Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-13 / 189. szám

Kedd, 1968. augusztus 13. SOMOGYI NÉPLAP 3 Járőnerseny Zaiiuírdibaii — Vajon hány kört lőttem? — Folyik a pisztolylövés értékelése. Szakadó eső, derékig érő sár várta vasárnap reggel Za- tnárdiban a tartalékos tisztek országos járőrversenyének részvevőit. Az MHSZ megyei elnöksége és a honvédség ren­dezésében meghirdetett ver­senyre 28 csapat nevezett be, s az erős mezőny jó küzdel­met, nagy versengést ígért. Reggel kilenc órakor ünne­pélyes zászlófelvonással és fogadalomtétellel kezdődött meg a verseny, majd Bogya Imre ezredes mondott ünnepi beszédet. Üdvözölte a megje­lenteket, köztük Kovács János alezredest, az MHSZ Orszá­gos Központjának képviselő­jét. Az általános külpolitikai helyzet ismertetése után a járőrverseny fontosságáról be­szélt: — Fontos, hogy a tartalékos tiszti és tiszthelyettesi állo­mány állandóan képezze ma­gát. Ismerjék a korszerű harc­eljárás követelményeit, a technika használatát és más tudományok alapjait, növel­jék fizikai állóképességüket, mert ezek hiányában nem lep­nének képesek az előttük álló gyakorlati feladatok megol­dására. A sorsolás után az ötfős csapatok felsorakoztak az in­dítósátor előtt és ötperces időközökben vágtak neki a hét kilométer hosszú, hét el­lenőrzési pontot összekötő pá­lyának. Az erősen felázott ta­laj és az ügyesen elrejtett ál­lomások alaposan próbára tették a versenyzők fizikai ál­lóképességét és technikai fel- készültségét. A térképpel, táv­csővel fölszerelt csapatok szá­mára százhúsz perces szint­időt állapítottak meg, és az elért eredmények alapján pontokra átszámítva alakí­tották ki a végeredményt. Ké- zigránátdobás, pisztolylövé­szet, rádióhangolás, célfelde­rítés, robbantás, aknafelderí­tés és hatástalanítás szerepelt a feladatok között. Jóllehet a mély talaj és az egész délelőtt zuhogó eső meg­nehezítette a küzdelmet, a részvevő csapatok valameny- nyi tagja nagy akarással és elszántsággal versenyzett. Délután négy órakor már gyönyörű napsütésben került sor az eredményhirdetésre és a jutalmak átadására. A győz­teseknek járó érmeket és ajándéktárgyakat dr. Varga István, az MHSZ megyei el­nökhelyettese és Bogya Imre ezredes nyújtotta át. A tavalyi bajnok Somogy megyei csapat az idén nem tudott beleszólni az elsőség kérdésébe. Eltévedtek és így az első tizenkét helyezett kö­zé sem kerültek be. A legjobb somogyi együttes a barcsiak csapata lett, az összesítésben a hatodik helyet szerezte meg. A tartalékos tiszti és tiszthe­lyettesi országos járőrversenyt a budapesti Magyar Hajó- és Darugyár csapata nyerte. S. G. Angol lord Kaposváron Látogatás a kórházban, a textilművekben és a könyvtárban ELŐSZÖR JÄRT ME­GYÉNKBEN angol szakszer­vezeti vezető. Lord Wright, a brit szakszervezet elnöke Ba- latonlellén üdül feleségével a SZOT vendégeként, s szomba­ton megyeszékhelyünkkel is­merkedett A Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházá­ban dr. Szőke Pál vezető tit­kár fogadta az angol házas­párt A kölcsönös megismer­kedés után baráti eszmecsere bontakozott ki. Lord Wright minden népi demokráciában volt már, Magyarországon most jár először. A lellei pi­henésen kívül a fővárost és Egert tekinti meg, hogy telje­sebb képet kapjon hazánk tá­jairól, az itt élő emberekről. A beszélgetés második órá­jában egyre több szó esett az angol és a magyar kapcsola­tokról. Lewis Wrighet moso­lyogva megjegyezte, hogy két magyart ismer Angliában. Az egyik autóversenyző, a másik pedig közgazdász professzor, akit most vettek föl éppen a Lordok Házába. Lord Ba­logh Tamásnak hívják. — Az a baj, hogy keveset találkozunk. Sokkal jobban meg kellene ismerkednünk egymással — jegyezte meg Lord Wright. A megismerkedést szolgálta, hogy a városnézés az angol vendég kívánsága szerint a kórházban kezdődött. Angliá­ban hat kórház munkájára felügyel, s ezért volt kíván­csi a megyeszékhely kórházá­nak szervezetére, szakember- ellátására, gyógyító munkájá­ra. A látogatás az igazgatói iro­dában kezdődött, Dr. Nemes Tihamér igazgatóhelyettes _ és a kórház párt- és szb-titkára fogadta az angol vendégeket. Dr. Pálfy György főorvos an­golul tájékoztatta a kórház munkájáról. Lord Wright a könyvtárban meglepődve fedez­te föl az angol szaklapokat és -folyóiratokat. Akkor semmit sem mondott erről a könyv­tárról. Délután, a megyei könyvtárban említette meg: — Sokkal jobb, mint oda­haza a mi területi kórházunk könyvtára. Lord Wright és felesége dr. Nemes Tihamér és dr. Pálfy György kíséretében megtekin­tette a nőgyógyászatot, a gyermekosztályt és a sebésze- tet __ Délután a Famuffonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárával ismerkedett az SZMT angol vendége. Mihalics István, a gyár pártbizottságának titkára és Papp Józsefné, a szakszer­vezeti bizottság munkatársa mutatta meg az üzemet, is­mertette a legjellemzőbb ada­tokat. Az üzemi könyvtárban ked­ves meglepetés fogadta Lord Wrightat Az asztalokon és a polcokon londoni képek so­rakoztak. Róna Imre igazgató készítette őket angliai útján. A Piccadilly Circus, a Tower, a Trafalgar Square és a par­lament Az utóbbinál sokáig időzött Lewis Wright és meg­mutatta, melyik az ő szobájá­nak ablaka. A GYÜRÜSFONŐBAN és a cérnázóban nagy szakmai hoz­záértéssel figyelte a munkát. Megállt a teljesítményeket mutató tábla előtt, s elolvas­ta. Megemelte a tartályokat, milyen nehezek. Megkérdezte az egyik fonónőtől, hogy hány orsóra felügyel. Amikor a párttitkár megmutatta az új ládákat, amelyek sokkal köny- nyebbek a régieknél, elége­detten bólintott. Minden moz­dulata, kérdése azt bizonyí­totta, hogy otthon érzi magát a fonógépek között. S ez ért­hető is, hiszen Manchester­ből, Anglia egyik legnagyobb ipari körzetének központjából jött. S tudvalévőén oda össz­pontosul a pamutipar, s je­lentős a textilgépgyártása is. Ez magyarázza élénk érdek­lődését, amikor megkérdezte a párttitkártól, milyen gyárt­mányú gépekkel dolgoznak az üzemben. A bölcsőde és az óvoda megtekintése után virágcso­korral és az üzemről készült rézkarccal búcsúztak Lord Wrighttól és feleségétől a ven­déglátók. A kaposvári városnézés utolsó állomása a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár volt. Fiola Pál kalauzolta az angol vendégeket az olvasó­termekben. Lord Wrightot szemmel láthatóan meghök­kentette, hogy a megye köz- művelődési és szakszervezeti könyvtáraiban mintegy két­millió kötet könyv közül vá­logathatnak a somogyi embe­rek. A könyvtár megtekintése után beírt a vendégkönyvbe, s elbúcsúzott kaposvári ven­déglátóitól. LORD WRIGHT egy hét múlva megint otthon lesz Manchesterben. Számtalan emléket és élményt visz ma­gával a Balatonról, Kaposvár­ról, Budapestről és Egerről. S talán a Lordok Házában is elmondja a szünetekben: mi­lyen is Magyarország. Lajos Géza Egy folyamat eredménye Aratás után a csurgói járásban \T olt idő, amikor azt a ' nézetet hangoztatták a csurgói járásban: az itteni szövetkezetek nem érik el so­ha a megyei .gabonatermés­átlagot, mert annyira kedve­zőtlenek, rosszak az adottsá­gok. Ha most, aratás után a számokat vizsgáljuk, azt kell megállapítani, hogy éppen egy olyan esztendőben igazolódott be ennek a nézetnek az ellen­kezője, amikor a szélsőséges időjárás következtében so­káig kétséges volt, mit hoz majd a betakarítás. Érdemes összevetni néhány tényt. Két évvel ezelőtt még 9 mázsa körül volt a búza ter­mésátlaga, 7 mázsa a rozsé. Most 13,76 mázsa búzát ta­karítottak be átlagosan és 11.2 mázsával fizetett a rozs járási szinten. A kenyérgabo­nánál tehát átlagosan négy mázsa a többlet a vetésterület minden holdján. Bármerre érdeklődik az em­ber a gazdaságokban, min­denütt azzal a véleménnyel találkozik: ezt az eredményt nem lehet sem a véletlennel, sem pedig az időjárással ma­gyarázni. Röviden úgy foglal­ható össze, hogy céltudatos munka eredménye. Azok a hatékony intézkedések, me­lyek az elmúlt egy-két évben születtek a járásban, s melyek a szövetkezetek gazdasági megerősítését, főként a talaj­erő visszapótlását, a szerve­zettebb gazdálkodást céloz­ták, már a múlt zárszámadás­nál éreztették hatásukat. Most ezek az eredmények azt bizo­nyítják, jó úton indultak el a gazdaságok. Mert ha a köz- gazdasági viszonyok kedve­zőtlenebbek is, de a magágy­készítéstől a betakarításig úgy végzik el a feladatokat a gaz­daságok, ahogy — mint mon­dani szokás — a »-nagykönyv- ben« meg van írva, nem ma­radhat el az eredmény. TI erzencén tavaly pél­^ dául, miikor az eddigi évek legkiemelkedőbb termé­sét, átlagban 12 mázsa ke­nyérgabonát takarítottak be, azt mondták, ez a csúcs, ennél többet ezek a földek nem te­remnek. Azzal a szándékkal, hogy legalábbis ezt a szintet tartsák, megkülönböztetett fi­gyelemmel. gondossággal, a jó tapasztalatokat felhasznál­va végezték az összes gabona- termesztéssel kapcsolatos ten­nivalókat. És az idei év azt igazolta: még többre, még na­gyobb eredményekre is képes a berzencei határ. Tizenöt és fél mázsa búza és 15 mázsa rozs termett a Jobb Élet Tsz- ben 860 hold átlagában. Ügy mondják, ebben a faluban még soha nem takarítottak be ilyen termést. Az eredmény- nek természetszerű velejárója, hogy 50 helyett 107 vagon ke­nyérgabonát értékesítettek, s ezzel igen tekintélyes többlet- bevételre tettek szert. De így vannak többek között Zá­kányban is, ahol csak a ke­nyérgabona 300 000 forint többletet hozott a közösség­nek Ű rdemes megszívlelni, elemezni ezeket a té­nyeket. Mert ez is egy adalék annak igazolására, hogy az évekig gondokkal, nehézsé­gekkel küzdő tsz-ek ki tudnak lábalni a bajokból, ha céltu­datos, okszerű gazdálkodással, megfelelő irányítással, való­ban szervezetten munkálkod­nak szövetkezetük erősíté­séért, eredményeik fokozá­sáért. V. M. Egész évben az ég alatt A tarlón éget a nap, csak a dűlőmenti fák árnyéka ad né­mi enyhülést. Szétszéledt bir­kanyáj járja a tarlót elma­radt kalászokat, itt-ott fel­burjánzó gyomot keresve. Széliében fogják el a műúttól a fiatal cserjésig nyúló táblát. Fakó ingben, napszítta ka­lapban rója a learatott búza­táblákat a juhász. A nap két- három inget is leéget a vállá­ról egy évben. Cserzett arcú, javakorbeli ember. Szemével int a fáradhatatlan, csupaszőr pulinak, hogy kerítse meg a nyájat. Gombóc nagy ívben kerül a legelőn kalandozó ju­hok elé, aztán meg csak a ka­vargó porfelhőt látni, ahogy egymást taszigálva poroszkál- nak a megzavart birkák. A kutya vakkant még egyet- kettőt, aztán szolgálatkészen máris a gazdájánál terem, lóg a nyelve, zihál a futástól, de a szemét egy pillanatra sem veszi le a juhászról. — A másik oldalt is — mu­tat a fejével balra a juhász, és a kis puli újra megindul. — Kutya nélkül nem juhász a juhász. Elmaradhat a pipa is, a tarisznya is, de a kutya ténetre emlékeznek még, ha sgy-egy öreg fa alatt megpi- nenve szorosan melléjük sze­gődik a magány. Azokkal a régiekkel mindig történt va­lami. Különös, titokzatos em­berek voltak. Az egyedüllét és a természet faragta, alakí­totta őket. Hónapszám távol voltak a világtól, csak a dí­szesre faragott botok, a szebb­5_£L nél szebb báránybör subák árultak el valamit róluk. Mi maradt ebből? — Egy géplakatos rokono­mat kértem meg, hogy csinál­jon nekem egy szép juhászbo­tot. Hát látja, milyen az em­ber, alig tudtam elmondani neki, hogy milyen is az igazi. Nagy József nem. Ennyi állatot egyedül nehéz lenne megőrizni a me­zőn. Erdélyben, ahol először vet­te kezébe a juhászbotot, har­mincán őriztek nyolcezer bir­kát egy falkára való kutyá­val. Ennek már harminc éve. Most a mikei Rákóczi Tsz-ben 440 birkát gondoz. Hajnaltól késő estig járja a határt, az év minden szakában kint van az ég alatt, csak akkor nem hajt ki, ha nagy hó esik. Ak­kor se kényelmességből, ha­nem a birkák miatt. Kisebb hóban, ha mást nem, hát szá­raz kórót, kukoricaszárat még lehet találni. — Az idén a tarló is szegé­nyebb az aszály miatt. Mire valami zöld lábra kapna ben­ne, jön az eke. Mert nem csak szemet keres a tarlón a birka. Azzal egy-kettőre eltelik, utá­na a zöldet, az üde zöld gyo­mot keresi. Amíg beszélgetünk, egyik szeme mindig a birkákon van. Szép állomány, nem csoda, hogy ilyen féltve vigyázza. Persze a kereset is attól függ, mennyi hasznot hoznak. — Ha ügyes a juhász, any- nyi birka mellett megtalálja a számítását — szólal meg új­ra a pásztor, Kovács István. — Hétszáz munkaegység ösz- szejön egy évben, az negy­vennyolc forintjával szép ke­reset. Ezenfelül húsz birkát tartok és ez is nagy érték. A gyapja, a húsa, a teje. Ahogy lépünk ropog, törik a száraz tarló a lábunk alatt. A régi juhászokra terelődik a szó, a mesterség elveszett ro­mantikájára. Lassacskán ma­guk a juhászok is elfelejtik, hogyan volt, csak néhány tör­Végzős Mű. M.-tanulók, figyelem! Azonnal alkalmazónk változó munkahelyeinkre (Dunaújváros, Százhalombatta, Budapest) olyan kőműves, ács, víz-fűtés-cső-gázszerelő, vasszerkezeti lakatos, hegesztő, épületasztalos és betonozó-kubikos ifjú szakmunkásokat akik most szerezték meg szakmunkás bizonyítványukat. Munkahelyeinken szállást, napi háromszori étkezést biztosítunk. Teljesítménybérezés! Jelentkezés levélben: Dunaújváros, Kenyérgyár utca 1. sz. alatt. 26. sz. Építőipari Vállalat. Állami vállalatoknak és szövetkezeteknek megvételre felajánlunk 1 db zötriborsófejtő gépet (villanymotor meghajtású) és 1 db 15000 kg méréshatáré hídmérleget Felvilágosítás telefonon: Nagyatád 11. Megtekinthető szombat kivételével, reggel 8 órától 16 Óráig. (5832)

Next

/
Oldalképek
Tartalom