Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-23 / 171. szám

Kedd, 1968, július 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nem fogunk fázni a félen Mindenki annyi fát vásárolhat, amennyit akar. Tízéves a kaposvári helyi járat Sok érdekességre bukkan az ember, ha a régi újsá­gokat fellapozza. A minap kezembe került egy tíz év­vel ezelőtt írt cikkem, amelynek ez volt a címe: *He­lyi autóbuszjáratot a városnakI« Szinte kínálkozik a lehetőség, hogy párhuzamot von­junk az akkori és a mai helyzet között. Akkor a 13. sz. Autóközlekedési Vállalat csupán ar­ra vállalkozott, hogy a műszakkezdésre bevigye a tex­tilművek dolgozóit, és hazaszállítsa azokat, akik befe­jezték a munkát. Sokat kellett gyalogolni Kaposváron azoknak, akik a város egyik pontjáról el akartak jutni a másikra. Méltán fakadt ki az írásunkban megszó­laltatott pécsiből kaposvári lakossá lett asszonyka, imigyen: »Tetszik a városuk, ám őszinte leszek: egy-két napja vagyok kaposvári, de máris nagy izomlázat érzek a lábamban. A Füredi utcában lakom. Nincs autóbusz, amelyre felülhetnék, ha a munkahelyemre, piacra, mo­ziba vagy üzletbe megyek... A téli gyaloglásra a két gyerekkel egyelőre még gondolni sem merek. Nem ér­tem, miért nem tesznek valamit ebben az ügyben?« A változást igyekeztünk előmozdítani helyi járatokat kérő cikkünkben. Egy helyen ezt írtuk: a vágyunk csak két autóbusz. Két olyan jármű, amelyet nem küldené- nek ki vidékre, hanem a kaposvári lakosságot szállí­tanák vele. Ezek a nagy területen levő mintegy két­száz utcánkat közel hoznák egymáshoz. A minisztérium a cikkre válaszolva közölte: öt buszt ad a városnak. Szóval, így kezdődött... Ma pedig a tizenhat Ikarus 66-os és a két Ikarus csuklós autóbusz huszonötezer embert szállít naponta Kaposváron. Nincs a városnak olyan része, ahova ne jutnának el a számokkal — és a fővárosi gyakorlathoz hasonlóan — menetiránytáblákkal ellátott autóbuszok. Egyes vonalakon, mint például a Kaposszentjakab— textilművek útvonalon — óránként közlekednek bu­szok. No persze, mikor jóleső érzéssel nyugtázzuk a fej­lődést, nem szabad megfeledkezni arról az áldozatról, amelyet azért az állam hozott, és arról a munkáról, amelyet a helyi közlekedés rendjének kidolgozása köz­ben a megyei tanács meg a 13. sz. AKÖV kifejtett. És ha már említést teszünk a fejlődésről, hadd vála­szoljunk egy sokat vitatott kérdésre. Az említett tíz évvel ezelőtti cikkben a kétely is fölmerült: »Az autó­buszok nem lesznek zsúfoltak mindjárt az első napok­ban, de talán hetekben sem. Azt se tartjuk valószínű­nek, hogy reggel 6-tól délelőtt 10-ig vagy este 6-tól nyolcig ugyanannyian ülnének fel a helyi járat kocsi­jaira, mint mondjuk, délután kettőtől négyig. De a helyi közlekedés sűrűségének, időpontjának, irányá­nak a közvélemény-kutatás és tapasztalatok alapján történő célszerű kialakítása, utána a megállók tudato­sításával és az autóbuszon a megfelelő utcanevek fel­tüntetésével a helyi járat a város közlekedésében megszokottá, később nélkülözhetetlenné válik.« Azt hi­szem, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg tíz év után, hogy nem tévedtünk. Hozzászoktunk az Ikarus 66- osokhoz és csuklósokhoz. Hozzátartoznak életünkhöz, megkönnyítik azt. Ezért nemcsak megszoktuk, hanem meg is szerettük őket. Sz. N. Termelőszövetkezetek, állami vállalatok! Rövid határidővel vállaljuk szalagfűrészek, horizontfürész, gatter és egyéb faipari gépek javítását valamint új gépek készítését Zöldmező Termelőszövetkezet, Nagybajom. (73«) A Tüzelőszer- és Építő­anyag-értékesítő Vállalat