Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
gOMOCYI NÉPLAP Vasárnap, 1968. szeptember Í2. ni Száznyolc hold fő vetésű és kétszázhatvan hold tarlóvetésd silót takarítanak be az attalai Vörös Csillag Tsz-ben. Átlag 120—150 mázsát vágnak le holdanként. Három géppel silóznak és kilenc pótkocsival hordják a termést. A tsz még a háztáji állományt is ellátja silóval. A fsz kovácsa Félig érték el céljukat a kölcsönzéssel A műhely előtt ekék, lókapák és különböző szerszámok hevernek. Az udvar végén néhány pótkocsi vár javításra. A bejárattól balra lovat patkói Bútor József, a belegiek kovácsa. A ló néha megrántja a bakot és a fejét felkapva jelzi, ha a szög véletlenül eltévedt a patában. A patkolás nem a legkönnyebb foglalkozások közé tartozik. Könnyen kaphat rúgást az ember. — Hat éve dolgozom a tsz- nél — mondja a kovács —, de nem tudnám megmondani hány vasat vertem föl, de arra még nem emlékszem, hogy valamelyik ló megrúgott volna. A műhelyből a széngáz erős szaga árad. A helyiségben pélKözös tanácsok Egy hónappal ezelőtt foglalkozott a megyei tanácsülés a községi tanácsok helyzetével és a közös községi tanácsok kialakításának lehetőségeivel. Pápa Imre; a Csurgói Járási Tanacs vb-titkára és Hubay Sándor vb-elnökhelyettes örömmel újságolták, hogy a járásukban is megteremtették a feltételeket több kisközség közös tanácsának létrehozására, lharos* berény, Iharos és Pogány- szentpéter községekben februárban vetődött fel a három falu államigazgatási egyesítése, és a pártalapszervezetek; a Hazafias Népfront tanácskozásai mind-mind napirendre tűzték ezt a kérdést. A három község január elsejével működteti majd a közös tanácsot és végrehajtó bizottságot, hogy az anyagi és társadalmi erőket koncentrálhassák. Iharosban és Iharosbe- rényben 1969-ben még felépül a törpe vízmű, de az utána következő esztendőkben mindhárman egyformán részesülnek a közös anyagi alapokból. Ugyanezen elv alapján csatlakozik Csurgóhoz a mintegy á égy száz lakosú Csurgónagymarton. Az udvar végen szorgoskodó két fiatalemberre mutat — Ők ketten a tanulóim. Sokat segítenek. Beszélgetés közben egy lovas kocsi érkezik. Meg kellene vasalni a lovakat. — Ne haragudjon, Pista bácsi, de csak délután érek rá. — Rendben van, akkor délután visszajövök — mondja a kocsis, majd köszön és kihajt a kapun. A belegi kovács csöndes, nyugodt ember. — Mióta dolgozik a szakmában? — Az apámnál kezdtem 1947-ben, akkor ő volt a község kovácsa. Amikor 1959-ben az anyám belépett a tsz-be, Papára mentem hathónapos gépszerelő tanfolyamra. 1961- ben pedig elvállaltam ezt a munkát Azóta itt dolgozom. dás a rend. A falakon kulcsok, fogok és egyéb szerszámok lógnak. Az egyik sarokban villanyíúrógép áll, szemben villanyhegesztő kábelja fekszik. A kohóból hőség vágódik az arcomba. A fújtató hatására ez egyre erősödik. A tűzben patkó izzik. Még néhány pillanat, s már egyengeti is a kalapáccsal. A mester homlokán sűrűsödő verejtékcseppek jelennek meg. — Ilyenkor még elviselhető valahogy, de kánikulában ... — mondja, homlokát törölget- ve. — De ezt is meg lehet szokni. — Mikor van a legtöbb munka? — Talán nyáron meg vetés előtt, amikor az ekevas élezésén meg a vetőgépek javításán kívül nagyon sok más tennivaló is akad. Tizenhat kisebb-nagyobb település húzódik meg Bárdudvarnok határában a zselici dombok között, nehezen bejárható, nagy területen. Ezek a 150—200 lakosú falvak közigazgatásilag Bárdudvarnokhoz tartoznak, élelmiszer- és iparcikk-ellátásukról pedig a kaposfői fogyasztási szövetkezet gondoskodik. Ugyancsak a szövetkezet látja el a szétszórt települések szolgáltatását, köztük a kölcsönzést is. könnyítsék a falusi asszonyok otthoni munkáját, és közvetve vevőket találjanak a boltokban kapható praktikus háztartási gépekre. A kölcsönözhető nyolc mosógépből már csak kettő van meg s ezek is éppen felújítás alatt. A négy padlókefélőbői csak egy, a hat porszívóból kettő működik. A többit a MÉH vásárolta fel értéktelen fémtömegként, mert ezeket már felújítani sem lehetett. Az őt évvel ezelőtti cél így csak félig valósult meg. Bár- dibükkben, Szentbenedeken — ahogy a szövetkezeti boltosok mondják — már mindenkinek van mosógépe, többnyire az egyéb háztartási gépek is megtalálhatók a falusi háztartásokban. Ha ez nem is így van egészen, kétségtelen, hogy a falusi háztartások gépesítése ezeken a településeken is igen sokat fejlődött az elmúlt öt év alatt. Amióta a kölcsönözhető elektromos gépek csak igen korlátozott mennyiségben állnak a lakosság rendelkezésére, egyszerre megmutatkozott, mennyire szükség volna még rájuk. Nemrégiben Bárdudvarnokon a tanácsülés napirendjén is szerepelt a kölcsönzés gondja. Gál Lászlót, a kaposfői szövetkezeti igazgatósági elnökét kerestük meg a lipótfai, a bányai, a zsippói asszonyok kérésével. a háztartási gépek kölcsönzésében, kevesebb is elég mint öt évvel ezelőtt. Az értéktelenné vált, tönkrement gépek helyett nem tudunk újat beállítani. A szövetkezetnek sok ezer forintos kára származott a kölcsönzésből. A bevétel pedig például a múlt évben is mindössze 196 forint volt — tájékoztatott Gál László. Arra a kérdésre, hogy hány esetben javíttatták meg a gépeket azokkal, akik hibásan vitték vissza, a következőket válaszolta: — A boltosoknak plusz munka, nyűg volt a kölcsönzés, mivel a szolgáltatás kevés jutalékkal jár, s nem tartották fontosnak a visszahozott gépek ellenőrzését, — Ilyen esetekben a boltvezetőt kellett volna anyagilag felelőssé tenni. — Csakhogy így könny«! megvált volna tölünk egyikmásik kereskedő. A kis fbr- galmú boltok eladóit nemigen tudjuk pótolni. Az isten háta mögötti üzletekbe nagyon nehéz jó szakembert kapni. Így inkább megalkudtunk a helyzettel. Emiatt porszívók, mosógépek mentek tönkre, és ahogy a szövetkezet elnöke mondja, a boltos nem szólt érte, csakhogy megtartsa a vevőt. A szövetkezet sem követelt nagy fegye'met a boltostól. Inkább vállalták a nagy összegű javításokat, majd a gépek selejtezését, a ráfizetéseket. A szövetkezet ezzel meg is fizette a lazaság, az elnézés árát, de miért bünteti ezzel a lakosságot? Hiszen a szolgáltatási tevékenység most lényegesen csökkent. Ha a háztartások gépesítése fejlődött is, a bárdudvamoki tanács fölmérése szerint még mindig szükség volna kölcsönözhető mosógépre, padlókefélőre, porszívóra — ha kevesebbre is, mint öt évvel ezelőtt. A gazdasági tényezők mellett a szövetkezeti tagság igényét sem szabadna, figyelmen kívül hagyni! Nagy József Csökkent az igény Öt évvel ezelőtt 77 000 forint értékű háztartási gépet kaptak a boltok azzal, öngettek. Élesen, bántóan dúlta szét a lakás csendjét az otromba berregés, rezonáltak az ablakok, és az ágy mellett olvasó férfi kezében megrezzent az újság. Határozottan agresszív volt ez a csöngetés. A férfi kicsoszogott az előszó- bálja, megállt az ajtó előtt. Pár másodpercig várt, majd amikor ismSt megszólalt a csengő, odahajolt a kémlelőhöz és szemügyre vette a lépcsőházban álldogáló alakot. Alacsony, inkább köpcös, kopaszodó, jelentéktelen férfi, olyannyira érdektelen figura, hogy egyetlen vonása sem rögződött meg benne, s amikor fél év múlva találkozott vele nem is ismerte meg. Egy pillanatig habozott, hogy kinyissa-e az ajtót vagy sem, aztán hosszasan csörgött a biztosító lánccal, krákogott egyet, s mint aki tudja, hogy az ajtónyitással semmi érdekes nem történik, lenyomta a kilincset. — Jó napot kívánok — köszönt alázatosan —, ugye itt hirdettek értelmiségi, szolid férfi részére kiadó szobát? Miközben ezeket mondta, kezével idegesen simogatta tar koponyáját és topogott hozzá. — Igen — szólalt meg a lakástulajdonos, olyan közönyösen, mint akit untatnak az ilyen fölösleges kérdések. — Aktuális még? — Nem is tudom ... de jöjjön be — tárta szélesre az ajtót. Azonnal felveszünk külszíni munkákra 18. ével betöltött dolgozókat: fúrósegédmunkásokat, segédmunkásokat Jó keréseti lehetőség! Vidéken lakóknak szállást és étkezést, vidéken dolgozóknak külszolgálatot biztosítunk a fizetésen felül. Jelentkezni lehet a MÉV Kutató—Mélyfúró Üzemének munkaügyi osztályán, Kővágószőllős. (Pécs mellett). (7597) NITEILEIKTÜ A vendég idegenül álldogált a kopott előszobában, amely avítt bútoraival inkább egy külvárosi butikra emlékeztette, mint a városközpont sokemeletes házainak tágas lakásaira. — Jöjjön, jöjjön — nógatta a házigazda —, vagy nem a szoba miatt jött? — emelte fel a hangját. — Dehogynem — tüsténkedett a látogató és óvatosan ment utána. — Hát ez az — mutatott körbe a férfi, s a látogató széles tekintettel igyekezett bevonni a helyiséget. Nem rossz — gondolta magában, miközben végigmustrálta a berendezést. Ebben a lakásban minden antik — állapította meg —, öreg biedermeier utánzatok, félresikerült bútorok, a múlt század poros hangulatát árasztó képek, hatalmas ágy, s a szoba szaga — megfoghatatlan, semmihez sem hasonlítható illat, de ez is öreg és elhasznált. — Kemény az ágy — támaszkodott öklével a dunyha közepébe, mert a keze alatt durva ellenállást tanúsított a gyalulatlan deszka. — Így szoktuk meg — dör- rent a férfi, mint aki nem tűri a kritikát —, majd alátesz valamit, és akkor nem lesz kemény! — Igen, igen — állt meg a vendég a szoba közepén, majd félve leereszkedett a vékony lábú kerevetre. A kis asztalkát még két fotel övezte és ő parányi mosollyal gondolt miniszoknyás kolléganőire, akiknek mindenük kilátszana, ha helyet foglalnának az alacsony fotelban. — Tudja — nyögte ki lassan —, családos ember vagyok, de nem értjük meg egymást a feleségemmel. Gyerek is van — nem köt össze bennünket —, nem tudtam soha dolgozni otthon... tudja, hogy van az ilyesmi, kis maszek munka — heherészett — elköltöztem. A jelenlegi szállásom szörnyű, nem lehet tisztálkodni, a vécéért is fizetni kell... Képzelje csak, ott van a budi mellett egy persely, s használat előtt vagy után be kell dobni a pénzt, mert a háziasszony hallgatózik, a hét végén összeszámolja, és ha hiánya van, bejön és bevasalja. De nem is ez az érdekes, intcllektüel vagyok — közgazdász, most járom a jog második évét. Nyugalomra van szükségem, csendre és függetlenségre vágyom — ez hiányzott a feleségem mellett. — Itt meglesz — nézett rá a háziúr. — Háromszázötven és havi harminc a gáz-villany. — Rendben, holnap költözöm ... a bejelentkezést is elintézem. Holnap jövök... viszontlátásra... akkor holnap ... ígérem, nem lesz baja velem! » A ház urát meghatotta a gyerekes ígérgetés, és amikor becsukta az ajtót, örömmel dörzsölte ösz- sze a tenyerét. Másnap a férfi odaköltözött és két hónapig a legteljesebb egyetértésben lakott a házigazdával. Ha az béjött hozzá, nagyokat hallgattak, néha egy-egy üveg bor is került az asztalra, de ha az albérlő dolgozott, soha nem zavarta. Nővel ne-m látták, a iürlőszobában sem akadtak össze. A legideálisabb albérlő — hangoztatta a házmester néninek, amikor az új lakója felöl érdeklődött. Elmúlt a nyár, zakóban, pulóverban járkáltak az emberek, az eddigi egy takaró helyett kettőt húzott magára, és csak a fél ablakot hagyta nyitva éjszakánként. Egy nap, kora délután taxi állt meg a ház előtt, az albérlő és egy nő szállt ki belőle, s fölmentek a lakásba. A háziúr nem volt otthon, nyugodtan pakolhattak. Bőröndbe, táskába kerültek a férfi ruhái, amikor megérkezett a háziúr. — Hová? — kérdezte rémülten. — Haza, haza, haza — kiáltotta boldogan a férfi, s egy nyaláb kabáttal a kezén vágtatva vette a lépcsőket. — Haza, haza, haza. — De a lakbér... hónap eleje van... ? — Tartsa meg magának, boldog vagyok ... kibékültem a feleségemmel... isten áldja! A felpakolt gépkocsi piszkos füstöt köpve húzott csíkot a frissen locsolt aszfalton. A háziúr még mindig döbbenten állt az ajtóban. — Ilyen hirtelen ... rendet ember volt, és az egész hónapot kifizette — mormolta maga elé, majd bedöcögött a szobába, papírt, ceruzát vett elő és fogalmazni kezdett. — Intellektüel fiatalember részére albérleti szoba sürgősen kiadó. K icsit gondolkozott, átolvasta még egyszer, majd határozottan áthúzta az intellektüel szót... S. G. A SOMOGY MEGYEI AGROKER VÁLLALAT értesiti a vevőket, hogy műtrágya- és nővény- védőszer raktárában 1968. szeptember 25-től október 15-ig leltározás miatt az áruk átvétele és kiszállítása szünetel A vállalat csak az 1968, IX. 23-ig beérkező megrendelésekre tud ieltározás előtt szállítani. A leltározás tartama alatt a sürgős megrendeléseket a Baranya megyei AGROKER Vállalat teljesíti. (7605)
