Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
Tasámap, 1968. augusztus 25. 5 SOMOGYI NÉPLAP A sor elején Csökken a lakosság | .. Az út mellett balra, a magas széna- és szalmakazlak mögött húzódik a répatáb la. Az egymásba érő bujazöld rendek a távoli dűlőt szegélyező akácosig érnek. — Tudja, milyen voilt ez a répa két héttel ezelőtt? — kérdezi Horváth János üzemegység vezető. Kérdez, és válaszol is nyomban. — Messziről virágzó repcetáblának nézte volna. Megpöndörödött, megégett a levele. Reménytelenül sárga volt az egész harminckét hold. Lehajol, félrehajtja az üdezöld répaleveleket. Aztán átlép a másik rendbe, a harmadikba, hogy megmutassa, nemcsak a levél dús, a répa is megnőtt alatta. Délben kezdett munkához a 74 tagú asszonycsapat, s egyik-másik brigád már el is érte a messziről szürkéllő akácost. A hosszú dűlő jó kapásokat igényel, olyanokat, akik nem fáradnak el akikor sem, ha egy héten hatszor veszik hátukra a napot. — Ez a répa megérdemli, hogy kikapáljuk belőle a gazt — mondja egy piros arcú, szőke fiatalasszony, aki fakókék kendőjének sátra alól hunyorít Bal kezébe veszi át a kapát, rátámaszkodiik a hosszú nyélre. Néhány szóra megállnak a többiek is. Bemutatkoznak, sorban mondják á nevüket: Csima Lajosné, Németh Józsefné, Szabó Sán- dorné. Kezét nyújtja a szőke asszony is, Bóna Jánosné. Mind asszonyok és mégis nemegyszer hallom az üzem- egységvezetőtől, hogy lányoknak hívja őket. — A miénk a legfiatalabb brigád — “magyarázzák egyszerre ketten is. — Kiszámítottuk. az átlag életkor 22 év. — És vannak köztünk hat-, nyolcéves asszonyok is — teszi hozzá a sor szélén Csima Lajosné. — A kisgvaláni lányoknak régien is olyan hírük volt, hogy korán tanultai meg kapálni, de a férjhezme- néssel sem vártak sokáig. — Az iskolapadból jelentkeztem a tsz-be — mondja Bóna Jánosné. — Jobban szeretem a határt, mint otthon a házimunkát. A szülőkkel élünk együtt, és így este addig maradunk kint a mezőn, ameddig csak dolgozni lehet. A kapálás, a sarabolás kedvem szerinti munka, jól lehet haladni vele, meg aztán megvan benne a kereset is. — Csak annak, aki olyan hosszú nyelű kapával áll a sa- raboláshoz, mint te — csipkelődnek a többiek —, hogy minél kevesebbet kelljen hajolni. — Meg hogy minél mesz- szebb legyen a munkától — toldja meg nevetve még valaki a brigádból. Viccelődő jókedvük fiatalságukból fakad és abból, hogy szívesen dolgoznak együtt. Munka közben napirendre kerülnek a legkülönbözőbb témák, a táncdalfesztivál számai és szereplői, a női divat újdonságai ugyanúgy, mint a közelgő búcsúra való felkészülés. Az üzemegység vezetője lép mellém. Kezét a szájához emeli, úgy mondja, hogy az asszonyok ne hallják: — Kérdezze meg, mit vesznek maguknak búcsúra! — Egyforma ruhát varratunk — újságolja Bónáné, mintha meghallotta volna az idős ember szavait. Ma én megyek el korábban, mert még az anyagot sem vettem meg. a többieké pedig már készül. Aztán látva, hogy a többiek már jó előre járnak, hozzáteszi: — De az áráért még néhány sort meg kell kapálni, hogy a rendes havi keresetből ne hiányozzon, aimiit erre költők. Elköszön, a többiek után siet, akiknek már a hangja sem hallatszik el idáig. Nagy József Elvándoroltak a falvakból - Kevesebb gyerek a barcsi járásban- Lassan emelkedik a születések száma Ebből a járásból évenként százan-százötvenen vándorolnak el. Ügy is megfogalmazhatnánk, hogy lassan, de állandóan csökken a barcsi járás lakossága. Az okok időszakomként változtak — az elvándorlás maradt. Ennek eredménye, hogy a járás népsűrűsége négyzet- méterenként 48,2, míg a megyei átlag 59. 1960 előtt tömegével költöztek el innen azok, akik a faluban, a járási székhelyen nem találtak munkát. Elsősorban a fiatalok kerekedtek föl, hiszen a korszerűtlen fűrészüzemei* kívül más nem volt. A továbbtanulók sem képezhették magukat odahaza: nem volt szakmunkásképzés, nem volt gimnázium. S még egy tényező közrejátszott az elköltözésekben: a községek többsége határsávba esett Tizenegy év alatt — 1949-től 1960-ig — két- ezer-nyolcszáztízzel csökkent a lakosság száma, pedig akkoriban magas volt a születések arányszáma. Igaz viszont, hogy a sok halálozás az országos átlag alá szorította a népesség növekedését. Sok a terhességmegszakítás Az utóbbi hét évben sokait fejlődött a barcsi járásban a mezőgazdaság és az ipar. A fűrészüzem korszerűsítése, a lakatosüzem idetelepítése, a kisipari szövetkezetek fejlődése, a termelőszövetkezetek megerősödése azt jelentette, hogy egyre többen találtak munkát a járásban. S a Dráva-híd építésével egy időben fejlődésnek indult a járási székhely kereskedelmi és vendéglátó hálózata is. Az elmúlt két évben két - százötvennyolcan mentek haza falujukba az ingázók közül. A járás lakossága még így is kétezerkilencszázöttel csökkent 1960 és 1966 között. Jelenleg a lakosság száma 30 679. csaknem hatezernyolcszázzal kevesebb, mint 1941-ben volt. Az elvándorláson kívül a születések gyors csökkenési miatt fogyott tovább a járá lakossága. Érdemes párhuzam ba állítani a terhességmegszakításokat és a születéseket: 1960: .443—512; 1963: 460—442; 1966: 571—390; 1967: 586—338. Mindennél ékesebben mutatja a gondokat a születések számának lefelé, s a terhesség- megszakítások fölfelé haladó grafikonja. Az abortusz bizottság az utóbbi hét évben mindössze három anyát tudott rábeszélni, hogy szülje meg gyermekét. A járási tanács vb tapasztalata szerint a gyermekgondozási segélyt eddig hetvenhatan vették igénybe a 234 kismama közül. 1970-ig nem lehet számítani a születések számának lényeges emelkedésére. Fölébreszteni a felelősségérzetet Dr. Bakács Tiborral, a járási egészségügyi osztály vezetőjével és Herencsár Júlia járási védőnővel az egészségügyi felvilágosítás hatékonyságának növeléséről beszélgettünk. — Mennyien kérték ebben ^Oei'Smoiidé tfúűnws Mikor lehet beszélgetni egy szanatóriumi főorvossal? Csak a »csendes pihenő« idején, délután kettőtől négyig. Ekkor fogadott dr. Albert Aron, a mosdósi iskolaszanatórium főorvosa. A gyógyszer illatú folyosón nagy a csend, a nővérek suttogva beszélgetnek, hogy semmi se zavarja a betegek pihenését. A sajátos kórházi atmoszférában különös dolog irodalomesztétikáról, versekről, előadóművészetről beszélni. Dr. Albert 'Áronnak azonban ez természetes: — A csendes pihenő alatt, ha jut rá idő, itt a gyógyszerek között, egy ajtónyira a betegektől mondok verseket. A nővérkék eleinte mosolyogtak, de most már megszokták. Verset olvasni szerintem csak hangosan szabad. Ez szoktatja fegyelemre az embert a beszédben, pontosságot követel, hiszen a költő sorain nem változtathatunk. A világos, szabatos tényközlés pedig, úgy vélem, erénye kell legyen minden orvosnak. — Közismert, hogy nemcsak barátja a verseknek, hanem kitűnő előadója is. Mióta tart ez a kapcsolat? — Nagyon régóta. Még gimnazista koromban kezdődött a negyvenes években. Szavalóversenyeken vettem részt, melyek fő szervezője Kodály Zoltán volt, célja és mottója a szép magyar beszéd megteremtése. Akkoriban leginkább a balladák vonzottak. Az egyetemi évek alatt Pécsen a verseken kívül általában foglalkoztatott a kultúra ügye, az egyetemi diákszervezet, majd a megyei szakszervezeti bizottság kultúrfelelöse voltam. Közben áVandóan foglalkoztam színjátszással rendezéssel. — Nem gondolt arra, hogy végleg az előadóművészét mellé pártoljon? — Gyerekkoromtól fogva orvosnak készültem. Nehezen tudnám megmondani, hogy a versmondás és az irodalom szeretete hobby-e, vagy több annál. — Itt Somogybán, hogy folytatódott? — Kezdetben az SDOSZr ban, majd a Latinka Sándor Művelődési Házban nyílt lehetőség. A művelődési ház színpadán én mondtam először verset. Juhász Gyula A Munkásotthon homlokára című költeményét. A megyei könyvtár megnyitóján pedig Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versét. Ezek a legkedvesebb élményeim közé tartoznak. Azóta a Togliatti Könyvtár irodalmi színpadának a tagja vagyok, legutóbb Pincehelyen szerepeltünk. — Más irodalmi színpadokkal nincsen kapcsolata? — Somogyjádiakkal ismerkedtem meg, és ott ismertem meg Illyés Gyulát is. József Attila mellett ő a legkedvesebb költőm. Bartók című versét elmondtam már az Egyetemi Színpadon és a rádióban is. — Itt Mosdóson van lehetősége a továbbfejlődésre? — Nem ez az elsődleges problémám. A munkahelyem itt van és jól érzem itt magam. A rádió és a televízió sokat jelent. Egyébként gyakran utazom Budapestre. A versek megtanulásához magnetofont használok és nagy segítségemre van a feleségem, ö az »első számú« kikérdező, hallgató és kritikus. Azonban elég kevés időm jut erre az időtöltésre és — sajnos — gyorsan felejtek. — Ez az oka annak, hogy mostanában keveset szerepel? — Sajnos ez. Remélem azonban, hogy októberben ismét szerepelek a könyvtár irodalmi színpadában. Addig is igyekszem minél több verset »hallgatni«. Major Tamás, Sinkovits Imre és Berek Kati előadói stílusát szeretem leginkább. — A szanatóriumon belül van irodalmi élet? — Jelenleg sok problémát okoznak az építkezések, de eddig minden évben megünnepeltük a költészet napját, rendezünk szavalóversenyt, alsó iskolás, felső iskolás és felnőtt kategóriákban. Az intézet dolgozói is adtak már műsort, ápolónők, orvosok, pedagógusok. — Azt mondta, hogy nem érzi csak hobbynak a versmondást. Van valami igazi hobbyja? — Nagyon szeretek olvasni és fordítani. Jelenleg németből fordítok, az öcsémmel, Albert Gáborral. A rádió ma ismételte Bambi című ifjúsági rádiójátékomat. Szívesen filmezek is. Lépések koppannak a folyosón, a nővérek indulnak a kórtermekbe, vége ért a csendes pihenő. Azzal búcsúztam a főorvostól, hogy minél előbb szeretnénk viszontlátni — a színpadon. Tröszt Tibor FIGYELEM! FIGYELEM! Kényelmesen, gyorsan, pontosan utazhat autóbusszal Kaposvárról Igaion, Andocson, Siófokon keresztül Budapestre. Szeptember 2-től a járat Kaposvárról 5.25 órakor, Budapestről vissza 15.25 órakor indul. A menetidő 4 óra. A járat minden községben megáll. A jelentősebb megállóhelyeken autóbuszcsatlakozásokat biztosítunk. Utazzon autóbusszal Budapestre! 13. SZ. AKÖV. (10 786) az évben a terhességmegszakítást? — Kétszázhatvanán — mondja a főorvos. — S biztató-e a kismamák száma? A járási védőnő elmegy a népmozgalmi füzetéért. Amikor visszajön, így kezdi a tájékoztatást: — Ahogy nézem a terhesség alakulását, várható javulás. Főképpen azokban a községekben, ahol van valamilyen ipari üzem, megoldott a nők foglalkoztatása. Csak egyet emelnék ki: a barcsi kettes körzetben ötv'en százalékkal született több gyerek, mint tavaly. Ezután arról beszélgettünk, hogyan lehetne a meggyőzés, a színvonalasabb felvilágosítás révén elérni, hogy egyre több nő döntsön a gyermek világra- hozatala mellett. — Mit tehet ezért a bizottság? — Megmondom nyíltan, hogy nem sokat... Mi mindig mérlegeljük a terhességmegszakításra jelentkezők körülményeit Érvekkel, szép szóval igyekszünk meggyőzni őket. Szerintem csak nagyon indokolt esetben kellene engedélyezni a megszakítást annak, akinek nincs két gyereke, — így a főorvos. Nehéz megfordítani a huszonhat éve tartó folyamatot. S ha biztató jelekről beszámolhatott is a járási védőnő, még mindig aggasztó a barcsi járásban a népesség alakulása. Csak évek múlva érik be a mostani intézkedések gyümölcse, a szívós felvilágosítás hatása majd ezután érezteti hatását. Van azonban olyan -be ruházás«, ami nem kerül pénzbe. Egyre többször és több helyen beszéljenek a barcsi járásban ezekről a gondokról, ébresszék föl az itt élőkben a felelősségérzetet. Mert enélkül nem lehet más irányba fordítani a lefelé zuhanó grafikont Lajos Géza Közöljük a város lakosságával, hogy a mai nappal az ivóvíz felhasználásának korlátozását feloldjuk Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. (10818)
