Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-06 / 157. szám

XXV. évfolyam, 157. szám. Szombat, 1968. júíius 6. „Halló, itt Kánikula ide, kánikula oda, ha a tánczene népszerű csillagai lépnek pódiumra, megtelik a terem is, nemcsak a szabadtéri színpad. Az Or­szágos Rendező Iroda új nyá­ri körműsorát zsúfolt néző­tér fogadta csütörtökön este a kaposvári Latinka Művelő­dési Házban. Az előadás nem adott sem­mi újat, nem okozott semmi meglepetést. Egészében kelle­mes, szórakoztató volt Nem is üdített, nem is bágyasztott el túlságosan, és — a »klima­tikus« körülményeket figye­lembe véve — már ez is nagy szó. Mindez elsősorban a ki­tűnő Expressz zenekar mu­zsikájának köszönhető. Nívós tánczenét produkáltak, a poli­fon beatzene legjobb, melodi­kus irányzatait követve, öt­letes szignáljukat és a zene­kar két-három önálló számát is szívesen, élvezettel hall­gattuk. A műsor fénypontja, csakúgy, mint múlt évben — Ho/i Géza volt. A kivételes tehetségű parodista a kacag- tatáson túl igen rokonszenves feladatra vállalkozott. A har­mincas évek »Rózsalevél, fel­kap a szél« — stílusú sziru­pos, émelykeltő dalkultuszá­nak (széles tömegek ízlésvi­lágában) ma is kitűnő a táp­talaja. Hofi Géza nevetséges­sé teszi a giccset, illúzióktól foszt, és megtépázza a hamis nimbuszokat Paródiája ezért Balaton...“ nemcsak művészet, gyakran művelődéspolitikai misszió is. Nem lehetett hasonló jó vé­leményünk az énekesgárdá­ról. Jóllehet valamennyien éppen külföldi turnéról jöttek haza, kiemelkedő, európai színvonalú táncdaléneklést csupán Szécsi Pál és Zalatnai Sarolta műsorszámaiban hal­lottunk. Koós Jánosnak. Aradszky Lászlónak nemcsak mozgása, gesztusai sablono­sak, hovatovább szürke, se­matikus, élettelen náluk a dalok előadásmódja is. Egy­két szám kivételével a többi énekes szereplő produkciója se magasodott az átlagszínvo­nal fölé. A műsort Brachfeld Sieg­fried konferálta. Kellemes csevegéssel és jól bevált for­dulatokkal, néhány ősrégi poénnel. Külföldi revüszínpa- dokon azonban igen népszerű a műsorközlő szellemes, for­dulatos csevegése, illetve be­szélgetése valakivel napi ak­tualitásaiéról. Ez a szín ná­lunk még hiányzik a hasonló vidám műsorokból. A műsor címéről mindössze annyit: nem tudjuk, miért Halló, itt Balaton. Semmi se köti hozzá. Pedig másképp is lehetne. Sőt szellemes, köny- nyed csevegéshez mindig há­lós téma a nyári Balaton. Ez esetben a címe magát a mű­sort és nem előadásának a helyét jelölhetné. W. E. Megyei összetett honvédelmi verseny Holnap rendezi meg az MHSZ a Cseri parkban az összetett honvédelmi verseny megyei bajnokságát. A moto­ros versenyre hatvannégyen jelentkeztek, a gyalogosver­senyben minden járás egy női és három férfi korosztály­ban indít csapatot. Ugyancsak vasárnap bonyolítják le a Zal­ka Máté utcai pályán a me­gyei lövészcsoportok verse­nyét is. TÍZÉVES a textiles STRAND Először nyitott megkésve Hétfőtől csak belépővel Tíz évvel ezelőtt készü.t el a textiles strand. A csendes és árnyas helyet, a két me­dencét, a hintákat és a sport­szereket nagyon megszerették a gyáriak és a környéken la­kók. Még a Kalinyin lakóte­lepről is sokan járnak ide, hiszen közelebb van mint a Donner. Sajnos a jubiláló strand megkésve nyitott ki az idén. Egy hete látogathatják csak a strandolok, mert sokáig elhú­zódott a kerítésépítés. El kel­lett ugyanis választani a strandot és az új leányszállás építkezését A tiszta vizű kellemes für­dőt hétfőtől csak strandbelé­pővel látogathatják a vendé­gek. Jana faképnél hagyta • a »vőlegényét«, és a házmesrbemé nyomában a kis lakásba lépett. Azonnal a konyha felé vette útját, föl­emelte a fedőket, beleszima­tolt a lábasokba, és azután egy fakanállal két bors ás ze- met halászott ki a fazékból. A házmesterné olyan ag­gódó tekintettel várta a vé­leményét, mint a kisdiák a vizsgabizottság döntését. — Ezt meg kel kóstolnod, szivem — kiáltott ki Ru­dolfnak. A férfi is a kony­hába ment, közben Jana a fakanálra újabb két szem borsót vett, és most Rudol­fon volt a sor, dicsérni a házmesterné szakácsművé­szetéi. — Csodálatos — mondta Schirm bau m áhítattal. Köz­ben arra gondolt, ilyen va­cakot még életében nem evett. Nehezen elbúcsúztak a bő­beszédű asszonytól, aki egé­szen a buszmegállóig kísérte ókét, és megesküdtette Ja­nót, hogy este beszalad hoz­zá és megkóstolja a garní- rungot, amikor elkészül. — Ezen is túl vagyunk — mondta Jana az autóbuszon. — Nem árt, ha a házfelügye­lőhöz akkor megy be az em­ber, amikor akar. Nagyon kezdő lehetsz, szivi, ha ép­pen vele nem építetted ki a barátságot. Az üzletben ámuldozva fo­gadták a főnök »menyasszo­nyát«. A legidősebb segéd feltűnés nélkül kiszaladt a boltból, és néhány szál vi­rággal tért vissza. Jana — miközben nagyon vigyázott arra, nehogy az ajkára kent rúzst elmázolja — puszit adott az idős alkalmazottak­nak. Ezzé] azután mindenkit levett a lábáról. De igazi népszerűségre akkor tett szert, amikor ebédszünetben maga köré gyűjtötte a bolt alkalmazottait. — Ne haragudjanak, uraim — mondta —, hogy így be­török az önök nyugodt és békés birodalmába. Dehát a szerelem — e szónál szendén lesütötte a szemét — nagyon nagy úr, és a lányok az én koromban boldogan engedel­meskednek neki. Nagyon sze­retem az én páromat, és alig várom, hogy ma délután négykor kimondjam az igent az anyakönywezető előtt. Talán furcsa, de én azt sze­retném, ha megajándékoz­hatnám önöket valamivel, hogy részük legyen abban a nagy boldogságban, amit az élettől kaptam. A párom úgy döntött, hogy egyhavi fizeté­süket záráskor a kasszánál fátvehetik. Schirmbaum kezdte magát furcsán érezni. — Ezenkívül elhatároz­tam. hogy mindannyiukat megfiatalítom. Kérem, ve­gyék tudomásul, hogy egy férfi életkora a nyakkendő­jére van írva. Jöjjenek ve­lem ide a nyakkendőrészleg­hez, és engedjék meg, hogy ízlésem szerint kiválasszak mindannyiuknak egy-egy szép és értékes darabot. Valóban «ép agrafctendö­ket választott Jana, és gond­ja volt arra, nehogy a fele­ségek otthon leszólhassák őket, tísztaselyem és terilén árut osztott szét az emberek között. Ezután Schirmbarumba ka­rolt, és magával vonta. A raktárba mentek. Ott is töl­tötték az időt A segédek lábujjhegyen járkáltak, ne­hogy megzavarják a szerel­meseket, és jó néhány ve­vőt elküldték, mert nem akartak a raktárba lépni Az »ifjú pár« délután el­indult az anyakönywezető- höz. Jana az üzletajtóban egy pillanatra megállt és hátrafordult. — Kívánom, uraim, hogy mindannyian olyan boldogok legyenek, mint amilyen én. — Most hóra megyünk? — kérdezte Schirmbaum. — Haza — És az esküvő? Jana szívből felkacagott. — Hogy te milyen naiv vagy... — megállt, refákül- jéből egy iratot halászott elő. Eszerint ők ketten a mai napon házasságot kötöt­tek. — De hiszen ez hamis — mondta Schirmbaum. — És a házasságunk? Az talán valódi? Hazamentek. Jana bekap­csolta a televíziót, és kényel­mesen elhelyezkedett. Schirm­baum idegesen és feldúlten járkált fel és alá. Kétségbeesve vette észre: egy nap is elegendő volt ahhoz, hogy beleszeressen Janói». Trabanttal a dűlőn Miniszoknya — rafiából A Tápéi Háziipari Szövetkezet érdekes nyári idénycikkeket készít. A rafia szoknya, kalap és táska bizonyára kedvelt viselet lesz a nagy kánikulában. (Tóth Béla felv.) Kint szikrázik a napfény­ben az iroda bejáratánál. Ahogy a rendszámról megál­lapítom, pár hónapos lehet. Bent a balatonkiliti termelő­szövetkezeti irodán, Dudás Károly elnök hűvös szobájá­ban várakozunk kollégánkra. Az elnök is — bár nem mond­ta — legszívesebben kint len­ne a határban, sok tennivaló­ja volna. Ám a »hivatal — kötelez«, így bent maradt és ( beszélgetünk. Már túl va­gyunk a szinte hivatalos té­mán, az időjáráson, s ezzel kapcsolatosan a szövetkezet gazdasági eredményének vár­ható alakulásán. Beszélget­tünk már a szokatlan hőség­ről is, azoknak ar embereknek egyáltalán nem irigylésre méltó helyzetéről, akik akár a földeken, akár a gyárakban dolgoznak. — Elégedett a Trabantjá­val? — kérdem. — Nagyon. Ideális kocsi, minden igényt kielégít, keve­set fogyaszt, menni is lehet vele. Bírja a földésutat is, mert én azon is nyaggatom. — Földúton? Csak nem az­zal járja a határt? — De igen. Hintánk is van, de egyedül nemigen ülök fel rá... Az asszony később a für­dőszobába ment és tusolt. Rudolf karosszékében ült, és hallgatta, hogyan csattog a víz Jana testén ... ... Gyorsan futottak a na­pok, és Rudolf Schirmbaum egyre várta, hogy talán hol­nap közelebb kerülhet a »fe­leségéhez«. Bízott abban, hogy együttélésük idővel meghozza a szerelmet is. Nem tudta, hogy rövidesen a szeretemnél sokkal súlyo­sabb gondjai lesznek. Kéthetes »házasok« voltak már, amikor egy délelőtt sie­tő férfi lépett az üzletbe. Egyenesen Schirmbaumhoz ment, és egy ausztráliai cipő­fűzőt kért tőle. Schirmbaum a kért árut kiszolgálta. A férfi egy tízschillingessel fi­zetett, és ezt a pénzdarabot hat részből ragasztották ösz- sze. Rudolf Schirmbaum úgy meredt a bankjegyre, mint aki kísérletet lát. Azután a vevő arcára függesztette a tekintetét és látta, hogy an­nak remeg a szája széle. Odaadta a visszajáró pénzt, azután első segédjéhez lé­pett. — A raktárban ... hátuL.. a második polcon egy sö­tét dobozban gyöngyöket ta­lál. Rakja szét a kirakatban. Megpróbáljuk, hátha keresni fogják. Hazamegyek, amíg vissza nem jövök, maga ve­zesse az üzletet. A felesé­gem telefonált... rosszul érzi magát Félek, hogy... beteg. — Ezek a fiatalasszonyok. Talán már útban is ran a kis trónörökös? — kedélyes- kedett a segéd. S chirmbaum nem válaszolt, zavarodottan hagyta el az üzletet, taxit rendelt, haza­rohant A lakásban szédítő felfor­dulás fogadta. Jana kisírt szemmel, egy bőröndbe ra­kodott. folytatjuk) J — Miért? f — Nagyon feszélyez. Tudja, jt falun még mindig rosszízű ^ emlékek fűződnek a hintó- i hoz. Tagjaink jó része a múlt- i ban uradalmi cseléd volt, J summás. Akkor is gyakran Q látták a hintát... Ha végig- } megyek a falun a hintával, a szinte hallom az udvarokból A a kimondott vagy csak kigon- $ dőlt megjegyzéseket. De az is ^ lehet, hogy ez csak feltétele- a zés részemről, de akkor is...! ^ Amikor nem volt meg a Tra- f bánt, motorral jártam ... f Hosszú út vezetett a Tra- A hant-vásárlásig Dudás Ká- f roly életében. Az ötvenes évek a elején választották meg tsz- f elnöknek, ahogy leszerelt a 'l katonaságtól. Akkor két szö­ä vetkezet volt a faluban, az egyikben a község szegényebb rétege, a másikban a módo­sabbak tömörültek. Dudás Károlyt az előbbiben bízták meg az elnöki tiszttel. Később, a két tsz egyesülésével is I megmaradt elnöknek. A küz­delmes, nehéz évek után ma mar a siófoki járás jó terme­lőszövetkezetei közé tartozik a kiliti. Ezt szimbolizálja egy kicsit az udvaron csillogó, új kék Trabant is. így beszél er­ről: — Emlékszem, évekig ke­rékpárral jártam a dűlőuta- kat. Aztán később vettem egy Pannit. Azt felváltotta egy Danuvia, majd később egy Pannónia. Most pedig megva­lósult a család vágya is, a Trabant. Tulajdonképpen elé­gedett embernek érzem ma- # gam, az a tény, hogy négy­ig ven forint körül van nálunk 4 a munkaegység értéke, a tag- 4 ságot is kedvezően befolyá­st salja. Én is megtalálom a 4 munkám eredményét. Ha es- 4 téré kelve fáradt vagyok, J örömmel megyek haza, szép f házam van, két gyerekem. J Ha néha — elég ritkán — e szombaton vagy vasárnap 4 úgy jön ki a lépés, kirándu- f lünk a kocsival. f Nem Dudásék az egyetlen 4 gépkocsi-tulajdonosok a fa- 4 luban. S valahányszor végig- 4 gördül a kék Trabant a falu t utcáján, Dudás Károlyban 4 nem jelentkezik a hintán ta- 4pasztáit érzés**-. a m Biológiatudás — Tudnál mondani há­rom olyan madarat, amely télen sgm költözik el? — Igen — szól Pista —, három varjú. * * * — Hány púpú tevét is­mersz ? — Egypúpút, kétpúpút. — Púp nélküli nincs? — Van, de az már nyo­morék. * * * A tanítónő felszólítja Pistit: — Mondj néhány állatot — Kutyuska, tehén­ke... — Kicsinyítő képző nél­kül! — Macs, fees, csir, kecs, puly... — feleli Pista. Fokozás Magyarórán a tanár felszólítja Pemete Jenőt: — Fokozd ezt a monda­tot: Jókai nagy író volt. — Jobbkai nagyobb író volt — vágja ki Jenő. Üzletben Egy fakir bemegy az üzletbe, s kér három do­boz borotvapengét. — Milyen márkájút kedvel? — Teljesen mindegy, enni viszem. Tépelődő Jancsi a táborban — Ha a szúnyog rá­száll a csalánra, a szú­nyog csípi a csalánt, vagy a csalán a szúnyogot? (K. Sz. L.) Különös véletlen Mr. Brown fennhangon olvassa az újságból: »A statisztika kimutatta, hogy minden 200 férfi közül csak egy éri el az 1 m 90 cm-es magasságot.« — Furcsa — jegyzi meg a felesége — valahány­szor moziba megyek, min­dig ez a kétszázadik férfi ül előttem. Kritika Két srác az absztrakt kiállításon egy festményt nézeget. Az egyik hirte­len odaszól a másiknak: — Gyerünk innen! Még azt hiszik, hogy mi rontot­tuk el! Hegedűlopás Hegedűlopás miatt bí­róság elé állítottak egy amszterdami férfit. Eltu­lajdonította albérlőnője hegedűjét. — Miért követte el tet­tét, hiszen önnek egyálta­lán nincs hallása? — Azért vettem el tő­le, mert neki sincs — hangzott a hegedűtől vaj egykedvű válasza. Tévedés Kovács, a felesége telefonhoz kéri. — Kér? Az nem az én feleségem. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-518. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünte . meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft, Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6 Nyomdáért felel: Mautner József,

Next

/
Oldalképek
Tartalom