Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-03 / 206. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGÁ É* A MEGYEI TANACS LAPJA XXV. évfolyam, 206. szám. Kedd, 1968. szeptember 3. Somogyi napok ENDRÉD! VASÁRNAP Szüreti látványosság — Csipke a falakon Vásári f orgatag /Megvallom, inkább vala- 1TJ- mi nagyszabású bú­csúhoz hasonlított a faluvég képe, mint a híres endrédi csipke világhódító útjának első állomásához. Egy töme­ges, hangulatos, vidám ren­dezvény tanúi lehettek a fa­lusiak, a vendégek, s a mint­egy kétszáz szovjet és német kiránduló, aki ellátogatott ide. Természetesen sok csodá- lója volt a kiállításnak, ve­hagyománya, ősi kincse új erőre kapjon, s a mai fiata­lok legalább olyan ügyes ke­zű mesterekké váljanak, mint nagyanyáik. Egy kis asztalnál csipkét is vehetett a közönség, csipke- vásárnak mégsem nevezhet­ném: kevés még az anyag, vásári nyelven: szerény a felhozatal. Indulásnak még­sem rossz: az ünnepségnek ez a része mégiscsak felhívta Csipkevásár. vője a »vásárnak« és nézője a műsornak is, amelyben a Balaton Együttes nyújtott át népi táncaikból egy színes csokorral. Nem volt hiány vidámságból, volt népi lovas és kisbíró, voltak csinos fia­tal lányok a kocsiderékban, fölpánlikázott ostorok és bo­rosüveg a .kézben. A külföldi turistáknak mégis az utolsó kocsi rakománya, a cigányok­nak álcázott ifjak és hajado- nok hada tetszett leginkább, azokat fotografálták, filmez­ték nagy buzgalommal. A táncdalfeszitivál győztesei harsogtak a ringlispil hang­szóróin át, lehetett lőni a sát­rak alatt és értéktelen, de fé­nyes holmit vásárolni, s jól­lakni sült kolbásszal, ami vi­szont igen finom volt. Egy­szóval vásári forgatag, majá­lis íz ű di nőm- dánom... / gazán nem sértő szán- x dékkal mondom: de mindez aligha méltó az ere­deti célhoz, az endrédi csipke bemutatásának, a hagyomány felélesztésének igaz, nemes szándékához. így hát beszél­jünk inkább arról, hogy a művelődési ház falain ízlé­ses tálalásban gyönyörköd­hettek a nézők a nem nagy­számú, de annál nagyobb ér­tékű csipkékben. Gecsei Lidi néni legszebb munkáit állí­totta ki, egy hatalmas, négy­zet alakú térítőt — egy egész télen át dolgozott rajta — az apró, leheletfinom mintázatú darabokat, amelyek a csil­lámló hópelyhek természet alkotta szépségére emlékez­tetnek. Kolombán Gergelyné, Schmicli Lászlóné és Pető Imréné térítői osztoztak még a nagy-nagy sikerben, s a munkában levő asszonyok, akik ott a helyszínen mutat­ták meg tudományukat a kí­váncsi nézőseregnek. A csip­keverők között két tizenegy- tizenkét éves kislányt is lát­hattunk. Gecsei Juliskát, Li­di néni unokáját s a kislány unokatestvérét. Pavlénpi Ilon­kát. Valóban a ’övöt láttuk bennük, « az öregek igyeke­zetét, hogy Balatonendréd Bányásznap Siófokon kár, hogy megírták a szöve­gét! Mondókája így hamvát, népi ízét, természetességét vesztette el, s maga is kín­lódott a nyelvtörő fordula­tok kibogozásával. Ez is ta­nulság az endrédi ünnepről. Jó és nemes gondolattal — fél sikerrel indultunk el a hagyomámyélesztés útján. A kezdeményezés — azt hi­szem, bátran mondhatom — továbbá csiszolásra, éssze­Az utánpótlás (Gecsei Juliska és Pavlényi Ilonka) a figyelmet az endrédi csip­kére, amely már-már kive­szőben volt... I_ecsej Lidi néni ara­nyos-kedvesen állt a reflektorok fényében, a füg­göny előtt böngészve papír­jait. Az endrédi csipke útjá­ról, kialakulásáról, történeté­ről mondott valamit — de Negyvenkilenc évvel ez­előtt, 1919 szeptember elsején csendőrsortúz dördült Tatabá­nyán, és kilenc bányász életét oltották ki a gyilkos golyók. A párt és a kormány 1950-ben foglalta határozatba, hogy minden szeptember első vasárnapját a hősi halált halt tatabányai bányászok emlékének szenteljük. s a szén- és olajcsaták hőseit ünnepeljük ezen a napon. Siófokon, a Kőolajvezeték Vállalat munkásai előtt Pu- nyi István, a pártszervezet csúcstitkára nyitotta meg a bányásznapi ünnepséget. — A szocializmus fölépíté­séért folytatott harcban élen­járó szerepet töltöttek be bá­nyászaink. akik nemcsak a demokratikus forradalom, ha­nem a Tanácsköztársaság ki­kiáltásában és védelmében, a második világháború után az ország helyreállításában, rend­szerünk megszilárdításában is hősi helytállást tanúsítottak. A bányászokat köszöntjük, akik nap mint nap fölveszik, a harcot a természettel, hogy biztosítsák az ipar »minden­napi kenyerét«: a szenet, ér­cet, olajat és földgázt. A párbtitkár után Dohány Imre igazgató mondott ünne­pi beszédet. Arról az útról beszélt, amely a bányászok mögött áll, majd a vállalat fejlődéséről, eredményeiről szólott. A Kőolajvezeték Vál­lalat 1968 első félévében hat­van százalékkal magasabb termelési értéket ért el, mint 1967-ben. Tavaly 13,4 napi fi­zetésnek megfelelő nyereséget osztottak, az idei első félév eredményei alapján már 15 napra rúg ez az összeg. A jól végzett rrninka azon­ban nemcsak ezekben a szá­mokban mutatkozott meg, ha­nem abban is, hogy rübb »árukapcsolásra" vár. Balatonendréd lakói, vezetői így is mindent elkövettek a sikerért, jó házigazdáknak bi­zonyultak, akik egy színvo­nalasabb, tartalmában tömö­rebb eseménysor megvalósí­tására is képesek. Jávori Béla több mint hatszázezer fo­rint jutalmat osztottak ki a dolgozók között, száz- tizennégy vállalati kiváló­dolgozó, tizenhat kor­mány- és két miniszteri kitüntetett vette át jutal­mát az igazgató kezéből. A beszéd elhangzása után fehér asztal mellett folytató­dott .az ünnepség. Darázs Ist­ván mérnök, az olajszállítási osztály vezetője a Bányászat kiváló dolgozója kitüntetést kapta, Vastag István kor­mánykitüntetést: a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát. A barátok, ismerő­sök gratulációi után mi is koccantottunk a két kiváló dolgozó egészségére. Darázs István és munkatársai nagy problémát oldottak meg azzal hogy a Barátság olajvezeték méréskülönbségekből adódó havi ezernégyszáz köbméter olajhiányát megszüntették, és ezzel évi hatmillió forintot mentettek meg a népgaz­daságnak. Ennek a feladatnak a végre­hajtását értékelte a miniszté­rium, és jutalmazta kiváló­dolgozó kitüntetéssel a fiatal mérnököt. Vastag István már 1951 óta dolgozik az olajiparban. 1955 óta Siófokon géplakatos. A kormánykiitüntetést számos más elismerés előzte meg, a szocialista brigádtag tárcájá­ból egymás után kerülnek elő a Nehézipar kiváló dolgozója a Kiváló dolgozó, a törzsgár­da arany fokozatú jelvényé­nek viselésére jogosító igazol­ványok. Jó hangulatban, az időseb­bek az étteremben, a fiatalok a bárban szórakozva ünnepel­ték a tizennyolcadik bányász­napot. S. G. Csaknem 35 vagon gyapjút vásároltak fel eddig a me­gyében a mezőgazdasági nagyüzemektől. Az év végéig előreláthatóan 30—40 má­zsával túlteljesítik a 3550 mázsás átvételi tervet. A gyapjútermelésben a minő­ségben és a mennyiségben is javulás mutatkozik a bala tonszabadi, a balatonkiliti, a kaposmérői és a bárdudvar- noki termelőszövetkezetnél. Az utóbbi gazdaság például fél millió forintot kapott gyapjúért az idén. Figyelnt etilénül vezette jármüvét. A baleseti sta ti szitákéban je­lentős helyet foglalnak el a figyelmetlen, gondatlan veze­tés okozta esetek. A gépjárművezetői tanfo­lyamokon az oktatók igen nagy gondot fordítanak arra, hogy a leendő motor-és autó­vezetőket meggyőzzék, ráne­veljék: vezetés közben csak a vezetéssel szabad törődni, semmi mással. S mégis — sajnos elég gyakran — mit látni? Olyan megdöbbentő eseteket, hogy szinte csak a csodával hatá­ros a karambol elmaradása. A szerelmes autósok, motoro­sok még járművezető tár­saik felháborodását is kivált­ják. Az még csak hagyján, ha a szerelmes asszonyka fér­je vállásra hajtja a fejét, ve­szélyesebb típus azonban a szerelmes vezető, aki egyik kezével kormányoz, a másik­kal pedig imádottját öleli át. Egy gamási motoros fél kéz­zel Pannóniáját vezette, a másikkal pedig hölgyutasát ölelte, s a robogó motoron közben még csókolóztak is. Ha ilyen járművezető talál­ja magát szembe valamilyen váratlan eseménnyel: fékező A hiáUitáimn autóval, úttestre lépő gyalo­gossal, csúszós úttesttel, bi­zony csoda, ha elkerüli a bal­esetet. Magán-, de hivatásos veze­tők között is találni jó néhá­nyat, akik — rutinjukra ala­pozva — megengedik maguk nak, hogy vezetés közben mással is foglalkozzanak: elő­adásokat tartsanak, heves mu togatás, hátrafordul ás kísére­tében. Láttam már olyan so­főrt, aki úgy gyújtott rá, hogy csak térdeivel szorította a vo­lánt, egy másik pedig könyö­kével kormányzott, miközben cigarettára gyújtott. Kaposváron, a vasútállomás előtt a délutáni nagy forga­lomban a CA 83-10 rendszá­mú Wartburg vezetőnője al­mát eszegetett, a Tanácsház utcában a CP 12-68 rendszá­mú Trabant vezetője pedig fagylatot nyalogatott — veze­tés közben. Nem lett volna annyi ide­jük, hogy megálljának né­hány percre, s csak akkor folytassák útjukat, miután vé­gezitek az evéssel? Vajon az így lefoglalt veze­tő tud-e villámgyorsan csele­kedni, ha pillanatok alatt ka­rambolveszély keletkezik? Nem valószínű! Egy Moszkvics vezetője az Ady Endre utcában azért tud­ta a balesetet megelőzni — egy falusi nénike a kocsija elé szaladt —, mert csak a vezetéssel törődött, s métere­ken belül megállt. Bizony, ha ilyen esetben csak egyik kéz­zel fogja valaki a kormányt, s közben mással foglalatosko­dik, elkerülhetetlen a tragé­dia. Szerencsére a gépjárműve­zetők többsége tudja, érzi, mi­lyen felelősséget jelent e fel­adat ellátása, s ennek megfe­lelően figyelemmel, gondos- végzi munkáját. fc. L. Egy pofon története — Ödön, az intenért, mi történt veled, ki vert igy össze? — Egy barátom esküvő­jén tanú voltam, megcsó­koltam a feleségét, erre a gazember lekevert egy nagy pofont. — Érthetetlen, amióta világ-világ, a tanú meg szokta csókolni a szertar­tások után a menyasz- szonyt. — No igen, de ez a csók a szertartás után két év­vel történt. Bíróságon — Egyszóval önt az idősebb Sipek megrúgta. És mit csinált a fiata­labb? — Az apja nyomdokába lépett. Elutazás előtt — Ne sírj, Tóni. Nyolc nap múlva itthon vagyok. — Éppen ezért sírok. Schiller és Petőfi Petőfi Sándor gyakran vendégeskedett költő ba­rátja, Arany János házá­ban. A kiadós ebéd után megittak néhány pohárka schillert, de Petőfi gyen­ge gyomra nem bírta az italt, s rövid idő múlva sietve otthagyta a társa­ságot. A vendégeknek nemso­kára feltűnt a költő távol­léte, s a házigazdától ér­deklődtek holléte felől. Arany a tőle megszo­kott, csendes humorával felelte: — Schillert fordít. Jószívűség — Ma sajnos nem tudok újságot venni, mert nincs nálam pénz. — Nem tesz semmit, majd megadja holnap. — Na és ha holnapig elüt a villamos, akkor az­tán nem tudom megadni. — Ó, az sem lesz olyan nagy baj. \ Influenza j Kovács rettentően nát­hás. A presszóban talál­kozik Szabóval. — Mondja, Szabókám, mit' szokott maga nátha ellen tenni? — Csalhatatlan módsze­rem van. Vacsora után megiszom fél liter forralt bort, forró lábvizet ve­szek, aztán odabújok a feleségem mellé az ágy­ba. Csinálja meg maga is. Biztosan használ. — Nagyszerű — ujjong Kovács —, s mikor ér rá a kedves felesége? (Gmy) Somogyi Néplap Az MSZMP somo^v mesryei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: U-510, 11-511. Kiadja a Somogy megye! Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünte meg é9 nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetés] díj egy hónapra 18 Ft. Index: 850»7. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6, Felelős vezető* Mautner JósseL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom