ennek estig meg kell lenni!-« — csak azért sem csináltuk meg. Hát szóval így volt. Mert nagyon bántot­ta az embert... Jobb erről már nem is beszélni... Volt, elmúlt. Látja, már egészen át­nedvesedett a kendőm, megint esik és itt vagyunk. Ezt a kis gyűjtést, ha fene fenét eszik is, most már befejezzük. Mert hogy van most. Látja, ott ázik velünk együtt ez az új brigád­vezető is. Ez kijön, nem azzal kezdi: már megint pletykál- kodnak ahelyett, hogy dolgoz­nának, majd így lesz, meg úgy lesz maguknak; ez odajön, megkérdi: mi újság, Mariska néni, esznek-e a malacok, az­tán elmondja szépen, hogy ez­zel vagy azzal miért kellene igyekeznünk. Ha tudják, tói­nál ják meg '— ennyit mond. így volt ma is. Hát persze, hogy jó szívvel megteszi az ember. .. — ... mert nem kell sok, higgye el, igazán nem kell sok az embernek: Maga csak fél napot ült itt mellettem a trak­torán, de tapogatja a derekát. Én ezt csinálom tizenöt év óta nap nap után. Nem kell azt mondani, hogy bizony estére kelve örül az ember, ha leszáll­hat a gépről... Aztán olykor, ha odajön valaki vezető, azt mondja: na, barátom, rr.os.t fogjon az ekére menjen szán­tani — egykettőre kicsúszik az ember száján, hogy eszem ágá­ban sincs, ledolgoztam a nor­mám, vége , a napnak, elég volt. Mert volt ilyen. Azt mondják: amilyen az adjonis- ten, olyan a fogadjisten. Mert hiába, ilyen az ember. Ha szé­pen megkérik, az utolsó falat kenyerét is odaadja. Volt úgy már, hogy húsz órát ültem egy­folytában gépen. Mert a foag- ronómus nemcsak akkor kere­sett meg, ha valami sürgősen kellett. És akkor is úgy kezd­te: »Nem fáradt nagyon, Ja­ni? Bajban vagyunk, meg kel­lene nyújtani egy kicsit a na­pot . . . « Jön az mindig, akár­milyen eldugott részen dolgo­zom, és egy-két szava mindig van az emberhez azonkívül, hogy a hivatalos munkát meg­beszéljük .:. Még úgy nem tud­tam odamenni hozzá, hogy ne lett volna Ideje, vagy ha tu­dott, rögtön ne segített volna. Hát persze, ha ő kér valamire, én Is megteszem, amennyire tő­lem telik. Mert tényleg, ary- nydra kevés kell az embernek, és sokszor elgondolom — mert hiszen van időm itt a gépen gondolkodni eleget —, hogy ilyen kicsiségen mennyi min­den múlik... Ahány ember, annyi kis történet. Mert mindannyian kértünk és mindannyian tet­tünk kérésre valamit. És ezeken a kicsiségeken való­ban sok minden múlik. Hi­szen szép szóval vaskaput le­het nyitni.. . Vörös Márta Hol szorít — az út? Helyzetkép az országos úthálózat fejlesztési problémáiról Az ország vérkeringésének életfontosságú rendszeréről: az úthálózatról — ezen belül is elsősorban a városi utakról — volt szó azon a kétnapos am- kétom, amely kedden és szer­dán zajlott le Budapesten a Technika Házában, a Közle­kedéstudományi Egyesület rendezésében, s amelynek munkáját a helyzet reális fel­mérése és az anyagi helyze­tünkhöz igazodó célkitűzések jellemezték. Sok kiváló elmé­leti és gyakorlati szakember mondta el véleményét a két­napos országos tanácskozáson a jelenlegi helyzetről, a meg­oldandó feladatokról. Amihez 12 forgalmi sáv kellene Abban valamennyien egyet­értettek, hogy úthálózatunk fejlesztésében a súlypontot a városi utak korszerűsítése kell jelentse. A fő problémák ab­ból adódnak, hogy a személy- gépkocsik száma rohamosan növekszik, s a személyautók "útfelület-szükséglete" 20—30- szorosa a tömegközlekedési (tehát vonat vagy autóbusz) eszközök igényének. íme egy érdekes tudományos műszaki megállapítás: míg egy forgal­mi sávon egy óra alatt tömeg- közlekedési eszközökkel 16 ezer utas zavartalanul elszál­lítható, ugyanannyi ember személygépkocsival való szál-. lításhoz 12 forgalmi sávra lenne szükség! (Ehhez járu~ természetesen még a parkolt autók helyszükséglete). A városi úthálózat problé­mái (minit a megyei és városi tanácsok építési és közlekedési osztályvezetőinek részvételével tartott kétnapos vitából is ki­tűnt) rendkívül sokrétűen je­lentkeznek. Ezek közül a leg­fontosabbak: A forgalmi utak (csomópon­tok, hidak, közúti, vasúti ke­reszteződések) kapacitásának kimerülése; a burkolatok nem megfelelő teherbírása, korsze­rűtlensége; a parkolási nehéz­ségek, a raktárak és az üzle­tek kiszolgálása; egyes föld­utak, újonnan nyitandó útvo­nalak, s az új lakótelepek út­jainak burkolattal való ellátá­sa; a meglevő Utak fenntartá­sa; a forgalomirányítás, a forgalomtechnika korszerűsí­tése; a szervjz- és üzemanyag- töltő-hálózait kifejlesztése; az egyéni és a tömegközlekedés által közösen használt útvona­lakon a kölcsönös akadályoz­tatás (legalább részbeni) meg­szüntetése. galmi csomópontok. Ezeknek korszerűsítése Budapesten és vidéken egyaránt sok százmil­lió forint nagyságrendű átépí­tések sorozatát követeli meg már a következő egy-két év­ben. A reális helyzetfelméréshez tartozik az Is, hogy jelenleg városaink tanácsai kezelésben lévő belterületi úthálózatának csupán 44 százaléka van szi­lárd burkolattal ellátva. Ehhez hozzá kell számítanunk már ma másfél száz, gyors ütem­ben városiasodé településün­ket, amelyek a városi utakéval azonos nagyságrendű és ha­sonlóképpen teljesen indokolt igényt jelentenek. Baj van a városi úthálózat karbantartásával A tanácskozás részvevői nem hallgatták el, hogy vidéki vá­rosaink útjainak karbantartá­sa — bár javuló tendenciát mutat — nem megfelelő. A KPM tanácsi útfenntartó szer­vezetek létesítését szorgalmaz­ta, mivel az útfenntartás — ezt a tapasztalatok igazolták — ilyen szervezeti formában a legeredményesebb. Az idén ezeknek az útfenntartó szerve­zeteknek a fejlődése elakadt, sőt a meglevők egy részét is közüzemi vállalatokba olvaszt­ják be. Sok egyéb probléma is! szó­ba került a kétnapos ankétem, amelyen bejelentették azt is, hogy az UVATERV-nél jelen­leg 10 különböző nagyságú és problémájú városunk (Mis­kolc, Szeged, Győr, Kecskemét, Békéscsaoa. Hódmezővásár­hely, Cegléd, Zalaegerszeg, Csongrád, Balassagyarmat) belterületi úthálózatának fel­mérése folyik, megjelölve azo­kat a költségeket is, amelyek a városok úthálózata korsze­rűsítéséhez, a negyedik ötéves terv időszakában szükségesek lesznek. Rohamosan fejlődő igénye­in« miatt az utak korszerűsí­tésére milliárdos nagyságrend­ben kell már a legközelebbi években előirányozni az anya­gi eszközöket. Olyan feladat ez — állapították meg nagy hangsúllyal a kétnapos közle­kedési ankéton —, amelyet népgazdaságunknak feltétlenül vállalnia kell. Fokozódó kapacitáskimerülés A közlekedési szakemberek soíkéyes .felméréséből azt is megtudtuk, hogy a városi bur­kolt utak átlagos szélessége lényegesen a két mozgó nyom minimumát jelentő 7 méter alatt van: ezért megkezdődött, s fokozatosan tapasztalható a városi utak (elsősorban az or­szágos fűútvonalak városi sza­kaszai) kapacitásának kimerü­lése. S rögtön itt mutaktozik a gyos korszerűsítés legna­gyobb — anyagi jellegű — akadálya. Hiszen a kapacitás növelése az utak nagymérté­kű szélesítését teszi szüksékes- sé; ez viszont többnyire épü­letek (gyakran egész utcaso­rok) lebontásával, közművek áthelyezésével jár együtt Or­szágos úthálózatunk korszerű­sítésének központi problémája a városi utak forgalmi terhe­lésének enyhítése,, egyenlete­sebbé tétele. Ugyanakkor ezeknek az utaknak a szerény mértékű modernizálása is a külső útszakaszok korszerűsí­tési költségeinek többszörösét tehetik ki. A vizsgálatok szerint na­gyobb városaink összes for­galmának több mint fele belső városi forgalom, további je­lentős része a környékről (vagy távolabbról) a városba irányuló forgalom, és csak né­hány (esetleg 10—20 százalé­kos) az átmenő távolsági for­galom. Ismeretes, hogy, az út­hálózat legkorábban kimerülő részei, a zsúfoltságot, a közle­kedési dugókat legérzéke­nyebben jelző helyek: a for­Megjelent a Béke és Szocializmus szeptemberi száma Ezzel a számmal második évti­zedbe lép a Béke és Szocializmus, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata. A tizedik évforduló alkalmával a szerkesztőség az olvasókhoz for­dulva rámutat: A folyóirat — a célkitűzéseknek megfelelően — népszerűsíti a marxista-leninista pártoknak korunk fő problémái­val kapcsolatos állásfoglalását, megvilágítja a kommunista moz­galom stratégiai és taktikai kér­déseit, továbbá azokat a tapasz­talatokat, amelyeket a kommunis­ta és munkáspártok a háború és az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a szocializmus­ért, valamint a burzsoá ideológia különböző megnyilvánulásai ellen vívott harcban szereztek. A folyóirat szeptemberi száma közli a szocialista országok kom­munista és munkáspártjainak csehszlovákiai helyzettel kapcsola­tos tanácskozásairól szóló doku­mentumokat. Közli az ágcsemyői találkozótól kiadott közös közle­ményt, a pozsonyi találkozás nyi­latkozatát, a moszkvai szovjet— csehszlovák tárgyalásokról szóló közleményt, valamint a CSKP KB határozatát a moszkvai tárgyalá­sok eredményeiről. Jacques Ducíos: Az imperializ­mus éfc az imperialistaellenes erők című cikkében síkraszáll az impe­rialistaellenes erők hatalmának és egységének megszilárdításáért. A. Lerumo: Dél-Afrika harcol szabadságáért című cikkében meg­világítja annak a harcnak a sajá­tosságait, amelyet a dél-afrikai népek vívnak a kolonializtnus és a neokolonializmus ellen. A folyóirat kommentálja a ka­nadai parlamenti választásokat, az amerikai elnökválasztási kam­pányt, valamint a vietnami hábo­rú eseményeit. Emberek és lakások Az ember éleibe jelentős ré­szét a lakásában tölti. Ott nő fel, ott játszik, étkezik, alszik, tanul, pihen. Onnan megy munkába, oda jár vissza. A rá­dió, a televízió gyors hódítása még inkább lakásához köti. De az időjárás viszontagságai elől is a lakásba húzódák. Ha pedig megöregszik, alig hagyja el. Ezért aki tud házat épít ma­gának, vagy a társadalom, az állam segítségével jut megfe­lelő hajlókhoz. Hazánk terüle­tén megközelítően kétmillió ház, illetve lakás van. Ezek­nek majdnem a fele, mintegy 800 0jj0 van állami tulajdon­ban. Az állami lakást bérlök mél­tányos, sokszor szinte névleges bért fizetnek lakásaikért. Sok család egy életen át él ugyan­abba az egyikét szobában. Igyekeznek azt a saját ízlésük­nek, szükségleteiknek megfele­lően berendezni, díszítik, csi­nosítják, rendben tartják Vi­gyáznak rá, igazi otthonná va­rázsolják. Azt lehet mondáin, hogy a lakás is idomul a gazdájához. Míg új, addig rideg, mondhat­ni barátságtalan. Fokozatosan »■fölenged azonban, ha gondos lakói akadnak. Virágok tele­pednek meg az ablakaiban, az erkélyen, képek, polcok bont­ják közvetlenebbé nagy sík felületeit, szőnyegek lágyítják a parkett vagy műanyagpadló ridegségét. Lakhatóvá, ottho­nossá válik így a lakás, embe­ri fészekké. Gazdái nem érzi, hogy állami vagy saját lakás­ban élnek-e, magukénak tart­ják, vigyáznak rá. Az ilyen lakásokban meg­hitt viszony- alakul ki a csa­lád és a lakás között. A lakás szolgálja lakói kényelmét, biz­tosítja nyugalmukat, az ő gaz­dái pedig óvják, gondozzák ezért cserébe. Teszik ezt éppen úgy, mint­ha lakásukat maguk