Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1963- július 2. Mezőgazdasági import, milliárdokért SZÁRNYASOK A HALASTAVAKON Évente 300 OOO naposkacsát keltethetnek — ötven nap alatt elerik a két és Jet kiló súlyt Az utóbbi időben sokszor — és joggal — elmondtuk már, mily nagy jelentőségű a mezőgazdaság exportja, töb­bek között az ipar nyers­anyagellátása érdekében is. Kevesebbet beszélünk azon­ban arróL, hogy magának a mezőgazdaságnak is jelentős külföldi behozatalra van szük­sége ahhoz, hogy okszerűen gazdálkodva zavartalanabbul láthassa el a lakosságot - élel­miszerrel és elégíthesse ki a külkereskedelem igényeit. Takarmány, vegyszer, gép A mezőgazdasági import ér­téke tízmillió dollárokkal vagy milliárd forintokkal mérhető. Vannak benne lát­szólag jelentéktelen cikkek, mint például a Madagaszkár szigetéről származó rafia, amelynek beszerzési költsége ugyan nem sok, de nélküle nagy gondban lennének a sző­lőtermelők: Az összes terme­lési értékhez képest jelenték­telen a külföldi vetőmagvak behozatalára fordított deviza is. De hogy maga a vetőmag­import mily nagy jelentősé­gű, azt jól példázza az a nyo­más, amelyet a múlt télen- a mezőgazdasági érdekképvise­leti szervezetek a jól bevált Jugoszláv hibridkukorica-ve­tőmag behozatalának fokozá­sáért kifejtettek. A mezőgazdaság céljait szolgáló importnak három igazán nagy tétele van: a ta­karmány, a vegyszer és a gép. Takarmányt importálni ér­demes. Ez a magyarázata an­nak, hogy a világ legfejlet­tebb mezőgazdaságaival di­csekvő országok egyben a vi­lág legnagyobb takarmányim­portőrei is. A Magyarország által importált takarmányok közül azok a legfontosabbak, amelyek az égető belföldi fe­hérjehiányt hivatottak pótol­ni. Föidimogyoró- pogácsa Indiából Evégett a szó szoros értel­mében körbejárjuk a földgo­lyót. Hozunk földimogyoró­pogácsát Indiából, hal- és hús­lisztet Peruból, Marokkóból, Dániából, Norvégiából, takar­mányozási célokat szolgáló so- ványtej-port Franciaországból, szójapogácsát az Amerikai Egyesült Államokból, gyapot- magpogácsát a Szovjetunióból és még számos fehérjedús ta- kaimányt más országokból. A mennyiségeket kár lenne itt külön-külön felsorolni. Jel­lemzésül annyit, hogy az idén a tavalyinál 33 százalékkal több állati eredetű fehérjeta­karmányt és 13 százalékkal több olajipari abraktakar­mányt hozunk be. Ez az utób­bi 13 százalék természetes mennyiségben 27 000 tonnát jelent! Bennünket a világ jelentős kukoricatermelő országai kö- a zött tartanak számon. És még- J is nagy takarmánygabona-be- ^ hozatalra szorulunk. (Igaz, ^ hogy nem kukoricát, hanem ^ egyéb takarmánygabonát ho- > zunk be.) Legnagyobb, sőt ^ szinte kizárólagos szállítóink ^ az idén a Szovjetunió, ahon- l nan nem kevesebb, mint i 200 000 tonna takarmánygabo- t hát vásároltunk, illetve vasa- # rólunk. A közepesnél valami- i vei kisebb hozamokkal szá- } molva mintegy 200 000 termése ez! Mezőgazdasági célokat gáló importunk másik tétele: a vegyianyagok, rogénműtrágyából például mindeddig önellátóak vol- tunk, a mostani nagy keres- f letet látva azonban illetékes f szervek úgy döntöttek, hogy r 1968-ra nitrogénműtrágyából t is több százezer tonnát im- f portálunk. A szokásos meny- f nyiségben veszünk külföldről ‘ az idén szuperfoszfátot, ehhez azonban tudni kell, hogy a hazai gyártás teljes nyersfosz- fátdgénye importból, mégpe­dig a Szovjetunió két nagy lelőhelyéről, a Kola-félsziget- * ről és a kingiszeppi foszfát­mezőről származik. Ugyancsak . teljesen importból származik “ a nálunk felhasznált kálimű­trágya. Szállítóink az NDK és a Szovjetunió. Növényvédő szereket nagy mennyiségben hozunk be nyu­gatról is. A behozatal egyre emelkedik, az idén erre a célra nyolc és félmillió dol­lár áll rendelkezésünkre. Ha a világon valahol megjelenik egy újfajta vegyszer, akkor abból egy kis tételt behozunk, és kipx-óbáljuk. Ha beválik — s pénzünkből is futja — kö­vetkeznek a nagyobb tételek. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy nálunk a mező- gazdaság kemizálásában nem­csak tudományos megfontolá­sok, de sajnos szakmai »ba­bonák« is közrejátszanak. Né­ha csak azért ragaszkodnak egy bizonyos márkához, mert éppen az a »divat«. A gépek zömét három ország adja Harmadik nagy tétel a gép. Érdekes dolog, hogy ebből a szempontból egy évszázad alatt hazánkban alig válto­zott a helyzet. A múlt század második harmadában az or-, szagban akkor forgalomba ke­rülő mezőgazdasági gépek — gőzekék stb. — fele külföld­ről származott. Ma is körül­belül ugyanez az arány. Az arány maradt, de mekkorát változtak a méretek! A múlt század második harmadát ne­vetséges lenne alapul venni. Azonban mezőgazdasági gép­importunk 1960 óta is csak­nem kétszáz százalékkal emel­kedett. Az importált mezőgaz­dasági gépek zömét három ország: a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia szállítja. Az idén az AGROTRÖSZT önálló ipmortjogot és az államközi megállapodások keretein belül maximális mozgásszabadsá­got kapott. összegezésül meg kell is­mételnünk, hogy a magyar mezőgazdaság intenzív fejlesz­tése ma már elképzelhetetlen a külországokból származó anyagok, gépek, vegyszerek fokozódó felhasználása nélkül. Azonban kár lenne elhallgat­ni, hogy az úgynevezett im­portigényesség (tehát az ösz- szes termelési érték százalé­kában kifejezett behozatal) szempontjából az összes nép- gazdasági ágak között a me­zőgazdaság mutatja a legked­vezőbb képet. F. B. A nagyatádi halgazdaság már évek óta eredményesen foglalkozik a hal tenyésztés mellett a pecsenyekacsa ne­velésével is. A múlt évben 140 000 kacsát értékesítettek, és ez egymillió-százezer fo­rint többletet hozott a halgaz­daságnak. A biztató kezdeti sikerek alapján határozták el, hogy az idei évtől kezdve a tojás előállításától a pecse­nyekacsa fölneveléséig min­dent ők bonyolítanak le. Az előző években ugyanis még másutt vásárolták a naposka­csákat. Csordád János igazga­tó arról tájékoztatott bennün­ket, hogy a göröndi telepükön a nagyüzemi kacsatenyésztés valamennyi föltételét sikerült megteremteni. Kanizsai Gyula főkönyvelő és Erőss István agronómus társaságában látogatunk el a »kacsagyárba«. Gyár ez szin­te a szónak teljes értelmében, hiszen majdnem futószalag szerűen állítják elő az ízletes pecsenyének valót. Utunk el­ső állomása a háromezer-öt­százas törzstojóállomány tele­pére vezetett. Innen a tojások a keltetőbe kerülnek, ahol tíz Szülte fehérlik a tő. gépben évente 300 000 napos­kacsát keltethetnek. A kelte­tő vezetője, Bagi Viktor ép­pen a tojással telt gépeket Demó Lászlómé gondozó hívó szavára az etetőkhöz sereglenek velőben a kiskacsák. vizsgálta felül, amikor ott jártunk. Innen a naposkacsák az elő­nevelőbe jutnak, ahol a hő­mérséklettől függően 10—15 napot töltenek. Az előnevelő­ben tízezer ap­róság van egy­szerre. A hő­mérséklet min­dig egyenletes, erről olaj kály­hákkal és a szellőztető be­rendezésekkel gondoskodnak. És amikor le­jár az előneve­lés időszaka, irány a sza­badba:, a halas­tavakra. Nya­ranta több tíz­ezer hattyúfe­hér szárnyas lepi él a görön­di, aranyosi halastavakat. A világra jö- véstől mind­össze 48—50 nap telik el, és már pecsenye- az előne- éretté lesznek a kacsák. Ugyanis az eddigi gyakor­lat azt igazolja, hogy 48— 50 nap alatt elérik a két és fél kiló súlyt, s ez a legjobb pecsenyekacsa. A nagyatádi halgazdaság­ban egy kiló kacsahús előállí­tásához 3,25 kg tápot hasz­nálnak fel. A kacsák ugyan­is jelentős mennyiségű táplá­lékot szereznek a tavakból is. Kísérőinktől tudtuk meg azt is, hogy a kacsanevelés hár­mas haszonnal jár: a pecse­nyekacsáért jó pénzt kapnak; a kacsák trágyázzák a halas­tavakat (magas foszfortartal­mú trágyát adnak), és tisztít­ják is a tavakat, mert elpv:'». - títják a hínárt. Az idén 200 000 pecseny e- kacsa értékesítésére kötöttek szerződést a Baromfiipari Or­szágos Vállalat Kaposvári Gyárával, s ennyit a jövő években is tudnak adni. A minőséggel még nem volt baj, mert valamennyi szállít­mányukat első osztályúként vette át a baromfiipar. D. S. hold i szol- ( nagy i Nit- i Hajnal óta száll rájuk a ixispor. A délelőtti kániku­lai forróságban az izzadság miatt a por szinte a bőrük­be ivódik. Már feketék. De egyetlen percre se lankad­nak. Ezen a napon is sze­retnék jóval túlteljesíteni a tervet. — Száznegyven százalék körül járunk már — mond­ja Jakos István, az ezüst­jelvényes Dózsa szocialista brigád tagja. Am nemcsak tőlük függ, mennyire jutnak, hanem a vállalat, a Kaposvári Vil­lamossági Gyár anyagosztá­lyától is. Nincs ugyanis kö­szörűkövük, ékszíjuk, nem tudnak úgy haladni, ahogy kellene. — Itt ez a nagy halom öntvény, s nem tudjuk kö­szörülni őket. Az öntödeiek »rávertek«, hogy meglegyen a terv, itt nálunk még el­akad a munka. Milyen kár ez a népgazdaságnak — méltatlankodik Nagy And­rás, a brigád tagja. Hogy mekkora a kár, azt Vargek János, a 2. sz. telep fiatal üzemvezetője érzékel- teti: — Az öntvényeket négy-öt emeletes házak felvonóihoz meg teherfelvonókhoz hasz­nálják. Bizonyára nagyon várják őket a megrende­lők. Sajnos mi nem tehe­tünk róla, hogy késik a ki­szállításuk. Majd egy kissé keserűen jegyzi meg: — Szerintem a felelősségre vonás csak a szerszámot forgatóig terjed, esetleg a. művezetőkig. Hogy az irodákban lelkiismeretes munka folyik-e, az már ke­vésbé fontos. Engem noszo­gatnak a munkások, szerez­zek alkatrészt. Csakhogy én nem mehetek Pestre. Bár mehetnék, biztosan besze­rezném, ami kell — mond­ja, aztán elgondolkodva hozzáteszi: — Üj mechanizmus van. A piacról élünk. Az számít, amit eladunk, nem az, amit megtermelünk. Rugalma­sabbnak kellene lennünk. Bólintok. Arra gondolok, hogy gyakran mennyire le­fékezzük apró-cseprő gon­dokkal az emberek lendüle­tét. Ugyanennél a vállalat­nál május 1-én ezüst jel­vénnyel tüntették ki ezt a hét éve szorgosan együtt­működő közösséget. Továb­bi jó munkára biztatták, s alig egy hónappal később képletesen szólva, szinte le­fogják a kezüket. Hát nem bosszantó ez... ? Tóth József brigádvezető szavai ráznak fel: — Az aranyjelvényt is szeretnénk megszerezni — mondja, s mosolyog. Aztán arról beszél, hogy a brigád tagjai képesek is erre. Sza­vait csak alátámasztja az, amit néhány perccel előbb Jakos Istvántól hallottam. — Kétszáz óra társadal­mi munkát végzünk, hogy elsők legyünk. Ma hajnali fél háromkor kezdtünk há­rom helyett, és tovább ma­radunk, mint kellene ■— mondta —, de ezt ne írja meg, mert egészségre ve­szélyes helyen dolgozunk, s nem nézik jó szemmel, ha a kelleténél tovább itt va­gyunk. Egyszerűek, őszinték ezek a szavak. Nagyon belülről, szívből jönnek. Nincs ben­nük lakkozás. Ügy érzem, hogy az ezüstjelvények na­gyon jó helyre kerültek. Van mögöttük tartalom. A műhelyben munka köz­ben kevés szó esik, csak a munka zaja hullik, Tóth József mintha menteni akarná kis közösségét, így szól: — Egy kicsit ridegnek látszanak olylzor, de me- legszívűek. Segítenek egy­másnak. Aztán kisvártatva hozzáteszi: — Ha itt len­ne a brigádnapló, s belepil­lanthatna, meglátná, hogy azzal is milyen sokat tö­rődnek. Most az egyik ha­zavitte magával. Szép gyöngybetűkkel írják. Gyöngybetűk! Még erre is vigyáznak. Ilyen fárasz­tó, egészségre ártalmas munka után van kedvük le­ülni, és gyöngybetükkel ír­ni a »puceráj« történetét. Megérezték, sőt tudják, hogy szép dolgokról, nagy­szerű tettekről szépen illik krónikát írni... Szegedi Nándor 1500 holdat learattak A Kaposvári Állami Gazda­ságban péntek estig 1506 hold­ról 26 804 mázsa őszi kalászost arattak le. A termésátlag 17 mázsa 80 kilogram. A kornbáj- nosok közül Srakta Sándor 206 holdról takarította be a ter­mést. Megnyíltak ax építőtáborok Vasárnap megnyitották ka­puikat az építőtáborok So­mogybán. Heves, Komárom, Tolna és Fejér megyéből, va­lamint Budapestről 1017 fia­tal dolgozik Lengyeltótiban, Balatonúj helyen, Balaton ­bogláron és Balatonfenyve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom