Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-22 / 248. szám

Kedd, 1968. október 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kockása tos, de hasz AVAGY KIVEL ÉRDEMES SZÁLLÍTTATNI? írtunk már arról korábban, hogy a 13. sz. AKÖV nehezen tud munkát szerezni. Ügy lát­szik azonban, hogy megválto­zott a helyzet. Döntő része van ebben annak az újfajta szállítási módnak, amelyet el­sősorban a Balaton-parton ho­nosított meg az AKÖV. Ennek az a lényege, hogy a vállalat a fuvaroztatóktól — állami vál­lalatoktól és magánosoktól egyaránt — átvette a szállítás- sa.l járó összes feladatot, továb­bá, hogy piackutatásra is fel­ajánlkozott. Olcsóbb és gyorsabb a szállítás A Balatonmáriai Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet műkőüzemében ennek eredményeként lényegesen ol­csóbb és gyorsabb lett a szállí­tás. Az egyik áru költsége pél­dául a korábbi 140 helyett 105, a másiké 34,50 forint helyett 12,40 forintra csökkeni Az AKÖV beszerzi egy Veszprém megyei bányából a követ, ház­hoz szállítja, és elviszi az új termékek egy részét is. Ezzel nemcsak a drága vasúti áru­mozgatástól menti meg a szö­vetkezetei, hanem a vele járó sokféle adminisztrációtól és kirakási gondtól is. Elmond­ják, hogy a szállítási előadó­nak minden vagon érkezése sú­lyos terhet rakott a vállára. Gyakran az üzem dolgozóinak nagymérvű túlóráztatásával tudtak csak megmenekülni a kocsiállástól és az azzal járó büntetésektől. Az újszerű szállításnak nem­csak a fuvaroztató üzem, ha­nem az állam és az AKÖV valamint a lakosság is hasz­nát látja. Bizonyítja ezt a ba- laitonfenyvesi vasútállomás fő­nöke is. Kijelentette, az állo­más nincs zsúfolva, az őszi forgalom lebonyolítása nem okoz gondot a vasutasoknak. Az AKÖV gyorsan elviszi az árut. Egy jóslat bukása íme, egy másik nyilatkozat: Novák Antal balatonmáriai la­kes szállító járművet rendelt ottjártunkkor. Nem kételkedett benne, hogy másnap reggel ott lesz házánál a teherautó. Ki­jelentette, hogy gyakran szál­líttat az AKÖV-vel, és eddig még nem csalódott. Mint meg­tudtam, az Autóközlekedési Vállalat annyira megnyerte már a lakosság bizalmát, hogy a környékbeli fuvarosoknak el kell adniuk a lovakat, noha ko­rábban azt jósolgatták a kör­nyéken, hogy az AKÖV meg fog bukni. Teljesen érthető a szállíttatok szimpátiája az AKÖV iránt, hiszen ugyanazt elvégzi, amit a magánfuvaros. Megvásárolja, elviszi a szenet, cementet, téglát, stb. Mindezt garanciával és olcsón. Számlá­val igazolható, hogy hetven kilométeres távolságból hu­szonöt forintért házhoz szállí­tott bútort. A magánfuvaros ugyanezt két kilométerre negyven forintért akarta elvin­ni. — Nagyon kockázatos ez a fajta szállítás — jegyezte meg Hegyi Jenő, a 13. sz. AKÖV áruforgalmi osztályának ve­zetője, aki élharcosa az új mó­dú szállításnak és aki igen jó kapcsolatban van a szállítta- tókkal Varga Lajos alsópáho- ki tsz-elnöktől Soós Mártonig, az Aszfaltútépítő Vállalat ki- rendeltségvezetőjéig. Ez az út szerinte baráti kapcsolatok, be­csület nélkül nem járható. Ezért arra törekszenek, hogy a teljes bizalom talaján állva, kölcsönösen segítsék egymást. Körútamon, amely a Vesz­prém megyei bányákig elveze­tett, azt is tapasztaltam, hogy az eredményes munka egyik fontos előfeltétele az, hogy »lent«, a végrehajtásban na­gyon szorgalmas, törekvő em­berek ügyködjenek. Szükséges, hogy necsak megértsék a köz­pont koncepcióját, hanem az esetleges nehézségeket is át­hidalják a helyszínen. Olya­nok, mint Tóth Zoltán kiren­deltségvezető, Gelencsér Lajos aszlopvezető. Csakis ilyen em­berek képesek megfordítani a szelet és jóra változtatni a a korábbi rossz hírnevet. Tovább ezen as úton! Megéri az erőfeszítés. Azt hi­szem, ők is örömmel könyve­lik el az olyan nyilatkozatot, mint amit Soós Márton tett: — Néhány évvel ezelőtt — mondotta — a 13. számú AKÖV igen sok borsot tört az Asz­faltútépítő Vállalat vezetőinek, s személy szerint az én orrom alá. El is határoztam — je­gyezte meg —, hogy nem tár­gyalok velük. Az azóta eltelt egy év alatt azonban igen nagy változó* történt, megnyerték bizalmamat. A Veszprém me­gyei AKÖV ajánlata helyett a somogyiakét fogadtam el. Ne higgye, hogy lokálpatriotiz­mus ennek az oka, hiszen nem vagyok somogyi. Elhatározá­somban kizárólag az vezetett, hogy a tizenhármasok ajánlata jobb volt Ezek után csak azt ajánlhat­juk az AKÖV-nek, hogy ezen az úton haladjon tovább, kü­szöbölje ki a kisebb-nagyobb zökkenőket finomítsa az új­fajta szállítási módszereit. Hogy kockázatos? Igaz, de ne feledjük — kockázatvállalás nélkül nehezen lehet boldogul­ni, különösen ma, amikor a piacon kiéleződött a verseny. Szegedi Nándor A cukorgyár a répafeldolgozási üzem tartamára férfi dolgozókat feltesz Havi kereset! lehetőség: Férfi dolgozók részére — munkahelytől függően 2000 Ft-tói — 3000 Ft-ig. Vidéki férfi dolgozóknak a gyár szállást és napi há­romszori étkezést —■ térítés ellenében — biztosit. Utazási költséget térítünk. (7612) AZ ÚJ KAPOSVÁRI TÖLTŐÁLLOMÁSRÓL Szűk bejárat, kihasználatlan kutak Esőben bokáig vízben — Valóban tűzveszélyes a műanyag tető? Nemcsak a járműtulajdono­sok, hanem a gépkocsival rendszeresen vidékre járók is nagyon várták az új kaposvári töltőállomás elkészültét. A Május 1„ illetve a Berzsenyi utcában levő korszerűtlen ku­tak nehezítették a forgalmat, ezzel balesetveszélyt is elő­idéztek, ezenkívül a várakozás, gyakran pedig az üzemanyag- hiánv okozott rengeteg bosszú­ságot. A nyáron végre átadták a Szokola-berekbsn levő, való­ban korszerű állomást, s ezt mind a kútkezelők, mind a járművezetők örömmel fogad­ták. A kútkezelők különösen annak örültek, hogy jobb kö­rülmények között dolgozhat­nak. nem kell hallgatni ügy­feleik bosszús megjegyzéseit. Hasonlóan vélekedtek az üzemanyagot vételezők is. hi­szen az elektriíikált állomáson hat kútnál szolgálható ki a benzin, szuperbenzin és gáz­olaj. Ám azóta némileg válto­zott a véleményük. A töltőál­lomáshoz vezető utat túl kes- kenyre méretezték, s ha egy nagyobb teherautó áll a kút­m '.'v ■" ■ 9 * 11 liH A kép is mutatja: szőkék a kutakhoz vivő utak. nál, már nem lehet mellette elhajtani. Ez gyakran azt idé­zi elő, hogy egy-két kút ki­használatlanul, üresen áll, a többinél viszont hosszú sorban várakoznak, a feltankolt ko­csik pedig nem tudnak elmen­ni. Esőben különösen nem men­nek szívesen ehhez a kúthoz a járművezetők: a víz nem fo­lyik le, hanem a kutak előtt gyűlik össze, s emiatt a keze­lők meg a kocsiból kilépő so­főrök is kénytelenek bokáig érő vízben gázolni. Nagyon ve­szélyes lesz ez a téli időszak­ban, ha az így felgyülemlő csapadék megfagy! Éppen ezért még a tél előtt meg kel­lene oldani ezt a gondot, hogy a kútkezelők ne a víz söprö- getésével legyenek kénytele­nek foglalkozni. Naponta ezer jármű is meg­fordul itt. Október 1-től 15-ig például 204 000 liter benzint, 91 000 liter gázolajat és 30 369 liter szuperbenzint szolgáltak ki — tájékoztatott Nagy Péter vezető. — De ez a nagy forgalom méginkább megköveteli, hogy az ÁFOR jobban gondoskod­jon a kútkezelőkről, és lássa el legalább az egyik kutat mű­anyag tetővel, hogy ne kelljen agyonázmiuk, ha esik az eső. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a műanyag tűzveszélyes, s ezért tilos fölszerelni. Ezt kötve hisszük, hiszen hasonló megoldást másutt is látni! . S végre helyre kellene ál­lítani — ez ugyan nem az A FOR feladata — a töltőállo­más előtti nagy forgalmú út­nál a járdaszigetekben levő te­relőoszlopokat Hónapok óta vagy talán már évek óta kitört ablakokkal, félig kidőlve áll­nak ott, s nem töltik be fel­adatukat, nem figyelmeztetik a gépjárművezetőket, hogy óvatosabban naladjanak. Erre pedig igen nagy szük­ség volna, mert esténként, éj­szakánként is igen nagy itt a j árműf or galom. Sz. L. Rendelkezés az árellenőezésről Az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnöke most kiadott rendelkezésében részletesen szabályozta az árellenőrzéssel összefüggő kérdéseket. Ki­mondja, hogy valamennyi itt­hon előállított vagy forgalom­ba hozott áru ára, továbbá a szolgáltatások díjára kiterjed az ellenőrzés. Az árellenőrzést végző sze­mélyeket — az ál'hatóságok dolgozói kivételével — megbí­zólevéllel kell ellátni. Az elle­nőrzött vállalat vezetője és dolgozói kötelesek segíteni munkájában az árellenőrt. Az árellenőrzés megállapításai el­len nyolc napon belül észrevé­telt tehetnek. Olaszországi útijegyzetek I. ^SLlüSl A »FORRÓ VELENCE« a szeptemberi látogatónak már csak őszi napsugarak­kal mérhető meleget nyújt. A 34. képző- művészeti biennále megnyitóján kelt vi­harfelhők elvonultak, látogatója is alig akad a kiállításnak. A filmfesztivál se kezdődött másként. Az olasz Baldi Tűz című filmje egy a sok skrizofén alkotás közül, mely mondhatni, azt is, drasz­tikus. Egy impotens férfi naplója, mely­nek az utolsó oldalán feleséggyilkosság áll. No de se a filmfesztivál, se a biennale nem a turisták előtt zajlik. A Giardini Publici és a Lidó nem a tu­risták útja. Mintha ezek a helyek nem is Velencében volnának... A nemzetköm turizmus gondolázik, útikönyvekkel a kézben elözönli a Piazza S. Marcót, a Rialtót, a Doge-pa- lotát, olyannyira, mint a legyek a ra­gasztóval bekent fogót, s annak méz- sárga színéből már semmi sem lát­ható ... Velence erre is rendezkedett be. La gondola, la gondola... segnor, la gondola... A tolakodó gondolások meg­rövidítik az amúgy is rövidre szabott időt. De behozza az elveszett időt a »ci­vil-« olasz kedvessége, készsége, ha elté­vedünk (márpedig mindenki eltéved itt), útbaigazít, esetleg el is kíséri a sietöt. Csak ne lépjen elébe egy zsebből arany­órát, láncot, áruló nem is tudom minek nevezzem kicsoda, mint ahogy azt a gyümölcsöt se, amit először itt láttam, gyermekökölnyi, zöldes-piros. Nálunk ez se terem — az előbb említett ember se —, de a gyümölcs nevét megmondta az árus: kaktusz. MIT KELL MEGNÉZNI VELENCÉ­BEN? Az utazás elején vagyunk, »gigá­szi« erő lakozik bennem, a mindent lát­ni akarás vágya. Első nap: kötetlen is­merkedés a várossal. Csodálkozás: való­ban Velencében vagyok? Esti vonattal érkeztem a Santa Lucia állomásra — több kilométeres földnyelv a tengerben —, és mintha leleveleztem volna az összes velencei szállodával, hogy jövök, várnak a portások. Percek alatt egyezséget kötöttem egy magán­panzió szobájára, magyar pénzben 50 forintért éjszakánként. Most már tudom: jól választottam — azaz próbáltam volna másik vonatot vá­lasztani itthon, csak ez az egy indul Ju­goszlávián át, s ez egészen Rómáig megy, esetleg Zágrábban átszallhattam volna egy másik vonatra, hogy reggel érjek álmaim városába. De Velencébe este kell érkeznil Az első benyomás, bármily rö­vid is, mert mindennél sürgetőbb a szál­lás, egy életre rögződik: a csillagfényes este, a rió menti fények, úszó fények — gondolák, motorcsónakok — a Víziváros tükrében pazar táncot járnak. Kivilágí­tott s narancs- és citromfüzérekkel dí­szített gondolaállomások. És a »la gon­dola, la gondola ...« A szűk és kanyar­gós riókon a gondolások egymást figyel­meztető hajója, dudája. Azonban a gon­dolások már nem énekelnek, gitár se zeng az éjszakában. Szobámban állott víz szag fogad. Ki­nézek a zsalusötétítésű ablakomon, egy alig három-négy méter széles rióra. vízi útra nyílik, látom, egy távol megvillanó fény tükrében. És már nincs is szaga Velencének __ M ihez hasonlítható ez a város? Ehhez föl kellene fedezni Velencét, megismerkedni vele, barátjának lenni. Az első napokban nem tévedtem el, azután már úgy véltem, könnyen jár­hatok, órákon át bolyongtam térkép nél­kül, s ahol addig is jártam, föl sem is­mertem. Napszakonként változik a vá­ros. A fények ... Velence örökké von­zani fog, mert meg nem ismerhettem, de így lett barátom... (Azt hiszem, in­kább ülik rá: barátnőm...) Velence nem hasonlít egy városhoz sem. Itt az építész, a viz, mely a házak építőanya­gának is tűnik ... Reneszánsz... Szent Márk tér: színház, bálterem, fény és levegő. Romantikus háromfel- vonásos a Szent. Márk templom elfogla­lásáról ... Egyfelvonásos színmű egy kacajról ■.. Egyfelvonásos egy családi fotózásról gaiambetetés közben ... A tér négy sarkából Lehár-muzsika száll föl. Es a: — Kukoricát! Az agyontömött galamboknak... Este: bálterem. A táncosok körbe ve­zetik az árkádok alatt, hölgyeiket... — Ö, be pompás arany nyakék!. kJ S az a gyűrű!... Varázsszóra, úgy tiz óra körül elnép­telenedik Európa legnagyobb tere. Az éj sötétjében az egyik oszlopnál gi­tár húrjai zengenek föl, s csak egy háló­zsákkal utazó fiatal turisták — fiúk és lányok — ütik fel tanyájukat itt, fárad­tak, ki tudja, honnan jöttek s merre visz útjuk. Egymást altatják dalaikkal. Két szicíliai szája két-két szólamban összezeng — ősi játék. ÜJ NAP KÉL, de mikor van reggel itt, nem tudom, kilenc órakor élénkül meg csak az élet. Az üzletek nagy több­sége se nyit előbb. Doge-palota, utcai árusok, végig a Canál Grandon vapo- rettóval, sajnos éppen tatarozzák a Ca d’ Oro palotát. S. Vitale templom, az Accademia múzeum, a kikötőben tenge­részek invitálnak, hogy tekintsem meg hadihajójukat, Goldoni háza — a Víg­színház Goldoni előadásinak plakátja — csöpp Magyarország. Marino Marini bronzszobrai egy vüla kertjében, az Arzenál és a la gondola la gondola .. . A Canál Grande túlsó partjára átvíte- tem magamat... »Itt beszélnek magya­rul, árengedmény magyaroknak.« — Kö­tött ruhák, moher kardigánok ... Az el­adó csak ennyit tud. magyarul, szép, ezerötszáz líra, Budapest.., Vörös rákok egy étterem. kirakatában. Kövérségtől lusta macskák napfürdőz- nek a tereken, egy-eay nyugodt? sarokban.. . Horány! Bar?-a (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom