Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

VfL ÁG PROLFTÁRIAI. EGYESÜLJETEK. Ára: 1 forint XXV. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM. „„ .. A''>X VASÁRNAP. 1968. JtJLIUS 21. Ofo' ~Y V . ,.... ... v iM-íEZtT •; v,n V » A LENGYEL NAGY ÜNNEPE ■V 1944. június 22-én Lublintól nem messze, Lengyelország el­sőnek felszabadult egyik vá­roskájában, Chelmben ülést tarlóit a Lengyel Nemzeti Fel­szabadítása Bizottság, s mint Lengyelország történelmének első munkás-paraszt kormá­nya, megkezdte munkáját. El­ső ténykedéseként kiáltványt bocsátott ki: »A lengyel nép­hez, a németek fogságában és az emigrációban lévő lengye­lekhez«. A kiáltvány harcra ság, valamint a szocializmus ügye mellett. A lengyel nép következetesen hű maradt és szilárdan követi ezt a történel­mében sorsdöntő, egyedül he­lyes politikai elgondolást, és egyre erősíti minden irányú kapcsolatait valamennyi test­véri szocialista országgal. Lengyelország nemrég ünne­pelte fennállásának ezeréves évfordulóját. Ezeréves törté­nelme egyszersmind szüntelen harc mindenekelőtt örök ellen­Waldeck Reciiet elutazott Prágából Huszonnégy órás prágai tar­tózkodás után Waldeck Rochet, a Francia Kommunis­ta Párt főtitkára szombaton a csehszlovák fővárosból visz- szaindult Párizsba. Waldeck Rochet elutazása előtt a CTK munkatársának kijelentette, hogy a CSKP ve­zetőivel folytatott megbeszé­lései hasznosak voltak. (MTI) A Pravda cikke a Pentagon és a CIA kalandor terveiről Gomba módra nőnek as új kásák Rövidesen átadják a Kaíinyin lakótelepen a 7-es számú épületet. A ház előtt már a talajt egyengetik, míg bent a szerelési munkálatok folynak. A CSKP KO elnikségéneic válasza a testvérpállok levelére hív fel a német betolakodók teljes és végleges kiűzésére, kinyilvánítja a lengyel nép jo­gát a régi és az új német hó­dítók által elrabolt ősi lengyel területekre és meghirdeti az új, a független népi Lengyel- ország felépítését. A kiáltványt a német ható­ságok megtorló intézkedéseit nyilvánosságra hozó hirdetmé­nyek hátára nyomták. A mú­zeumi látogatók ma megille- tődötten állnak meg a lublinj kiáltvány megmaradt példá­nyait őrző vitrinek előtt. A pa­pír egyik oldalán híradás a Sonderkommando »válaszul végrehajtott« rombolásairól és elkobzásairól, deportálásról és kivégzésekről, szenvedésről és és halálról, a másik oldalán egyszerű, mértéktartó monda­tok a lengyel föld újjáéledésé­ről, népe szabadságáról, az élet reményéről. Felszabadulási évfordulókon csábító és kézenfekvő össze­vetni az ország gazdasági és politikai helyzetét, népjóléti és kulturális fokát a háború befejezésekor meglévő álla­pottal Megmutatni, honnan indult el és mire jutott a sza­baddá lett nép. Lengyelország esetében ilyen összevetésre nincs mód. Lengyelország ál­lapota a háború befejezésekor nem alap semmiféle összeha­sonlításra. Lengyelország ak­kori helyzetét csak a teljes pusztulás adatai fejezik ki: porig rombolt városoké, kira­bolt mezőgazdaságé, leszerelt üzemeké. De a még oly súlyos pusztításnál is súlyosabb volt a rettenetes vérveszteség: hat­millió lengyel, a lakosságnak majdnem egynegyede esett a fasiszták áldozatául. A száraz számok és adatok — bármily sokat mondanak is — legföljebb csak sejtetik az építés heroizmusát. Lengyel- ország ipara — amely a két világháború között a legelma­radottabbak közé tartózott Európában — ma világviszony­latban is számottevő. A nem­zeti jövedelem jóval több mint felét az ipar adja. A lengyel gépipar a két világháború kö­zött jelentéktelen volt, ma több mint egymillió embert foglalkoztat, és termékei — vasúti kocsijai, turbinái, hajó­motorjai, komplett gyárberen­dezései csakúgy, mint elektro­nikus berendezései — öt világ­részben keresettek. Vagy ra­gadjunk ki a sok kínálkozó példa közül még egyet: a fel- szabadulás után létrejött len­gyel hajóépítő ipar ma a vi­lágranglista előkelő hatodik helyét foglalja el, modem ha­lászhajók gyártásában pedig egyedül Japán előzi meg. sége, a porosz militarizmus hódító törekvései ellen. A má­sodik világháborúban elszen­vedett rettenetes fasiszta du- lás különösen jogossá teszi, hogy Lengyelország fölemelje szavát a revarisista szellem, az újjáéledő nyugatnémet miiita- rizmus ellen. Ez az oka annak, hogy a világ közvéleményében egyre erősebb a meggyőződés: az Odera—Neisse határ nem­csak igazságos, mert ősi len­gyel földet juttatott vissza jo­gos tulajdonosának, hanem fontos biztosítéka is Közép- Európa, sőt egész Európa bé­kéjének. A magyar nép számára kü­lön öröm együtt ünnepelni a testvéri lengyel néppel hazája újjászületésének, a népi Len­gyelország megalakulásának évfordulóját. Az elmúlt 24 esztendő alatt a két nép kö­zötti történelmi, hagyományos barátság teljes érdekazonos­sággá terebélyesedett: mind­két nép a szocializmust építi, s mindkét népnek teljesen azonosak a külpolitikái céljai Különös hangsúllyal húzta ezt alá a két hónappal ezelőtt újabb két évtizedre aláírt ma­gyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Ez adja meg majd igazi tartalmát a forró üdvözletnek és az őszinte jókívánságoknak, ame­lyekkel népünk a mai öröm­ünnepen a lengyel testvérnép felé fordid. A Pravda pénteki számá­ban közli V. Ragulin és l. Csuskov A Pentagon es a CIA kalandor tervei című cikkét. A szerzők megállapítják, hogy a Pentagon és a CIA te­vékenységének első vonalába a szocialista országok tartoz­nak, amelyek ellen a NATO agresszív előkészületeket tesz. Az imperialisták, mivel isme­rik a Szovjetunió és a szocia­lista közösséghez tartozó töb­bi állam hatalmas védelmi erejét, ma már nem kezdené­nek olyan akciókba, amelyek az öngyilkossággal lennének egyenlőek. Ideológiai és politi­kai eszközök segítségével — összehangolva azokat a titkos aknamunkával — " szeretnék »fellazítani« a szocialista tár­sadalmat, aláásni a szocialista országok egységét, és ezzel meggyengíteni azt a képessé­güket, hogy ellenálljanak a közvetlen agressziónak. Az »operatív terv« vastag dossziéja fekszik előttünk — írják a Pravda cikkének szer­zői. — Itt vannak előttünk az Európában állomásozó ameri­kai szárazföldi osapatok pa­rancsnokságának dokumentu­mai is. A terv részletes útmutatá­sokat tartalmaz a fegyveres erők, a katonai garnizonok helyzetéről, többek között az NDK-t és Csehszlovákiát ille­tően. A tervezet részletesen leírja az amerikai fegyveres erőknek és felderítésnek a Varsói Szerződésben részt ve­vő országok ellen irányuló »elsőrendű fontosságú ak­cióit«. E tervek mindenek­előtt »az NDK és Csehszlová­kia felszabadítását« irányoz­zák elő — állapítja meg a Pravda cikke. (MTI) Prágában nyilvánosságra hozták a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bizott­sága elnökségének álláspont­ját az öt kommunista és mun­káspárt levelével kapcsolat­ban. A CSKP KB elnöksége egyebek között rámutat: »A levélből érződő aggodalmakról mi magunk a CSKP KB má­jusi plénumának határozatá­ban szóltunk. De az ellent­mondásos politikai helyzet okát mindenekelőtt azokban az ellentmondásokban látjuk, amelyek a CSKP januári plé­numát megelőző években hal­mozódtak fel; ezeket az el­lentmondásokat egyszerre, rö­vid idő alatt nem lehet kielé­gítő módon megoldani«. A CSKP KB elnöksége elke­rülhetetlennek tartja, hogy a Csehszlovákiában kibontako­zott szocialista aktivitás széles tömegfolyamatát szélsőséges tendenciák kísérjék, s hogy ebből hasznot akarnak húzni az antiszocialista erőknek a társadalomban még meglevő maradványai. Sőt, megállapí­tása szerint »e bonyolult hely­zetben maga a párt sem ke­rülheti el a belső nézeteltéré­seket, amelyek a CSKP ak­cióprogramja körüli tömörü­lést kísérik«. Ezzel kapcsolat­ban a válasz a csehszlovák párt központi bizottságának májusi plénumára hivatkozik, amely kijelentette: »Minden erőt mozgósítani kell arra, hogy az országban elejét ve­gyük a konfliktusoknak, hogy a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban ne kerüljön ve­szélybe a szocialista hatalom«. Megismétli az elnökség azt a kijelentését is, hogy ilyen ve­szély keletkezése esetén min­den eszközt felhasznál a szo­cialista rend védelmére. Az elnökség ezután arról szólt, hogy megérti: a szocia­lista országok testvérpártjai­nak nem lehet közömbös, mi történik Csehszlovákiában, de hangsúlyozta: »Mi azonban nem látjuk a reális okait azon állítások jogosságának, misze­rint jelenlegi helyzetünk el­lenforradalmi jellegű, a szo­cialista rend alapjait közvet­len veszély fenyegeti, Cseh­szlovákiában a szocialista kül­politika irányvonalának meg­változtatására készül és konk­rét a veszélye annak, hogy országunk elszakad a szocia­lista közösségtől«. A válasz a továbbiakban utal arra, hogy a Szovjetunió­hoz és a többi szocialista