Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

Szerda, 196®. szeptember 18.

3

SOMOGYI NÉPLAP

^3

B5

LEGYALULNAK AZ ÚTBÓL

nak az idő — ennék is köSstúkség van rá

GONDOLATOK A BUDAPESTI ŐSZI VÁSÁRRÓL

Sok bosszúságtól kíméli majd meg a gépkocsivezetőket és az utasokat a Bábonyme- gyertől Tab felé vezető mintegy három kilométernyi útszakasz megjavítása. A munkálatokhoz júniusban fogtak hozzá a KPM Közúti Építő Vállalat dolgozói. Éppen ideje volt. Az utat 1905-ben és 1906- ban építették, s azóta bizony valamirevaló fejújítást nem

Először utazott üzemi turistacsoport a Szovjetunióba a Szakszervezetek Megyei Tanácsának szervezésében. A megye üzemeinek harminckét küldötte négy napot töltött Moszkvában, kettőt pedig testvérvárosunkban, Kali- nyinban.

S hogy milyen élményekkel gazdagodva tértek haza a csoport tagjai a Volga-parti városból? Erről Szerecz László országgyűlési képviselő, a Villamossági Gyár igazgatója számolt be:

■— A városi tanács és az Elektromos Műszergyár vezetői fogadták az állomáson a somogyi turistákat. Megnéztük a várost, részt vettünk egy volgai kiránduláson. A nagy orosz folyón szárnyas hajó repített bennünket. Nagyon kellemes estét. töltöttünk a víhajtottak rajta végre. Kővágó Jenő művezető tájékoztatása szerint negyvenen dolgoznak ezen az útszakaszon. Gépekkel is bőven fel vannak szerelve. Felszakítógép, rakodógép, úthenger, három billenő- platós tehergépkocsi és egy öntözőkocsi lóerői járulnak hozzá, hogy lehetőleg még az idén elkészüljenek a tervezett úttal. Kedvezett a munkákrészletekben. Ott is láttunk tekercselést, vasmagkészítést, nálunk is van. Egyébként ez a gyár ellenőrző elektromos műszereket készít. Már itt megkezdtük a baráti eszmecserét Anatolij Nyikolajevics Luzikol igazgatóval és társaival, este pedig tovább folytattuk a Tver Szálló különtermében tiszteletünkre rendezett díszvacsorán. Megegyeztünk abban, hogy a két gyár rendszeresen levelez majd, megírjuk a munkaversenyben elért eredményeinket. A szocialista brigádok ugyancsak kapcsolatot teremtenek a ka- linyini gyár brigádjaival. Megajándékozott bennünket a gyár szakszervezeti bizottsága egy vörös zászlóval. Ügy határoztunk, hogy a KMP jubileumának tiszteletére indított verseny legjobb szocialista brigádjának adjuk majd át. Megszönhető, hogy a három kilométeren már kész az útszegély, a hengerelést is. elvégezték. Pár nap múlva hozzáfognak a bitumenezéshez.

Jelenleg »pályát süllyesztenek«, vagyis az útnak egy dombra futó részéből pár méternyit legyalulnak, így megszüntetnek egy balesetveszélyes bukkanót. Képünk ezt a munkát ábrázolja.

keressük annak a lehetőségét is, hogy a kalinyiniak a Bala- ton-parton. a kaposváriak pxj- dig a Szeliger-tó mellett üdülhessenek.

— Csak Kalinyinban jártak?

— Nem, elvitték a turista csoportunkat Konakovóba is, s ott megnéztük a vízi erőművet. Érdekességként elmondhatom, hogy moziban is voltunk, a Volga folyóról láttunk egy nagyon szép és érdekes színes dokumentumfilmet.

Nagyon sok baráttal és ismerőssel találkozott Kalinyinban az első üzemi turistacsoport harminckét tagja. S az élmények, az emlékek egy életre szólnak. Nemsokára megindul a levelezés a gyárak és brigádok között, kiteljesítve ezzel is a két város barátságát.

L. G.

Ismerősök jönnek a vásárról, az egyik dohog, a másik lelkesedik — igazi premier utáni viták kerekednek a vásár hasznosságáról, céljáról, a kiállított termékekről, a kapható és nem kapható árukról, színvonalról, miegyébről. »A legszebb, a legújabb megint csak ígéret« — ez a legtöbbet hangoztatott kifogás.

Viszont egyik barátom lelkesen újságolta, milyen remek a BKG új kis magnója, a kazettás MK—21-es és a Fegyver- és Gázkészülékgyár gázgejzeres lakás központi fűtése — el is határozta, hogy a következő nagyobb családi beruházásból ezt veszik meg. Igen ám, de az MK—21-es már a BNV-n is ott volt, s még mindig nem lehet kapni, a mini központifű- tő-foerendszés pedig már-már hiánycikknek számít, úgy megrohanták érte a gyárat. De há.t mit vártunk mi ettől az első őszi vásártól?

Portékaés információcsere

Még nem híres a vásár, de híreket máris bőven adott. A főcél különben sem a portékák, sokkal inkább az információk csereberéje volt — Az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók találkozóját elsősorban most azért rendezték meg. hogy a részvevők konzultálhassanak egymással, s ezen a konzultáción a főszerep a vásárlóknak, a vásár látogatóinak jutott Nemcsak úgy, hogy vásái-olni is lehetett vagy megrendelni, előjegyeztetni az árukat, hanem úgy is, hogy véleményt mondjanak, javasoljanak. Együtt volt valamennyi érdekelt: a termelő, a kereskedelem és a fogyasztó. A termelők megismerhették a versenytársak próbálkozásait, a kereskedelem az ipar kondícióját, a Vásárlók kívánságait, a vásárló pedig igen kényelmes piackutatási lehetőséghez jutott. Rövid idő alatt áttekinthette a hazai piac teljes áruajánlatát. Ez' voit a vásár elvi, pénzben azonban ki nem fejezhető hozama.

Minivár

és Láma-Szuper

Se szetri, se száma azoknak az áruknak, amelyek most futottak be, amelyek égy csapásra keresettekké, ismertté váltak. Ilyen például a VIDEOTON Mini-Szuper rádiója, amely méretei és teljesítménye folytán régi hiányt pótol a hazai törperádió-választékban. A Betonelemgyártó Vállalat Minivár elnevezésű, előre gyártott szerkezetekből összerakható hétvégi háza szintén a vásár egyik nagy sikerének bizonyult. A kényelmes, szép hétvégi ház 19 000 forintért, egy-két nap alatt felépíthető 'kivitelben — olyan »szolgáltatása« az iparnak, amely máris jó pár ezer telektulajdonos osztatlan tetszését váltotta ki. Ráadásul a Minivár elemeiből

— természetesen kisebb árért

— horgásztanya vagy egy szerszámos kunyhó is gyorsan felépíthető. Az Iskolai Taneszközök Gyárának Minilaborató- riurna — csillagos ötöst kapott a látogatóktól. Játéknak, taneszköznek egyaránt kiváló, a kis vegyészeknek 44 féle vegyszert, lombikokat, kémcsöveket ad az otthoni, iskola utáni elmélyült »kutatáshoz«

Itt a vásáron ismerkedhettek meg először a fogyasztók a Modul—69-es garnitúrával,

amelyet a Budapesti Bútoripari Vállalat a házgyári lakásokhoz tervezett meg. Ez a garnitúra már valóban varia, több mint száz eleméből legalább két tucat megoldás kínálkozik a lakások berendezéséhez.

Sörcsarnok és munkaruha

Az igények tisztázása, a választék fölmérése, a konkrét üzletkötések mellett néhány igazán jó ötlet, javaslat is »beszerezhető« volt a vásáron. Az élelmiszeripari pavilon több

Egy nagy szatyor körtével állt a buszvárónál. Fekete-fehér aprómintás ruha volt rajta. Kendője nem volt úgy előre húzva a homlokába, mint ahogy faluhelyen szokták viselni.

— Adjon isten, Mari — fordult oda a járdáról egy éltes asszony, fején hatalmas birsalmás kosárral.

— Neked is, Julcsa.

Álltak egymással szemben,

zavartan mosolyogtak.

— Hová mégy, Mari?

— Haza.

— Haza? Hát ott vagy.

— Nem. Kapósba haza ...

A birsalmás asszony man- dulányira húzta szemét, a csendnek szinte súlya volt.

— Szépen van birsalmád, Julcsa, eladni viszed?

— Eladom, de nem viszem sehová. Itt is akad rá vevő. Anyádnál voltál tán?

látogatója pl. amikor mégismerkedett a vidéki sörgyárak eddig előttük ismeretlen termékeivel, a Göcseji barnával, a Zalai Ászokkal, a Balatoni Sirállyal, egyöntetűen ugyanarra a következtetésre jutott: miért nem szervez a vendéglátóipar szerte az országban, néhány sörcsarnokot is a borkóstolók mintájára. Eg a javaslat is a vásár terméke, de éri a látogatók adták cserébe a kereskedelem és az ipar információiért.

Hasonló javaslatot hallhattunk a nagykereskedelmi vállalat munkaruha-kiállítása előtt, ahol a megszokott munkaruha-uniformisok helyett több színben, divatos, tetszetős munkáöltözékeket ismerhettek meg a látogatók.

Hiányzott sajnos a vásárról az import, holott jelenleg már évente 10—12 milliárd forint értékű külföldi fogyasztási cikk kerül a boltokba. Márpedig az importcikkekkel is szívesen ismerkedik meg a hazai fogyasztó tábor, azzal is kalkulálni. akar a családi beruházási alap megtervezésekor. Meg esetleg az iparnak sem árt, ha mindig és mindenütt a sarkában látja, tudja a külföldi versenytársakat is. De hát ez volt az első Budapesti Őszi Vásár, amelyre valamennyi érdekelt szerint egyaránt szükség van, kell. jó és hasznos rendezvény — a következők már bizonyosan tartalmasabbak lesznek.

— Ott. Meg a sógornőmnél. Tudod, eltettem neki télire a körtéjét kénesen. így nem csinálta még, itt nem szokás.

— Hát aztán hogy i

sorod Kapósban Mari?

— Jól, igen jól — ered meg a nyelve. — Nagy kertünk van. Minden kikerül belőle, ami a konyhára kell. A menyem áldott jó teremtés...

— Hát Józsi?

— Józsi? Egy fél éve hántoltuk el, meghalt szegény.

A birsalmákra néztek mind a ketten. Megigazította a kosár tetején sárguló gyümölcsöket.

— Tudod, Julcsa, ott beni a piacon hét forintot is elkérnek egy kilóért. Ügy vettem én is kampóinak az unokámnak ...

— Majd megeszi a malac, ha megmarad.

— Te tudod.

Krumpliszsákokkal teli kocsi döcögött a poros úton. A

Somogyiak Kalinyinban

Szárnyas hajóval a Volgán — Üzemlátogatás az Elektromos Műszergyárban

Barátságok szövődtek

G. F.

A TÖLQYFALEVÉL

zen. Másnap reggel meglátogattuk az Elektromos Műszergyárat. A Kaposvári Villamossági Gyárból kívülem ott volt Bene Nándor párttitkár, Törekes László szakszervezeti titkár és Puspán Adám kiváló dolgozó. Mind a négyen nagy érdeklődéssel néztünk szét testvérgyárunkban, hiszen azzal az elhatározással indultunk hazulról, hogy megalapozzuk a további szoros kapcsolatunkat.

— Nagyobb ez a gyár, mint a kaposvári?

— Nem . .. Ezerkétszázan dolgoznak ott. A szervezeti fölépítése hasonlít a miénkhez, a termelés azonban csak

Apró alkatrészek, csavarok stb.

galvanizálását

fényes nikkellel kadmi- ummal, rézzel

vállaljuk

Somogy megyei Finommechanikai Vállalat, Kaposvár, Május 1. u. 30.

(70241)

Párbeszéd a íörzsgárdával

Szigorú szemmel mér végig a portás a kapuban. Amíg kísérőt kerít, felmérem az udvart A régi épületeket keresem. A düledező műhelyek nagy részét már lebontották. A kapu mellett új szerelőcsarnok húzódik. Mögötte már készítik az alapot a következőnek. Megfiatalodott ez az üzem, s megváltozott a neve is. Most £gy hívják: A Mechanikai Művek Marcali Gyára. Olajkályhákat készít. A régi üzemből csak a szögverő maradt itt. Beszélgetés közben nem bírjuk a zajt túlkiabálni. Mozsolics Géza párttitkár az irodába kísér. Ütközben a jó színű kályhacsempéket nézegetjük. Az udvaron sorakoznak beépítésre várva.

A párttitkár a szobában fekete huza- tú székre ül.

— Ezen nem látszik a szögverő olaja — mondja.

— Bírja ott a zajt?

— Én ott dolgozom már régóta. És onnan nagyon nehéz megszabadulni. A zaj miatt kevesen bírják, de aki ott maradt, az megszerette, s nem is kívánkozik el onnan.

Gyors mozgású, fiatalos ember a párttitkár.

— Át akartak helyezni művezetőnek, de ott három műszak lett volna, és kevesebbet tudnék foglalkozni az emberekkel. Nem vállaltam.

— Mennyi időt töltött el a szögverőben?

— Hatvan május huszonnegyedikén kerültem oda.

— Honnan tudja üyen pontosan?

— r kezdte sseg munkáját huszonhárom emberrel a Finommechanikai Vállalat marcali telepe. Tmk-laka- tosként kezdtem akikor. Tudja, mit fejlődött ez az üzem azóta? Rengeteget. Tavaly már csaknem kétszáz dolgozója volt.

— A fejlődés a szakember szemével is üyen nagy?

— A tavalyi létszám az idén, miután a Mechanikai Művek átvette a telepet, nagyot ugrott. Amikor kezdtünk, szerszámgépekről csak álmodtunk. Ma az is van, amennyi csak kell. A finommechanika telepeként évente tíz-tizenkét milliós volt a termelési értékünk, most fél év alatt ötvenmillió forintot könyveltünk el. Amikor a számokat nézem, sokszor fölteszem a kérdést magamnak: hogyan lesz ez meg? De higgye el, meglesz, mert akik itt vannak, azoknak nagy részét isimerem, és tudom, hogy dolgozni akarnak. Az igazgató meg azt mondta: <3 nem akar beleszólni az üzem belső életébe, csináljuk, ahogy jobbnak látjuk, csak a tervet teljesítsük.

— Sok ember megfordult már itt?

Galambősz művezető felel. Szávics

Jánosnak hívják. Erre volt dolga, hát benézett.

— Elég sok. És tudja miért? — kérdezi néhány pillanattal később.

— Nem — felelem.

— Mert sokan azt hitték, a finommechanikánál nincs olajos ruha, hanem fehér köpeny van.

— Az irodán kívül most már az üzemben is használnak fehér kabátot — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Pozsgai György —, a kettes telepünkön kondenzátorokat készítenek. Amikor a nők elindulnak munkába, olyanok, mintha a kórházba mennének gyakorlatra. Kétszázan vannak.

Rakjuk egymás mellé a számokat. A három ember itt a pártirodán a múltat akarja felmérni a számok tükrében. De ezt csak számokkal mérni nem lehet. Az öreg szakmunkás, Pozsgai György szól újra:

— Tudja, hogy mi volt itt hatvanban? Munka után ott mosakodtunk az udvaron a kútnál egy vályúból.

— És mégis jöttek a munkások?

— Marcaliban a gépállomáson kívül nem volt más üzem. Aki dolgozni akart, az nem nézhette, milyenek a körülmények.

A művezető veszi át a szót:

— Én Pestről jöttem haza. A Gyuri vidékről, örültünk, hogy itthon dolgozhatunk. A kócerájban úgy dolgoztunk, hogy közben a nyakunkba hordta a szél a havat. Babakocsikat meg mosdóállványokat készítettünk. És örültünk minden új létesítménynek.

Az udvart járjuk. Az űj gyártmányokat nézegetjük. Itt hallom:

— A könyvelők sokat túlóráznak most A múlt havi munkájuk elég hibás volt.

A párttitkár nagyon csendesen mondja:

— Korszerű üzem szinten dolgozunk, de még nem rázódtunk bele az új gyári szervezetbe.

Kercza Imre

derékaljból félméterenként kiesett egyegy szem krumpli. A birsalmás asszony kipenderült az út közepére, és összeszedte a guruló gumókat. Három aprócska krumplit szorongatott a tenyerében.

— Ez is három bokor jövőre, nem, igaz?

— Hát minél több van, annál többet akartok? Ej Julcsa, nem elég kettőtöknek két szekér krumpli télire — mondta csak úgy maga elé.

— Neked meg igen kinyitották a szemed Kapósban. Tán még a színházba is elvisznek— El. A fiamnak bérelt helye van, vállalati. ..

— Na, én megyek etetni.- Isten áldjon, Mari.

Fejére emelte a kosarat: — mit lopom itt a napot hiába, mormogta.

— Egy kicsit elbeszélgettünk, hiszen a munka megvár holnap is — szólt utána.

De mint ahogy a birsalmás kosár nem szólalt meg, az asz- szony se fordult többet vissza. A gyümölcsök a csípő mozgásának ütemére ringatóztak a kosárban.

— Felsegítené, lelkem, a csomagot? — fordult hozzám, amint a far motoros zúgása megütötte a fülünket. Emelem a szatyrot. Tetejéről le akarom dobni a véletlenül ráhullott tölgyfalevelet.

— Hagyja csak, lelkem. Elbírom a körtékkel hazáig . —

Bán Zsuzsa