Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
épsTOTáaosH czemién A z időjárás könyörtelen hozzánk. Már a reggeli órákban is 30 fok felé közeleg a hőmérő higanyszála, délben aztán még tikkasztóbb hőség telepszik a városokra, az utakra, a határra. Ám a munkahelyeken mindenkinek helyt kell állnia, a martinkemencóknél éppúgy, mint a gabonaföldeken. Az ifjúsági építőtáborok kapuit is megnyitották több mint egy hete. Megyénkben négy építőtáborban segítenek a fiatalok állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek és az Űtépítő Vállalatnak. A balatoni 7-es országúton egymást érik az autók, rengeteg az üdülő. Az útmenti árkokból félmeztelen, munkaruhás fiuk tekintgetnek föl a rohanó gépkocsikra, vagy sóvárogva néznek a fák között már látható Balatonra. Kezükben csákány, ásó, lapát, fejükön »primitív napernyő«, újságcsákó. Ha végignéz az ember rajtuk, azt hinné, hogy a meleg az építőtábori vidámságot, hecc- hangulatot is elpárologtatta belőlük, ám amikor elkezdünk beszélgetni, izzadtan, porosán is jutott néhány jó poénra az erejükből. — Bizony nehéz munka ez ilyen istentelen melegben. Van közöttük olyan fiú, aki még csak tizenöt éves, sohasem volt ásó a kezében — mondja Varga Antal, az Aszfadtútépítő Vállalat technikusa. Mégis derekasan dolgoznak. A balatonfenyvesi építőtáborba 230 fiú jött ebben a turnusban, Budapestről, főleg az V. kerületi középiskolákból. Szorgalmasan dolgoznak, ennél nagyobb tempót kívánni sem lehet ilyen időben. Itt-ott leheverednek néhá- nyan az út menti fák alá, addig a brigád többi tagja ássa az árkot. Van, aki trikóját vizesítette meg, azt burkolta a fejére. Két fiú hajlong egymás mellett, s szinte milliméter pontossággal nyesegetik az agyagos földet az árok partján. — Nézd, öregem, én modellező vagyok, nekem van esztétikai érzékem, elhiheted. Nincs itt baj — a humor sem kapott még napszúrást. »Családi üzenetek.« meg, ez kérem, a Popeye brigád, százharmincnyolc százalékos átlagteljesítménnyel — mutatja mellén az emblémát — Jövőre a külföldi építőtábort szeretnénk megpályázni — veszik át tőle a szót, ezért hajtunk az első helyért már negyedik éve. Csak ilyen nomád körülmények között elkeserítő. A táborban egy szál fa sincs, víz sincs, se egy kantin, semmi sincs. Csupán a parti lányok vigasztalnak bennünket, de azokért is több száz métert kell gyalogolnunk naponta... Elbúcsúztunk a fiúktól, akik valóban munkaszeretetükről tettek tanúbizonyságot. Harminchat Celsius fokban 138 százalék: dicséretes teljesítmény. L engyeltóti határában a gyümölcsösben vettük észre a tízéves építő- tábori évfordulóra kapott egyenruhában serénykedő lányokat. Kajszibarackot szedtek. — Mórról jöttünk táborozni. Jól érezzük magunkat, a diákhumorral megírt cikkek a táblán. A teljesítmények értékelése sem hiányzik. Legutóbb első volt a 29-es, második a 26-as, harmadik az 5-ös hrigád. Pénzjutalmat kaptak szorgalmas munkájukért. — Jó a programunk, és itt a Balaton, ez a gyerekeknek a legnagyobb program most. Semmiben sincs hiányunk — mondja Poczok Éva tanárnő, közben kikísér a kapuig. Zsuzsanna, már hatodízben van táborban. Második eve mint. felügyelő vagy or- ~ °*f. széP d reggelig... vos. — Különösebb baj nincs, feltűnően jól bírják a lányok a hőséget A tábortanáos titkára Kollár Katalin dunaújvárosi diáklány. — Délutánra már elfelejtjük a hőséget, mozi, fürdés, sportolás, jön a sok level. A Fonómunkás Kisszínpad műsora nagyon tetszett nekünk, a nyitó tábortűz is, aztán a tegnapi vidám divatbemutató, »sztárparádé«. Csak egy nem, a kockasajt No, ha ez a legnagyobb problémája a lányoknak, akkor bizonyára sokáig emlékezetes lesz az itt töltött két hét. Elhagytuk a »zöld pokolt«. Ezt az egyik sátor oldalán láttuk kiírva öles betűkkel. log a munka, el nézném nak. Különösen a paksiak, ötven forint volt a legjobb teljesítmény. A norma 25 forint. Kajszibarackot, málnát, őszibarackot szednek és csomagolnak. — Mivel télnek az esték? — Volt tábortűz, műsort adott a Rózsa-vokál. aztán Árokásók. — Hol vannak a srácok? Bodnár András vízilabdázó tartott élménybeszámolót, ma este pedig Ki mit tud? lesz. A lányok legszorgalmasabb- jait a gazdaság csomagolójá- ban találtuk meg. — Miért dolgoztok még délután is? — Mert szóltak, hogy segítség kellene, aztán ezért pénzt is kapunk már, majd este leszaladunk fürdeni. Klassz a tábor. Elmesélünk egy jó sztorit. 313 lányhoz lehoztak 25 katonát táncolni valamelyik este. Annyira muris volt. Egy katonára jutott vagy húsz lány. Most már jót nevetünk az egészen... A széplaki sáserdőn kanyarogva lejutottunk a Balaton-partra is. Valahogy rá van írva egy-egy lánykoszorúra, hogy építőtá- borosok. Vagy labdáznak, vagy jókorát kacagnak, mesélni- való mindig van bőven. A labdázók köreit zavartuk meg. Legalább olyan lelkesen és mosolyogva kezdték el az élménybeszámolót, mintha nem is dolgozni, hanem üdülni jöttek volna. — Hát ml a Soós Edit brigádja vagyunk, magunk között az üvegmosó brigád. Azért, mert egyszer nyáron a konzervgyárban üvegeket mostunk, csaknem mindany- nyian. Soós Editet biztatják, ő beszél tovább. — Évek óta együtt van a kis brigádunk. Tavaly Máté- telkén voltunk, de eddig ez a legszebb tábor. Itt is elég jó helyen szerepel a csoport, 31 brigád közül a nyolcadikak vagyunk. Sokat fürdünk, játszunk. Huszonegy csehszlovák kislány is van a táborban, velük beszélgetünk, sétálunk a legtöbbet. Száll a labda, röpködnek a diákviccek, s nagyokat fürde- nek a Balaton vizében. Hiába a szokatlanul forró nyár, a fiatalokon nem fog ki az idő. A gazdaságok elégedettek a munkájukkal, a fiúk, lányok jól érzik magukat. Az 1968-as építőtábori év tehát jól kezdődött. Bán Zsuzsa Kajszihordók. Aligha mondhatják el viszont ezt azok a fiúk, akik a balatoni műút új szakaszának építésénél segédkeznek. Sehol egy fa, sehol egy bokor, sehol egy fűszál... — Na egy kis lendületet a fotó kedvéért — szóltunk oda. __ Lendülünk mi, ma is » csak« nyolcán fekszenek otthon hőguta miatt — szólnak vissza nevetve a fiúk. Egy jó kondícióban levő brigádtag emelkedik föl: _ a legjobb helyen álltak program is jó, a kaja is, kivéve azt az átkozott kockasajtot — nevet Rácz Rozália, a 25. számú brigád vezetője. Körülvesznek bennünket a többiek is. — Harmincöt ládával szedni naponta nem könnyű, különösen, ha olyan területen dolgozunk, ahol mutatóban is alig van barack. De azért megy. Volt amikor 54 ládával is szedtünk. Azt hiszem, a lengyeltóti sátrak, házak lakói nem panaszkodhatnak táborhelyükA balatonboglári tábor lányait látogattuk meg. Éppen ebédidő volt. Aki a nagy, emeletes kőépületben tartózkodott, aléltan zuhant le a székekre vagy ágyára. Sokan az étkezdéből vánszorogtak hazafelé. A tábor parancsnokával, Poczok Éva tanárnővel beszélgettünk. — Heves és Komárom megye lányai, összesen kétszáz- nyolcvanketten dolgoznak a bogiári földeken. Gyümölcsöt szednek, válogatnak, csomagolnak, és szőlőt kötöznek. Váltott műszakban, délelőtt, délután. Huszonöt forint a norma, eddig még nem volt ez alatt a teljesítmény. Az előcsarnokban szól a zene, leveleket olvasnak vagy éppen a faliújságot nézik a lányok. Szellemes rajzók és ||nMfr^r|glÁg mnri móiTr^. Fotó: Jáoml re. Szép a kilátás, a tónak hűs vize van, és zuhanyozni, játszani is lehet. — Igen, minden isteni. A gazdaság teljesíti vágyainkat, legföljebb a helyi ifjakkal vannak csatározásaink, de mi, nők rugalmasan megoldunk minden problémát — újságolja lelkesen Tóth Istvánná (a lányok Ildi nénije) parancsnokhelyettes. — Kétszázhetven lány van a táborban. Dunaújvárosból, Mórról, Bicskéről, Székesfehérvárról. Almát, barackot szednek, csomagolnak. A múltkor önként és ingyen megcsináltak egy sürgős szállítmányt a gazdaságnak — igazán stramm gyerekek. A tábor fiatal orvosnője, dr. Somos K ora délután. A Balaton- újhelyi Állami Gazdaság bekötő útján bikinis lányok igyekeznek a széplaki Balaton-partra. ök is építőtáborosok. Kár lenne megállítani őket, a délelőtti fárasztó munkát mennek kipihenni a hűs hullámokba. A tábor őre — egy csinos, szőke lány — sátorlappal bariká- dozta el magát a kapuban a nap égető sugarai elől. Nyomasztó csend volt mindenütt Két lány pingpongozik csupán, egy »madárlátta« fa alatt. Sajnos, olyan kopár a tábor, hogy szinte szaharai hőség fogadja az embert a sárga homokudvaron. A parancsnoki szobában pihenés közben találtuk Felber Mária tanárnőt — Mit is lehet ilyenkor csinálni? — kérdezi. A lányok, a munka felől érdeklődtünk. — Tolnából és Budapestről vannak itt, háromszáztizen- hárman. Minden elismerés az övék. igazán lelkesen dolgoz-
