Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-27 / 200. szám
Kedd. 1968. augusztus 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP EGY PANASZ NYOMÁN A „nadrágosok lázadása“ Dohányfűzés a mikei Rákóczi Tsz-ben. A tsz százötven holdon termeit szuioki, hevesi és havannai dohányfajtákat. Több mint száz holdon silóznak az ötvöskónyi tsz-ben. 22-én kezdték meg a munkát, és az egy hónapig tart. A szálas takarmány-hiány miatt az idén 800 köbméter silóval készül több, mint a múlt évben. Magas, barna, kevés szavú ember. Békés megyéből jött Somogyba. Az Orosházi Mező- gazdasági Technikum egyik kihelyezett tagozatán végzett levelezőként tavaly. Középfokú technikusi oklevéllel most ládát pántol a Baromfiipari Országos Vállalat kaposvári üzemében. A kezében remeg a cigaretta: — Meg kell élnem valahogy. A tsz nem tudott munkát adni... A közelmúltban panaszos levéllel kereste meg szerkesztőségünket Pocsai István. Segítséget kérő levelet írt. A kapós- mérői termelőszövetkezetben nem kapja meg a megbecsülést munkájáért, sőt... ! Az „agronómusevő“ — Tudom, olyan hírem van nekem a környéken, hogy »agronómusevő« vagyok — mondja a kaposmérői Üj Élet Tsz irodájában Prukner András elnök —, meg hogy innen megszöknek az agronómusok. De én nem aszerint ítélem meg az embereket, hogy kinek milyen a végzettsége. Volt egy hat elemis brigád vezetőm, a legjobb volt az összes között. — Hogyan jött ide Pocsai István? — Tavaly írt egy levelet Lajos Mihállyal együtt, hoey eljönne Mérőbe. Én válaszoltam is, hogy jöhet. Brigádve- zető-helyettesnek az egyes brigádba. Nem rakhattam mindjárt vezetőnek, hisz helyi ismerete nincs, azt sem tudja, hol lakik a Kati néni vagy a Mari néni. A brigádban ő csinálta a munkaegység-elszámolásokat. Sokszor többet is adott a tagoknak, mint ameny- nyit megérdemeltek .. . Amikor megszüntettük a brigádve- zető-heíyettesi állást, szóltam neki, hogy dolgozzon gyalogosként a brigádban. Kapott munkát a lóistálló építésénél is. — Nem luxus ez? Egy technikust segédmunkásként foglalkoztatni? És mi történt Lajos Mihállyal? — Megbetegedett és hazament a szüleihez. Szóltam Pokonzervatívak a férficipők? Állok egy fényes cipőüzlet kirakata előtt ás szemlélő- düm. Cipő annyi van, hogy Dunát lehetne vele rekeszte- nL Ahogy vissza tudok emlékezni, volt is elég mindig, a problémákat inkább a cipők minőségié és divatossága... pontosabban divatjamúltsága okozta. Most állok és szemlélődöm. Női cipő talán vap elég olyan is, aimi csinos, újszerű — ámbár a közkedvelt színes lakkcipőikből egyet sem látok a kirakatban —, hanem a férfi »lábtyűk« bizony nem nyernének versenyt semmilyen bemutatón. Legföljebb azon, amelyik az 5—10 évvel ezelőtti divatot mutatná be. Álldogálok, nézelődöm. Hol »születtek« ezek a cipők, kik voltak bábái... I s általában hogyan, ki dönti el, milyen cipőket gyártson az ipar, vegyen meg a kereskedelem? Budapesten, a forgalmas Thököly út egyik mellékutcájában találtam meg a Divattervező Vállalatot, amelyet éppen a divat irányítására hoztak létre. Itt beszélgettem Tárnái Józseffel, a cipő főosztály vezetőjével és helyettesével, Hajnal Sándorné- val. (Van két másik főosztály is, azok a ruhákkal és a kötött-szövött termékekkel foglalkoznak.) — Nemzetközi szántén, a KGST keretén belül működik egy bizottság, amely évente egyszer összehangolja a divatirányítókat, meghatározza a divatos színeket, formákat, újszerű anygokat, hogy aztán végül is harmóniába kerülhessen ruha, cipő, sőt nőknél a táska, de még a bizsu is. — magyarázza Tamai József. — Az új divatelképzeléseket azután megküldik, a tagországoknak. Ezeket a divat- irányzatokat mutatják be — nálunk az Öltözködési Tanács segítségével — a gyártó vállalatoknak, a kereskedelemnek, a nagyközönségnek. A mi vállalatunk kettős tevékenységet folytat: részben modelleket készít, ezeket a rajzokat a modellcipővel együtt eladja, részben pedig iís szériában (20—300 párig) úgynevezett termeléses divat- irányításként cipőket is gyárt (A vásárlókhoz néhány kijelölt cipőbolt és áruház útján kerülnek.) Hét tervező »álmodja« meg a mintákat, teljesítményük nem lebecsülendő, hiszen mi évenként 2000 modellt bocsátunk utca. Ennek 60—70 százalékát megrendelik. Persze a kétezerben sok olyan modell is van, amelyeket díszítőelemek, variációi különböztetnek meg egymástól. Évente kétszer önálló divatbemutatóval is j elentkezünk. Modelljeik divatosságának bizonygatásaként mondták el, hogy az általuk gyártott idei női szandálokat 360—380 forintért is megvették, noha számukra tulajdonképpen az lenne a nagy elismerés, ha a cipőgyárak frissen reagálnának és gyorsan legyártanák a divatos modelleket. Azok természetesen — éppen a nagyobb széria miatt — olcsóbbak lehetnének. Egyébként a tervezők egyik legnagyobb gondját a bőrök jelentik. Kevés a puha, simulékonyl bőr. Megcsinálnak egy modellt sevróból, ugyanaz marhabox- ból úgy fest hogy a »szülő« tervezője sem ismer rá. Nincs is sikere. Egy jókora asztalon sokféle női, férficipőt láttam a rögtönzött bemutatón. Valamennyi modern vonalú, divatos színű és formájú. — Ügy látom, tervezni tudunk — mondtam. — Miért hát a rengeteg »Noé-bárkájá- ból« ránk maradt cipő az üzletekben? Erre a kérdésre válaszolni nem tartották magukat illetékesnek. Az ipar azt mondja: a kereskedelem rendelte, a kereskedelem pedig, hogy az ipar csak ezt tudta ajánlani. Valami igaza van mindenkinek. Ha egyszer elfogynak a régi készletek, tiszta lappal lehet újra kezdeni. Csak ehhez gyorsabb készletfelmérés, rendelés, és főleg gyorsabb ipari termelés szükséges. A nagyobb cipőgyáraknak saját tervezőgárdájuk is van, az ő terveik alapján is dolgoznak. Én viszont a Divattervező Vállalat egyik tervezőjével, a fiatal Kun Lászlóval beszélgettem. — Kifejezetten jó érzés — mondta — amikor az ember az utcán saját modelljét látja viszont egy hölgy lábán. Én arra törekszem, hogy a divatos ruhákhoz tervezzek cipőt, mert a női öltözködés talán legfontosabb vonásának a harmóniát tartom. — S mi, férfiak, mostoha- gyerekek maradunk továbbra is? — Szó sincs róla. Azt hiszem, nem a tervezőkön múlik, ha nincs az üzletekben elegendő modem vonalú, divatos férficipő. De őszintén szólva, e téren szerepet játszik a férfiak konzervativizmusa is. Lassabban reagálnak a divatra. Ami a kereskedelmi megrendeléseket illeti, szerintem mind a női-, mind a férfimodell-kollekció ki választá sáh oz meg kellene hívni néhány iskola ifjúságát, mondjanak vélenónyt szavazzanak ők. Helyeslem. Annál is inkább, mert ők is hordják majd holnap, amit a tervezők ma megálmodnak. — Mit tudna mondani az idei cipődivatról? — A sportos cipők alapanyaga az anilines kikészítésű bőr, valamint a csiszolt felületű. Az elegáns cipőké elsősorban a lakk és á velúr bőr. Az 1968. évi cipődivat a tavalyiból indul ki. Mindenfajta választékra jellemző a nagyabb terjedelmű kaptafaforma. Kerekített orrú és kerekített sarkú; az elegáns és alkalmi cipők meglehetősen karcsú, arányos benyomást keltenek, tekintet nélkül a széles orr-részre. A sportos cipőformát a sarokrésznél acős «segély hangsúlyozza. Az elegáns cipők sarokvonala kerekített vagy geometrikus, magassága maximum 7 cm. Az idén a díszítőelemek nagy méretűek, lehetnek perforálások, tűzések, nyelvek kivágások, fémdíszek (gyakran antik formában), csatok, bizsuk. Jól hangzana, ha azt írnám: a nyomok tehát a fényes cipőbolt kirakata elől — ahol sok a régimódi cipő — a Divattervező Vállalathoz vezettek. Jól hangzana, de nem lenne igaz. Itt ugyanis csupa modem, divatos, korszerű modell készül. Ügy is mondhatnám, itt születik a divat, de hogy mi lesz belőle, mire felnő ... akarom mondani, mire gyári vagy kisipari cipővé cseperedik — arról ők már nem tehetnek. fc—gy) csainak, írja meg neki, hogy maradjon szépen otthon, nen tartunk igényt a munkájára. — Betegállományban levő embernek nem lehet felmondani. — Az igaz. De mi történik akkor, ha lejár a táppénze és utána mondunk fel? — Ügy tudom, az utóbbi két évben több technikus ment el a tsz-ből. Miért? — Nem volt szükség rájuk. Meg mindegyik vezető akart lenni. Itt volt egy kertésztechnikus lány. Nincs nekünk akkora kertészetünk, hogy kelljen oda egy technikus. A ládát megfőni viszont nem akarta. — Ha tudták, hogy nincs szükség rá, akkor minek alkalmazták? — Nagyon tudják, hogy mennyien mentek el innen. Mi ez? A nadrágosok lázadása? Mert úgy veszem ki... — Mit csinál most Focsai? — A baromfiiparban dolgozik. Adtunk neki egy papírt, hogy tsz-tag létére munkát vállalhat. Itt mi nem tudunk neki biztosítani. Meg baj van a magánéletével is. — Magánélet? Hol van most a legjobb brigádvezetőjük? Öt említette példaként... — Megszökött egy asszonynyal. De azért jó munkás volt. Ha hétfőn olyan részeg volt, hogy nem tudott bejönni, kedden már hajnalban kint volt a határban, mert tudta, hogy mulasztott ... Arról egy szót sem szól az elnötk, hogyan lesz meg Po-csai munkaórája és a munkaegysége a háztájihoz, az SZTK-hoz. S mit szól mindehhez a tsz- alapszabály ... ? A brigádtagok — Volt úgy, hogy több munkaegységet számolt el? — Nem. Sőt, amikor kazlaz- tunk, egy forint ötven helyett egyharmincat számolt, pedig tavaly egyötven volt. — Mit tudnak, miért szüntették meg a beosztását? — Nem jött ki a vezetőséggel. Jobban mondva az elnökkel. Mi nem sokat tudunk róla, mert minket nemigen kérdeznek meg ilyen dolgokban. Szó volt arról a múlt évben, hogy Pocsai Istvánt megteszik brigádvezetőnek, ha már jobban megismeri a mérői tsz-t Egy kicsit sakkban tartották ezzel a brigád vezetőjét is. Beck János így nyilatkozik a volt helyetteséről: — Rendesen elvégezte a dolgát, megtett mindent, amit mondtam. Hogy roi^rt nem tartották tovább? Ügy tud m azért, mert megszűnt a brigádoknál az elszámolás. Nem hiába Pocsai volt brigádjának egy része kint dolgozik a határban. Elmondják az asszonyok, hogy ötventagú a brigád, elege van a brigádvezetönek. — Egész nap szaladgál. Ilyenkor még hagyján, mert nincs olyan sok munka. De a dologidőben! — Akikor könnyítést jelentene egy helyettes? — Volt — válaszolják __ az asszonyok —, csak a vezetőség elküldte. — Milyen ember volt Pocsai István? — Nem volt vele semmi bajunk. Mi rendes embernek ismertük, értette a dolgát. Hogyan tovább? — ezen töpreng most Pocsai István harmincéves korában. Ez tükröződik a levélből is. Nehéz körülmények között, munka mellett végezte el a technikumot. Közben öt gyereket nevelt. Most külön ©1 a családjától, de minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy a tartást el tudja küldeni. — Szeretem a mezőgazdaságot, és nem akarom otthagyni a termelőszövetkezetet Tudom, hogy ezek után már hiába mennék vissza Kapós- mérőbe, nem lenne maradásom. Hiába tanultam volna? Talán akad más szövetkezet, ahol alkalmaznak ... Csak azt válaszolhatjuk, hogy nem hiába. Hisz minden termelőszövetkezetben szükség van jól képzett emberekre. Szükség van a mezőgazdasági »nadrágosokra«, hisz ők alkotják a mai falusi értelmiség egy részét. Bízunk benne, hogy Pocsai István talál megfelelő munkahelyet, ahol más az emberekkel való bánásmód. Jól tudjuk, hogy Prukner András milyen sokat tett a mérői termelőszövetkezetért. Elismerik a munkáját, jó elnöknek tartják. De amennyire ért a mezőgazdasághoz, annyira rneg kell tanulnia érteni az emberekhez is. Ezt kívánja a közös érdek. Strubl Márta Ezüstplakettes műhelyek Utazó brigádok A Kaposvári Fűtőháznál a legutóbbi termelési tanácskozáson értékelték a brigádmozgalom eredményeit. A mozdonyjavító, a motoros és a vil- lamosműhely kollektívája alkotmányunk ünnepére ezüst plakettet kapott több éves jó munkája elismeréséül. A múlt évben alakultak az utazó brigádok, s közülük kettő az idei értékelésig teljesítette vállalását. Budavári János és Török Béla brigádja 98 százalékos pontossággal betartotta az előírt menetrendet. A javítási költségeket lényegesen csökkentették. Ezt úgy érték el, hogy a kisebb hibák kijavítására maguk vállalkoztak. A fűtőház versenyző munkáskollektívái közül tizenkettő kapta meg a szocialista brigád címet. Nemcsak a munkában, a tanulásban, a művelődésben is példa a fűtőházi dolgozók előtt a 127 szocialista brigádtag vállalása. A marxista egyetem hallgatói mellett többségükben állandó részvevői a munkásakadémia előadásainak. A villamosműhely brigádjához hasonlóan esztendőről esztendőre gazdag kulturális programot tűznek maguk elé, és ahogy munkavállalásaikat, ezt is minden évben megvalósítják. A jobb szakmai képzés eredményeképpen csökkent a balesetek száma; a szocialista brigádoknál a cím eléréséihez szükséges feltétel a baleset- mentes szolgálat. Ihiuös! Felhívjuk a Lehel hűtőszekrény-tulajdonosok figyelmét, hogy hűtőszekrényeik garanciális és azután történő javításánál vállalatunk rendelkezésükre áll. Várjuk szíves megrendelésüket. SOMOGY MEGYEI FINOMMECHANIKAI ÉS GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT. _______________________________________________ (10772)
