Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-13 / 163. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1968. július IS* Folytat ja tanácskozását az országgyűlési Rendkívül erős vhar a Balatonon DR. DIMÉNY IMRE: Az aszály csökkentette kedvező kilátásainkat Beszédének első részében tájékoztatást adott a tárca elmúlt évi eredményeiről: — Az 1967-es év eredmé­nyes volt az élelmiszer-gaz­dagság egészében és az egyes ágazatok területén is — mon­dotta. — A mezőgazdaság ter­melése egy százalékkal, az élelmiszeriparé 9-cel, az el­sődleges faiparé pedig 4 szá­zalékkal haladta meg az 1966. évit. Még gyorsabb ütemben nőtt az árutermelés. Az 1966. évihez mérten tavaly egy szá­zalékkal volt nagyobb a hús, illetve az állati termékek, 13 százalékkal pedig a növényi termékek felvásárlása. Erinek eredményeképpen az élelmi­szerek központi készlete az 1966. évit tavaly 6,6 százalék­kal haladta meg. A nagyobb készlet és az ennek nyomán jelentősen felfelé ívelő élel­miszeripari termelés biztonsá­gosabbá és kulturáltabbá tet­te a lakosság ellátását, javí­totta az élelmiszerek választé­kát, segítette az exportlehe­tőségek kihasználását —mon­dotta, majd egyes ágazatok termelésének elemzése után megállapította: Számos probléma adó­dik a vállalati kapcsolatok te­rén is a termelő-felvásárló és feldolgozó üzemek viszo­nyában. Jogosan vetik fel a mezőgazdasági termelőüze­mek, hogy nem érvényesül eléggé a gyakorlatban a gaz­dasági kapcsolatban álló vál­Felszólalásomban az állat­tenyésztés fejlődésével, illet­ve az új gazdaságirányítási rendszernek az állattenyész­tés fejlődésére gyakorolt ha­tásával szeretnék foglalkozni. Sajnos az állattenyésztés ne­héz esztendő előtt áll az aszály miatt. Ezért sürgős in­tézkedésre van szükség. Két út mutatkozik járhatónak; az egyik az abrakimport, ame­lyet nem tudunk elkerülni, a másik pedig: véleményem szerint a mezőgazdasági üze­meknek sokkal többet kell tenni ebben az esztendőben annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló mellék- termékeket felhasználják. Az abrakimport kérdéséhez kap­csolódóan egy másik kérdés­komplexumot is szeretnék felvetni. Az országot járva sokszor hall az ember olyan véleményt, amely a mezőgaz­daságot marasztalja el a többlet abrakimportért, mint­ha a mezőgazdaságban dol­gozó fizikai és szellemi dol­gozók tehetnének ennek az okáról, az aszályról. Ügy gon­dolom, hogy egységesen kell fellépnünk ez ellen a hangu­lat ellen, és itt szót kell ennek adnunk azért, mert ez az irányzat véleményem sze­rint káros, nem igaz azért, mert a mezőgazdaság dolgo­zói ebben az esztendőben, ezen a tavaszon olyan ki­emelkedően jól dolgoztak, hogy azt mondhattuk: ha az időjárás is jó lesz, akkor va­lóban eddig nem látott ered­ményt ér el a mezőgazdaság. Rámutatnák arra is, hogy a többlet abrakimport lényegé­ben véve tejjé és hússá ala­kul át, amely szintén bele­kerül a külkereskedelmi for­galmunkba is, mert elsősor­ban piacra kerülő export-ál­lat lesz. Ügy gondolom, hogy az említett vélemény azért is káros, mert a népgazdaság egyes ágazatai között ellen­tétet szül, amelyre nincs : zükség, itt nem egymás hi­bájának a keresésére kell tö­rekednünk, hanem arra, hogy mindnyájan közös erő­vel próbáljuk a gondokat lalatok kölcsönös érdekeltsé­ge. Egyes állami és szövetke­zeti vállalatok még ragasz­kodnak régi monopolhelyze­tük fenntartásához, és a fel­vásárló és feldolgozó vállala­tok megbízottai nem eléggé önállóak a szerződéses kap­csolatok feltételeinek kialakí­tásánál. A miniszter ezután az aszály okozta helyzetet elemezte. Hangsúlyozta: — Élelmiszer­gazdálkodásunk ez év első fe­lében is a tervek szerint ala­kult, sőt egyes termékekből — mint például a hús, a tejter­mék, a tojás — az előirány­zatokat meghaladó készleteink vannak. Kétségtelen azonban, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt aszályos időjárás az idei kedvező kilátásainkat, reményeinket csökkentette. Az ideihez hasonlítható jó minő­ségű munkát még nem vé­geztek a szántóföldeken. és ez jelentősen csökkentette az időjárás káros hatását. Minden jel arra mutat, hogy az aszály ellenére ke­nyérgabona-termésünk eléri az utóbbi öt esztendő átlagát, és az idén is lényegében saját termésből biztosítjuk az or­szág kenyerét. Ilyen körülmé­nyek között ez jó eredmény­nek számít; szocialista mező- gazdasági nagyüzemeink élet­erejét és szilárdságát tanúsít­ja. Olyan helyzetben mond­hatjuk ezt el, amikor az egy DR. GUBA SÁNDOR: tartunk, engedtessék meg ne­kem, hogy az előbb, Inokai képviselőtársam által felve­tett problémára mint mező­gazdász válaszoljak, és el­mondjam: azzal, hogy ha mi megmagyarázzuk, miért nin­csen öntözőberendezés alkat­rész, azzal sajnos ezekhez még nem jutunk hozzá és a mezőgazdaságnak éppen úgy hiányzik, mintha nem ma­gyaráznánk meg. (Taps!) Lé­nyegében véve tehát arra lenne szükség, hogy minden ágazat söpörjön a saját háza táján. Ügy gondolom, hogy az iparnak is és a mezőgaz­daságnak is van mit söpör­nie a saját portáján. Ha ilyen problémák vetődnek fel, ak­kor ezeknek a megoldását is kölcsönösen kell keresni. Legyen szabad az állatte­nyésztés kérdéseivel kapcso­latban egy másik kérdéscso­portra is kitérni az aszályon túlmenően, mert úgy gondo­lom, hogy az aszállyal nem magyarázhatjuk az állatte­nyésztés jelenlegi helyzetét. Az új gazdaságirányítási rendszernek egyik legfonto­sabb kritériuma, legfontosabb pontja, hogy eltörölte a köte­lező állatlétszám-előírásokat és lényegében véve itt is a gazdasági ösztönzők azok, amelyek az állattenyésztés fejlesztési irányát kialakítják. Ha most már azt nézzük meg, hogy ezek a gazdasági ösz­tönzők milyen irányban hat­nak, és előreviszik-e az ál­lattenyésztést, nem mondhat­juk egyértelműen azt, hogy igen. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt esztendőben alkalmazott új árak sok vo­natkozásban segítettek. Mind­járt hozzáteszem persze azt, hogy le is vontak annak ér­tékéből az abrakár-emelkedé- sek és a többi ármódosulá­sok. Arra is utalni kell, hogy milyen veszteséget jelent a mezőgazdaságnak az átvétel­lel kapcsolatos nehézség, amely forintban jelentkezik és a jövedelmezőséget rontja. Ezeknek a következménye, hogy az állattenyésztésen be­év alatt lehullott. csapadék mennyisége 40—50 százaléka az ötven év átlagának. Ahol a csapadék mennyisége elérte a 60—65 százalékot, mint pél­dául Békés megyében, ott a múlt évivel lényegében azo­nos mennyiségben termett a kenyérgabona. — Természetesen a rendkí­vüli időjárás következtében vannak kiesések is. így szá­las és tömegtakarmányokból borsóból, egyes zöldség- és gyümölcslélékből hiány mu­tatkozik. A kiesések összessé­gében komoly gondot okoznak a termelőknek és a fogyasz­tóknak egyaránt. Az utób­biak is érzik az aszály követ­kezményeit. így például egyes zöldségfélék ára 15—20 száza­lékkal magasabb a múlt évi­nél. Tény az is. hogy ha ez a példátlan. nagy szárazság to­vább tart, akkor egyes zöld­ségfélékből nem szárr/tha- tunk nagyobb piaci felhoza­talra. Ez növeli az ellátási gondokat és nem tesz lehető­vé olcsóbb árakat. A miniszter befejezésül hangsúlyozta: az aszály okoz­ta gondok megoldása további sokrétű intézkedést kíván a termelés, a felhasználás és az ellátás területén egyaránt. Ezután dr. Guba Sándor, a kaposvári járás képviselője, a Kaposvári Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum igazga­tója emelkedett szólásra. mint ahogy várhatnánk. Sőt továbbmenve, ha a megosz­lást nézzük, akkor azt ta­pasztaljuk, hogy talán legjö­vedelmezőbb ma a baromfi­tartás, valamelyest még ugyancsak elfogadható a ser­téstartás, de a szarvasmarha­tartásról már korántsem mondhatjuk ezt el. Tapasz­talható több üzemben is az, hogy sajnos egy részük már keresgeti útját annak, hogy a szarvasmarha-tenyésztést milyen mértékben lehetne esetleg csökkenteni. A szá­mok azt mutatják, hogy ilyen tendenciával csakugyan szem­be kell néznünk. Sajnos, ma már módosítani kell a kiadott tájékoztatóban levő megálla­pítást, amely szerint szarvas­marha-állományunk 80 000 darabbal több, mint az el­múlt esztendőben. Mert eh­hez legyen szabad még a to­vábbi néhány számot is is­mertetnem. 1967 januártól jú­niusig mintegy 30 000 darab tehénre, viszont 1968 janu­ártól júniusig mintegy 125 000 darabra kötöttek ér­tékesítési szerződést. Ugyan­csak hasonló tendenciát mondhatunk el az üszők vo­natkozásában is, mert 1967 januártól júniusig mintegy 76 000-re, 1968 azonos idősza­kában mintegy 103 000 üsző­re kötöttek értékesítési szer­ződést. Ezt a kellemetlensé­get még az is fokozza, hogy 1968-ban januártól áprilisig mintegy 15 000 üszővel ter­mékenyítettek kevesebbet, mint az elmúlt esztendőben. Ha a fő mutatók alapján megpróbáljuk becsülni a szarvasmarha-állományunknak várható alakulását 1968 végére, akkor arra az ered­ményi« jutunk, hogy az év végén mintegy 50—60 ezer marhával, és ezen belül mint­egy 30—40 ezer tehénnel lesz kevesebb, mint jelenleg. A következőkben a létszám- csökkenés várhatóan még na­gyobb mértékű lesz. Ezzel is indokolni kell tehát azt, hogy részint az aszály közbenjötté- ről van szó, cje másrészt az előbb említett jövedelmezősé­gi tendenciák is közrejátsza­nak abban, hogy a szarvas­marha-állományunk növeke­dési tendenciája megtorpant, sőt most már visszaesik. Az okokat keresve enged­tessék meg, hogy beszéljek az értékesitési problémákról is, amelyeket ugyan már több hozzászóló is érintett, de amelyekkel úgy gondolom, szélesebb körben szükséges foglalkoznunk. Ezek között említést kell tennem elsősor­ban a tej értékesítés nem idei. hanem elmúlt évi nehézségei­ről, hisz idén sajnos, éppen az aszály miatt úgy tűnik, hogy nem lesz ilyen problé­mánk. De a múlt esztendő­ben volt. Azt kell elmonda­ni, tejértékesítésünkkel kap­csolatosan. hogy sajnos tej- ‘enrelősürk kevéssé jöve­delmező és nagyobb volume­nű exporttal sem most, sem a későbbi jövőben nem szá­molhatunk. Tehát a termelést elsősorban a belső piacnak kell felvennie. Nézzük meg, hogy milyen lehetőségek van­nak erre. Legyen szabad ezt az átlagos tej- és tejtermék­fogyasztással jellemezni. Hazánkban jelenleg az át­lagos, egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás évente mintegy 100—110 kilogramm, összehasonlításként a skan­dináv államokban ez a szám mintegy 320 kilogramm. , Az Élelmezéstudományi Intézet adatai szerint a korszerű táplálkozáshoz évente mint­egy 208 kilogramm tej és tej­termék fogyasztása szüksé­ges. A belső fogyasztásnak van tehát igénye. Különben a belső termelésünket — re­mélhetőleg jobb esztendők lesznek, mint az idei — a későbbiekben nem tudjuk el­helyezni. Említést kell még tenni a falusi tej ellátásról is, ami úgyszólván nincs meg­szervezve, mert ehhez egy olyan hűtőlánc kellene, amely biztosítaná a kulturált és az egészségügyi szempontoknak megfelelő ellátást. Ezután a vágóállat-értéke­sítéssel foglalkozott és el­mondotta. — Legyen szabad ezt is né­hány számmal kezdenem. 1968 . januárjában mintegy 32 700 sertés maradt termelő­szövetkezeteinkben vissza a következő hónapi átvételre. Februárban mintegy 27 000 darab, márciusban pedig 38 500 darab. Ez, ha szeré­nyen becsüljük, azt jelenti, hogy a sertéseket mintegy egy hónappal tovább kellett tartani, ha minden, a több­lettartással előálló vesztesé­get figyelembe vesszük, ak­kor becslés szerint sertésda- rabonkánt mintegy 550 forin­tos veszteséggel számolha­tunk. Ez országosan, csak a termelőszövetkezeti vonatko­zásban, az előbbi hónapok­ban 54 500 000 forint veszte­séget jelent, amit a termelő- szövetkezeteknek kell viselni. Saj'nos az ilven problémák a jövedelmezőség realizálásá­ban igen nagy mértékben es­nek latba és hátrányosan be­folyásolják a megfelelő jőve-, delmezőségi arányok kialaku­lását. Elmondhatnánk ezt a vágómarhaértékesítés vonat­kozásában is, Végezetül a szarvasmarha­tenyésztéssel kapcsolatosan legyen szabad még egy javas­latot tenni, miután itt gyors intézkedésre van szükség. Felvetem, nem lenne-e cél­szerű biztosítani az első borjazás után korábban már fizetett négyezer forintot, amelynek folyósítását eltö­rölték. összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a jelenle­gi aszályos esztendő igen ko­moly próba elé állítja állat- tenyésztésünket. Kérem az il­letékes kormányzati szerve­ket, mindent kövessenek el a gondok enyhítésére. A felszólalások után Vályi Péter pénzügyminiszter vála­szolt a vitában felmerült kér­désekre, majd interpellációk következtek. Ezek során me­gyénkből Gombaszögi Jenő, a barcsi járás képviselője, a bol- hói Határőr Tsz elnöke a ter­melőszövetkezeti tagok nyug­díjjárulékát érintő egyes kér­dések tárgyában interpellált a munkaügyi miniszterhez. Az ülésszak ma folytatódik. A nagy meleget felváltó zivatarfront csütörtökön rend­kívül erős viharral tört a Ba­latonra. A késő délutáni órák­ban 65—70 kilométeres órán­kénti sebességű széllökések pásztázták végig a Keszthely —Fonyód és Badacsony kö­zötti térséget. A vihar kisebb szünetek után az éjszakai órákban átterjedt a Balaton egész térségére. A meteorológiai előre­jelző szolgálat már csü­törtökön reggel jelezte a veszélyt a balatoni stran­dokén tartózkodó mintegy 150 ezer főnyi vendégse­regnek. Délután fél háromkor újabb oiros rakétával igyekeztek fo­kozottabban felhívni a stran­dolok figyelmét a rendkívüli ’iharra. A többszöri figyel­meztetés ellenére igen sokan .tartózkodtak a parttól távol a délutáni órákban is, amikor az erős déli szél találkozott a Sopron környékén hazánkba betört zivatarfront erős szél­lökéseivel. Az északira for­duló szél hevessége ellenére átmenetileg kedvező helyzetet teremtett a Balatonon: a so­mogyi oldalról északi irányba sodródókat visszaszorította a part közelébe. Csütörtök dél­után negyed négykor alacsonyan szálló ellenőr­ző repülőgép próbálta visszatartani azokat a strandolékat, akik az óv­intézkedésekkel mit sem törődve, önfeledten él­vezték a hullámfürdőt. A késő délutáni órákban a szél sebessége helyenként már meghaladta az óránkénti 70 kilométert és egészen éjfélig szünet nélkül tombolt a vi­har. Eközben a révkapitány­ság mentőhajói szinte percnyi szünet nélkül dolgoztak, hogy kimentsék az életveszélyes helyzetbe került fürdőzőket. A megfeszített munka ellené­re négy ember esett áldoza­tául a balatoni viharnak. Ma­dár Gáborné zalaegerszegi lakos a baiatonboglári stran­don fürdött, vízimatracon sod­ródott a mélyvízű területek- "e. A közelben tartózkodó férj élete kockáztatásával próbálta kimenteni a segítségért kiál­tozó feleségét. Csaknem egy­órás küzdelem után végre mindketten partra értek, a férfi már csak élettelenül tudta feleségét a segélyhelyre vinni. Az orvosi megállapítás szerint az asszony ria­dalmában szívbénulást kapott. Marinca József háromgyer­mekes debreceni lakos a keszthelyi Helikon strandon 150 centiméteres vízben ful­ladt meg. Bódis József pécsi lakos, aki a fonyódi hajóállo­más közelében tiltott helyen fürdött, ugyancsak életét vesztette. Viszonylag sekély, alig egyméteres vízben ful­ladt meg Frantisek Rehák csehszlovák állampolgár, kraszlicei lakos, aki a siófoki Kék-Balaton kemping közelé­ben a figyelmeztetések elle­nére is vízben .maradt. A révkapitányság motor- csóhakjain és mentőhajóin kívül önfeláldozóan részt vettek a mentésben a MA­HART-hajók személyzetének tagjai is. A heves viharban több mint 60 embert mentettek ki életveszélyes helyzet­ből. Két lengyel turistát három kilométerre a parttól az utol­só pillanatban sikerült az egyik mentőhajó fedélzetére venni. Balatonszéplak partjai közelében egy 65 éves asz- szonyt a gumimatraca alól alig-alig sikerült élve kimen­teni. A balatoni révkapitány­ság mentő egységei még az éjszakai órákban is többször átvizsgálták a vízterületeket. A Belügyminisztérium három repülőgépe pénteken sokáig cirkált a víz fölött, de a fi­gyelők újabb rendkívüli ese­ményt nem tapasztaltak. lül a jövedelmezőség koránt- enyhíteni, és hogy ha már itt i sem alakul olyan előnyösen, Szeretettel meghívjuk Balatonboglárra a népi zenekarok július 17—18-án tartandó országos versenyének döntőjére a HULLÁM vendéglátó kombinátba. Program: július 17-én 15.00 órától zenekari döntő az ország nyolc legjobb szövetkezeti népi zenekarának részvételével. Július 18-án 20.00 órától magyarnóta-est Fellépnek: Zentay Anna, Solti Károly, Bálint Sándor, Gaál Gabriella, Zala Tóth Erzsébet, Szalay László. Konferál: dr. Hegedűs János. Az egyesített zenekart Kozák Gábor József, a népmű­vészet mestere dirigálja. Asztalfoglalás a Hullám Szállónál! Telefon: 94 (10048) Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. iArany-, ezüst tárgyait új fölemelt áron megvásárolják az óra- és ékszerboltok Különleges nemesfém- és drágakőtárgyat csak a Bu­dapest V., Párizsi, utca 5. sz. alatti boltunk vásárol. (5211) Hathatós segítség szükséges az állattenyésztés nehézségeinek leküzdéséhez \

Next

/
Oldalképek
Tartalom