Szo- kola-bercki telepén nagy a for­galom. A szén- és briketthe­gyek között gépkocsik veszte­gelnek, fürge kezek lapátolják a tüzelőt, s a mérlegen egy­mást váltják a megrakott te­herkocsik. A tüzelőbeszerzés, az utalványok beváltásának napjaiban vagyunk, s a válla­lat vezetői mégis arról panasz­kodnak, hogy nem megy az üzlet. — Most, amikor koksz, bri­kett, négyfajta szén között vá­logathatnának, és korlátlan mennyiségű fa is van, érthe­tetlenül kevesen vásárolják meg téli tüzelőjüket — mond­ja Andó Antal telepvezető. Jóllehet, minden évben felhív­juk a lakosság figyelmét, hogy nyáron jöjjenek, mert té­len már csak azt tudjuk adni, amit a bányáktól kapunk, mégis igen gyér a forgal­munk. A tüzelőanyag-telepnek ma már korszerű iparvágánya is van, gépek könnyítik az itt dolgozók munkáját. Sokan bosszankodtak korábban, hogy töredezett, póros brikettet kaptak, most szállítószalagok továbbítják egyik helyről a másikra a tüzelőt, s ez lénye­gesen csökkenti az áru törő­dését. Naponta 15—20 vagon tüze­lőt szállítanak el innen a gép- és lovas kocsik, s a tárolt mennyiségből ítélve biztos, hogy tüzelőhiány miatt nem fogunk fázni a télen. Berzence jövőjéért a lakosság és vezetők Minden község fejlődésének motorja, ha a lakosság állan­dóan figyelemmel kíséri a ta­nács tevékenységét, javasla­taival támogatja a falu veze­tőit. Sokat tehetnek a gondok megoldásáért a tanácsi állan­dó bizottságok s természete­sen a tanácstagok. S hogy munkájuk milyen hasznos, er­re jó példa a berzencei. A háromezer-háromszáz la­kosú községben három állan­dó bizottság — művelődési és szociálpolitikai, gazdasági, va­lamint igazgatási — működik. Hunyadi István, a községi tanács vb-elnöke elismerően szól az állandó bizottságokról. Ahogy mondja: mindenütt ott vannak, ahol szükség van rá­juk, a község lakói előtt te­kintélyt vívtak ki. Rendszere­sen részt vesznek a különféle előterjesztések készítésében, észrevételeik méltán 1 kapnak teret a tanácsüléseken. Napirenden az oktatás Kérdésünkre, hogy mivel foglalkoztak a legutóbbi hóna­pokban, Tarafás István, a mű­velődési és szociálpolitikai ál­landó bizottság elnöke hosszú ideig sorolja, mit tettek. Pél­dául megvizsgálták és napi­rendre tűzték az általános is­kolai politechnikai oktatás és a helybeli középfokú trakto­rosképzés helyzetét. Negatív észrevételük nem volt, az ok­tatás színvonala kielégítő, szemléltetőeszközük és fölsze­relésük is van bőven. Ami már évek óta gondot okoz, az az új művelődési ott­hon építése. A mostani igen gyászos képet mutat, a falak­ról hámlik a vakolat, a helyi­ségek vizesek, egészségtelenek. A végleges megoldás nem a meglevő tatarozása, hanem egy új építése volna. Erre azonban anyagi nehézségek miatt csak két-három év múl­va kerülhet sor. Az áldatlan állapotok ter­mészetesen rányomják bélye­güket a műkedvelő csoportok tevékenységére is. A művelő­dési állandó bizottság szerint a községnek szüksége volna függetlenített művelődésiott- hon-igazgatóra. A fiatalokért és az öregekért A könyvtár helyhiány elle­nére jó munkát végez. A hat- százhatvan beiratkozott olva­só háromezer-hatszáz kötet kö­zül válogathat. Régi aimuk a berzenceiek nek, hogy a három italbolt és a tűzoltó klub mellett ifjúsági presszó nyíljon. Az évekkel ezelőtt elvándorolt fiatalok kö­zül egyre több tér haza, sze­retnének megfelelő szórakozá­si lehetőséget teremteni szá­mukra. Az egyik az ifjúsági presszó lenne. A héttagú művelődési és szociálpolitikai állandó bi­zottság sokat tesz a gyermek­es ifjúságvédelemért. Bár e té­ren a faluban nagyobb gondok nincsenek, de ahogy mondják, jobb csírájában elfojtani a rosszat örömmel hallgattuk, hogy a bizottság az öregek segítésére is időt fordít. Vannak egyedül­álló idős emberek, akiknek megerőltető a háztartáshoz szükséges megannyi áru be­szerzése, ezt a gondot a bizott­ság tagjai levették az öregek válláról: magukra vállalták a bevásárlást. Elismerést érdemel a gaz­dasági és az igazgatási állan­dó bizottság is. Jellegénél fog­va mindkettő a tanács, illetve a falu különféle intézményei­nek gazdasági és igazgatási el­lenőrzését tűzi napirendre. A kérések és amit értük tettek Berzence köztiszteletnek ör­vendő nyugdíjas pedagógusa, Markos László is tanácstag. itt született, itt is dolgozott a nyugalomba vonulása napjáig. Nyugalomba vonult, de nem vonult vissza a közéletből. Ér­tékes észrevételeire, közremű­ködésére ma is számít a köz­ség — s Markos László ennek tudatában képviseli választóit. Szavaiból lépten-nyomon ki­tűnik a felelősségérzet, a ten- niakarás. Állandóan másokról, mások gondjairól beszél. Tőle tudjuk meg a tanács és a la­kosság együttműködésének egyik szép példáját is. Nemrégiben az itt élők segít­ségért fordultak a tanácshoz, hogy építsenek járdákat. Hogy a kérésből jórészt valóság lett, •azt annak a sok társadalmi munkának köszönhetik, amit a berzenceiek végeztek. A ta­nácsnak csak az építőanyagot — a kavicsot és a cementet —* kellett adnia, a nehéz fizikai munkát a lakosság vállalta. Hunyadi István vb-elnök el­mondja, hogy egy-egy tanács­ülés szinte az egész község gondjairól keresztmetszetet ad, nincs olyan, ami ne ke­rülne a tanácskozások napi­rendjére. Ha a terveket nézzük, nagy szükség is van összefogásultra. Művelődési otthon és törpe vízmű kell. Rövidesen elkészül az első ipari üzem; tízezer négyzetméteres parkot akar­nak létesíteni, huszonnyolc ut­cát — egyelőre csak az egyik oldalon — lejárdaznl, a vízren­dezés is sok munkát ró rájuk. Pintér Dezső Nyári gondok a leli®! halgazdaságban Hetven centivel apadtak a tavak Kacsát is tenyésztenek A hosszan tartó szárazság a halászatban is zavarokat oko­zott. A Felső-somogyi Halgaz­daság tavai a nagy párolgás miatt több mint 70 centimé­terrel apadtak. Ez veszélyez­tette a halállományt is. Horváth János igazgató el­mondta: a hajnali órákban minden motorcsónakot és nád­vágó kaszát a tavakra küldtek, hogy így mozgásba hozzák a vizet, s friss oxigénhez jussa­nak a halak. — Milyen veszteségekre szá­mítanak? — A halak fejlődése az el­múlt évekhez viszonyítva le­lassult. Míg tavaly ilyenkor Aki őszt rajzol a nyárban Amikor a divattervező az aszfaltolvasztó kánikulában nehéz bevásárló kosárral a kezében hazaér, egy kis pi­henés után asztalhoz ül, és megidézi a bágyadt fényű őszt, az esős napokat, és amíg az első kontúrok megjelen­nek a fehér lapokon, már jég­virágos ablakot lát, havas ud­vart, zúzmarás kertel S ta­lán még meg is rázkódik. Rajzol. Aztán a skiccek határozott vonalú szoknyákká, kosztü­mökké formálódnak a keze alatt. Most a télbe hajló ősz hidege borsódzik a karján: — Eddig ér majd az ujja — gondolja, és tetszik, egyre jobban tetszik neki ez az an­golos vonalú kosztüm. Télre gondol a kánikulá­ban, forró nyárra a didergő téli napokon, hogy a vásár­lók az új modelleket mindig' kellő időben a pulton talál­ják. 0 a korszerűség és a fantázia szülte ezeket a szebbnél szebb modelleket. Talán ez a leg­szebb kollekció, melyet Lucz Károlyné az elmúlt harminc év alatt készített Egyöntetű volt a mtaneke- nek véleménye is: ennél töb­bet a szalonok sem tudnak adni. A ruhák mellett szól még, hogy kis szériában ké­szülnek, és ami a vásárlót a legérzékenyebben érinti, a szalonban varratott ruha két- szer-háromszor drágább. Anyaguk yester és ki tudná még felsorolni a már gazdag műanyagfonal-család vala- - mennyi tagját Emellett persze a hagyomá­nyos szövetek is megtalálha­tók. A vonalak a legújabb angol és francia divat mér­sékelt irányzatát követik. A szoknyák egy kicsit hosszab­bak a most még divatos mi­ninél. A kosztümök dereka szűkí­tett, és a modellek mindegyi­kére mégis a lezserség. a könnyed vonalvezetés a leg­jellemzőbb. zetnél gépi és kézi kötéssel. A modellekét a tervező ötlet- gazdagsága .kiváló szín- és arányérzéke teszi különleges­sé. A legmunkaigényesebb ru­hák árát is a szép konfekció árához igazítjuk — mondja Erdei István, a szövetkezet elnöke. Az őszi kollekció az eddigi tapasztalatok alapján orszá­gosan is elismerésre számít­hat. Az igazi értékelésre pe­dig csak valamivel később kerül sor: a hűvös őszi napo­kon, amikor a legfőbb zsűri, a vásárlók mondják majd el véleményüket. 3. Hatvan új varrott, ötven kötött ruha modelljét mutat­ta be a napokban a Kapos­vári Háziipari Szövetkezet. Az őszre készült szoknyák és kosztümök, kisfiúruhák szin­te felüdülést jelentettek a kánikulában. Lucz Károlyné műszaki vezető tervei alap­ján készültek, « praktikusan, 2. Európa és a világ ruházati piacára páratlan sikerrel tört be az acrilfonal. Az olasz anyagból kötött ruhák ritkán vagy még soha nem látott szép színárnyalatokban ké­szülnek a Háziipari Szövelke­Az új kollekció hamarosan szalagra kerül, és még ebben az évben több mint húszezer ruhát kap belőle a kereske- lelem: S mire kikerül a bol­tokba a sok szép kosztüm, a sok különleges lánykaruha, véget ér a nyár, és a hűvös oszd napokon újra asztalhoz ül a tervező, hogy sok hiva­tali elfoglaltsága mellett a kellemesen fűtött lakásban a nyár melegét idézze meg. S amíg elgondolkodik, milyen ruhában jó utazni forró nyá­ri napokon, nyaralni a hegyek között, a keze alatt megjelen­nek a jövő nyár divatjának körvonalai. Nagy József 25—30, az idén csak 10—15 de­kával gyarapodtak. A száraz­ság miatt a 120 holdnyi tavat kénytelenek voltunk lehalász­ni. A halállomány 90 százaléka ponty, de süllő- és compóte- nyésztéssel is foglalkoznak. — Melyik a legkeresettebb halfajt;»? — A harcsát veszik legszí­vesebben, különösen a külföl­diek. Ennek a halfajtának a tenyésztése azonban nem gaz­daságos — mondja Szekeres Béla főagronómus. A harcsa a ragadozók családjához tar­tozik. Mire eléri a kívánt súlyt, több kiló kishalat elfogyaszt. A halzsákmány zömét a Halértékesítő Vállalat siófoki kirendeltségén adják el, de jelentős mennyiség megy ex­portra is. Több halastavon kacsákat is tartanak. Ez jól jövedelmez a gazdaságnak. Ötven család üdül Balatonbogláron Minden évben szebb és ké­nyelmesebb lesz a Kaposvári Cukorgyár balatonboglári üdü­lője. Erre a szezonra már min­den házba bevezették a vizet, s egy-egy kétszáz Uteres boj­lert szereltek föl az itt nya­ralóknak. A konyhát is ellát­ták bojlerral, s a munkát ro­botgéppel könnyítik meg. Az eszéki cukorgyár húsz dolgozója üdült elsőként június végétől Bogláron. A nyáron négy turnusban ötven kapos­vári család piheni ki a kam­pány és a karbantartás fára­dalmait. A Magyar Cukoripar pavi­lonjaiban is kapnak helyet a kaposváriak, s ahogy Albert Imre szb-titkár elmondta, a Bogláron nyaraló cukorgyáriak száma nagyobb is lehet a ter­vezettnél. Műszakilag vizsgázott GARANT K/30-as nyitott 2 tonnás tehergépkocsi eladó Cim: Sm. Temetkezési Vállalat, Kaposvár Május i. u. 53. (7375)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom