Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-14 / 190. szám

Szerda. 1968. augusztus 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP EGY HÍD TÖRTÉNETE Munkájukat mindenki ellenőrizheti Elkészült a harmadik híd a balatonmáriai övcsator­nán, ugyanazon a helyen, ahol elődjei álltak. Az el­ső betonhidat a második világháború előtt építették, de nem állhatott sokáig, mert a háború közbeszólt. A bombák szétszaggatták a két part közötti gyalogos átjárót. Az újjáépítés idején egy tahidat vertek az övcsator­nán, a vízben álló romok azonban még sokáig árul­kodtak a pusztításról. A fahíd huszonhárom évig »szolgált«, az utóbbi évek­ben azonban egyre több panasz volt rá, kezdett mindinkább veszélyessé A legnagyobb gabonaraktárban Uj üzem Kaposváron a mezőgazdasági termények Összpontosítják a munkaerőt pen példul kerítések válasz­tották el egyik részleg terü­letét a másikétól, a raktár­ban az egyik zsák cement az útkarbantartóké volt, a má­sik az építőké, s egyik nem nyúlhatott a másikéhoz. — Hogyan gyökereztetik meg az üzemi gondolkodást? — Egy hónap alatt sok in­tézkedés született. Mi fizet­jük a bért, a családi pótlékot és a táppénzt dolgozóinknak. Megvalósítottuk az egységes raktározást, központilag oszt­juk el a gépkocsikat és a ra­kodókat. Fejlesztjük az üze­met. A garázs eddig a telepen kívül volt. Az a tervünk, hogy nagyobbat és korszerűb­bet építünk javítóműhellyel együtt a telepen belül. Félmil­lió forintból megkezdjük az emeletes központunk építését. Eddig nem volt semmilyen szociális létesítményük a rész­legeknek. A földszinten étte­rem lesz, öltöző és fürdő, az emeleten kapnak helyet az irodák. Az üzemi jelleg ki­alakítását a munkafegyelem megszilárdításával kezdtük. Rendeztük a béreket is. Je­lenleg csak az építők dolgoz­nak teljesítménybérben. Sze­retnénk más területen is át­térni erre. Dolgozóinknak ter­melési tanácskozáson számol­tunk be programunkról, el­képzeléseinkről. Most azon fáradozunk, hogy megalakít­suk a szakszervezetet. Az új mechanizmusban megnőtt a szerepe, s nálunk is nagy se­gítséget adhatna a vezetésnek. Például jövőre mi is köthet­nénk kollektív szerződést. Kaposvár legfiatalabb és egy szempontból »legna­gyobb« üzeme a városi tanács költségvetési üzeme. Július 1- én alakult meg a tanács kü­lönféle részlegeiből (köztisz­tasági, kertészeti, útkarban­tartó, építési). Az a feladata, hogy tisztán tartsa a megye- székhelyet, gondozza a parko­kat, virágágyakat, játszótere két és ligeteket, karbantartsa az utakat, járdáikat, hidakat és árkokat, s gyorsan meg­építse a tervezett kisebb-na- gyobb épületeket. Mindennel takarékoskodni válni, elkorhadt a szerke­zete. Az ez évi szezonra már új híd várta a nyaralókat, új, erős betonhíd, amely már nemcsak a gyalogoso­ké, hanem autóút is vezet át rajta. Az új hidat há­rom és fél millió forintért építették. Ennek az üzemnek az egész város a munkaterülete. A ka­posváriak ellenőrző és bíráló szeme előtt dolgoznak az ut­cákon és a tereken. ízelítőül néhány adat: háromezer la­kásból és mintegy hetven kö- zülettől hordják el a szeme­tet, százhatvanezer négyzet- méter úttestet és járdát taka­rítanak, háromszáztizenötezer négyzetméter parkosított te­rületet gondoznak, tiz kilomé­ter