Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-10 / 212. szám
Kedd. 1968. szeptember 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP Olajkályhákat gyártanak Újfajta olajkályhák gyártását kezdte meg a Mechanikai Művek marcali telepe. Az idén a tetszetős kivitelű 6000 kalóriás, samotfberaká&os kályhái ból 5500 darabot készítenek. Az új terméket a nagykereskedelmi vállalat értékesíti. Extender présgéppel vágják a lemezeket a kívánt méretre. összehegesztik a tűzkosarat. Szalagon állítják össze az olajkályhákat. DOLGOZIK A BŐRDÍSZMŰÜZEM I kész táska = A második műszakot még nem kezdték el, szakszervezeti vezetöségválasztásról jönnek az asszonyok, az ajtók zárva, kint várakoznak az üzem előtt. — Hozhatnák már a kulcsot — hallani innen is, onnan is. — Minél később hozzák, annál később kell elkezdeni a munkát — mondja az egyik. — Viszont, ha nem dolgozunk, nem fizetnek — repliká- zott a másik. Mert örülnek a marcali asz- szonyok, hogy a Horizont Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet marcali bőr- diszműüzemében végre olyan munkát találtak, amit meg is fizetnek. Száztíz munkásnővel dolgózik az üzem, hatvannyolc bedolgozója van. Marcaliból és a járás községeiből járnak ide az asszonyok és lányok. Nagy részük a Textilruházati Ktsz marcali varrodájából jött át a bőrdíszműbe: szebb munkát végeznek itt, jobban is keresnek. Horváth János adminisztrációs vezető kalauzol az üzem10 000 km-t futott Warsawa 223 tip. személy gópkocsi állami vállalatnak, szövetkezetnek vagy tsz-nek Kaposvári TÜZÉP Vállalat, Berzsenyi u. 21. Telefon: 13-901. (7535) ben. A miniüzem »maxi-« teljesítménye a __ harmadik negyedévben 33 ÖOO darab női táska exportra. A múlt negyedévben négymillió forintot termeltek. — Körülbelül 64 fazonú táskát készítünk — mondja Horváth János — grabóna műbőrből, sky bőrből, polipropilénből. Alapanyagaink nagy része úgynevezett "kényszerpályás« anyag, ugyanis csak azok a cégek kapnak belőle, amelyek exportra dolgoznak. Mi most szovjet megrendelésre készítünk táskákat. Hosszú az út, amíg a bőrből táska lesz. Séma szerint szabják ki az összeállításhoz a bőrt. A kézi munkát egy olasz vilanygép segíti, ezen dolgozik Kövér Pál szabász. A kiszabott anyag a szalagra kerül. Itt állítják össze, dolgozzák rá a kellékeket — csőszegecset tackzá- rat stb. —, ellátják díszítéssel, fogantyúval. Tizenhat kézen megy át egy-egy táska, amíg elkészül. A komplikáltabb fazonú tizennyolcon. Két műszakban dolgozik az üzem, van egy állandó nappalos szalag is. Figyelmesség a vezetők részéről, hogy a nappalos szalagot a több gyermekes, nehéz körülmények között élő asszonyok részére szervezték. Pozsgai Károlyné bedől volt, egy hónapja viszu»»^—' üzemi munkás. — Hároméves kisfiam van — mndja —, szeptember közepén óvodába mehet. Addig a nappalos szalagon dolgozom, hogy reggel korán és est* ké16 kéz són ne maradjon egyedül. Megéri, hogy állandó munkás legyek, hisz kilenc napra több mint háromszáz forintot kaptam, pedig ezt a munkát, amit most végzek, csak tanulgatom. Hét nap a betanulási idő. Egyéni teljesítménybérben dolgoznak, jobb ez, mint a korábbi, amikor csoportteljesítmény alapján fizettek. Nyolc- száztól-ezerhatszáz forintig kereshetnek az itt dolgozók. Egyelőre csak néhány szakképzett asszonnyal rendelkezik az üzem. Egyikük, Kindla Lászlóné, a bőriparból jött. A Tisza és a Duna cipőgyárban dolgozott. — A családban, hatan vagyunk bőripari dolgozók — mondja. — Én nagyon szeretem ezt a munkát. Cipő-felső- résztűző vagyok, s ezt itt tudom hasznosítani. Mielőtt ide jöttem volna, én is varrtam. Ezt szebb munkának találom, örültem, hogy megnyílt a bőrdíszműüzem. Kindláné több asszony t «-csábított át« a varrástól, s egyik sem bánta meg. A ktsz- ben alig kerestek, nem volt anyag. Szakma lesz a bőripar itt Marcaliban, erről gondoskodnak az üzem vezetői. Ipari tanulókat vettek föl, huszonket- ten kezdik el most a szakmunkásiskolát. — Gondoskodni kell a szakemberekről — mondja az adminisztrációs vezető —, hisz ismerjük az üzem fejlesztési terveit. A tízmilliós beruházás lehetővé teszi majd, hogy két év múlva hét-nyolcszáz dolgozót foglalkozassunk. Ürubl Márt» Három hét Mongóliában Augusztus elején érkezett vissza háromhetes mongóliai útjáról Dévényi Zoltán, a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója. Kilenctagú magyar SZOT-de- legációt hívtak meg a távoli szocialista országba, az utazók között volt ő is. Élményeiről és a látottakról érdeklődtem tőle. — Még soha nem Utaztam kilenc órát egyfolytában repülőgépen. s őszintén bevallom, hogy a tizenkétezer kilométeres repülőút után megkönnyebbülve léptem ki az ulánbátori repülőtér betonjára. A főváros hófehér, ultramodern épületeivel, csodálatos luxusszállodájával, áruházával, egyetemével és főiskoláival olyan, mintha "skatulyából« húzták volna ki, annyira új minden. 1921-ben — akkor szabadult fel Mongólia — csupán egyetlen kőház állt az országban, ma már több mint százezer ember él központi fűtéses házakban, a többiek pedig közművesített jurtákban laknak. Az utcákon megszokott látvány a lovas, - jelzőtáblák irányítják közlekedésüket, s számomra is csak az első nap volt szenzáció a parkolóhelyen álldogáló Csajka, mellette pedig a kipányvázott ló. Pár napos ulánbátori tartózkodás után tizenhat napig a vidéket jártuk. Először még fölfigyeltünk a gépkocsi mellett elsuhanó, fehérlő állata csontokra, de kísérőink csak mosolyogtak, hogy jól dolgoznak a köztisztasági hivatal "munkatársai«, a sasok és a sakál- lok. Ebből a hatalmas állatA mezőgazdaság szocialis- ta átszervezése után úgy tűnt, hogy a gépesítés jelé haladó gazdálkodás fölöslegessé teszi a szekeret, lovat. Az átszervezéskor — az iparosok egy része belépett a szövetkezeibe, mások kívülma- radtak. Akik beléptek, megpróbáltak beilleszkedni az új helyzetbe. Javították a közös szekereit, ellátták patkóval a lecsökkent lóállományt, fölös idejükben pedig segítettek a tsz-nek, az építkezésben. A. gyengébb tsz-ek alig bírtak eltartani egy-egy bognárt, kovácsot. Jártak a szekerekkel, míg szét nem hullottak, keltőből- háromból tákoltak össze egyet. Ilyen helyeken az iparosok más munka után néztek. Közülük egyik-másik bejutott a tsz vezetőségébe, iskolára ment vagy rájuk bízták a gépjavító műhely vezetését. Később, a tsz-ek javulása, gyarapodása, a higgadtabb gazdálkodási politika eredményeként megváltozott a helyzetük. Egyes helyeken megszűnt velük szemben a megkülönböztető magatartás. Áz átszervezéskor kivülma- radtak egy idő múlva beadták az iparukat, és elhelyezkedtek a gyárakban, városi üzemekben. Szorgalmuk, szerszámérzékük — átsegítette őket a szokatlan nehézségeken. Beilleszkedtek. Az évek során vérbeli munkásokká váltak. Megtetszett nekik a fejlett munkaszervezés, a tömeggyártási lehetőség. A szociális ellátottság még csak tetézte elégedettségüket. Közben a tsz-ekben maradottak munkafeltételei is javultak. Gépeket, tiszta, világos műhelyt kaptak. Anyagellátásuk javult. Több helyen pedig már az utánpótlásról is gondoskodhatnak. Szavukra odafigyel a tsz vezetősége. Igénylik a pontos, megbízható munkájukat, szaktudásukat. iszabadultak elszigeteltségükből. Nem egyedül küszködnék, megszabadultak a létbizonytalanságtól és attól a megkülönböztetéstől, mely réállományból (hétmillió ló és tizennégymilió szarvasmarha) a pár százalékos elhullás is olyan szám, hogy megdöbbentünk hallatám, de nem szabad összehasonlítani a magyarországi statisztikával. — Milyen sajátos mongol szokásokkal találkoztak ? Talán először is a népviseletet említeném meg. Azok az emberek, akik a beosztásuknál fogva mindennap európai ruhákban járnak, divatos öltönyöket viselnek, vasárnap vagy a nemzeti ünnepeken pedig népviseletbe öltöznek. Az ételekkel kapcsolatban csak egy példát említenék meg. Köztudomású, hogy a kumisz a nemzeti ételük, italuk, éltetőjük. Ezt szívesen fogyasztottuk mi is. De a vendéglátás legpazarabb attrakcióját, a lótejes teát már fenntartásokkal fogadtuk. Fehér, speciális teából készül, ehhez öntenek lótejet, és kockasajt nagyságú faggyúdarabokkal ízesítik. — Mennyire ismernek bennünket Mongóliában? — Főleg a fővárosban, de vidéken is sokan dolgoznak magyarok. A konfekcióüzemüket, bőrgyárukat mi építettük. Szunganóban, Ulánbátortól harmincnégy kilométerre pedig most épül a biokombi- nát, ahol állatorvosaik kísérletezhetnek, ez lesz egyúttal a szériumgyártás fellegvára is. Vidéken a kisebb tanyákon, településeken és a gazdaságokban sok állatorvos működik, ezek egyforma életet élnek a parasztokkal. Némelyikük — a vállalt két évet gen a kizsákmányoló osztály tagjai szájából így hangzott: -'■ez csak iparos«. A cselédek, magánparasztok pedig a fejükhöz vágták: »Könnyű nekik, ők iparosok«. Megszűntek a két ellentétes osztály között ingadozni, őrlődni — az egykori szegényosztályba »lesüly- lyedni« és nagy ritkán bekerülni a falusi kizsákmányolok közé. Befogadta őket a termelőszövetkezeti parasztság és a munkásosztály. Anyagi, társadalmi helyzetük, közérzetük alapján úgy látszik — hazataláltak. — megosztja a gyógyítás és a tanulás között, és liallatlanul érdekes kisórleteket végeznek, hogy tanulmányukkal bebizonyít,ássák. Találkozásaink során az egyszerű emberek mindig az őshazára, rokonságunkra hivatkoznak, jól ismernek bennünket, hiszen sok mongol fiatal tanul egyetemeinken. — Milyen körülmények között élnek vidéken a mongol emberek? — Fent északon négy napig egy szanatórium látott vendégül minket, s felajánlották, hogy aki akar, jurtában is alhat, de természetesen az intézményben is vártak bennünket a szobák. Be kell vallanom, hogy csalódás ért, ugyanis a jurtában televízió, rádió, modern bútor fogadott, és a sátor előtt egy ezres Skoda parkolt Mint a fővárosban is, itt is modernizálódott a sátor berendezése, s ha a gépkocsi nem is, de a rádió és a modern bútor már a mai életforma jellemzője. Egyébként a szanatórium főorvosnőjével augusztus végén Balatonlellén találkoztam, s amikor elmondta a csoport tagjainak, hogy honnan ismerjük egymást, olyan kedvességgel fogadtak, hogy azt nem is lehet visszaadni. _— Azt tartják a mongolokról, hogy "lovon születtek«. Tiszteletünkre több sport- versenyt rendeztek, így lovasversenyt is. Az érkezők között feltűnt egy apró lovon lovagló, körülbelül hároméves gyerek, aki éppen úgy volt beszíjazva a nyeregbe, mint nálunk a kisbaba a gyerekkocsiba. A három kilométer hosszú pályán megrendezett versenyt egy ötéves kislány nyerte meg, űgv száguldott, mint a vihar. Csodálatos élmény volt, amikor egy lámakol ostorba látogattunk el, ahol a szertartást Is végignéztük. A főláma megmutatta a könyvtárat is, a.hol több magva" kiadású kötetet találtunk, szautazásunk előtt néztük meg a Nemzeti Múzeumot, amely őslénytani leleteiről híres. Mammut- és ősrinocé- rosz csontvázak, preparált kő- korszakbeli monstrumok álldogáltak az üvegfalak mögött — eltörpültünk mellettük. Az élményektől, a sok érdekességtől fáradtan szálltunk ismét repülőgépre, hogy hazahozzuk magunkkal a mongol emberek szívélyességét, barátságát és szeretetét. S. G. A. F. FIGYELEM ! A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR értesíti az őszi idényre fölvett dolgozóit, hogy a cukorgyártási kampány elférjen a korábbi értesítéstől nem szeptember 10-én* hanem 12-én kezdődik Ezért fölkérjük mindazokat a dolgozókat, akiket a répafeldolgozási idényre fölvettek, műszakbeosztásuknak megfelelően munkára a következük szerint jelentkezzenek: Az I. műszakra fölvett dolgozók 12-én reggel 5 órakor, a II. műszakra fölvett dolgozók 12-én délután 1 órára, a III. műszakra fölvett dolgozók 11-én este 9 órára. Az erőtelepre fölvett fűtök és salakosok ugyancsak beosztásuknak megfelelően szeptember 11-én jelentkezzenek munkára. Fölvételre jelentkezhet minden 18. évét betöltött férfi és női munkavállaljf, aki a cukorgyártási idényre munkát kíván vállalni. KAPOSVÁRI CUKORGYÁR (7532) Csajka autó és ló HAZATALÁLTAK Szokások, hagyományok Kisbaba a lóversenyen
