Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-04 / 233. szám
Péntek, 1968, október 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP KÖZÖS UTUNKON A z útavatással kerültek közvetlen kapcsolatba Losonczi Pál akkori földművelésügyi miniszterrel a zimányiak. A múlt. hetekben meghívták, látogasson el ismét hozzájuk, győződjék meg róla, meddig jutottak hét-nyolc év alatt. S most, szerdán délután a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke először azt tudakolja, jár-e rendesen azóta az autóbusz is a faluba. fejlesztéséért. Ez gazdag vidék. Az itt élő tapasztalt gazdák mindig jól értették a szakmájukat, ismerték és szerették mesterségüket. Annak idején ők is föltették a kérdést: kinek találták ki a szövetkezetei? A szegényparasztnak? Vagy azoknak, akik nem képesek megállni a maguk lábán? A szegény parasztok kezdték, a kezdeményezőket megillető történelmi érdem az övék. Az átszervezés nagy jeA képen: Losonczi Pál, Bizderi Károly, Szirmai Jenő és Németh Ferenc. (Keszthelyi György felvétele.) — Az jár — feleli Bizderi Károly tsz-elnök ■— hanem a teherautók! Nem akarnak lemenni róla. Hiába kértük, az AKÖV emberei azt mondták, nem küldik, nem engedik be a dű- lőútra, a répaföldre a kocsikat. — Az a baj, hogy az AKÖV-nél még nem érzékelik kellően közvetlenül annak a szükségességét, hogy a cukorrépa idejében bekerüljön a gyárba. A szövetkezetben ezt halaszthatatlanul fontosnak tartják, mert amíg nincs átadás, addig nincs pénz, addig a gyár nem fizet — mondja a vendég. Érti, átérzi a gondot: esős ősz, sáros dűlő, s itt a nagy betakarítás ... A témánál vagyunk: a toponár—őrei—zi- mány úton együtt haladnak e falvak lakói — egyesültek szövetkezeteik. Vezetőik megtalálták helyüket, mindannyian jó egyetértésben dolgoznak. Ennek igen nagy jelentőséget tulajdonítanak, hiszen azt tapasztalják, hogy az egységes, összefogó, jól együttműködő vezetés a tagságra támaszkodva sorra-rendre megoldja mindazt a feladatot, amit a közösség reábízott. Ez a megbízatás az idei évre úgy szól, hogy szervezett munkával, gondos gazdálkodással teremtsék meg az ötvenforintos részesedést. Ennyit osztott Zimány immár évek óta, s a megnagyobbodott szövetkezetben is ennek a szintnek az elérése a cél. Most már úgy mutatkozik, hogy nem is lesz kevesebb. — Ez is azt bizonyítja, hogy amit az emberek megérteitek, elfogadnak és akarnak, azt szívesen meg is csinálják — állapítja meg Losonczi elvtárs. — Bárki végigmehet az országon, mindenütt gondosan művelt földeket lát. Ilyen munkát nem lehetne várni olyan emberektől, akik nem akarnának önként, maguktól, jószándékúan, lelkiismeretűk parancsa szerint dolgozni. Együtt a parasztsággal, a meggyőzés és meggyőződés erejével, a kölcsönös bizalom jegyében dolgozni — egyetemes érvényű tanulságai ezek a párt általános politikájárnak, parasztpolitikájának Nem volt ez mindig így a gyakorlatban. Helyénvaló az emlékeztető visszapillantás és egybevetés, a megtett út fölmérése. — Jóleső érzés látni, hogy a parasztemberek mindjobban megtalálják helyüket, boldogulásukat a szövetkezetben. Azt bizonyítja ez, hogy nem valakinek másnak, hanem elsősorban éppen a parasztságnak volt szüksége az átszervezésre. Akkor is így van ez, ha annak idején nem látták ilyen tisztán. Ha a mai tapasztalatok és ismeretek birtokában kezdené a parasztság a közös munkát, akkor biztosan rövidebb idő alatt még nagyobb eredményeket mutatna fel. 1958 decemberében pártunk Központi Bizottságában három napig vitattuk, hogy meg lehet-e oldani a kettős feladatot. Ezt ugyanis eddig a világon még sehol sem tudták megvalósítani. Ha egyszer-egyszer nekilendült nálunk a szervezés, akkor a termés kevesebb lett, visszaesett, mert hiányoztak az átszervezésnek meg a termelés vele egyidejű emelésének politikai és gazdasági feltételei — mondja Losonczi Pál elvtárs, a magyar szövetkezeti mozgalom egyik úttörője, majd hozzáfűzi : — Ma annak vagyunk tanúi, hogy kezd kamatozni mindaz az erőfeszítés, amit az átszervezés óta a parasztság az egész társadalom segítségével tett a szocialista mezőgazdaság lentőségű társadalmi eredménye abban van, hogy a gazdálkodáshoz értő parasztság jobban ki tudta használni a szövetkezetekben rejlő előnyöket, és munkájával bizonyította be: ösz- szefogással lehet és tud többet termelni. Nem ment ez könnyen. Talán éppen ezért olyan kedvesek számunkra az elért eredmények. Ennek a kialakult jó egyetértésnek és a megalapozott, biztos jövő tudatos építésének ügye mellett tett hitet ez a találkozó itt a toponár—zimányi Egyesült Erő Termelőszövetkezetben. Elfogadta a szíves meghívást pártunk Központi Bizottságának három tagja, a megye, a járás néhány vezetője, több ország- gyűlési képviselőnkkel együtt. Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke, Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke, Kocsis László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Varga Károly, a Népfront megyei titkára, dr. Guba Sándor, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója, dr. Szerényt János, a járási pártbizottság titkára és Csekk József, a járási tanács vb-elnöke. Böhm elvtárs és Szerényi elvtárs meleg hangú köszöntője a közös munka, az együttes erőfeszítések célját, értelmét, eredményét méltatta. S a szövetkezeti gazdák, akik vendégül látták az államfőt, fehér asztal mellett beszélgettek a késő esti órákig látogatóikkal életükről, munkájukról. Beszélgetésbe oldódik az eszmecsere, s ebben Zalavá- ri Gyula, Hideg László, Dobai Ferenc, Bank Dénes és mások egymásnak adják a szót Az államfővel beszélgetve megjegyzik: — Bizony az a régi rendszerben egyszerűen elképzelhetetlen lett volna, hogy az ország vezetője szóba álljon a magunkfajta emberrel — mondja egyikük, majd társa hozzáteszi: — Horthy szokott ezen a vidéken vadászni; nem mert a nép közé menni és hozzá sem engedtek oda senkit; éjszakára a vasúti hálókocsiját kitolatták a nyílt pályára, és a csendőrség egész alakulatait vezényelték oda, hogy zárják le széles körben az egész környéket Az asztal egyik végén most erről beszélget parasztemberékkel a parasztemberből lett államférfi, aztán meg Luki Lajos földijével, Németh elvtárssal eleveníti föl a taszári cselédvilág keserű, el nem feledhető emlékeit — A múlt héten Dunakeszin jártam, a járműjavítóban — mondja Losonczi elvtárs. — Ott is találkoztam egy ismerőssel: Glávics Miskának hívják. Együtt arattunk kepéstarlón Feripusztán, ő volt a kévekötözőm. Nyolc évvel ezelőtt elment Heresznyéről a dunakeszi üzembe. Ügy vettem ki szavaiból, hogy érzi, otthon is jól megélhetne a szövetkezetben. Mint ahogy megtalálták számításukat és mindjobban élnek mindazok a parasztemberek, akik derakas munkájukkal megalapozták sorsukat a közösben. — Köszönetét mondok a meghívásért, köszönöm, nagyon köszönöm a szíves vendéglátást. Higgyék el, nekem esik a legjobban, hogy találkozhattam magukkal, s hosszasan beszélgethettem azokkal a somogyiakkal, akik közül való vagyok és akiktől soha nem akarok elszakadni. Tudom, hogy megtisztelő meghívásuk nemcsak személyemnek, hanem annak a politikának szól, amelyet én is képviselek — mondotta búcsúzóul Loaonffid Bál elvtára, . _____ •. 4, • • Öreg- tÖB*vény, megfiatalodó vasút A gyermeknek: vígan pöfögő mozdony, az utasnak cammogó vagy gyorsan suhanó szerelvény, a gazdasági szakembernek teherrel rakott kocsik sora — vasút. A gazdaság érrendszere, mondják, s így igaz. A most százesztendős, s 1868-ban, az I. törvénycikkel, s ugyanabban az esztendőben törvénycikkek további sorával létrehozott államvasutak fontosságáról és fejlődéséről csaknem mindent elmond néhány számsor. 1868- ban 2631 kilométer volt, ma több mint 15 000 km a vasútvonalak hossza. Az érrendszeren 1887-ben 13 400 000 utast, s 16 millió tonna árut szállítottak. ötven esztendő múlva, 1937-ben 74,7 millió utast s 25,7 millió tonna árut szállított a vasút, harminc év elteltével pedig, 1967-ben 562,4 millió utast és 117,6 millió tonna árut. Expressz sebességgel Legyünk stílusosak: a vasút expressz sebességgel fejlődött, s ma aligha hasonlítható nem a száz, nem is a harminc, hanem a tizennyolc évvel ezelőttihez. 1950-ben még »csak« 41,7 millió tonna áru, s 256,8 millió utas volt a teljesítménye. Elég összevetni ezt az 1967-es adatokkal, s aligha kell tovább indokolni az expresszsebességet. Szerepéről, fontosságáról pedig mindent elmond, hogy a közúti szállítás erőteljes fejlődése ellenére is 1967-ben a teherfuvarozásból 74,6, a személyszállításból pedig 73,4 százalékkal részesedett a vasút, a tonna-, illetve az utas- kilométerek alapján. Vasút, vasút, vasút. Pontorohamos emelkedése igazolja, hanem — többek között — az is, hogy a tehervonatok átlagos bruttó súlya 151 tonnával növekedett — az 1960. évi 843 tonnáról 994 tonnára —, s átlagos utazási sebességük is nagyobb lett Több utast és árut juttat el gyorsabban rendeltetési helyére napjaink vasútja tehát, s még inkább így lesz ez az elkövetkezendő években, amikor teljes egészében átveszi a szolgálatot a villamos- és Diesel-vontatás. Az eszközök fejlődése -törvényszerűen magával hozta a vasútnál dolgozó több mint 132 000 ember »lépésváltását«. Az automatikai figyelő, a fűtőházak forró poklából a Diesel-szerelőcsarnokokba átkerült, a gőzmozdonyokról a villamosmozdonyok vezetőállásába föllépő vasutas, a pályaépítő gépeket kezelő munkás aligha hasonlítható a fékezőfülkében didergő, a pályán krampácsoló, a kazánnál verejtékező vasutashoz. A végső pecsét A gazdaságirányítási rendszer a vasútnál is növeli a gazdaságosabb és gyorsabb szállításban való érdekeltséget, s kétségtelen, az elért eredmények ellenére is van javítanivaló. A személyszállításnál a zsúfoltság megszüntetése, a kényelem biztosítása, a piszkos és elhanyagolt állomások és várótermek elfogadhatóvá tétele, általában a kulturált utazási lehetőségek és körülmények megteremtése. A vasúti teherkocsik átlagos fordulója még mindig sok, 3,54 nap; csökkenteni lehet az üresen futó kocsik arányát — 1967-ben 32,4 százalék volt—, ésszerűbben csoportosítani a vontatási eszközöket, tökéletesíteni a személyszállítást A -vasút, a maga s az egész ország érdekeiből kiindulva eddig is sokat tett a forgalom jobb lebonyolításáért. Az irányvonatok, a rakodás növekvő gépesítése, a rendező pályaudvari munka automatizálása, a személyszállításban a gyorsított vonatok rendszerének bevezetése, hogy ismét csak kiragadott példákat említsünk, jól igazolják ezt. Ide sorolhatunk mást is, a nem gazdaságos — rövid távú — szállítások közútra való átterelését, a hazánkon átmenő, ún. tranzitszállítások emelkedését — az export- és importforgalomban való nagyobb részesedést. Napjainkban, az őszi csúcs- forgalom lebonyolításával ismét vizsgázik a matuzsálemi korú, százesztendős, mégis egyre fiatalabb vasút. S hogy ez a fiataladás eredménnyel járt, arra rövidesen az országgyűlés üiti rá a végső pecsétet. A törvényhozó honatyák száz esztendeje foglalkoztak utoljára átfogóan a vasúti közlekedéssel. Amit elmondtunk cikkünkben, bizonyíthatja: az új vasüttörvény- nyel van mit átadni a múltnak, s lesz mit megfogalmazni a — jövendőnek. Mészáros Ottó sabban: gépészek, forgalmisták, távirászok, szerelők, pályafelvigyázók, jegyvizsgálók ... több mint százharminckétezer emberből álló serég, amely vontatógépek, személy- és teherkocsik sokezres légiója fölött dirigál. Okos nyugalommal, s mégis, nagy gyorsasággal. Ésszerű szervezettséggel s nagy óvatossággal, de a szállítási határidők pontos megtartásával, a kocsifor- dulók gyorsításával, az üresen megtett kilométerek csökkentésével. Közhelynek számít, de minit általában a közhelyek, ez is igazság: a vasút nélkül megbénulna az élet. A buda- pest—miskolci vonal villamosítása, az automatikus térközbiztosító berendezések — a többi között Budapest—Hatvan, Budapest—Tatabánya között —, a tehervonatok lefékezésének bevezetése, a korszerű, nagy raksúlyú teherkocsik forgalomba állítása, a 4 tengelyes, 8 ajtós személykocsik tömege, a hegesztett pályatestek, az előfeszített vasbeton aljak, a vasúti távközlés modernizálása egyértelműen bizonyít a rohamos fejlődés mellett Trónörökös: a Diesel A növekvő szállítási igények, a személy- és árutovábbítás gyorsítása nyugdíjba kényszeríti a vasút évszázados jelképét, a gőzmozdonyt, s ezzel alapvető szerkezeti változásokat hoz. 1960-ban az ösz- szes vontatásból még 88,4 százalékkal részesedtek a gőzmozdonyok, ez év elején ez az arány 49,9 százalékra csökkent ám ugyanakkor a villanyvontatás az 1960. évi 7,7 százalékról 19,7 százalékra, a Diesel-vontatás 3,9 százalékról 30,4 százalékra emelkedett. Összehasonlíthatatlanul korszerűbb vasút ez, mint a nyolc évvel ezelőtti, a távolabbi esztendőkről nem is szólva. A korszerűsítés értelmét, célját nemcsak a továbbított áruk és a szállított utasok mennyiségének, számának Kerüljön az alapszabályba az asszonyok akarata is LT orábban a fogyasztási ^ és értékesítő szövetkezetek az egész országban egy mintaalapszabály szerint működtek. Ma lehetőségeiket és körülményeiket is figyelembe vehetik az alapszabály készítésekor. A fogyasztási szövetkezetek a falusi asszonyok véleményére is kíváncsiak, hisz a szövetkezeti tagságnak 40, a do’gozóknak pedig 50 százaléka nő. Velük mindennap találkozunk a szövetkezeti boltokban, a felvásárlási helyeken, és ők veszik igénybe leggyakrabban a szolgáltatásokat is. Érdemes hát odafigyelni szavukra, véleményükre az alapszabály készítésekor. A járási nőtanács-értekez- leteken sok asszony elmondta észrevételét. Örömmel állapították meg, hogy a kis községekben és a pusztákon is szaporodnak a korszerű üzletek, és gazdag a választék. Ennek ellenére még sok a javítanivaló. A kis községekben is igénylik például a mirelitárukat. Kérik, hogy árusítsanak a boltok zöldséget, gyümölcsöt és tejet is. Sok községben van már presszó és cukrászda, örömmel látnának másutt is ilyen kulturált szórakozó helyet, javasolták a kereskedőknek, hogy végezzenek piackutatást A Balaton-parti járások képviselői pedig a magas árakat tették szóvá. A falusi kisállattenyésztés, a zöldség-, gyümölcstermelés az asszonyok kezében van. A járási ülések részvevői javasolták, foglalkozzon a szövetkezeti alapszabály a különféle termelési és tenyésztési akciókkal, valamint a szakcsoportokkal. A nyűltenyész- tők lucernaföldet, a libatenyésztők legelőt kértek. Szeretnék, ha folyamatosan ellátná őket termelési eszközökkel, az értékesítés pedig biztonságosabb volna. Örömmel vennék a falusi nők, ha a fogyasztási szövetkezetek, tsz-ek és ktsz-ek téli elfoglaltságot, munkát teremtenének nekik. A szolgáltatásokkal, a kölcsönzések megszervezésével sok szövetkezet szerzett elismerést a nőtagok körében. A tanácskozásokon jelenlevők ennek a bővítését is kérték. Javasolták továbbá, hogy szervezzenek sütó-főző tan- folva mókát. T öbb helyen is elhang- -*■ zott az a megállapítás, hogy kevés a nő a szövetkezeti vezetőségekben. Másutt olyan kívánság került szóba, hogy a szövetkezetek az eddiginél jobban támogassák a művészeti csoportokat és szervezzenek ismeretterjesztő előadásokat. Minden járásban kérték a szövetkezetek nőtagjai, hogy a fogyasztási szövetkezetek növeljék a közgyűlési alapot, ebből áldozzanak a kulturális szolgáltatásra és a termelésfejlesztésre. A községi nőtanácsok javaslataikat eljuttatták a fogyasztási szövetkezetek alapszabályt szerkesztő bizottságaihoz. Dévai Zoltán FELVESZÜNK SZAKKÉPZETT autogénhegesztőket, VALAMINT segédmunkásokat KÖGÁZ Kaposvári Kirendeltsége, Latinka Sándor u. I. (7640)