árkot tisztítanak, har­mincegy kilométer hosszú he­gyi utat és járdát salakoz- nak és harminchat és fél ’nlométer csapadékcsatornát tisztítanak. Építenek étter­met, lakóházat, bővítenék is­kolát. Az új szervezet lehetővé te­szi az anyagi és a munkaerő ésszerű csoportosítását és fel- használását. Jobb szervezés­sel, okos megoldásokkal pél­dául a tervezett költségnél ol­csóbban végezhetnek el egy- egy munkát, s a megtakarí­tott pénzt, anyagot, munkát máshol és másra használhat­ják fel. Mint üzemnek érde­ke' az ésszerű gazdálkodás, hi­szen a jól dolgozókat jutal­mazhatja, bérüket emelheti. Üzemmé kovácsolják a részlegeket A kétszáznyolcvan embert foglalkoztató költségvetési üzem élére a textilművek tervcsoportvezetője került. Molnár László a régi munka­helyéről magával hozott nagy­üzemi gyakorlatot és tapasz­talatot meghonosítja a most formálódó üzemnél. — Azelőtt minden részleg önállóan gazdálkodott a költ­ségvetés alapján. A különféle rovatok elsősorban arra ösz­tönözték őket, hogy elköltsék a pénzt. Ezért halmozódtak fel nagy anyagkészletek. Má­ról holnapra nagyon nehéz megszüntetni a részleg-szem Tf.f Kint a rámpán most fejezte be a műszakot a Helmann-bri- gád. Reggel hattól négyszáz­nyolcvan mázsa szemes kuko­ricát raktak be a vagonokba. Előbb végeztek, mint ahogy tervezték, most beszélgetéssel ütik eF a hátralevő perceket. — Papíron pontosan száz­húsz mázsa jut fejenként — mondja Helmann Gyula bri­gádvezető. — És a valóságban? — Egy kis lapátolás, söprö- getés. Meg néha eligazítjuk a vagonba ömlő szemet, hogy jobban megteljen a kocsi. Ezt csináljuk egész nap. Borsföldi Ferenc műszaki vezető is jelen van a beszélge­tésnél. Tovább fűzi a rakodók szavait: — Amikor vállon jött be száz mázsa a raktárba, akkor este­felé már tonnákat érzett lábá­ban az ember. Most a rakodók csak úgy dobálóznak a ton­nákkal. Lépcsőzéssel ezt a mennyiséget aligha lehetne bírni. Nap mint nap 30—40 va­gon terményt mozgatunk meg, és ez nyolcvan rakodónak ad­na egész napos elfoglaltságot. A műszaki vezető 20 évvel ezelőtt maga is zsákoló volt. A Nostra kopott falépcsői még mindig a lábában vannak. Csukott szemmel is feltalálna a hatodik emeletre. Egy tölcsérben harminc vagon A Nostra mögötti termény­siló emeleteit járjuk. A hato­dikon kifújjuk magunkat, az­tán a műszaki vezető szólal meg: — Csak a kilátás kedvéért érdemes felmenni a kilence­dikre. Különben ott sem talál­ni mást, mint az elsőn vagy a harmadikon. A termények tá­rolását, elosztását a gépek se­gítségével egyetlen irányító végzi. A tizenöt emeleten húsz nagyteljesítményű villanymo­tor. több mázsáló-, tisztitó- és szállítóberendezés működik. Az egyik mázsa teljesen auto­matikus, önmaga mér és ürít. Fentről. a kilencedikről le­látni a talkarmánysiló har- mincvagonos tölcséreibe. Ahogy a vidéki raktárakból szállítják be a gabonát, hogy helyet csináljanak a kukoricá­nak, úgy áll egyre magasab­ban és magasabban a gabona a 18 méter mély betontölcsérek­ben. Egy ötlet Az idei aratás gyors átvétel­re serkentette a Gabonafelvá­sárló Vállalatot. Rövid idő alatt, szinte két hét alatt érke­zett be a termés nagy része, és a hagyományos módszerekkel aligha tudták volna biztosíta­ni a folyamatos átvételt. Egy ötlet azonban segített. A mű­szakiak házilag elkészítettek egy óriás torkú garatot és a billenős teherautók így egy­kettőre lerakodtak. A garatból aztán már gép szállítja tovább a szemet. A nagyüzemről, ami még nem ért véget a Nostrá- nál, így beszél Borsföldi Fe­renc: — Vidékre gabonafelfúvó- kat, szállítószalagokat küld­tünk, hogy a kis raktárak előtt se várjanak a kombájntól ér­kező vontatók. Ezeket eseten­ként egyik faluból vittük a másikba. Mindig oda, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. A bizonyítvány Az átvételt különböző vizs­gálatok követik. — Milyen az idei gabona bi­zonyítványa? — A szárítókra szinte alig volt szükség. A fajsúlya is jó az idei búzának, árpának — mondja a műszaki vezető. — Minőségi jellemzői nagyjából ugyanazok, mint a tavaljd ga­bonáé. Lefelé is hosszú az út a lép­csőkön. A hatodik emeleti ab­lakból jól látni az épület elé kanyarodó teherautókat. Gyakran fordulnak, a rakodás csak percekig tart. A nagy tor­kú garat 350 mázsa szemet is elnyel egy óra alatt. (Nagy) Vasbetonszerelő szak- és segédmunkásokat FÖLVESZ A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLA­LAT. Jelentkezés: Kaposvár, Berzsenyi u. 41. sz. alatt a vasbetonszerelő részlegnél. ________________________(10597) gyorsszárítója Űj mezőgazdasági termény- szárító épül a Fornádi Állami Gazdaságban (Tolna megyé­ben). Az Aradi—Rjbiánszky- féle lebegtető rendszerű gyors- szárító berendezés többek kö­zött zöld lucerna, lóhere, fű­félék és egyéb zöld takarmá­nyok szárítására alkalmas. Évenként mintegy 80—100 kát. holdas terület zöld takar­mánya szárítható vele. E szá­rítási eljárásnak az a lénye­ge, hogy a gépbe frissen ka­szált takarmány kerül, így úgyszólván semmi levélpergés sincs betakarítás közben. Ez azért rendkívül gazdaságos, mert — mint szakmai ber­kekben köztudott — a takar­mánynövények legfontosabb tápértékei éppen azok levelé­ben van. A kutatók kimutatták, hogy milyen nagy a különbség a hagyományos módszerrel renden szárított (többször for­gatott) széna beltartalmi ér­tékei és a gyorsan szárított széna béltartalma között — az utóbbi javára. A régi mód­szerrel nyert széna emészthe­tő fehérjetartalma átlagosan csak 12—13 százalék, kemé­nyítőértéke 28—30 kg má­zsánként, karotintartalma pe­dig 5—8 milligramm kilo­grammonként, ugyanakkor a gyorsszárított lucernaszéna emészthető fehérjetartalma 18—20 százalék, keményítőér­téke 40—42 kg mázsánként, karotintartalma pedig 200— ?20 milligramm kg-onként. A képen látható berende­zés — amely a lebegtető, szá­rító típusnak is egy legújabb, fejlesztett változata — egyéb mezőgazdasági termény és élelmiszeripari melléktermék, így: zöldségfélék, zöld do­hány, szőlő-, paradicsom- és almatörköly, valamint fűszer- paprika és gyógynövények szárítására is alkalmas. F. I. Az Aradi—Ribiánszky-féle mezőgazdasági gyorsszárító leg­újabb változata a Fornádi AG-ban. Egyre nagyobb munka há­rul 'majd a költségvetési üzemre. Éppen ezért emelik négyszáz főre a létszámot. El­sősorban az építőipari részle­get erősítik meg, mégpedig szakmunkásokkal, hogy ne le­gyen szükség alvállalkozókra. Ezzel meggyorsítható az épít­kezés. — A városi tanács költség­vetése határozza meg felada­tainkat. Mint üzem a városi tanács építési és közlekedési osztályához tartozunk. Nem kell tehát külön-külön részle­gekkel tárgyalniuk, mint az­előtt. Mind az irányítás, mind az ellenőrzés nehéz volt úgy. A kommunális feladato­kat a költségvetési üzem az eddiginél magasabb fokon oldhatja meg. Csak egy pél­dát mondok el. A téli hóna­pokban minden nélkülözhető emberünket a hóeltakarításra összpontosíthatjuk, hogy mi­nél gyorsabban megtisztítsuk az utakat és az átkelőhelye­ket. Ugyanez mondható el minden fontos munkáról. A város érdekében csoportosít­juk át a rendelkezésre álló erőket. így az eddiginél gyor­sabban, jobban, bizonyos ese­tekben kisebb költséggel vé­gezhetjük munkánkat. A mostani intézkedések gyümölcse hamarosan meg­érik, s a megyeszékhelyet sze­rető, a város fejlődését rend­szeresen figyelő emberek megelégedésére tevékenyked­het a legfiatalabb üzem. Lajos Géza A gallér melleit A balatonkiliti termelőszö­vetkezet majorjában, a falu végén dolgozik egy kicsi épü­letben a tsz fűrészgatterja. Kuntler János egyedül van most a gépnél, a társának va­lami elfoglaltsága akadt. Ki­húzza a vontatókocsit a farön­kök mellé, majd az egyik vé­gére ráemeli a rönk egy ré­szét, aztán a másikat. — Mindig emberi erővel vég­zik? Hisz ha ketten vannak sem könnyű, hát még egyedül... — A nagyobbakat csőrlővel huzatjuk fel — válaszol —, ez körülbelül csak egymázsás le­het. Fel kell csavarozni a fát, ne­hogy a fűrészelés közben le­essen. Jobb oldalon egy kis vaséket helyez a rönk szélé­hez, bal oldalon pedig addig csavarja, amíg az ék belemar a fába és szilárdan tartja. Eh­hez a munkához elkel most az én segítségem is, addig bizto­san kell tartanom az éket, amíg a gatteros néhány centi­re becsavarozza. — Ebből szalufák lesznek építkezéshez. Nincs vele sok munka — mondja, miközben beállítja a fűrészt. Egy kap­csolás, és máris indul a gép a szíjáttételekkel, csigákkal. — Mióta dolgozik a gatter mellett? — Állandó munkásként há­rom hónapja. De tavaly is vol­tam itt kisegítőben. Régóta szerettem volna már idekerül­ni, idén aztán sikerült. — Eddig hol dolgozott? — Minden területen a mező- gazdaságban. Voltam sofőr mellett gépkocsin, voltam fo- gatos is. De ezt a munkát sze­retem a legjobban. Már gye­rekkorom óta foglalkozom a fával, tudja, szabad időmben sokat faragok. Azért is jó ez a munkahely, mert itt a2 ember egy helyben van, nem ma itt, holnap ott. Ritkán ál! a gatter. Sok megrendelést kapnak, s a szö­vetkezet ügyesen él ezzel a lehetőséggel. Van úgy, hogy reggel hatkor, fél hétkor már elkezdik a gatterosok a mun­kát, délután ötig-hatig. Vállal­nak mindent. A gattert egy szalagfűrész egészíti ki, ge­rendákat, szalufákat fűrészel­nek, vagy deszkákra hasítják a rönköket. A közelben van a tsz bognárműhelye, oda is be­segítenek. Fölkeresik őket a környező tsz-ek, állami gazda­ságok, magánosok is. Közel vannak a Balatom-parthoz, így a villaépítők rendeléseinek is eleget tudnak tenni. Nemcsak hozott anyagból dolgoznak, hisz a tsz-nek erdője is van, saját kitermelésű fával szol­gálhatnak a megrendelőknek. — Jó üzlet ez, melléküzem- ágként szép hasznot hajt — mondja Kuntler János. — Idén, azt hiszem, több pénzt hoz a közösnek, mint tavaly. S. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom