Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-23 / 197. szám

XXV. évfolyam, 197 szám. Péntek, 1968. augusztus 23. Értékelték a máit tanévet — Kijelölték az új feladatokat Tanév-előkészítő tanácskozás Emelkedett a bukások száma — A tanterv megvalósítása a fő feladat Az úttörőmozgalom nagy eseménye: a Forradalom lángjai mozgalom A járási tanácsok elnökhe­lyettesei, a pártbizottságok munkatársai, a művelődésügyi osztályok vezetői, a pedagógus szakszervezeti és az úttörőtit­károk részvételével tegnap tanév-előkészítő tanácskozást tartottak a Latinka Sándor Megyei Művelődési Házban. Sárái Lajos, a megyei műve­lődésügyi osztály vezetője elő­adásában elmondta, hogy az általános iskolai reform a múlt tanévben befejeződött, így az alapvető feladatok változatla­nok, s a fennálló rendelkezé­sek érvényesek az 1968—69-es tanévre is. Sárdi elvtárs ezután értékel­te a múlt tanévet. A három évre szóló munkatervben elő­írták. hogy az iskolákban nö­veljék a tanulók felkészültsé­gét az önálló munkára, az is­meretek önálló elsajátítására. — Az elért eredménnyel nem lehetünk elégedettek, az új tanévben nagy szerepet kell ismét biztosítani ennek a fel­adatnak — mondotta az osz­tályvezető. A megyei tapasztalatok mellett szólt Sárdi elvtárs az országos tanév-előkészítő érte­kezleten elhangzottakról is. Többek között arról, hogy a nevelőmunka folyamatos jelle­ge nem mindig jut érvényre, s a jövőben erősíteni kell a taní­tási órák személyiségfejlesztő hatását. Kiemelt feladat lesz az értelmi erők további foko­zottabb fejlesztése, a bukások számának csökkentése. A feladatok között említette az előadó az ötvenéves jubi­leumokra való felkészülést, a honvédelmi ismeretek tanítá­sának bevezetését, valamint a pályaválasztási-, a gyermek- és ifjúságvédelmi munka foko­zottabb segítését. Csákabonyi Balázs népmű­velési csoportvezető a küszö­bönálló tervezési feladatokról beszélt, s megemlítette népmű­velésünk gyenge káderhelyze­tét. Nyolc-tíz főhivatású ál­lás nincs betöltve megyénkben. Rózsa András a pedagógus szakszervezet előtt álló felada­tokat, Papp János úttörőtilkár az úttörőmozgalom terveit is­mertette. Elmondta, hogy a pajtások ebben a tanévben a Forradalom lángjai mogzalom­ban vesznek részt, amely sok izgalmas érdekességet és hasz_- nos tudnivalót nyújt számukra. Az 1969-es év gazdálkodási előkészítésével, majd szek­cióként! tanácskozásokkal be­fejeződött a járási szervek me­gyei tanév-előkészítő tanács­kozása. SCSBESia? Éjjel fél tizenkettőkor in­dult Kaposvárról a budapes­ti személy. Alig van utas. a fülkék üresek. Unalmas útra számíthat az ember. Egy öreg vasutas az útitársam, Szunyókál, feje meg-megbil- len, ahogy rázkódik a vonat. Dombóváron a pécsi sze­relvényhez kapcsolják a há­rom gyékényesi kocsit. — Ezután már nemigen le­het jól aludni, s megtelik a fülke — figyelmeztet az öreg. — Hogyan? Hiszen még csak egy óra van. Hol van még a reggel? Tudtommal ez nem a munkásvonat. — Majd meglátja. Elhagytuk Dombóvári, Döbröközt. A vonat »minden állomáson és megállóhelyen megállt«. Eleinte alig volt felszálló, de később egyre több álmos, krákogó, rossz­kedvű utas jött ki a füstös várótermekből. És valóban megtelt a fülke, mire Simon- tornyára értünk. Még csak fél három lehet. Főleg fiata­lok az új útitársak, látszik, hogy mind ismerik egymást, ha nem is egy helyen száll­tak fel; látszik, hogy min­den reggel utaznak, lehet, hogy mindig ebben a kocsi­ban, vagy éppen ebben a fülkében. Egymás vállára dőlnek, nincs kedvük aludni inkább csukva tartott szemmel, von­tatott, álmos hangon beszél­getnek. A világ legnagyobb conténerhajóját a napokban bocsátot­ták vízre a hamburgi kikötőben. A 227,3 méter hosszú és 30,5 méter széles, Flinders Bay névre hallgató hajó 29150 tonna teherbírású és óránkénti sebessége eléri a 22 csomót. Az új hajó 1300 conténer befogadására alkal­mas. Közülük 774 alul, 526 pedig a fedélzeten helyezhető el. A hajó Nagy-Britannia és Ausztrália köiütt lúg közle­kedni. — Hozz már legalább egv csajt — szólnak ki társuk­nak, aki minden állomáson az ablakhoz siet és kémleli a felszállók arcát a szürke párában. — Minek nektek csaj. Aludni kell a kisfiúknak — felel vissza hetykén. — De nagy a képe. Bezzeg múltkor ö aludt el a mozi­ban. Öt röhögte a közönség, nem a filmet... Az ilyen jobb, ha hallgat. — No, elég a gyógyszöveg- ből — korholja őket a leg­idősebb —, most már szu- nyáljunk. Csend lesz a fülkében. A kinti bejön az ablaktól és leül velem szemben. — Pestre utaznak? — Sajnos. — Miért sajnos? — Mert dolgozni gyünk, maga pedig, úgy tóm, kirándul. így más. — Mikor kelt? — Negyed háromkor. — Minden éjjel? — Sajnos! — Mennyit alszik napon ARANYKEZŰ 99 Az Országos Szakipari Vállalat 18 féle építkezési szakmun­kát vállal, többek között az aranyozást is. A műemlék-al­kotások, középületek és egyéb helyek aranyozását a válla­lat »aranykezű« szakemberei végzik. A Nemzeti Múzeum dísztermében Lenkei Kudolf 22 karátos aranylapokkal dí­szíti az oszlopföket. nie­lá­ta? Korán fek­— Eleget szünk. — Szórakozás? — Megvan. Ha nem is mu­rizhatunk éjjel. Miért érdek­li ez magát? Éppen elég csi­nálni, nem pedig beszélni róla. Akadozik a beszéde, rossz­kedvű. Megint csend lesz a fülkében. Pedig még szeret­tem volna megkérdezni, hogy megéri-e? Tröszt Tibor Hogyan lelt idepenforgaimi nevezetesség Szilvésszentmárten? A zselici dombok között megbújó kétszázharminc lélek­számú kisközség ezen a nyáron néhány hétig olyon idegen- forgalmat bonyolított le, hogy egyes balatoni fürdőhelyek ei- sárgultak volna az irigységtől, ha meglátták volna a renge­teg idegen rendszámú gépkocsit. A Kaposvárról kiinduló kövesút végén fekvő település lakói sajnos nem rendelkeztek nyelvtudással, így csak mutogatással próbálták megértetni magukat a külföldiekkel. De a számtalan gépkocsi, autóbusz fölkeltette az embe­rek kíváncsiságát. Megindult a találgatás, vajon mi lehet az oka ennek a nagy idegenforgalomnak? Egyesek úgy vélték, hogy Szi'lvásszentmárton valami rendkívüli nevezetességgel rendelkezik, csak a község vezetői eltitkolták. Mások arra gyanakodtak, hogy filmfesztivál színhelyévé nyilvánították a községet, de ezt sem hozták az itt lakók tudomására. A túl­buzgók szemlére indultak, hová építsék a birkacsárdát és a sátortábort? Lázban égett az egész falu, a fiatalok nyelv­könyveket bújtak, hiszen idegenvezető nélkül nincs neveze­tesség. Az azonban senkinek nem tűnt fel, hogy az ide érkezők térképet vesznek elő, aztán sűrű fejvakarások és káromko­dások közepette ülnek vissza a volán mögé, s elhajtanak. A napokban végleg megoldódott a rejtély. Egy magyar turista- csoport vetődött erre és tagjai érdeklődtek, hogy melyik út visz Nagykanizsára? ök ugyanis oda igyekszenek. Mint de­rült égből a villámcsapás úgy hatott a kijelentés. Vége hát a nagy idegenforgalomnak? A megoldás nem váratott sokat magára. Kiderült, hogy Kaposváron a Berzsenyi utca átépítése miatt kitett forgalmi tábla irányítja ide az idegeneket, akik a kövesút végén nem Nagykanizsát, hanem Szilváss2entmártont találják. Hálásan köszönjük az illetékeseknek, hogy ország-világ előtt ismertté tették kis községünket, azt a sok áldást, jókívánságot pedig, amelyet mi könyvelhettünk el, ezúton átnyújtjuk az eliga­zító tábla tulajdonosának. Baracsi Lajos vb-elnök ALACSONY ABLAKOK Az óbudai hangulatot árasztó, földszintes házakkal szegélyezett utcákon sétálva alca- ratlanul is bepillanthatunk ■ az ott lakók éle­tébe. Van, ahol függöny takarja a kíváncsi szemek elől a látnivalót, néhol újságpapírt ragasztanak az üvegre, hogy teljesen izolá­lódjanak a külvilágtól. Csak egy villanás, a perc töredéke, amíg ellépünk az ablak előtt, a bútoroknak csak a kontúrjait rögzíti a re­cehártya, aztán tovább a következő ablakig. A reggeli és az esti órákban megmozdul az élet az ablaktáblák mögött. Mozgással, beszéddel, muzsikával telítődik a szoba és a neszek kiszivárognak az utcára is. Fél sza­vak akadnak a járókelőbe, aki magával viszi őket, hogy a következő ablak előtt el­veszítse és újabbakkal gazdagodva lépked­jen tovább. Ahány ablak, annyi atmoszféra. Emiit a vacsorakészítés izgalmas pillanatait, illatait lopta el, amott a háztartáspénzzel való helyes gazdálkodás replikáit vágta zseb­re, s bandukolt tovább, mint az ártatlan tolvaj, aki mások számára értéktelen hol­mikat gyűjtöget. Az ablakon át kidobált szavak, indulatok ott kavarognak a virágágyak felett, a zsálu- gáterek rései között és a szomszéd kapuja előtt. Esténként előbukkannak az ablakok­ban ezek a pazarlók, kikönyökölnek plety­kára, hírekre, a napi eseményekre lesve, mintha Cartier-Bresson fényképei elevened­nének meg. összegyűjtik a felelőtlenül ki- hajigált limlomot, átgyúrják, életet lehelnek beléjük pongyolás. kötényes varázslók mód­jára beszédtémaként használják fel. Az alacsony ablakokból azonban nemcsak orozni lehet, hanem vásárolni is. Nincs az az apróhirdetésektől zsúfolt újság, amely olyan színes, változatos hirdetéseket tartal­mazna, mint egy-egy ablaktábla. A virágtól az ajtóig, a kisebb méretű mosóteknőtöl a Gyümölcsig, • prima rádiótól a »törpe tyúk kókassaU-ig mindent árulnak, méltányos árakon, olcsón, alig használtan vagy vado­natújon. Amit azonban az újság helyesen, a nyelv­tan szabályait betartva közöl, azt az abla­kokba kiragasztott cédulácskák eredeti for­mában tárják a járókelők elé — helyesírási hibákkal telis-telve. Így fordulhatott elő, hogy az egyik apróhirdetésben így keresnek albérlőt: Két diáklánynak lakást adok. Bizo­nyára meglepődne a tulajdonos, ha két diák­lány követelné a lakást, hiszen csak az a feltétel, hogy tanuló legyen az illető. Az alacsony ablakok mögött élők igyekez­nek elzárkózni a külvilágtól, de úgy, hogy ök azért mindenről azonnal értesüljenek. A meg-meglebbenő függönyök, a roletták mö­gül kikandikáló vizsla tekintetek már sok­sok atyai pofonnak voltak elcsattantál, és a szegény kárvallott még csak nem is sejtheti, hogy ki súgta be bűnét szüleinek. Az ala­csony ablakok mögött élők mindenkinél mindent jobban tudnak, hiszen lábtól fejte­tőig szemlélhetik az embereket, megjegyez­hetik arcvonásaikat, mozgásukat — majd­nem úgy, mintha a lakásban üdvözölnék az idegent. A vonzalom, a lakók és a járókelők tit­kainak kölcsönös megfigyelése és felderítése mindennapos szórakozás. Minden ablak egy- egy történet, érdekesség, minden járókelő kifürkészhető személyiség — egy utca hosz- szúságú társasjáték, amelyben mindenki nyer. Ártatlan, szelíd játék a szekrénytetőre fel­sorakoztatott almák analizálása, a lakás illa­tának be szippantása, az ablakkilincsre akasz­tott hálóing gazdájának kitalálása. Szívesen járkálunk az alacsony ablakok előtt — de csak idegen utcákban! S. G. Kísértés A tanító szeretné a gyerekeknek a kísértés fogalmát megmagyarázni. Ez azonban semmiképp sem akar sikerülni. Vé­gül is az osztály egyik leg értelmesebb tanulójá­hoz fordul; »Mondd csak Károly, még sohasem estél abba a kísértésbe, hogy késsel pénzt kaparjál ki nővéred takarékperselye nyílásán? »Nem — feleli Károly és elmosolyodik —, de az ötlet nagyon jó, tanító bácsi!« A rózsa és az ibolya A tanítónő meg akarja magyarázni a gyerekek­nek a különbséget a pom­pázó rózsa és a szerény ibolya között. »Gyerekek! Az utcán lattok egy gyönyörűen öl­tözött, szép asszonyt, aki büszkén megy és senkinek sem köszön. Ez a büszke rózsa. Mögötte meg ott megy egy parányi lény lehorgasztott fejjel.« »Tanító néni, tanító né­ni! — kiált a kis Péter — Tudom ki az! Az a férje!» Harminc alatt »Az én Ervinem igazán csodálatos ember. Nagyon fekete szemét az anyjától, csodálatos vörös sportko­csiját pedig az apjától örökölte.« * »Gert ügyes fiú. Kép­zeld csak, mindössze 19 éves, és mér egy nagyipa­ros fia.« Az alibi magnó Stockholm egyik bárjá­ban működik egy magne­tofon, amelyre írógép kat­togását rögzítették. A törzsvendégek a szórako­zás kellős közepén hív­hatják feleségüket, nem »bukhatnak le», mert az alibi magnó jó hangku­lisszával kiséri szavaikat: »Drágám, csak később tu­dok hazamenni, nagyon sok dolgom van.» As asz- szony még sajnálja is fér­jét és maga kéri, hogy ne dolgozzék olyan sokat. Bikinis szobrok A brüsszeli rendőrség hadat üzent az erkölcste- telségnek, és mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a fiatalok megnéz­zék az aktot ábrázoló kép­zőművészeti alkotásokat, melyek a rendőrségi logi­ka szerint bűnös gondola­tokat ébresztenek. Egy reggel volt aztán mit lát­niuk: az eljárás ellen til­takozó ismeretlen tettesek a város minden szobrát bikinibe öltöztették. « * * Egy alkalommal, ami­kor Mark Twain nagyon beteg volt, enni kért az ápolónőtől. Az egv kanál erőlevest adott neki. Az író lenyelte a levest, majd így szólt: — Most már ettem, hozzon hát valami olvas­nivalót. talán egy posta­bél veset. Somogyi Néplap Az MSZMP Siimo^v meevel Bizottsága te a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIHTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefoni 11-510. 11-511­Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-518. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött k ; Hratot nem ÖrzÜnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a hek i postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft. Index: 250tj7. 'seszült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latlnk» Sándor utca 8. 1 Felelős vezető; Mautner Jóisef.

Next

/
Oldalképek
Tartalom