gürcölték, téglaként hordtak volna ösz- jisze. Aminthogy becsüli a sa Sj&t házárt, az, aki építette. Persze, nem mindenki gon­dolkodik így. Sok állami la­kásban lakó úgy van az "aján­dékba- kapott lakással, mint a talált pénzzel: könnyen jött, könnyen megy. Áz a tény, hogy a lakás tulajdonjoga nem az övéké, sajátos állapotot idéz elő náluk. Valami ingerült nemtörődömséget: »mát kímél­jem, úgysem az enyém, ha tönkremegy, majd rendbehoz­za a házkezelőség. Ha pedig összedől, kapok újat«. Természetesen az ilyen szü­lőfertői a gyerekek sem tanulják a lépcsőház, a falak, a vi- óvását. »Benne van a a felelőtlen rongá- csak "ne lássa meg senki«. Persze, ha látja, akkor sem történik nagyobb baj. A jobb szándékú szom­szédok ritkán húznak ujjat a szabadszájú, agresszív csalá­dokkal, akik minden a miénk jelszóval csak kérnek, követel­nek az államtól. Mondván: azért van a demokrácia, hogy gondoskodjon rólunk.-. Az ilyenek a levert falra a vilá­gért sem csapnának egy gipsz­flekket, a kilazult szögre sem ütnek rá a kalapáccsal. Elképzelhetetlenül sok mil­lióba kerül az államnak az idő előtt tönkretett lakások kar­bantartása. Ennek jó része megspórolható, új lakások épí­tésére lenne felhasználható, ha sok ember, család magáénak érezné az ajándékba kapott la­kást. Emberi módon laknák és nem rongálná, s főleg nem tűr­né gyerekeitől a sokszor szán­dékos pusztítást. Önkéntelenül is felvetődik az emberben a gondolat, vajon megérdemlik-e az ilyen lakók az ingyen lakást és elég-e a minimális, szinte jelképes bér­fizetés a lakásért? Nem vol­na-e célszerűbb a terhek egy részét megosztani velük? Hi­szen az élet lépten-nyomom igazolja — sok ember még nem jutott el arra az erkölcsi, kulturális színvonalra, hogy a népű tulajdont is a magáénak tekintse. Sokan még mindig ott tartanak, hogy csak azt vall­ják magukénak, és csak arra vigyáznak, ami az ő személyes tulajdonuk. Pedig az állam nem is hálát vár lakosaitól a gondoskodásért, csupán szerény gondozását, megbecsülését an­nak, amit kaptak tőle. Nem megnyugtató azonban a példás lakó türelme sem. Ami­kor tehetnének valamit házuk­ban a közvélemény változtatá­sáért, akkor megelégszenek az­zal a védekezéssel: »én rendes lakó vagyok-. Kényelmetlen nekik rossz viszonyba kerülni azokkal, akikkel buta nemtö­rődömségből, felelőtlenségből »elszaladt a ló-. Pedig a gyep­lő nemcsak a törvény, hanem minden jó szándékú állampol­gár kezében ott lehet. Azonnal felveszünk: kőműves, ács, vízvezeték-szerelő, központi fűtésszerelő, lakatos szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat Munkát télen is biztosítunk! Bérezés teljesítmény sze­rint! Szállást, étkezést biztosítunk! Hazautazási kiötség- hozzájárulást jogosultság szerint fizetünk^ Felvétel esetéh­ez utazási költséget térítjük! Fejér megyei Állami Építő­ipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre utca 13, (7639) j Új gépek a Patyolatnál Üj gépek beállításával meggyorsult a munka a Patyolat Vállalatnál. Nagyobb mennyiséget tudnak elvégezni jobb minőségben, A vállalat •ebben az évben 3 100 000 forintot ruház be: kü­lönböző gépeket vásárol, új kazánházat építtet, mely a jövő évben már üzemel. Ez fogja a kör­nyék üzemeit is ellátni gőzzel. A kazán terme­lése óránként 6000 tonna gőz. Balra: Kurncz József né as új automata egyes gőzbábuval női ruhákból és kosztümök­ből egy műszak alatt 120 darabot tud simára vasalni Balra lent: Egyelőre csak próbaüzemben dolgozik a nadrág-vasaló, később jelentősen gyorsítja majd a munkát Lent: A mosodai fehérneműk jelölése az NDK-gyártmányú géppel gyorsabban megy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom