Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-14 / 216. szám

Szombat, 1968. szeptember ti. 3 SOMOGYI NÉPLAP Húszesztendős Jam Pol emlékezetes napjai után a barcsi Vörös Csillag A fennállásának 20. évfor­dulóját vasárnap ünneplő or­szágos hírű barcsi Vörös Csillag Tsz kiváló növény- termelési és állattenyésztési eredményeivel csaknem meg­alakulásától kezdve élen jár a szövetkezeti gazdálkodás­ban. A múltat idézik az aláb­bi képek, melyeket az archí­vum őrzött meg a jelennek és a jövőnek. Ez a kép 1955-ben készült. Elégedett az őszi búza minő­ségével Losonczi Pál, a szövetkezet akkori elnöke. Jól előkészített talajba vetik a kukoricát a tsz földjein. (1964) A sertéstenyészetéről híres szövetkezet szépen fejlett hús­sertései. (1953) A BARÁTSÁG IFJÚ KÖVETEI Jó néhányszor beszélgettem már hazánk életével, tájaival ismerkedő szovjet fiatalok­kal. Hogy milyen jól érzik magukat nálunk, az sokszor elhangzott baráti beszélgetéseken, riportokban is gyakran szerepelt. Nagyon ne­héz mondatokba önteni a találkozók igazi lég­körét, a szavak nem mindenkor adják hűsé­gesen vissza a barátság nemes voltát, apró s éppen ezért őszintén jellemző mozzanatait. Azt szokták mondani, hogy ilyen alkalommal mit sem számítanak a nyelvi nehézségek, a félig magyarul, félig oroszul magyarázott mondattöredékek helyett is meggyőzőbben, érzékelhetőbben szól egy forró kézszorítás, egy testvéri gesztus. Ezek a gondolatok ó ti ötlek föl bennem, mielőtt megkér­deztem két somogyi fiatalt, aki megyénket képviselte a Szovjetunióban megrendezett szovjet-magyar ifjúsági tá­borban, a Barátságban. A két fiatallal — Illés Zsuzsával, a Táncsics Mihály Gimnázium IV/C osztályos tanulójával és Spolár Zoltánnal, az AUlami Építőipari Vállalat techniku­sával — augusztusi elutazása előtt is beszélgettem. Azokban a napokban tele voltak izgalommal, az öröm­teli várakozás aktív készülő­désével. Milyen élményekkel tértek haza? — A tábort a Vtnnyica te­rületén levő Jam Poiban ren­dezték meg. A környezet a természetimádók igényeit is kielégítette, egy erdöoen épí­tették föl a kis házakat, a kö­zelben a Dnyeper egyik mel­lékfolyója kanyargóit — vála­szol Spolár Zoltán. A 106 magyar fiatal már az úticél előtt is kellemes meg­lepetésben részesült. Vtnnyica város vasútállomásán hajnali fél négykor lelkesen integető komszomolisták virágcsokrok­kal várták a magyar fiatalo­kat. — Meglepetésben egyébként később is lépten-nyomon ré­szünk volt. Elsősorban a rend­kívül kedves és közvetlen szovjet fiatalokkal való talál­kozásokra gondolok. Meglepett a nagy érdeklődés, az ismere­tek bővítésének nagy igénye. Zsuzsa jegyzetfüzetet vesz elő, a hivatalos programokról pontos följegyzéseket készí­tett. — Négy szekció tevékenyke­dett: az ifjúmunkás-, a Kom- szomol-, a falusi fiatalok és a múvészfiatalok szekciója. En a Komszomol-szekció munká­jában vettem részt. Többek között itt előadások hangzot­tak el magyar részről a KISZ VII. kongresszusának határo­zatairól, a szovjet fiatalok képviselői pedig a Komszo- molról, a szabad idő helyes felhasználásáról és megannyi érdekes kérdésről szóltak. Tu­dományos igénnyel megírt előadásit hallottunk a KIMSZ megalakulásának ötvenedik évfordulójáról, az ifjúsági mozgalomról. Az utóbbi elő­adást például dr. Svéd László, a Párttörténeti. Intézet munka­társa tartotta. Zoltán veszi át a szót: — Érdeklődéssel hallgatta Értesít juh a t. utazóközönséget, hogy 1968. szeptember 16-tól a kaposvári 11/A helyijáraton csak az alábbi járatok közleked­nek: (munkanapokon) VASÚTÁLLOMÁSRÓL INDUL: 3.50 6.35 7.10 7.15 x7.30 11.10 13.35 T15.30 T16.40 21.25 23.20 AKÖV-TELEPRÖL INDUL: 4.05 6.55 7.30 12.40 V14.10 T16.10 17.00 22.10 23.35 A 11-ES HELYI JÁRATON: a vasútállomásról 4.35 he­lyett 4.30-kor, Kaposfüredrőí 14.05 helyett 14.15-kor in­dul a járat. Ezzel egyidejűleg a vasútállomásról 4.20-kor fű Kapo'füredről 5.05-kor induló járatok forgalmát beszün tétjük. 13. SZ. AKÖV. több mint száz szovjet fiatal az új gazdaságirányítási rend­szerről tartott ismertetőnket, amikor pedig a Szovjetunió eredményeiről esett szó, akkor meg mi figyeltünk különösen. — Tapasztalataitok szerint mi érdekli legjobban a szoyjet fiatalokat? — Elsősorban mindenkit a foglalkozásához kapcsolódó kérdések. Én például összeba­rátkoztam egy kalinyini fiú­val, aki szintén gépipari tech­nikumban végzett, s ráadásul bélyeggyűjtő, akárcsak én. Kalinyini barátaink is mét tanúbizonyságát adták, mennyire szem előtt tartják megyénk és Kalimyin testvéri kapcsolatait. Mindenüvé ve­lünk tartottak, a tábor befe­jeztével Moszkvába is elkísér­tek bennünket. — A táborból hova látogat­tatok el? A kérdésre Zsuzsa válaszol: — Négy közelebb fekvő fa­lut tekintettünk meg. Az egyikben vietnami műszakot is tartottunk, segítettünk a község fiataljainak a parko­sításban. Persze ez alkalom­mal sem maradt el a munka után a baráti találkozó. Újabb barátságokat kötöttünk, újabb címek kerültek a jegyzetfüze­tekbe. A táborban délután bonyo­lították le a szpartakiádokat, labdarúgó-, röplabda-, kosár­labda- és asztalitenisz-mérkő­zéseken dőlt eL, ki bánik job­ban a bőr-, illetve a pingpong- labdával. A programot tartalmasabbá tették a szovjet veteránokkal való találkozások is. Ellátoga­tott Jam Polba a sok küzdel­met és sikert megért idős kommunisták közül egy kol­hozelnök, egy kolhoztag és egy ezredes is. — Hogy teltek az esték? — A kellemes órákról zene­karok, táncosok és más művé­szek gondoskodtak. Velünk volt a Ki mit tud?-gyöztes Hungária együttes a KISZ Rajkó-zenekara, Rozsos István operaénekes, a Ki mit tud?- ban méltán népszerű Alberty Anna és Ernyey László, Dé­kány Sarolta táncdalónekes, és sorolhatnánk tovább a neve­ket. A szovjet művészfiatalok is nagyobb delegációval képvi­seltették magukat. Mindenki bánatára több mint tíz nap után véget ért a táborozás a festői Jam Polcán. A magyar fiatalok ezután há­rom napra Moszkvába utaztak. — Felej thetetlen élmény volt, amikor fogadott bennün­ket a Komszomol központi bi­zottsága és annak első titká­ra. Részletesen érdeklődtek a szovjet fiatalok vezetői, hogy éreztük magunkat, milyenek a benyomásaink, s hogy véle­ményünk szerint hogyan le­hetne tovább erősíteni a barát­ságot. Arról szerényen hallgat Zsuzsa, hogy a magyar fiata­lok nevében ő mondott köszö­netét a vendéglátásért — kü­lönösebb nyelvtani hibák nél­kül, hisz kitűnően beszéli az orosz nyelvet. Egyiküktől sem kérdeztem meg: pár mondatban hogyan foglalnák össze a felejthetetlen napok emlékeit. A legnagyobb jószándék ellenére is csak ál­talánosságokat tudnának mon­dani. De a lényeg nem is a szó, hanem az, amit a szívük­be zárva hazahoztak maguk­kal. Pintér Dezső „A legjobbkor jött a segítség“ Akciós takar mánvj altatás a háztáji állatállománynak Jóllehet a mostani időjárás ere karmánymérleg, ám az első félévi olyan ltárokai okozrtt, amelyeket a gazdaságok. Éppen tzért őrs. ágo latáilomány takarmánygondjainak és élelmezésügyi miniszier a múlt ben a többi között a tehéntariást szó, s az abrakot az iUetékes ga lat adja ki. .. A Somogy megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat barcsi körzeti úzenicbcn hallom Szantner Mihály üzem­vezetőtől : — Többeknek adtunk mar ki kedvezményes takarmányt a rendelet megjelenése óta. Ügy tetszik, most kap igazán erőre ez az akció, mert gyorsan ter­jed a híre. — Mi a kedvezmény a jutta­tásban? — Egyrészt az, hogy az ab­rakot hivatalos áron adjuk, te­hát olcsóbban, mintha egyéb úton akarna hozzájutni a gaz­da. Másrészt pedig minden tsz- tag és egyéni tehéntartó igé­nyelheti, akinek vemhes tehe­ne vagy üszője van, függetle­nül attól, hogy értékesítési szerződést kötött rá vagy saját célra tovább tartja. — Miijen abrakot adnak? — A készlettől függően dú­sított takarmánybúzalisztet (búzadara, kukorica-, lucerna­liszt és korpa keveréke), da­rált takarmánybúzát vagy sze­mes árpát adunk. Akciós ab­raktelepként a ladd, a babó- csai, a csokonyavisontai, a bar­csi és a kastélyosdombói mag­tárt jelöltük ki. A babócsai telep vezetője el­mondja, hogy egyre több az ér­deklődő. Bolhóról, Péterhidá- ról jöttek járlatlevéllel és ál­latorvosi igazolással a gazdák, ás kaptak akciós abrakot. A drávaszentesi Huber Jó­zsef ék az elsők között éltek a rendelet nyújtotta lehetőség­gel. A gazda lánya, Bencsik Istvánné így indokolja az génylést: — A Somogyi Néplapban ol­vastuk, hogy van ez az akció. Nem sokat gondolkodtunk, mindjárt láttuk, hogy megéri. Van egy vemhes tehenünk, és ilyenkor már kevés az abrak mert a kukorica még nem érett be, a szövetkezettől előlegként kapott árpa meg kell a hízó sertéseknek. A legjobbkor jött ez a segítség. Két mázsa dúsí­tott lisztet kaptunk, s ha meg­születik a borjú, annak a jár- latleveldre még egy mázsát ad­nak. Hogy mennyibe kerül? Egy mázsáért darálással együtt alig fizettünk főbbet három­száz forintnál. dményeként még javulhat a ta- esapadekszegénység sok helyütt aját termésből képtelenek pótolni ,r. czkedés született a háztáji ál- enyhítésére is. A mezőgazdasági hónapban rendeletet adott ki. Eb- elősegitő lakarmányjuttatásról van bonaielvásárló és feldolgozó válla­Huber József éjjeliőr a tsz- ben, öregségi járadékot kap. Az árpa- meg a kukoricarésze­sedés a háztájin termett kuko­ricával együtt elég szép sum­ma, de ez az abraksegitség még könnyebbé teszi a jószág átteleltetését. Hamar határozott Huber Jó­zsef, s a nászával, Bencsik Fe­renccel együtt ment Drávf- szentesről Barcsra akeK- -. - rákért. Mindkét gazdánál ilyen abrak segíti a vemhes tehén átteleltetését. Példájukat egy­re többen követik — mert ér­demes. Hernesz Ferenc Vékony, száraz arcú asz- szony. A hangja éles, de nem barátságtalan. Szívesen be­szél, s ha fel is néz néha a munkájából, a keze nem áll meg. Dohánylevelet fűz a hedrehelyi tsz majorjában. Szellős, hűvös épület a szá­rító, a szél állandó vendég benne. Elkapja a mondatok végét, nehéz szavakkal is megpróbálkozik. — A munka maradt rám, k&>és örömmel — sóhajtja a száraz arcú asszony. — De maga nem azért jött, hogy er­ről írjon, hanem a munkáról. Tíz éve vagyok egyedül, tölt benne részem. Közelebb húzza a fonnyadt, súlyos dohányleveleket, és fű­zi a hosszú lándzsahegyü tű­vel. Egyet a színével, egyet a fonákjával. Aztán elsimítja a hosszú zsinóron, akár a só­hajokat mondatai fonalában. — Meg lehet szokni min­dent, a csöndet, az öregséget, még az egyedüllétet is, de csak úgy, ha elfoglalja ma­gát az ember. Minden mun­kát elvégzek én, amit adnak, mert addig nincs másra gon­dom. A dohányfűzést külön­ben mindig szerettem. Felcsillan a szeme, és úgy kérdez: — Tudja, milyen a dohány virága? — Nem. — Kék is, lila is, nem min­dig tudni, hogy milyen, de szép. Még akkor is ültettem két-három dohánypalántát otthon a kiskertben, amikor erre a legjobban vigyáztak. Nem a leveléért, hanem a virágjáért neveltem. A idén nagyon jól sikerült a dohány a szövetkezet föld­jein. Harminc-harminchat le­vélre tetőzték, és most, sze­déskor méteres leveleket tör­tek. A havannai fajta ritka esztendőben terem így, nagy kár, hogy a jég megverte. — Annyi lesz az idén, hogy nem fér el a pajtában, pedig már egyszer megtoldották — mondják az apró faiuskón görnyedő asszonyok, akik örülnek, hogy az idén sokáig eltart a dohányfűzés. Jól le­het keresni vele. Meg aztán értik a módját. Farkas Lász­ióné, a száraz arcú asszony is itt dolgozik legszívesebben. Tizennyolc éve jár a tsz-be — mondták róla a szövetke­zet központjában. Az asszo­nyok közül ö dolgozik a leg­többet. Amikor a férje meg­halt, még kicsik voltak a gyerekek. Fölnevelte, útjukra bocsátotta őket becsülettel. Miattuk fáradt, öregedett meg. A gyerekek, Kati és Laci úgy segítették, ahogy tudták. A nyári hónapokban beálltak melléje a dohány­rendekbe. — Most, hogy megvan a rendes keresete, rendeződtek az anyagi körülményei, mi­lyen cél vezérli? — Ha távol is élnek a gye­rekeim, én mindig rájuk dol­gozom. — Es magára nem gondol? — Az én örömöm az ő örö­mük — mondja, s látszik raj­ta, hogy szívből beszél, örül, hogy ezt elmondhatja vala­kinek. Milyen is a dohány virága? Kék is, lila is, ki tudja, milyen, de szép. Nagy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom