Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
I :..:,5'AZ MSZMP 1 %P* TS A G lÄ-.'t S>.Aj^M XXV. évfolyam, 211. szám. Vasárnap, 1968. szeptember 8. Szervez a posta KÉT LÉPÉS HÁTRA Olvastam, a Somogyi Néplapban — helyzeti előnyömnél fogva megjelenése előtt is —, hogy újabb változásokat fogunk tapasztalni a postai szabályzatban. Megszoktam már és természetesnek tartjuk mindanyian, hogy a mi társadalmi rendszerünkben a változás előremutató, azaz fejlődést jelent. Postánk azonban mintha tagadná az objektív törvények létét, egy- re-másra olyan intézkedéseket hoz, amelyek a múlt századi posta kezdetlegesebb módszereire emlékeztetnek. Tudom, súlyosak a szavak — de nem véletlenül. A növekvő forgalom növekvő bevétellel jár együtt, s ezt silányabb »szolgáltatással« viszonozni — enyhén szólva méltatlanság ... Nézzük csak. Amióta valaki kitalálta a bérházak központi levélszekrényét — és nyilván újítási díjat is kapott érte —, azóta dúl a harc, azóta nincs újság kora reggel, azóta lemondják a lapot, azóta lopják a küldeményt, s azóta — jobb helyeken — már meg is szüntették az 'ilyen levélszekrényeket. De nálunk nem. Nálunk a szekrényből is csak nyolc után húzhatom elő az újságot, ha még megvan. »Kíméljük az embert« — mondják, mármint azt a néhány száz postást, és büntessük a több százezer lakót. De még vannak, akik hiszik, hogy ez a módszer maga a fejlődés ... Most nem erről volt szó. Postánknak nem volt elég, hogy az expressz levél (amiért többet fizetünk) már évek &ta jóval később ér a címzetthez (mert külön kihordó kézbesíti!), mint a sima küldemény, most a távíróitok eljuttatásával manőverezik. Az ésszerűség persze azt diktálná, hogy ha több a távirat, mint néhány éve, akkor több postás foglalkozzon a kézbesítésükkel. A posta azonban inkább túlterhelésről, nehézségekről, csúcsforgalomról panaszkodik. Mégsem tudom sajnálni a postát, tudniillik fizetek áldásos tevékenységéért. Ennélfogva képtelen vagyok felelősséget vállalni a kézbesítésért ... Mint a posta »ügyfele«, bátorkodom sok tíz- és százezer társam nevében kifogásolni »néhány szervezési intézkedését«. A külterületekre például »alkalmi« kézbesítők viszik majd a táviratot. Ismerjük őket az újságkézbesítésből, jóllehet ezután veszik fel őket. De előfordulhat az is, hogy a levélkézbesítő viszi ki a táviratot. (Azaz a külterületekre vonatkozóan kiiktathatjuk ismereteink tárházából a távirat fogalmát, nevezzük csak nyugodtan levélnek.) Aztán egy megdöbbentő »újítás«! Eddig a postán nem fogadták el a táviratot, ha hiányos volt a címzés. Most elfogadják, de figyelmeztetik a feladót, hogy távirata »késhet« a pontatlanság miatt. Azaz szentesítik a késést! Bravó, ez okos megoldás volt! De az is nagyszerű »húzás«, hogy a levélszekrénybe dobott távirat mellől elmarad az értesítés. Két-három hét múlva csak megtudom majd, hogy meghalt a nagybátyám. (Jóllehet korábban is előfordult, hogy »sajnálatos késés« miatt a temetés másnapján értesültem a halálesetről.) Az emberben önkéntelenül is fölvetődik a kérdés: egyáltalán miért vállal felelősséget a posta? Nem csodálkoznék, ha legközelebb azzal fogadnának: a helyi táviratot kézbesítsem ki magam, úgy biztosabb ... Vagy itt van a dísztáviratok problémája. Fa hátrányos helyzetbe hozhatja az igen tisztelt posta névnapi jókívánságaimat, akkor nyd- vánvalóan jobb, ha inkább lapot írok. De tessék megérteni: nekem, aki ugyanannyit fizetek! — pontosan olyan fontos értesíteni jóanyámat az utód megérkezéséről, mint másnak az, hogy meghalt a testvér- öccse, vagy fordítva. Milyen jogon tesz különbséget köztünk a posta ... ? Nem folytatom. Az igény nő a postával szemben, s a válasz: két lépés hátra! Ha valahol nő a vízigény, akkor erőfeszítések árán is új kutakat fúrnak, bővítik a hálózatot, és nem azzal reagálnak, hogy néhány száz háztartásból kikapcsolják a vizet. A két lépés hátra jelszó ma már csak a posta sajátja. Pedig egyszerűbb lenne »kitalálni« (még újítási díjra is gyűjtést szerveznék), hogy »csak« bő- víteni kell a posta állományát — ha egyszer fokozódik az igény. Azt hiszem a bevételek állandó emelkedéséből bőségesen megtérülne e »nemes vállalkozás« ... Jávori Béla Ezüstvásár — rohammal Evőeszköz, cigarettaszelence, forint és koronás Tízszeres forgalom Először álltak sorban pénteken az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat kaposvári boltja előtt. Az ezüstláz hulláma, úgy látszik, elért megyénk \ szék helyére Is. Az Ady Endre utcai üzletben tízszer any- nyi ezüstöt vásárolnak havonta, amióta hatvan fillér helyett három forint lett grammja. Az otthonokban tartogatott evőeszközök, cigarettaszelencéik a magasabb felvásárlási ár hatására elvándorolnak az ékszerboltba. Pataki Istvánná boltvezető elmondta, hogy a rájuk zúdult hatalmas meny- nviségű ezüstholmi nagy gondot okoz, s a kiszolgálást is akadályozza. A vásárlás előtt ugyanis minden egyes darabot megvizsgálnak: valóban ezüst-e, s az előírt finomsá- gú-e. Előfordul, hogy az ezüstnek hitt tárgy csak alpakka, vagy legföljebb vastagon ezüs- tözött. Az üzlet dolgozói megértést és türelmet kérnek azoktól, akik ezüstöt akarnak eladni, hiszen később is megveszik tárgyaikat L. G. Könyvterjesztök szocialista szerződése (Tudósítónktól.) Több mint nyolcmilliót forgalmazott a falusi könyvterjesztés a múlt évben. Egy lakos átlag 29 forintért vásárolt könyvet a szövetkezeti boltokban és bizományosoktól. Mégis van 102 olyan kisközségünk, ahol az egy lakosra jutó könyvforgalom az 5 forintot sem éri el. Ezeknek a fehér foltoknak a megszüntetéséért a KISZ megyei bizottsága és a MÉSZÖV szocialista szerződést kötött. Eszerint a szövetkezeti könyvesboltok és a községi KISZ-szervezetek vállalták, hogy a korábbihoz képest 400 000 forinttal növelik a falusi könyvforgalmat. A közös akció első tapasztalatait vitatták meg pénteken délelőtt a szövetkezeti könyvesboltok képviselői, a tömegszervezetek, az illetékes könyvterjesztő vállalat, valamint a KISZ járási és községi szervezeteinek képviselői az Ifjúsági Házban. Kevés kivétellel már mind a 102 községben megkötötték a szocialista szerződéseket. A könyvterjesztő szövetkezetek képviselői hangsúlyozták, hogy többet várnak a KlSZ-fiata- loktól. Viszont kölcsönösségi alapon a fogyasztási szövetkezetek vezetőinek is meg kell érteniük, hogy a KlSZ-fiata- lok — különösen ott, ahol lelkiismeretesen dolgoznak — nagyobb támogatást érdemelnének a fogyasztási szövetkezetektől. Elsősorban azt kívánják, hogy klubok, ifjúsági szórakozóhelyek, zenés cukrászdák létesüljenek falun, minél több helyen. A% eső miatt később indul a cukorgyár Nem kedden, hanem csütörtökön indul a kaposvári cukorgyár. A kétnapos eltolódás okát azzal magyarázza Tóth Lajos igazgató, hogy a múlt hét közepén beállott esőzés hátráltatta az átvételt. A gyárba sem érkezett meg kellő időben a szükséges mennyiségű cukorrépa. Régi gyakorlat szerint akkor biztonságos az üzem működése, ha legalább három—négy napra való répa van az udvaron. Eddig csak másfél napra való adagot tudtak beszállítani. — Ez még nem lenne baj — mondja az igazgató —, de ha beüt még két esős nap, s nem tudnak nyersanyagot hozni a gyárba akkor le kell állni. Ez pedig nagyon drága dolog lenne. NAPIRENDEN: a műemlékvédelem A műemléki albizottságok ötödik országos értekezletét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Műemléki Felügyelőség Sárospatakon tartotta meg. Megyénkből Varga Károly, a Hazafias A MŰ ÉS ALKOTÓJA A tihanyi fazekasházban dolgozó Barth Lidia népi iparművész legújabb alkotásával- a fehér dekorációjú kék habán vázával. ínért a két műszakra a Komfort Ktsz (Tudósítónktól.) Egyetlen munkára sem fizetett rá az év első felében a Nagyatádi Komfort Ktsz. Hat hónap alatt több mint félmillió forint nyereséget ért el jó munkája révén a kétszáznyolcvan embert foglalkoztató kisipari szövetkezet. Minden részleg csökkentette a költségeket, javított a minőségen. Űj a ktsz-ben, hogy megkezdték a két műszakos termelést. Az autószerviz bővítése lehetővé teszi, hogy kétszer annyi gépkocsit és motorkerékpárt javítsanak meg mint eddig. A KPM jubileumának tiszteletére indított munkaverseny hozzájárult a jó eredményekhez. Az utánpótlásról is gondoskodott a Komfort vezetősége. Harmincnyolc fiatal sajátítja el a ktsz-ben a maga választotta szakmái A magyar ipar területi kérdései Igényes, nemcsak a szak-\ emberek számára érthető művet jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó dr. Kóródi József és dr. Márton Géza: A magyar ipar területi kérdései című kötetének kiadásával. A sok érdekes összefoglaló adatot, térképet, grafikont közlő átfogó tanulmány ismerteti a magyar ipar területi struktúrájának általános vonásait, pártunk és kormányunk ipartelepítési politikájának jellegzetességeit, fő irányait. A szerzők sorra veszik az ipar területi nöyekedésének főbb tényezőit, ezek társadalmi-gazdasági hatását, majd konkrétan, részleteiben foglalkoznak a főváros és Pest megye ipari fejlődésének, fejlesztésének problémáival. Ismertetik a vidék iparosításának általános kérdéseit, ■ az iparilag elmaradott területek társadalmi-gazdasági helyzetét. Az ipartelepítés nemzetközi irányzatairól, tapasztalatairól szólva, bemutatják a kapitalista ipartelepítés fő elveit és tényezőit, egybevetve azokat a szocialista országok irányelveivel e rendkívül fontos, egy-egy ország gazdasági fejlődését döntően befolyásoló területen. A tanulmány szerzői végül felvázolják az ipartelepítés feladatait az új gazdaságirányítási rendszerben, s tájékoztatnak az ezeket szolgáló közvetlen, valamint közvetett eszközök alkalmazásáról. Könyvük jó áttekintést ad a tervgazdálkodásunk húsz éve alatt felhalmozódott ipartelepítési (tervezési és gyakorlati) tapasztalatokról. «. L. Népfront megyei titkára és Kappéter Ádám, a megyei műemlékvédelmi és múzeumi albizottság titkára vettek részt az értekezleten. A tanácskozás központi kérdése az volt, hogy összehangolja az albizottságok és a társadalmi szervek munkáját és foglalkozzon a népi műemlékek ápolásának, a falusi népművelőknek, tanítóknak helyzetével, feladataival. 1964-ben Velencében gyűltek össze a világ majd minden tá járól a műemlékek gondozásával és felügyeletével megbízott szervek képviselői, és az ún. »Velencei Chartaiban fektették le a műemlék- védelem alapjait. Magyarországon jelenleg kétszázharminc albizottság működik, de az értekezlet megállapította, hogy szükséges volná további tizenegy városban. — például Miskolcon, Sátoraljaújhelyen Szegeden is — ezek megszervezése. Megyénkben kevés a műemlék, az építészeti stílusokat tekintve főleg a barokk korból maradtak fenn épületek. Somogybán jobbára a Bala- ton-parton összpontosulnak a műemlékké nyilvánított emlékek: Kőröshegy, Szántódrév, Földvár, Zamárdi községekben. Ám nem elég csak restaurálni ezeket a gyönyörű parasztházakat, templomokat, kastélyokat, az is fontos, hogy az idegenforgalom számára meg is csillogtassuk ezeket a gyöngyszemeket. Az országban két helyen, Göcsejben és Szentendrén elkészült a »skanzen«, a falumúzeum, jó volna, ha ezt a formát kihasználva mi is publikálhatnánk a zselici népi építészetet, mondjuk Szántódpusztán. Az idelátoga lóknak meg tudjuk mutatni, hogy hol laktak a gráíok, bárók és más címzetesek, de azt, hogy hol lakott a magyar-paraszt, már nem. Az Onszágos Műemléki Felügyelőség évente százmillió forinttal gazdálkodik, ami nem sok, és mégis az az érdekes, hogy világvi- szonvlatban is megelőz olyan országokat, mint Olaszország és Ausztria, ahol minden második épületre ki lehetne tenni a »műemlék« táblát, de ahol minden szervezettség, bizottságok nélkül ápolják és védik az építészeti korok remekeit. Á sárospataki értekezleten Merényi Ferenc, az Országos Műemléki Felügvelőség igazgatója a műemléki albizottságok harminckilenc tagjának — közöttük Som.ogvi Józsefnek, a városi pártbizottság első titkárának és Kappéter Áriámnak — kiváló munkásságuk elismeréseképpen jutalmat adott át S. G. Vadászmese A vadász dicsekszik ismerőseinek: — Tigrisre vadászni nagyon egyszerű. Ügy égnek a szemei, mint két fáklya. Már ötvenlépés- nyi távolságból is látni. Csak a szeme közé ken célozni — és kész. Egy idő múlva a dicsekvő vadász zsákmány nélkül tér vissza. Ismerősei megkérdezek: — Hol a tigris? — El sem hiszitek, milyen ravaszak ezek a bestiák! Mostanában kettesével járnak, és mindegyik behunyja az egyik szemét. Az ember lő, mire a tigrisek szétszaladnak. Tárlaton Egy képzőművészeti kiállításon egy asszony figyelemmel tanulmányoz egy képet, amely egy tájat ábrázol nyáron. Azután előveszi noteszét, és feljegyzi a festő nevét és a kép címét. — Meg akarja vásárolni a festményt? — kérdezi a kiállítás titkára. — Nem, hanem meg akarom kérdezni a művészt: hol festette ezt a képet. Szívesen elmennék oda nyaralni. Félreértés Tanár a diákhoz: — No fiam, mondjál nekem egy indulatszót! — Sajnálom, tanár úr, de most nem vagyok indulatos. Találkozás Két barátnő találkozik és így üdvözlik egymást: — Jaj, de régen láttalak, kedves, már azt hittem, hogy férjhez mentél, tudod az utóbbi időben annyi rosszat hallottam rólad. Máma a lányához: — Te akarsz férjhez menni, aki még egy tojást sem tud megfőzni? — Ä, az nem akadály, a Pista úgy sem szereti a tojást. Barátok Két siető ember egymásnak szalad, s az egyik örömmel felkiált: — Jé, kedves barátom, mi már találkoztunk valahol! — Igen, feleli a másik rosszkedvűen. — Sajnos magának köszönhetem, hogy eltört a szemüvegem. Mozi előtt Hát a lá— Jaj a lábam! nem tud vigyázni, bam nem sétatér. — Bocsánat, elnézést kérek, de énfelőlem lehet játszótér is, ha úgy óhajtja. Semggi Néplap Az MSZMP •5omo°rv mérvéi Bizottsága és a Somogy megye* Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS, Szerkesztőség: Kaposvár, Latitika Sándor u. 2. Telefon* 11-510. 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzttnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft Index: 250o7 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca É. Felelős vezető: Mautner József.
