Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

/ \ SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. szeptember L Bényei József : HIMNUSZ Ha csak azért hogy valakinek egy lehulló kötőtűt felemeljek aztán megint sétáljak hátratett kézzel a ropogó kavicsokon ha csak azért hogy elesett gyereket a földről fölemeljek s poros kezét megbocsátó lassúsággal simogassam ha csak azért hogy unokám hajamba ragadva kiabáljon ha csak azért hogy egy csillag szememben lássa fényét és örömében leszaladjon a türelmes éjszakába ha csak azért hogy valaki véletlenül fölismerjen az utcán s henye kezét kalapjához emelje ha csak azért hogy egyszer valakivel találkozzam és megkérdezzem tőle hogy van ha nem felel senki senki egyedül csak én beszélek dohogva keserű indulattal s ha beszélni se tudok majd csak nézni a csönd mozdulatait ha csak azért hogy érezzem a levegő édességét csak ezért is élnék még valameddig Fodor József: NAPOK Mint a futók, akik versengve futnak, Szemük szűkült, szivük vadul dobog, Megfoghatatlan rendjén egy nagy útnak Loholnak a szakadatlan napok. Hogy elvillannak, látogl csak jóformán, Nevet hord mind mellén, s míg olvasod: Hétfő, kedd s a többi, irama hordván, Gyors, váltott képük más egybemosott. Villámló, vak roham — s közé nem állhatsz, (S hol rés?) hogy megtorpantsd e menetet; Nem áll meg, megy csak, egy se adva választ, Ha riadnál: tartson kis szünetet. Végtelenből jött mind, s mégis belőlem, Mint gyors-kéz-vonta, nyúlt gombolyagok, Vad kénytől rántva, s egyre rezdülőbben — Mert, mi elfut, minden nap én vagyok. En vagyok, én, mi így fut szakadatlan, S hogy — percre — tartsd, újjal se érheted: Hogy tűnni lásd csak, mint megfoghatatlan, Idegen, gyors, fényes kisértetet. Forradalmat érlelt az idő A honismereti bizottság mlmhuMsm elé I smeretes, hogy a Haza­fias Népfront IV. kongresszusának hatá­rozatai többek között az aláb­biakat is kimondották: »-Ki­emelkedő hivatása a népfront­mozgalomnak a szocialista nemzeti tudat, a hazafiság ér­zésének ápolása, erősítése és eszmei formálása. Élővé kell tennünk értékes nemzeti ha­gyományainkat, gyarapítani kell honismeretünket, társa­dalmunk közügyévé kell tenni nemzeti létünk nagy kérdé­seit .,.« A Népfront_Országos Taná­csának elnöksége azóta meg is alakította a honismereti bi­zottságot azzal a céllal, hogy a mozgalom legfőbb koordináló szerve legyen. Ezek után a te­rületi és a megyei népfront­bizottságok mellett is mielőbb meg kell alakítani a honis­mereti bizottságokat. Szükség van-e a honisme­reti bizottságok létreho-ására? Fejlődik-e általa az évekkel ezelőtt jó szándékkal útjára bocsátott honismereti mozga­lom? Azonnal válaszolhatunk: igen! * A honismereti mozgalom in­dulása utáni években sok hasznos erő kezdett tevé­kenykedni a mozgalomban. Az eredmények mellett azon­ban több helyütt egészségte­len vonásokat is hozott létre. Ne gondoljunk itt az ártó na­cionalizmusra, csupán az or­ganizációt és a koordinációt nélkülöző szervezetlenségre, amelynek az lett a következ­ménye, hogy bár sokféle szerv és intézmény irta zászlajára a honismereti tevékenységet, mégsem érlelhette meg azo­kat a gyümölcsöket, amelye­ket joggal remélhettek és vár­hattak a mozgalom elindítói. A zavart leginkább az okoz­ta, hogy a mozgalom — kéz­ben tartó és koordináló szerv hiányában — csak ott tudott figyelemreméltó eredménye­set felmutatni, ahol alkalmas szakemberek és amatőrök lel­kes buzgalma segítette elő tevékenységét. Somogybán- a megyei műve­lődési házra bíztuk a honis­mereti tennivalók kézben tar­tását, amely egy szerényen tiszteletdijazott referenssel próbálta összefogatni e sokré­tű tevékenységet. A művelő­dési ház a szakreferensségeí először a múzeum néprajzo­sára, majd a megyei levéltár egyik tudományos munkatár­sára bízta. A jó szándékú gyűjtőmunka serkentésénél, egy-egy módszertani körlevél kialakításánál, a gyűjtőmunka eredményeinek elenyészően csekély publikációjánál, vala­mint az évente egy-egy alka­lommal megrendezett egyhe­tes tanfolyamnál többre nem futotta az erő. Készben ezzel is magyarázható, hogy az is­kolavárosnak mondható me­gyeszékhelyen sem tudták ak­tív mozgalommá serkenteni a honismeretet sem a tanulóif­júság, sem a KlSZ-szerveze- tek körében. A különböző tár­sadalmi szervezetek jó szán­dékú törekvéseit . és a Haza­fias Népfront natronáló kész­ségét sem tudták egybefogni. A mozgalom így nem tudta élővé tenni kapcsolatait sem a megyei helytört^^ti bizott­sággal. sem a TIT illetékes 'Z'-'-'-'-ztályaival. A Népművelési Tanács létrehozta ugyan a helytörténeti bizottsá­got, de az alakulásnál rögtön kiderült, hogy a két munkate­rület — természetszerűleg — különbözik egymástól, ha a két tevékenység érintkezik is egymással. A helytörténeti bizottság feltáró és kutató­munkája. e munkák koordi­nálása és irányítása úgy viy szonyult a honismereti tevé­kenységhez, mint amelynek keretében kutatásainak ered­ményeit népszerűsítheti. Ugyanakkor a helytörténeti bizottságnak is látnia kellett, hogy a honismereti mozga­lomtól nagyon sok inspiráló, kedvébresatő és igényt sürgető jelzéseket foghat fel, főként lelkes munkatársakat nyerhet majd idővel, akiket egyelőre szaktanácsaival, lektori tevé­kenységével, a kutató- és fel­táró munka elmélyítésével se­gíthet. A helytörténeti bizottság el­vileg helyesen építette . mun­káiét a levéltárakra, mint a helytörténet legfőbb bázisa1 ra, de a sokszínű honismereti te- vékenységeel összefüggő meg­alapozottabb kutatások sem nélkülözhetik a levéltári, ku­tatómunkát. A homismere'i munka szoros kapcsolatban áll a múzeummal is, főként a régész, a néprajzos és a leg- újabbkori történész muzeoló­gus munkásságával, valamint a felsorolt munkaterületek amatőr múzeumbaráti körén keresztül, illetve a Legújabb- kori Történeti Bizottság tevé­kenységével. De ugyanígy ki kell építenie kapcsolatait a könyvtárakkal is. A honismereti mozgalom emellett csaknem minden tö- megszervezetnél megtalálta a maga elképzeléseit, hisz álla­mi hatóságaink és tanácsi szakosztályaink, majd a szak- szervezetek és a KlSZ-bizótt- ságok is. sokat foglalkoztak a mozgalom sajátos tennivalói­val. A szervezetileg össze nem hangolt tevékenységnek ma legfőbb társadalmi szervévé és gazdájává válik a Hazafias Népfront megyei honismereti bizottsága, amelynek alakulása elé nagy várakozással tekinte­nek mindazok, akik e mozga­lom elindítói és szerény, ne­ves és névtelen napszámosai voltak. E bizottság alakulásá­mozgalom részvevői körébe sorolhatjuk a lalutö. ténésze- ,et, a nyelvkutatókat, a nép­zene-kutatókat, a néprajzi, a munkásmozgalmi gyűjtőcso­portokat, a különféle termé­szettudományos, természetvé­delmi és szociográfiai csopor­tokat is. így a honismereti mozgalomban az alábbi mun­katerületeken ajánlatos te­vékenykedni: 1. Jelentős év­fordulóink megünneplése. 2. Az anyanyelv művelése, a történeti hagyományok, a néni művészeti hagyományok védelme, felújítása. 3. Termé­szeti és tájvédelmi, műemlék­védelmi tevékenység és a ve- ’e kapcsolatos társadalmi pro­paganda. 4. A természeti táj szépségét felfedező és ápoló országjárással, hazajárással, idegenforga! omróal kapcsola­tos tevékenység. 5. A krónika- írás. 6. A szocialista hazafiság és a szocialista nemzetköziség problematikájával összefüggő tennivalók. Még csak annyit jegyeznék meg. hogy a megyeinél kisebb honismereti bizottságokat nem 'rözieazgatási elvek szerinti elosztás alapján kellene létre­hozni, hanem ún. táiegvséCTen- kénti honismereti bizottságok működtetését kellene szorgal­maznunk. amelyek eerv vaey két régióközpontban fejtenék ki tevékenységüket. E tájegy­ségi tagolódás szerint kellene működtetni a koppányvölgyi, a kaposvölgyi, a zselici, a Ri- nya menti, a Dráva menti, a Balaton menti, a belső-somo­gyi, a nagybereki honismereti bizottságokat, amelyeknek a tevékenysége alapjául szolgál­hat majd e területek tájmú­zeum! hálózatának is. Mindenekelőtt e tájegysé­gek honismereti munkásainak összeverbuválásáról kell gon­doskodni, s a honismereti szakemberek kataszterének elkészítése után arról, hogy egyes szakterületek hiányos­Somogy nyara tizennyolcban Az ötven évvel ezelőtti nyá­ron az embereknek rengeteg szomorúságot okozott az im-, már negyedik éve tartó há­ború. Somogybán 1918 nyarán a kisparaszti birtokokról és a nagy uradalmakból .majd tíz­ezer munkás hiányzott; ennek egy részét hadifoglyokkal, ka­tonai munkásosztagokkal pó­tolták. Fölemelték a liszt és a cukor árát, katasztrofális mé­reteket öltött a cipőhiány, be­vezették a ruhajegyrendszert a MÁV száz százalékkal emel­te a tarifát, január elsejei hatállyal visszamenőleg életbe lépett a hatvanszázalékos had; pótadó. A nyomorúsággal együtt nőtt az elkeseredettség és elégedetlenség: békét, mun­kát, a közélelmezés javítását követelte az ország. Az októ­beri forradalom hatása is ér­ződött Magyarországon: 1917 novemberében-decemberében t tüntetések sorozata zajlott lé az országban, 1918. január 18- án politikai sztrájk kezdődött Budapesten, s néhány nap alatt az egész országra — így Somogyra is — kiterjedt. A fokozódó politikai feszültség megmutatkozott az «-aggasztó méretekben megnövekedett« katonai szökésekben, a mind gyakoribbá váló sztrájkokban, a «nagyfokú antimilitariz- mus«-ban. az Oroszországból hazatért katonák forradalmi agitációjában. Éhínség ütötte föl a fejét Somogy megyében a parasz­tok, az uradalmi cselédek a maguk módján igyekeztek se­gíteni sorsukon. A megyében működő szociáldemokrata párt inkább a kevés számú gyári munkásságot szervezte, a Nagyatádi Szabó István vezet­te kisgazdapárt pedig a tizen­öt-húsz holdnál nagyobb bir­tokkal rendelkező parasztokat. A megye lakosságának egy- harmadát kitevő néhányholdas kisparasztokkal, az elzárt kö­zösségekben élő cselédekkel csak a földmunkásszövetség tö­rődött —1918 novemberéig na­gyon keveset. A súlyosbodó gazdasági helyzetet az agrár­proletárok érezték meg leg­inkább: az ipari termékek drágultak, a hadisegély pedig a háború alatt alig több mint hétszeresére nőtt; napról nap­ra több katona szökött meg a frontokról és hadifogoly a me­zőgazdasági munkából. A kis- parasztok gabonáját, állatait a rekvirátó bizottságok vitték el. A hadifogoly-levelezést cen­zúrázó bizottság így jellemez­te 1918 júniusában a közálla­potokat: «... élni kell... a hadisegély kevés, a munkabér pedig, — ha egyáltalán van munkaalkalom — nem elég a megélhetésre... De a legtöbb esetben, ha van is munkaal­kalom, oly legyengült állapot­ban vannak a rossz táplálko­zás és sok nélkülözés miatt, hogy munkaképtelenek.. .« A somogyi munkások és ag­rárproletárok társadalommal szembeni ellenállása ebben az időben még csak ösztönös volt s nem terjedt túl a katonaszö­kevények bújtatásán, a köte­lező katonai munkaszolgálat megtagadásán; a háború előtti nagy aratómunkás- és cseléd­sztrájkokra már csak azért sem kerülhetett sor, mert a napszámosok és a cselédek legöntudatosabbjai évek óta a háborús lövészárkokban pusz­tultak el. Ennek ellenére még ezek az ösztönös megmozdulá­sok is igen sok bosszúságat okoztak a hatóságoknak. A kercseligeti jegyző például 1918 májusában az alispánnak elpanaszolta, hogy a közmun­kák elvégzésére kirendelt köz­erők «munkára nem állnak elő, magukat egyáltalán semmikor sem igazolják ...« A mind sú­lyosabbá váló és évről évre több termény*« átterjedő rek­virálásokat a lakosság igyeke­zett elszabotálni: 1917-ben 3540 vagon gabonát nem tud­tak behajtani. A krónikus munkaerő-hiányon nem sokat segített az a mintegy nyolc­ezer hadifogoly sem, akik 1918 augusztusáig a megye területé­re érkezett. Miután az ország egész területén veszélyeztette az évi termést a munkaerő hiánya, a földművelésügyi mi­nisztérium rendeletileg köte­lezte az uradalmakban foglal­koztatott, s elbocsátásra kerülő népfelkelőket, a tíz holdon aluli birtokkal rendelkező, szabadságolást kapott kisgaz­dákat, hogy a nagybirtokokon végezzék a nyári mezőgazda­sági munkálatokat; a minisz­térium végül is engedélyezte, hogy időközben négy hétre sa­ját földjük megművelésére el­távozhassanak. Érthető volt, hogy igyekeztek elkerülni a négy-öt koronás napszámbér­rel járó uradalmi munkát,' azonkívül a munkabérként ka­pott gabonát, kukoricát, bur­gonyát amúgy is a rekviráló bizottságok vitték el. Somogy­bán felütötte fejét az éhínség, az uradalmi cselédek nem tudtak megfelelő munkát vé­gezni, hiszen «a gazdasági cse­lédmunkások kellő erőt adó táplálkozása a leszállított fej­kvóta mellett lehetetlenné van téve.« Halmozódott a gyűlölség A háború azonban nemcsak a »dolgozó olcsóbb osztálybe­liek« előtt volt gyűlöletes. A békéért, az emberséges életért a harc már a parlament pad­soraiban, a kormánysajtó ha­sábjain folyt. A megye hiva­talos lapja* a Somogyvárme- gye, 1918. szeptember elejétől ennek a harcnak a szolgálatá­ba állt: éles támadásokat inté­zett a cenzúra ellen, a demok­rácia elfojtása ellen: támogatta az új birtokpolitikát, melynek értelmében a háborúból haza­tért katonák földet kaphatnak; és követelte a közélelmezés megjavítását. Kétségtelen, hogy csak a közvélemény le­csillapítása érdekében kellett ez, de a támadások hangvétele éppen azt jelzi, hogy mennyire szükség volt az ilyesfajta meg­nyilatkozásokra. A somogyi kisparaszton a demokratikus szólamok, a nagyhangú békeígéretek nem sokat segítettek. Éhínség, a kisbirtokok pusztulása, a kilá­tástalan háború, amely a somo­gyi parasztkatonák ezreit vitte *1 — már »A világháború kez­detén a kaposi 44-es gyalogez­red négy hónap alatt négyszer semmisült meg...« —, a nör vekvő drágulás, amely lehetet­lenné tette a leszakadt ba­kancs pótlását, a gyorsan ter­jedő spanyoljárvány, a tisztára sepert padlások, ahol a rek- virálók a télrevaló gabonát sem hagyták meg — csak ez jutott 1918 nyarán Somogy né­pének. Még nem volt fegyve­rük — sem eszmei, sem való­ságos —, még nem tudtak tudatosan és szervezetten har­colni sorsuk megromlása ellen, de már halmozódott az a gyfl- lölség, amely 1918 novemberé­ben robbant ki. Ösztönös meg­mozdulásaikat . az államhata­lom csírájában folytatta el, de ugyanakkor kénytelen volt észrevenni, hogy «... a hosszú háborúban folyton pusztulnak az itthonmaradottak hozzátar­tozói... A gazdaság gyenge asz- szonykezekben nyugszik. El­kótyavetyél ődmek a nehezen megszerzett javak... A négy év háború tönkretette a kis­gazdát. s magyar nép legmeg­bízhatóbb, legértékesebb réte­gét.« Az elviselhetetlen hábo­rús terhek, a gazdasági nyo­morúság, az októberi forrada­lom és a nemzetközi helyzet hatására új forradalmat érlek az idő ötven évvel ezelőtt Rózsai Ágnes val egy csapásra két legyet üt­hetünk. Az egyik előny a népfrontmozgalom jellegábő1 adódik, amelynek következté­ben eredményesen kapcsolható be e munkába minden intéz­mény, minden tömegszervezet és minden lelkes szakember, aki akár hivatalból, akár aszű- kebb haza és- a társadalom szeretetéből e felemelő te­vékenységből részt kíván ven­ni. De bekapcsolhatók azok a népfrontbizottságok is emun­kéba, amelyek eddig is tevé­kenykedtek a város- és falu­fejlesztési és tájvédelmi bi­zottságok munkájában. A helytörténeti bizottság és honismereti bizottság szoros együttműködését ezután is hangsúlyozzuk, az összetarto­zás gondolatát erősítve in- ikább, az összeolvasztás szán­dékát pedig elkerülve. A hely- történeti bizottság nyilván­valóan homogénebb testület a heterogénebb honismereti bi­zottsággal szemben, amely a különféle szakmájú és érdek­lődésű emberek számára te­remt lehetőséget sokoldalú és igen árnyalt tevékenységre. Míg a helytörténet vertikáli­san nézi a múltat, a társadal­mat, a gazdaságot, a kultúrát, a politikai berendezkedése­ket, addig a honismeret érzel­mi telítettséggel, horizonáltan teszi széppé a tájat, szeretteti meg annak lakóival, tudato­sítva és aktivizálva az élő ha­zaszeretet. V égtelenül sok tenniva­lója van tehát a hon­ismereti mozgalom­nak. Anélkül, hogy szűkíte­nénk e mozgalom kereteit jelzésszerűen utalnunk kell azokra a területekre, amelye­ken a legkülönfélébb, érdeklő­désű szakemberek és lelkes amatőrök kifejthetik tevé­kenységüket. . Ma már közis­mert, hogy a honismereti ságait a megyei tudományos intézmények miképpen pótol­ják. A tájegységi honismereti bizottságoknak egyelőre nem azon kell gondolkozniuk, hogy minden szaktudományi ágban dolgozzanak — ha vannak ar­ra alkalmas szakemberek ter­mészetesen végezzék el azo­kat is —, hanem mindenek­előtt arra, hogy a tájegységek specifikumának megfelelően rangsorolják tevékenységü­ket, hiszen majd e sok arcu­latú tájegységi mozaikból te­vődik össze az a sokszínű és árnyalt honismereti kalei­doszkóp, amelyből végül is az egész megye teljes arculata kozhat ki előttünk. N agy kedvvel és várako­zással tekintünk a honismereti bizottság megalakulása elé, amelynek csak kellő előkészítés után szabad összeülnie és megala­kulnia, s már az alakulás el­ső tanácskozására is nagy kö­rültekintéssel kell meghívni mindazokat a lelkes embere­ket, akik eddigi tevékenysé­gükkel is rászolgáltak arra, hogy e bizottság tagjai lehes­senek. De azokra is gondol­nunk kell, akiket alkalmasak­nak tartunk arra, hogy a jö­vőben váljanak a mozgalom hasznos művelőivé és segítő­társaivá. S ha e bizottság va­lóban átfogja, együvétartja, koordinálja a különféle szer­vezetekben eddig elszigetelt energiákat, akkor remélem, hogy e bizottság egészségesen fogja szolgálni a lokálpatrio­tizmus eszméit, s így tevé­kenysége együtt jár majd a táj iránti nagyobb felelősség- érzet, az áldozatkészség, s a szocialista szellemű tennivá- gyás: a hazaszeretet és a nem­zeti öntudat növekedésével is. Kanyar József

Next

/
Oldalképek
Tartalom