or­szághoz fűződő barátság és szövetség mélyen gyökerezik Csehszlovákia társadalmi rendszerében és történelmi hagyományaiban«. A csehszlo­vák külpolitika fő irányzata a nemzeti felszabadítási harc­nak és hazánk szocialista át­alakításának folyamatában született és erősödött — írja. _ Ez az irányzat: szövetség és együttműködés a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal. Továbbra is arra tö­rekszünk, hogy baráti kapcso­lataink szövetségeseinkkel, _ a világméretű szocialista közös­ség országaival a kölcsönös tisztelet, a szuverenitás, az egyenjogúság és az interna­cionalista szolidaritás alapján a jövőben is elmélyüljenek«. A varsói levél azon megál­lapításával kapcsolatban, hogy Csehszlovákiában az NSZK- val folytatott közös és össze­hangolt politikának felülvizs­gálását követelik, az elnökség válasza így ír: »Népeinknek a német imperializmussal és mi- litarizmussal keserű történel­mi tapasztalatai vannak. Nem valószínű, hogy bármely cseh­szlovák kormány semmisnek tekintené ezt a tapasztalatot és könnyelmű hazárdjátékba kezdene népünk sorsával. Még kevésbé várható ez egy szo­cialista kormánytól, és így el kell vetnünk minden ilyen jel­legű gyanúsítást«. Az elnökség ezután azt hangsúlyozza, hogy Csehszlovákia teljes mérték­ben betartja szerződésbeli kö­telezettségeit és tovább fej­leszti a szocialista országokkal kötött szerződések rendszerét. A CSKP KB elnöksége elfo­gadta a testvérpártok levelé­nek azt a kijelentését, hogy a Csehszlovákia iránt tanúsított érdeklődésnek a célja nem beavatkozás az ország bal- ügyeibe és egyetért azzal a nézettel is, hogy a kommunis­ta párt vezető szerepének alá- ásása a szocialista rend fel­számolásának veszélyét rejti magában. »Nem titkoljuk — a közpon­ti bizottság plénumán erről világosan szóltunk ■>—, hogy vannak nálunk jelenleg olyan tendenciák, amelyek célja diszkreditálni a pártot, elvi­tatni erkölcsi és politikai jo­gát a társadalom vezetésére. De, ha feltesszük a kérdést, vajon helyes-e ezeket a jelen­ségeket úgy értékelni, mint a szocialista rend fenyegetését, mint a reakciós ellenforradal­mi erők nyomására a CSKP vezető politikai szerepének megszűnését, akkor arra a kö­vetkeztetésre jutunk, hogy semmi esetre sem helyes«. A válaisz szerzői egyetérte­nek azzal, hogy a párt egyik legfontosabb feladata: meg­hiúsítani a jobboldali és antí- szocialista erők szándékait. »E tekintetben — írják — pár­tunk a központi bizottság májusi plénumán kidolgozta a taktikai—politikai tennivalóit és ezek alapján oldja meg fel­adatait. Ez a tevékenység rendszere azoknak az intézke­déseknek, amelyek csak ak­kor járhatnak sikerrel, ha fo­kozatosan, több hónapon át érvényesíteni tudjuk azokat.« Az elnökség a párt előtt ál­ló politikai munka következő fő céljait és szakaszait jelöli meg: 1. Következetesen elhatá­rolni az egész pártot a múlt torzításaitól, amelyekért a fe­lelősséget a párt régi vezető­ségéből meghatározott szemé­lyek viselik, akiket törvé­nyesen felelősségre kell von­ni. 2. Előkészíteni a párt XIV. rendkívüli kongresszusát, amely összegezi a januári plénumot követő fejlődés és politikai helyzet eredményeit, s a demokratikus centralizmus elveivel ö’sszhangban megha­tározza a párt kötelező irány­vonalát. 3. A XIV. kongresszus után széles fronton hozzá kell látni valamennyi alapvető belpoli­tikai kérdés megoldásához: a politikai rendszer kiépítéséhez a nemzeti front és a társadal­mi önkormányzat szocialista platformján, a föderatív ál­lamjogi felépítés megteremté­séhez, a legfontosabb állami szervek megválasztásához és az új alkotmány előkészítésé­hez. »Jelenleg a májusi plénum irányvonalának megvalósulá­sáért folytatott politikai harc időszakát éijük — hangsúlyoz­za a CSKP elnökségének vá­lasza. — Igazi harc ez, amely­ben nemcsak győzelmeket aratunk, hanem sikertelensé­geink is vannak. Az egyes csa­ták eredményeiből azonban sohasem lehet helyesen meg­(Folytatás a 2. oldaUmi A ma 24 éve kibocsátott lub- lini kiáltvány hitet tett a Szov­jetunióval való testvéri b&rát­Kelendő a vetőmag S mmmmmz f r I ■■i l ffr “ »« Az Ady Endre utcai Vetőmagboltban reggel tíz órakor mi voltunk a háromszáz­huszadik vásárlók. Nagy az érdeklődés a másodvetésű magok iránt: uborkát, sa­látát. borsóféléket, retket kérnek a vevők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom