Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-27 / 200. szám

Kedd. 1968. augusztus 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP EGY PANASZ NYOMÁN A „nadrágosok lázadása“ Dohányfűzés a mikei Rákóczi Tsz-ben. A tsz százötven holdon termeit szuioki, hevesi és havannai dohányfajtákat. Több mint száz holdon silóznak az ötvöskónyi tsz-ben. 22-én kezdték meg a munkát, és az egy hónapig tart. A szálas takarmány-hiány miatt az idén 800 köbméter silóval ké­szül több, mint a múlt évben. Magas, barna, kevés szavú ember. Békés megyéből jött Somogyba. Az Orosházi Mező- gazdasági Technikum egyik ki­helyezett tagozatán végzett le­velezőként tavaly. Középfokú technikusi oklevéllel most lá­dát pántol a Baromfiipari Or­szágos Vállalat kaposvári üze­mében. A kezében remeg a cigaretta: — Meg kell élnem valahogy. A tsz nem tudott munkát ad­ni... A közelmúltban panaszos le­véllel kereste meg szerkesztő­ségünket Pocsai István. Segít­séget kérő levelet írt. A kapós- mérői termelőszövetkezetben nem kapja meg a megbecsü­lést munkájáért, sőt... ! Az „agronómusevő“ — Tudom, olyan hírem van nekem a környéken, hogy »ag­ronómusevő« vagyok — mond­ja a kaposmérői Üj Élet Tsz irodájában Prukner András elnök —, meg hogy innen meg­szöknek az agronómusok. De én nem aszerint ítélem meg az embereket, hogy kinek milyen a végzettsége. Volt egy hat elemis brigád vezetőm, a leg­jobb volt az összes között. — Hogyan jött ide Pocsai István? — Tavaly írt egy levelet Lajos Mihállyal együtt, hoey eljönne Mérőbe. Én válaszol­tam is, hogy jöhet. Brigádve- zető-helyettesnek az egyes bri­gádba. Nem rakhattam mind­járt vezetőnek, hisz helyi is­merete nincs, azt sem tudja, hol lakik a Kati néni vagy a Mari néni. A brigádban ő csi­nálta a munkaegység-elszámo­lásokat. Sokszor többet is adott a tagoknak, mint ameny- nyit megérdemeltek .. . Ami­kor megszüntettük a brigádve- zető-heíyettesi állást, szóltam neki, hogy dolgozzon gyalogos­ként a brigádban. Kapott munkát a lóistálló építésénél is. — Nem luxus ez? Egy tech­nikust segédmunkásként fog­lalkoztatni? És mi történt La­jos Mihállyal? — Megbetegedett és haza­ment a szüleihez. Szóltam Po­konzervatívak a férficipők? Állok egy fényes cipőüzlet kirakata előtt ás szemlélő- düm. Cipő annyi van, hogy Dunát lehetne vele rekeszte- nL Ahogy vissza tudok emlé­kezni, volt is elég mindig, a problémákat inkább a cipők minőségié és divatossága... pontosabban divatjamúltsága okozta. Most állok és szem­lélődöm. Női cipő talán vap elég olyan is, aimi csinos, újszerű — ámbár a közkedvelt színes lakkcipőikből egyet sem látok a kirakatban —, hanem a férfi »lábtyűk« bi­zony nem nyernének ver­senyt semmilyen bemutatón. Legföljebb azon, amelyik az 5—10 évvel ezelőtti divatot mutatná be. Álldogálok, né­zelődöm. Hol »születtek« ezek a cipők, kik voltak bábái... I s általában hogyan, ki dönti el, milyen cipőket gyártson az ipar, vegyen meg a kereskedelem? Budapesten, a forgalmas Thököly út egyik mellékut­cájában találtam meg a Di­vattervező Vállalatot, ame­lyet éppen a divat irányításá­ra hoztak létre. Itt beszélget­tem Tárnái Józseffel, a cipő főosztály vezetőjével és he­lyettesével, Hajnal Sándorné- val. (Van két másik főosztály is, azok a ruhákkal és a kö­tött-szövött termékekkel fog­lalkoznak.) — Nemzetközi szántén, a KGST keretén belül működik egy bizottság, amely évente egyszer összehangolja a divat­irányítókat, meghatározza a divatos színeket, formákat, újszerű anygokat, hogy aztán végül is harmóniába kerül­hessen ruha, cipő, sőt nők­nél a táska, de még a bizsu is. — magyarázza Tamai József. — Az új divatelképzelése­ket azután megküldik, a tag­országoknak. Ezeket a divat- irányzatokat mutatják be — nálunk az Öltözködési Tanács segítségével — a gyártó vál­lalatoknak, a kereskedelem­nek, a nagyközönségnek. A mi vállalatunk kettős tevé­kenységet folytat: részben modelleket készít, ezeket a rajzokat a modellcipővel együtt eladja, részben pedig iís szériában (20—300 párig) úgynevezett termeléses divat- irányításként cipőket is gyárt (A vásárlókhoz né­hány kijelölt cipőbolt és áru­ház útján kerülnek.) Hét ter­vező »álmodja« meg a mintá­kat, teljesítményük nem lebe­csülendő, hiszen mi évenként 2000 modellt bocsátunk utca. Ennek 60—70 százalékát meg­rendelik. Persze a kétezerben sok olyan modell is van, amelyeket díszítőelemek, va­riációi különböztetnek meg egymástól. Évente kétszer önálló divatbemutatóval is j elentkezünk. Modelljeik divatosságának bizonygatásaként mondták el, hogy az általuk gyártott idei női szandálokat 360—380 fo­rintért is megvették, noha számukra tulajdonképpen az lenne a nagy elismerés, ha a cipőgyárak frissen reagálná­nak és gyorsan legyártanák a divatos modelleket. Azok természetesen — éppen a na­gyobb széria miatt — olcsób­bak lehetnének. Egyébként a tervezők egyik legnagyobb gondját a bőrök jelentik. Ke­vés a puha, simulékonyl bőr. Megcsinálnak egy modellt sevróból, ugyanaz marhabox- ból úgy fest hogy a »szülő« tervezője sem ismer rá. Nincs is sikere. Egy jókora asztalon sokfé­le női, férficipőt láttam a rögtönzött bemutatón. Vala­mennyi modern vonalú, diva­tos színű és formájú. — Ügy látom, tervezni tu­dunk — mondtam. — Miért hát a rengeteg »Noé-bárkájá- ból« ránk maradt cipő az üz­letekben? Erre a kérdésre válaszolni nem tartották magukat illeté­kesnek. Az ipar azt mond­ja: a kereskedelem rendelte, a kereskedelem pedig, hogy az ipar csak ezt tudta aján­lani. Valami igaza van min­denkinek. Ha egyszer elfogy­nak a régi készletek, tiszta lappal lehet újra kezdeni. Csak ehhez gyorsabb készlet­felmérés, rendelés, és főleg gyorsabb ipari termelés szük­séges. A nagyobb cipőgyárak­nak saját tervezőgárdájuk is van, az ő terveik alapján is dolgoznak. Én viszont a Divattervező Vállalat egyik tervezőjével, a fiatal Kun Lászlóval beszél­gettem. — Kifejezetten jó érzés — mondta — amikor az ember az utcán saját modelljét lát­ja viszont egy hölgy lábán. Én arra törekszem, hogy a divatos ruhákhoz tervezzek cipőt, mert a női öltözködés talán legfontosabb vonásának a harmóniát tartom. — S mi, férfiak, mostoha- gyerekek maradunk továbbra is? — Szó sincs róla. Azt hi­szem, nem a tervezőkön mú­lik, ha nincs az üzletekben elegendő modem vonalú, di­vatos férficipő. De őszintén szólva, e téren szerepet ját­szik a férfiak konzervativiz­musa is. Lassabban reagál­nak a divatra. Ami a keres­kedelmi megrendeléseket il­leti, szerintem mind a női-, mind a férfimodell-kollekció ki választá sáh oz meg kellene hívni néhány iskola ifjúságát, mondjanak vélenónyt szavaz­zanak ők. Helyeslem. Annál is in­kább, mert ők is hordják majd holnap, amit a terve­zők ma megálmodnak. — Mit tudna mondani az idei cipődivatról? — A sportos cipők alap­anyaga az anilines kikészíté­sű bőr, valamint a csiszolt felületű. Az elegáns cipőké elsősorban a lakk és á velúr bőr. Az 1968. évi cipődivat a tavalyiból indul ki. Minden­fajta választékra jellemző a nagyabb terjedelmű kaptafa­forma. Kerekített orrú és ke­rekített sarkú; az elegáns és alkalmi cipők meglehetősen karcsú, arányos benyomást keltenek, tekintet nélkül a széles orr-részre. A sportos cipőformát a sarokrésznél acős «segély hangsúlyozza. Az elegáns cipők sarokvonala ke­rekített vagy geometrikus, magassága maximum 7 cm. Az idén a díszítőelemek nagy méretűek, lehetnek perforálá­sok, tűzések, nyelvek kivá­gások, fémdíszek (gyakran antik formában), csatok, bi­zsuk. Jól hangzana, ha azt ír­nám: a nyomok tehát a fé­nyes cipőbolt kirakata elől — ahol sok a régimódi cipő — a Divattervező Vállalathoz vezettek. Jól hangzana, de nem lenne igaz. Itt ugyanis csupa modem, divatos, kor­szerű modell készül. Ügy is mondhatnám, itt születik a divat, de hogy mi lesz belő­le, mire felnő ... akarom mondani, mire gyári vagy kisipari cipővé cseperedik — arról ők már nem tehetnek. fc—gy) csainak, írja meg neki, hogy maradjon szépen otthon, nen tartunk igényt a munkájára. — Betegállományban levő embernek nem lehet felmon­dani. — Az igaz. De mi történik akkor, ha lejár a táppénze és utána mondunk fel? — Ügy tudom, az utóbbi két évben több technikus ment el a tsz-ből. Miért? — Nem volt szükség rájuk. Meg mindegyik vezető akart lenni. Itt volt egy kertésztech­nikus lány. Nincs nekünk ak­kora kertészetünk, hogy kell­jen oda egy technikus. A ládát megfőni viszont nem akarta. — Ha tudták, hogy nincs szükség rá, akkor minek alkal­mazták? — Nagyon tudják, hogy mennyien mentek el innen. Mi ez? A nadrágosok lázadása? Mert úgy veszem ki... — Mit csinál most Focsai? — A baromfiiparban dolgo­zik. Adtunk neki egy papírt, hogy tsz-tag létére munkát vállalhat. Itt mi nem tudunk neki biztosítani. Meg baj van a magánéletével is. — Magánélet? Hol van most a legjobb brigádvezető­jük? Öt említette példaként... — Megszökött egy asszony­nyal. De azért jó munkás volt. Ha hétfőn olyan részeg volt, hogy nem tudott bejönni, ked­den már hajnalban kint volt a határban, mert tudta, hogy mulasztott ... Arról egy szót sem szól az elnötk, hogyan lesz meg Po-csai munkaórája és a munkaegysé­ge a háztájihoz, az SZTK-hoz. S mit szól mindehhez a tsz- alapszabály ... ? A brigádtagok — Volt úgy, hogy több mun­kaegységet számolt el? — Nem. Sőt, amikor kazlaz- tunk, egy forint ötven helyett egyharmincat számolt, pedig tavaly egyötven volt. — Mit tudnak, miért szün­tették meg a beosztását? — Nem jött ki a vezetőség­gel. Jobban mondva az elnök­kel. Mi nem sokat tudunk ró­la, mert minket nemigen kér­deznek meg ilyen dolgokban. Szó volt arról a múlt évben, hogy Pocsai Istvánt megteszik brigádvezetőnek, ha már job­ban megismeri a mérői tsz-t Egy kicsit sakkban tartották ezzel a brigád vezetőjét is. Beck János így nyilatkozik a volt helyetteséről: — Rendesen elvégezte a dol­gát, megtett mindent, amit mondtam. Hogy roi^rt nem tar­tották tovább? Ügy tud m azért, mert megszűnt a brigá­doknál az elszámolás. Nem hiába Pocsai volt brigádjának egy része kint dolgozik a határ­ban. Elmondják az asszonyok, hogy ötventagú a brigád, elege van a brigádvezetönek. — Egész nap szaladgál. Ilyenkor még hagyján, mert nincs olyan sok munka. De a dologidőben! — Akikor könnyítést jelente­ne egy helyettes? — Volt — válaszolják __ az asszonyok —, csak a vezetőség elküldte. — Milyen ember volt Po­csai István? — Nem volt vele semmi ba­junk. Mi rendes embernek is­mertük, értette a dolgát. Hogyan tovább? — ezen töp­reng most Pocsai István har­mincéves korában. Ez tükröző­dik a levélből is. Nehéz körülmények között, munka mellett végezte el a technikumot. Közben öt gyere­ket nevelt. Most külön ©1 a családjától, de minden alkal­mat meg kell ragadnia, hogy a tartást el tudja küldeni. — Szeretem a mezőgazdasá­got, és nem akarom otthagyni a termelőszövetkezetet Tu­dom, hogy ezek után már hiába mennék vissza Kapós- mérőbe, nem lenne maradá­som. Hiába tanultam volna? Talán akad más szövetkezet, ahol alkalmaznak ... Csak azt válaszolhatjuk, hogy nem hiába. Hisz minden termelőszövetkezetben szükség van jól képzett emberekre. Szükség van a mezőgazdasági »nadrágosokra«, hisz ők alkot­ják a mai falusi értelmiség egy részét. Bízunk benne, hogy Pocsai István talál megfelelő munkahelyet, ahol más az em­berekkel való bánásmód. Jól tudjuk, hogy Prukner András milyen sokat tett a mérői ter­melőszövetkezetért. Elismerik a munkáját, jó elnöknek tart­ják. De amennyire ért a me­zőgazdasághoz, annyira rneg kell tanulnia érteni az embe­rekhez is. Ezt kívánja a közös érdek. Strubl Márta Ezüstplakettes műhelyek Utazó brigádok A Kaposvári Fűtőháznál a legutóbbi termelési tanácsko­záson értékelték a brigádmoz­galom eredményeit. A moz­donyjavító, a motoros és a vil- lamosműhely kollektívája al­kotmányunk ünnepére ezüst plakettet kapott több éves jó munkája elismeréséül. A múlt évben alakultak az utazó brigádok, s közülük ket­tő az idei értékelésig teljesítet­te vállalását. Budavári János és Török Béla brigádja 98 százalékos pontossággal betar­totta az előírt menetrendet. A javítási költségeket lényegesen csökkentették. Ezt úgy érték el, hogy a kisebb hibák kija­vítására maguk vállalkoztak. A fűtőház versenyző mun­káskollektívái közül tizenket­tő kapta meg a szocialista bri­gád címet. Nemcsak a munká­ban, a tanulásban, a művelő­désben is példa a fűtőházi dol­gozók előtt a 127 szocialista brigádtag vállalása. A mar­xista egyetem hallgatói mellett többségükben állandó részve­vői a munkásakadémia elő­adásainak. A villamosműhely brigádjához hasonlóan esz­tendőről esztendőre gazdag kulturális programot tűznek maguk elé, és ahogy munka­vállalásaikat, ezt is minden évben megvalósítják. A jobb szakmai képzés ered­ményeképpen csökkent a bal­esetek száma; a szocialista brigádoknál a cím eléréséihez szükséges feltétel a baleset- mentes szolgálat. Ihiuös! Felhívjuk a Lehel hűtőszekrény-tulajdonosok figyelmét, hogy hűtőszekrényeik garanciális és azután történő javításánál vállalatunk ren­delkezésükre áll. Várjuk szíves megrendelésüket. SOMOGY MEGYEI FINOMMECHANIKAI ÉS GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT. _______________________________________________ (10772)

Next

/
Oldalképek
Tartalom