Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-25 / 173. szám
Csütörtök, 1968. július 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP HOZZÁÉRTÉST ÉS NAGYOBB FELELŐSSÉGET! ESfésisé^iin k inegttvsisti és a növényvédő szerek ELKÉSZÜL-E KELLŐ IDŐRE? A kétsxázadik panel Több mint tíz éve ismeretesek a növényvédő szerek rendeietei. A legutóbbi, az 1968-as rendelkezés a hazánkban forgalomba hozott mezőgazdasági vegyszerek (foszíor- sav-észterek, peszticiciek) alkalmazásával és veszélyeinek elhárításával foglalkozik. A Vendeleteket azonban kevesen ismerik. Emiatt burjánzik a szakszerűtlenség, felelőtlenség, sok helyütt helytelenül tárolják, kezelik a vegyszereket, lebecsülik a használatával járó veszélyt. A vegyszerek — mérgek. Ha kezelőik tájékozatlanok, akkor kétszeres a veszély. Ennek elhárítása végett hívta össze a Somogy megyei KÖJÁL a járási főorvosokat és közegészségügyi felügyelőket. Sok a lazaság, felelőtlenség Megyénk mezőgazdasági üzemeiben több mint 600 nagy vegyszerez© gép dolgozik. Kezelőik, valamint a méregkamra- és méregkezelők száma jó másfél ezernyi lehet. (A vegy- szerező brigádokban dolgozók számát még nem becsülték fel...) Az újabb kemizációs módszerek, a szerves foszfor- sav-észterek alkalmazása révén egyre többen és többen kerülnek kapcsolatba a gyorsan ható mérgekkel. Az óvintézkedések megtartásával megelőzhető ugyan a mérgezés, a veszély azonban fennáll, sajnos ezt sokan nem hajlandók figyelembe venni. Néhány példa: A vegyszereket az üzemek alig felében tárolják elfogadhatóan. A méregkamrák másik fele alkalmatlan erre a célra. Sőt gyakran közvetlen életveszély a környezetre. Baj van a vegyszerek árusításával is. Falusi boltokban — sajnos nem is egy helyen —- a pult alatt mérgező fosz- forsav-észtereket tartottak, a pult fölött pedig tepertőt mértek ki az eladók (!). A tsz-ek gyakran egyéb vásárlásaikkal együtt bonyolítják le a vegyszerek beszerzését, s erre a célra nem hozzáértő személyeket küldenek el a boltokba. Sok tsz-ben zaklatásnak tekintik az ellenőrzést, és nem veszik komolyan a hatóság intézkedéseit. Batéhan például a méregkamra rendbe hozására adott utasítást a megyei Növényvédő Állomás igazgatója. Ezt a választ kapta: »Ha parancsolnak, pénzt is adjanak hozzá!...« A megye növényvédő szakmunkásellátottsága kielégítő. Számokban legalábbis az. Nagy baj viszont, hogy ma már jó részben nem azok az emberek dolgoznak méregkezelői munkakörökben, akiket erre a célra kiképeztek. Sokan otthagyták beosztásukat, miután sem számításukat nem találták meg, sem a tízszázalékos veszélyességi pótlékot nem fizették ki nekik. Ezt a kérdést helyes volna a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály segítségével mielőbb rendezni. Hiába képezünk évente százával szakmunkásokat, ha a veszélyes, szakszerűséget követelő munkakörökben mások, szakképzetlenek dolgoznak. Sorolhatnánk tovább is. Mivel a veszély nagy, megelőzésükön kívül gondolnunk kell arra is, ha baj történik... Nemrégen egyik nagy gyümölcstermelő állami gazdaságunkban történt — gondatlanságból — vegyszermérgezés. Föltételezhető, hogy másutt is volt hasonló, csak esetleg nem tudták, mi okozza a tüneteket? A vegyszerkezelési és közegészségügyi szemlélet korlátozottsága miatt rejtett mérgezések is előfordulhattak. A bete" otthon kínlódott, »hátha rendbe jön« — alapon, a gyors beavatkozás helyett (!). A speciális és szakszerű elsősegély követelményeit a méregkezelői tanfolyamokon oktatják. Ismernie kell ezeket a körzeti orvosnak is, és be kell szereznie a megfelelő gyógyszereket. (Törvény szabta feladat ez!) A közvetlen életmentéshez szolgáló megfelelő mennyiségű atropin rendelkezésre áll a központi gyógyszertárakban. Ellátták egy másik fontos gyógyszerrel is (toxogonin) a megye legnagyobb gazdaságait. Általános beszerzése, a járási rendelőintézetek és a körzeti orvosok ellátása ezzel az ellenméreggel azonban csak lassúbb ütemben, fokozatosan történKora reggel már jó néhány kilométer állt Decsi József őrei mezőőr mögött. Munkahelye az egész határ. Itt született, és életének nagy részét ebben a községben élte le. Most hatvanéves, de friss és fiatalos. — Mikor kelt föl ma? — A nappal együtt kelek, s mire kivilágosodik, már a határban vagyok. Reggel és este kell nagyon vigyázni. Ma együtt megyünk. Gyalog ballagunk a szőlő felé. Amikor felérünk a magaslatra, csaknem az egész őrei határt magunk előtt látjuk. — Sűrűn változtatom az útvonalamat, így nem tudják meg a tolvajok, merre járok. Mindenről szeret beszélgetni. — Az apám is mezőőr volt — mondja. — ö sokat beszélt nekem a múltról. A hatalmas táblákon jobban rajta tarthatjuk a szemünket. És az emberek is megértőbbek, mint régen. Én pedig azt szeretem, ha szép szóval mindent el tudok intézni. Később ezt mondja: — Egyszer valaki meg akarta lopni a tsz lucernását, de észrevettem. Először szép szóval próbáltam rendre utasítani, de ez nem használt. Kénytelen voltam följelenteni. Azóta haragszik rám. Pedig én csak a kötelességemet teljesítettem. — Igyekszem általában ott tartózkodni, ahol legnagyobb hét meg. Ebből még nincs elegendő mennyiség raktáron. A foszforsav-észter-márge- zés azonnali beavatkozást követel. Épp ezért a segélynyújtás legfontosabb föltételei a következők: 1. A körzeti orvos tudjon a permetezési munkákról, hogy számíthasson az esetleges beavatkozásra. 2. Mérgezés esetén a mentőt '»sürgős« jelzéssel kell hívni, közben pedig meg kell adni a betegnek a mérgezés fokának megfelelő elsősegélyt. Általános tájékoztatást! A gyógyszerellátás folyik. Ez azonban kevés. Az a cél, hogy ne legyen rá szükség! Azaz mindenki, akit illet, ismerje, ismertesse meg a vegyszerek okozta veszélyeket. Ehhez egy hónapon belül újabb általános tájékoztatást kapnak a körzeti orvosok és járási egészségügyi -dolgozók. A mezőgazdasági, üzemek pedig — a rendelet ismeretében és szellemében — mielőbb szüntessék meg a szakszerűtlenséget, a hiányosságokat. Több ezer dolgozó élete, egészsége követeli ezt tőlük! az érték. Mindennap egyszer körbejárom a határt. — Hány kilométert gyalogol? — Nem tudnám pontosan megmondani, de gondolom, lehet olyan huszonöt—harminc. Évente legalább háromszáz— háromszázhúsz napot a határban töltök. Csak nagy esőben és hóviharban nem vagyok a mezőn, de máskor mindig. Ha esetleg munkatorlódás miatt a vezetők nem jutnak el valahova, ő hívja fel a figyelmet a hiányosságokra. Több mint négy órája gyalogolunk, de egyszer sem áll meg pihenni. — Nem fárasztó ez a hosz- szú út? — Nem szeretek leülni, mert ha valaki meglát, azt , hiszi, hogy állandóan ezt esi- j nálom. Én már megszoktam a . gyaloglást. < Beszélgetés közben gyakran l emlegeti néhány hete kimúlt; Morzsa kutyáját. — Olyan volt, mint egy szó- fogadó gyerek — mondja. A ; feleségem meg is siratta. A Szimat — így szólítja mostani: kutyáját — meg sem közelíti azt. Dehát v<=le mégsem érzem ' olyan egyedül magam. Józsi bácsi az életéről is szívesen beszél. Szavai elége- dettséget, nyugalmat árulnak j el. — Ügy érzem magam, mint- ; ha mindennap ünnepelnék.! Ilyen ruhát sokszor ünnepen sem tudtam fölvenni, mint j amilyenben most a határt já- ; rom. Soha nem éltem nyűgöd- ; tabban, mint most. Két gyér- : meket nevéltem föl keservesen, de érzem, hogy öregségemre kárpótolva vagyok a múltért. Ivóvízhez csak dél felé, a szalmahordóknál jutottunk. • Szimat a gazdi kalapjából ivott K. Varga József A nyolcttxáxadik > A Vörös Csillag Traktorgyárban elkészült az idei j nyolcszázadik 28 lóerős trak-1 tor, ezzel ennek a típusnak j gyártását erre az évre befejez-, ték, s helyette megkezdték az; ötven lóerős univerzáltraktor; sorozatgyártását. összesen mintegy 2000 traktor készül az: idén Kispesten a hazai mező- gazdaságnak. Az UF—50-ese- ken és a már átadott UE—28- a^okon kívül továbbra is szál- j litja a gyár a jól bevált 90 ló-< erős D—4—K traktort « c AZ TÉGLÁIBÓL A város szélén gomba módra szaporodnak a piros tetős családi házak, új utcák, házsorok nőnek ki a földből, mondhatjuk nyugodtan, hogy a szemünk előtt, összespórolt forintokból, OTF-hitelből és sok-sok áldozatból. Szocialista brigádvezetők tanácskoztak nemrégiben a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál, s a beszélgetés közben ez is szóba került Az értekezlet után Vass Lajos vállalati pár+tiitkár elmondta, hegy tavaly tizenkét családi ház építésénél segítettek egymásnak a szocialista brigádban dolgozó építők. Ferka Józsefné kellemes otthonát a nyugalmát köszönheti annak a brigádnak. amelyik vállalta, hogv szoba-konyha-össz- komfortos házat épít a három gve'-mekes asszonynak. A KOSZ-brigádok, a vállalat legfiatalabb dolgozói idős emberek házát tatarozták, javították. — A szocialista brigádok az idén Petermpl Ferenc, Tóth Lajos, Szabó János és Horváth Lajos lakásépítésénél segítettek — mondja Vass elvtárs. — Ennyiről van tudomásunk, de ‘ennél biztosan több helyen vállaltak önként munkát építőink. Ezért nem tudni pontosan, hogy hány családnál, mert munkaidő után csak fogják a kőműveskanalat és megjelennek egv-egv építkező brigádtag telkén. Nem. ritka hogy még a brigádnaplóból is kimaradnak a segítségnyújtásnak ezek a nagyszerű példái. PediCT a legszebb lapokat is megérdemelnék. N. J. V __________J J ugoszláv gyerekek a Balatonon Húsz zágrábi és Zágráb környéki gyermek érkezik a kaposvári járási KISZ-bizottság balatoniéi lei úttörőtáborába. A jugoszláv gyerekek öt napig élvezhetik a Balatont. Az iskolai statisztikákban a túlkorosok túlnyomó többsége cigánytanuló. Van, aki a második—harmadik osztályból marad ki. Ismert szomorú tény: a nagyobbik hányaduk ma sem jut el a nyolcadik osztályig. Pedig sok közöttük az eszes, értelmes gyerek. De baj van mindjárt az alapokkal, az indulással ... Az első osztályos nevelők véleménye szerint az összes probléma között legjobban az óvoda hiányát érzik a ci- gány tanulóknál. * * * Pálmajor — néhány kilométerre Nagybajom előtt — egyetlen hosszú poros-homokos utca. Oldalt kertes viskók, köztük fehér falú köhá- zak. Külsejükkel is jelzik gazdájuk helyzetét. Pálmajort egy-két kivétellel cigánycsaládok lakják. A keresőképes korú férfiak nagy része állandó munkahelyen dolgozik. Ennek a hosszú utcának a végében szerénykedik fákkal övezett árnyas tisztáson egy szürke épület. Ma mar csak így emlegetik: a cigányóvoda. A múlt évben újították fel és rendezték be a járási tanács elgondolása szerint, mintegy negvedmillió forintos költséggel. Délelőtt tíz órakor érkezünk. A tágas, napfényes foglalkoztató terem parányi asztalai megterítve. Az asztalok mellett harminckét kisgyerek ül csöndben, pisszenés nélkül, karba tett kezekkel. Három kivételével valamennyien cigányok. Tiszta, Két négyszintes szállodát kell ebben az évben elkészítenie a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat siófoki poügonüzemének. Az idén létrehozott telepen most készült el a kétszázadik panel. Ezzel áll az egyik szálloda első szintje. A telep azonban most csökkenteni kénytelen a termelést. — Hiánycikk a vas. Sürgősen ötszáz mázsa kellene belőle — mondják a vállalatnál. — De csak az Építési és Városfejlesztési Minisztérium Termékforgalmazási Váliaiarendes ruhában, kimosakodva csücsülnek a helyükön. Szemük a tányéron, orreim- pájuk enyhén vibrál, amint mélyeket szívnak az előttük párolgó tejbegrizböl. A da- dus végre feloldja a csöndet: »Jó étvágyat kívánunk!-« Esznek, mint minden gyerek ezen a kerek világon, ha fogára való ételt lát maga előtt. Csak talán egy kicsit merevebben, kínos vigyázattal és a megszokottnál halkabban. * * * Tóth Dorottya óvónő: — Amikor decemberben ide jöttek, a többség alig értett magyarul. Elemi fogalmákat nem ismertek. Nem tudtak a széken ülni, játssza- ni, halkan beszélni... Nem ismerték az ételeket: nem tudták, mi a sajt, a töltött csirke, a vadas. (A leghamarabb ezt tanulták meg ...) Torz képek alakultak bennük. Ha azt kérdeztem: »mit eszik a ló«, ezt válaszolták: füvet, kukoricaszárat... Ha azt mondtam: rajzolj házat, akkor bogárhátú kunyhók sorakoztak a rajzokon ... Legelőször alapfogalmakat tanultunk — magyarul. — És milyen eredménnyel? — Az óvodában magyarul beszélnek. Ma már egymást figyelmeztetik, ha valamelyik elvéti... Meglepően fogékonyak, és — az evésen kívül — az ének és a mese érdekli őket a legjobban. Mindent megértenek. Ebben a korban igen sokat el lehet érni velük. — A tisztálkodással hogyan barátkoztak meg? ta adhatna. Am hiába kérünk, nem kapunk. Kiszámítottuk, két műszakban nyolcvanhét napra lenne még szükségünk ahhoz, hogy elkészüljön a négyszázötven személyes szálloda. Sajnos most még egy műszakban is alig tudunk dolgozni. Ha nem lesz vas, csak késve készül el a két szakszervezeti szálloda, s ezt elsősorban azok érzik meg, akik a Balatonon szeretnék tölteni jövőre a szabadságukat, szak- szervezeti beutalóval. K. L — »Imádnak« zuhanyozni. Követelmény: az óvodába csak tiszta ruhában jöhetnek. A legtöbbjének azonban csak az az egy van, amit visel. A mai hiányzóknak éppen szárad otthon a ruhácskájuk. Ennyit már sikerült elérniük. Sőt a szülők be is jelentik ... — Ök hogyan fogadták az óvoda lehetőségét? — Egy éhes szájjal kevesebb ... A fizetéssel azonban még baj van. Nem értik, miért kell a térítés?... (Egy forint naponta!) Hétfőn mindig erősen kalóriadús ételeket főzünk. Nem győzzük jóllakatni őket... A szülői értekezleten sok mindent elmondtam. Én bizakodom, hogy az óvoda hat a szülőkre is: a gyerek mindenképpen kultúrhatást visz magával az óvodából — haza. A továbbiaknak majd a pedagógusok a megmondhatói... * * * Időközben egy fiúcska tö- rölgeti az asztalokat — egy talpraesett, ügyes kislány pedig összeszedi a tányérokat és elviszi a tálalóablakhoz. Értelmes, szép gyerek, formás kis napozóban, szandálban. Megtudom, az édesapja cukorgyári idénymunkás. Az óvónő rászól: — László Marika, gyere csak, mondj egy szép verset! ... Marika nem kereti magát. Mosolya, magabiztossága megtölti a termet, amikor fölcsendülnek Móricz Zsig- mond sorai: »Jó a ropogó / Piri mogyoróWallinger Endre TelsionszámiÉ megváltozott! Oj számaink: KOVÁCSRÉSZLEG FAIPARI RÉSZLÉG HEGESZTÖRÉSZLEG ESZTERGARÉSZLEG GATTERRÉSZLEG TÚZIFA-FÜRÉSZELÉS VÍZVEZETÉK-SZERELŐ RÉSZLEG ELNÖK MŰSZAKI VEZETŐ KÖNYVELÉS PÉNZÜGY Kaposvári Vegyesipari Ktsz 13-790 13-690 ár, flehim Ä. u. 2—6. sz. W. E. Munkahelye az egész határ Guruló akadémia A Ganz-MÁVAG-ba körülbelül hatezren járnak be naponta dolgozni a főváros környékéről. Azoknak, akik vonatuk indulása miatt nem vehetnek részt a gyárban szervezett politikai oktatáson, műszak után külön előadássorozatot tartanak, majd autóbusszal hazaszállítják őket. A »guruló akadémia« hallgatóival együtt utazik az előadó is, aki útközben konzultációt tart, s megválaszolja a felmerülő kérdéseket. CIGi NTÓ VODÁB A N E AI BÉR SÉG