Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-27 / 175. szám

Szombat, 1968. július 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP ZÖLD ERDŐ MÉLYÉN Az új gabona útja a pékekig hogy az első Kőszegi Károly, az iharosi, a második Hüber József, a lipótfai, a harmadik Hollmann József, a kardosfai erdészet dolgozója lett. A munkások felléptek a három tuskóból összeállított győzelmi emelvényre és átvették a ju­talmat. Az igazgató nemcsak az első három, hanem a ne­gyedik helyezett Mándó József, valamint az ötödik helyezett Kern Béla nyakába is faérmet akasztott. A remekbe szabott érmeket Révfalvi Zsigmond, a batéi_ fagyártmánytelep szak­munkása készítette. Majd az igazgató szavaival befejező­dött az izgalmas, példásan szervezett és rendezett erdei bajnokság. Ezután a nézők elhagyták a fehér tölgyfalevales zászlókkal díszített versenypályát, és a halastavak által ölelt arboré­tumban l*vő erdészházhoz sé­táltak. Itt el fogyasztották az özpörköÄet és megitták a bort, a farönkből vágott lapokból készült apró asztalkákról. Egy kis idő múlva előkerült a ci­gányzenekar is. Hiába, a nagyon jó. munká­val a nagyon jó kedv is együtt jár. Szegedi Nándor A zt, hogy a vállalatok felelősségteljesen akarnak élni a meg­növekedett önállósággal, a tervszerűség iránti igényük is félreérthetetlenül bizonyítja. Ma ha megkérdezzük: »Mit terveznek 1970-re?«, aligha ta­lálunk igazgatót, akinek ne lenne határozott elképzelése. Azelőtt — néhány kiemelt gyártmánytól eltekintve — nem ismerték a vállalatok a velük kapcsolatos ötesztendős központi elképzelésekét. Je­lenleg — noha éppenhogy csak magunk mögött hagytuk a harmadik ötéves terv félidejét. — már szinte minden vállalat­nál az 1975-ig terjedő negye­dik ötéves terv elkészítésén fáradoznak. Sok helyütt pedig már az 1985-ig terjedő hosszú távú, 15 esztendős időszak el­képzeléseit körvonalazzák. A vállalatoknak ez a jövő iránti kíváncsisága az előrelátás és a tervszerű munka iránti igényből táplálkozik. Csak úgy dönthetnek igazán megbízha­tóan, ha pontosan felmérik döntésük holnapi következ­ményeit, vagyis ha eleve a jövő tennivalóiból indulnak ki mai elhatározásaiknál. Nemrégen hat vállalati igaz­gatótól megkérdeztük, hogy mit várnak az irányító mi­nisztériumtól. A válaszok őszintén szólva meglepőek. Arra számítottunk ugyanis, hogy majd azt hangsúlyoz­zák: a minisztérium hagyjon bennünket ezután is önállóan dolgozni, ahogy ezt az első fél­évben, a reform szellemében tette. Ehelyett nagyon hatá­rozottan fogalmazták meg a központi tervező és koordiná­ló munka iránti igényüket. »A piaci információ, a válla­latnál készített közép- és hosszú távú prognózis csak részben teszi lehetővé az ész­szerű és gazdaságos döntése­ket — summázta a közös vé­leményt a hat igazgató egyi­ke. — Nem szeretnénk, ha a piacon derülne ki, nagy vesz­teségek árán, hogy terveink, elképzeléseink ütköznek más vállalatokéival«. M ás szavakkal: a válla­latok vezetői szocia­lista módra képzelik el az önállóságot. Nem csupán elfogadják, hanem igénylik is szocialista államunk irányító, tervszerű befolyásoló munká­ját, az országos érdekeknek, a központi elhatározásoknak megfelelő orientációt. Hogyan képzelik az irányító szervek a több vállalatot is átfogó ága­zat műszaki-gazdasági fej­lesztését, beilleszkedését a népgazdaságba? Mit várhat az adott vállalat hosszabb tá­von az anyag- és alkatrész- szállítóktól, a kooperáló part­nerektől, és mit várnak tőle felhasználói, vásárlói? Az or­szág külkereskedelmi érdeke milyen export-, importtevé­kenységet és döntéseket kíván a vállalatoktól? Ilyen és ha­sonló kérdésekre várják a központi szervek válaszát ah­hoz, hogy a legcélszerűbben alakíthassák a helyi terve­ket, elképzeléseket, houák meg a döntések**. Mindez nem sérti a vállala­tok önállóságát és felelőssé­gét. Mert a kormány vagy a minisztérium közvetlenül nem avatkozik be a vállalatok te­vékenységébe. Ä központi tervekkel, elképzelésekkel, mint a fejlődés fő irányait jel­ző információkkal számolhat a vállalat. Végrehajtására nem kap kötelező utasítást, bár a gazdasági szabályozás eszkö­zeivel (hitel, vám, adó stb.) a központi elképzeléseknek megfelelően befolyásolják a helyi elhatározásokat. Mindez persze nem mentesíti a vál­lalatok vezetőit a kockázat és az önállóságukkal arányos fe­lelősség vállalása alól. Amíg a központi tervek és elképzelések a fejlesztés fő irányait vázolják, a vállalati tervek már kellő részletesség­gel és megbízhatósággal a konkrét döntéseket és elhatá­rozásokat körvonalazzák. Az időtartamtól függően felsorol­ják a gyártmánycsoportok és főbb termékek fejlesztésének, gyártásának alakulását, a ter­melőkapacitások létesítéséh bővítését, korszerűsítését. A piaci konjunktúra alakulásán kívül a vállalatok számolnak a népgazdaság lehetőségeivel és a konkrét helyi erőforrá­sokkal. A tervezés alapja: a válla­latok ismerik a konkrét gaz­dasági szabályozó és terelő eszközöket * az 1968—1970-es évekre. Lehet, hogy a vállalati gazdálkodás három évre kia­lakított feltételei közül egyik­másik nem bizonyul minden tekintetben hibátlannak, a gyakori változtatás, a bizony­talanság ma mégis nagyobb veszély és kár forrása lenne, mint a szabályozás esetleges pontatlansága. A népgazdasági érdek és a tervszerűség érvé­nyesítésének talán leglényegesebb eleme a vál­lalati érdekek távlati értel­mezése. Azok a vállalatok, amelyek már kellően »ráérez- tek« az új mechanizmusra, a gazdasági élet új lehetőségei­re, gyors ütemben rendezked­nek be hosszú távú munkára. Termelői és piaci tevékenysé­gükben, árpolitikájuk formá­lásában a belső szervezetük kialakításában, de különösen a fejlesztésre vonatkozó elha­tározásaikban az 1970-es és az utána következő esztendők le­hetőségeivel, feladataival is számolnak. Az idén képződő fejlesztési alapjukat a jövő részesedési alapjának tekin­tik, s úgy ösztönöznek mun­kára, kockázat- és áldozatvál­lalásra, hogy dolgozóiknak tett mai ígéreteik teljesítésének biztonsággal meglegyen a holnapi aranyalapja. K. J. A nengeror. irány a Kenyérgyár. Holnap már fogyaszthatják az új lisztből sült kenyeret. EGY FELMÉRÉS TAPASZTALATAI Hogyan él a külterületi lakosság a nagyatádi járásban ? Az utóbbi hónapokban tíz munkabrigád vizsgálta a nagyatádi járás külterületi lakosságának életét, a munkakörülményeit, művelődési lehetőségeit. A vizs­gálat anyagából készült összefoglaló jelentést meg­tárgyalta a járási tanács végrehajtó bizottsága is. A járás lakosságának mint­egy hat százaléka él külterüle­teken. öt évvel ezelőtt még száz körül volt az ilyen tele­pülések száma, majd négyezer lakossal, ma a 49 településen 2100 ember él. Helyzetük meg­különböztetett figyelmet érde­mel. A járás vezetői a követ­kező években korszerű telepü­léshálózat kialakítására törek­szenek, hiszen e települések egy részének a fenntartása gazdasági ökokból szükséges. Húsz településen van villany A települések vízellátása — kevés kivétellel — nem meg­felelő. A lakók egészségügyi el­látása — a közlekedési és hír­közlési lehetőségek hiánya miatt — sok nehézségbe ütkö­zik. A Bizományi Aruház július 29-én 8—12 óráig helyszíni eladást rendez Kaposvárom a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban (Dénes- major). Eladásra kerül: matrac 39 Ft/db, pokróc 30 Ft/db, ágymagasitó 5 Ft/db, vaságy loo Ft/db. (10271) A művelődés? Azokon a te­lepüléseken, ahova bevezették a villanyt — húsz ilyen telepü­lés van — ugrásszerű a válto­zás. Az ottani emberek 101 televíziós készüléket és 400 rá­diót vásároltak az utóbbi évek­ben. Feltűnően alacsony azon­ban a napilapokat, folyóirato­kat járató családok száma. A 618 család közül csak 267 az újság-előfizető. Művelődési in­tézmény (iskola, klub és könyvtár) mindössze négy tele­pülésen van. A múlt évben 479 tanköteles korú gyereket tar­tottak nyilván, s közülük 445 járt rendszeresen iskolába. Ta­nulmányi átlaguk alacsony, és igen magas a bukások száma. Ezek a tanulók több törődést érdemelnének az iskoláktól és a gazdaságok vezetőitől is. Bár a népesség a belterület A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára FÖLVESZ 16—40 éves korig női átképzés tanulókat Naponta háromszori étke­zést térítés ellenében biz­tosítunk. Szállást leányott­honunkban vagy megbíz­ható helyen albérletet tu­dunk biztosítani. (7350) felé áramlik, még jó ideig fennmaradnak a kis települé­sek is. Éppen ezért jó néhány sürgető tennivaló akad. Amit meg kell tenni A járás gazdasági, tömeg- szervezeti vezetőivel, valamint a községi tanácsokkal és azok állandó bizottságaival is meg­ismertetik a vizsgálat anyagát. A vb fölkéri az illetékesekét, hogy kísérjék figyelemmel a külterületeken lakó dolgozóik életkörülményeit, és legyenek megfelelő intézkedéseket.? A községi tanácsoknak a külterü­leteken lakó tanulók teljes be­iskolázásáról, rendszeres is­kolába járatásáról kell gondos­kodniuk. A székhely községek a kulturális szolgáltatások ja­vításával növelhetik a műve­lődési lehetőséget a külterüle­teken is. Ahol lehetőség van rá, létesítsenek kiskönyvtárat. Különösen fontos az egészség- ügyi felvilágosítás, az alapfo­kú műveltség terjesztése. Az említett és elhatározott intézkedések célja, hogy mi­előbb eltűnjenek a járás fehér foltjai. D. S. A kutas) tsz-cél hidegvérű lovak és kétéves csikók eladók Ar megegyezés alapján. Te­lefon: Kutas 14. (19273) »Zöld erdő mélyén, kas patak szélén« — állították fel azokat a nyírfából készült kerítéseket, amelyek között a Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság tizenegy erdészetének versenyzői össze­mérték erejüket a fadöntésben .s -feldolgozásban, a szerszám­élezésben, a faösszerakásban és a mutatványszámban, a célba v;'_isban. A versenypálya ké­pe méltó volt az Ágnes-lak természeti szépségéhez. Az up-—s vendéglátók, az iharosi e et vezetői még arra is goiiuoltak, hogy a patak túlsó partján levő büféhez, stílsze­rűen nyírfából készült híd ve­zessen. Akár nagyszerű díszlet is lehetett volna mindez egy erdőben játszódó szép filmhez. A küzdelem azután a jelen­tés után kezdődött el, amelyet Beck Gyula, az Iharosi erdé­szet vezetője tett a felkészülés­ről Németh Vilmosnak, a Dél­somogyi Erdőgazdaság igazga­tójának. Az első nyírfakertecs- kében a szerszámot kellett ki­élezni a nagy gyakorlatú szak­munkás versenyzőknek. Ezt ugyan nem pontozta a bíró, ám aki nem jól élezett, az ké­sőbb bosszankodhatott, hiszen a többi műveletet mindenkinek a maga által készített szerszám­mal kellett elvégeznie. Később tehát a zsűri előtt — amelynek elnöke Lotterhof Ottó, a gaz­daság főmérnöke volt — pon­tokban is megmutatkozott, ki mennyire mestere a szerszám­élezésnek. A nézők — erdészeti dolgo­zók, a csurgói járás vezetői, iharosi és csurgónagymartoni ifjak és idősebbek _ a kerí­tések mellett szurkoltak a ve­télkedőknek. Akadt olyan ver­senyző is. akinek a felesége is jelen volt. Érdeklődve figyel­ték, vajon ki lesz az ötszáz fo­rintos jutalom tulajdonosa, és kik számíthatnak arra, hogy eredményük alapján részt ve­gyenek Miskolcon az országos ügyességi fakitermelési verse­nyen. Ezen vendégként külföl­di »bajnokok« is bemutathat­ják tudásukat. Akadt a né­zők között olyan, aki nem így kép­zelte a fadön- tögetést. A büfés, aki a túlsó partról figyelte az eseménye­ket, ezt mondta: »Azt hittem, hogy a fák éppqn úgy zuhan­nak a földre, mintha rendes kitermelés volna. Ezzel szem­ben a »döntés« feliratot viselő kerítésen belül mintegy egy méter magas szépen kieszter­gált hengerek álltak a földön. Ezek jelképezték a fákat. No de semmivel sem nyújthattak ám kevesebbet a versenyzők, mint a bükkök, tölgyek, fe­nyők igazi kidöntésekor. A nagy fordulatú motorfűrésszel a szabályoknak megfelelően kellett ügyeskedniük, hogy jól vágjanak le egy-egy szeletet a tuskóból. — Más ma a fakitermelés, mint régen volt — mondta ne­kem Radios László, az erdő- gazdaság csoportvezetője, a fa­kitermelők összetett egyéni bajnokságának együk nagyon lelkes szervezője. Régen a fej­szével dolgozó munkásak nem­csak nagyon elfáradtak, hanem pazaroltak is. Rengeteg fa ment veszendőbe az erdőn for­gácsként. A motorfűrészek le­hetővé teszik, hogy a hulladék minél kisebb legyen. A verse­nyeknek éppen az a céljuk, hogy anyagtakarékosságra, a minőség javítására serkentsél-e az erdészeti szakmunkásokat. A ferdén vágott fát a rövi- debbik végétől mérik. Az et­től számított úgynevezett csúcs veszendőbe megy. Arra kell te­hát törekedniük a szakmunká­soknak, hogy minél egyeneseb­ben szeljék a fát. — Nézze csak... Itt jól szemléltetik azt, amit mondtam — muta­tott a darabolást végző szent- balázsi erdészethez tartozó Or­sós László szakmunkás felé. Ö. miután Drávecz Andor bíró megnyomta stopperét, lefűré­szelt egy szeletet a fából. Na­gyon jól sikerült neki. A fiú egyébként a többi feladatot is jói hajtotta végre. A déli órák­ban, miután a zsűri ösz- szesítette az JMBISbHÍ eredménye­ket, az erdőgazdaság igazgató­ja ünnepélyesen bejelentette, A győzelmi emelvényen Ki mit tud? A vetélkedő színhelye Mai döntések — holnapi távlatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom