Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-18 / 167. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1968. július IS. A varsói találkozó részvevőinek levele a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságához gyakorlatoznak, s erről egy hogy azokat a munkásosztály szó sem hangzik el. E barátságtalan kampány a dolgozók és a szocializmus érdekében használják fel; Államcsíny Irakban (Folytatás az 1. oldalról) be kerül országaink biztonsá­ga. Mint Önök előtt is ismere­tes, testvérpártjaink megértés­sel fogadták a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának januári plénu­mán hozott határozatokat. Ab­ból indultunk ki, hogy az önök pártja, keményen kézben tart­va a hatalom kormányrúdját. az egész folyamatot a szocia­lizmus érdekeinek megfelelően fogja irányítani, nem engedi, hogy azt a kommunistaellenes reakció a maga céljaira hasz­nálja ki. Meg voltunk róla győződve, hogy önök a de­mokratikus centralizmus leni­ni elveit úgy fogják őrizni, mint a szemük fényét. Ezen elv bármely oldalának, akár a demokráciának, akár a centralizmusnak az elhanya­golása elkerülhetetlenül a pártnak és vezető szerepének gyengüléséhez, a párt bürok­ratikus szervezetté vagy vita- klubbá való átalakulásához vezet. Mindezekről a kérdé­sekről találkozóinkon nem egy alkalommal beszéltünk, és Önök biztosítottak bennünket arról, hogy tisztában vannak minden veszéllyel, s azzal tel­jes határozottsággal készek szembeszállni. Sajnos, az eseményeik más mederbe terelődtek. A reak­ció erői, kihasználva az ország pártirányításának meggyengü­lését, demagóg módon vissza-, élve a demokratizálódás« jel­szavával. hadjáratot indítottak a Csehszlovák Kommunista Párt és annak becsületes, odá- ado káderei ellen, azzal a vi­lágos szándékkal, hogy felszá- V molják a párt vezető szerepét, aláássák a szocialista rend­szert, szembeállítsák Csehszlo­vákiát más szocialista orszá­gokkal. Az utóbbi időben a nemze­ti front keretein kívül meg­alakult politikai szervezetek és klubok lényegében a reak­ciós erők vezérkarai lettek. A szociáldemokraták makacsul törekednek pártjuk megalakí­tására, föld alatti bizottságokat szerveznek, szakadást akarnak előidézni a csehszlovákiai munkásmozgalomban, meg akarják szerezni az ország ve­zetését, hogy visszaállítsák a burzsoá rendszert. A szocializ­mus ellen törő és revizionista erők kezükbe kaparintották a sajtót, a rádiót és a televíziót. Ezeket az eszközöket a kom­munista párt elleni támadás, a munkásosztály és valamennyi dolgozó félrevezetése, a fékte­len szocializmusellenes dema­gógia szószékévé változtatták; felhasználták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a többi szocialista ország közöt­ti baráti kapcsolatok aláásásá- ra. A tömegtájékoztatási szer­vek egész sora rendszeresein valóságos erkölcsi terrort al­kalmaz azokkal szemben, akik fellépnek a reakció erői ellen, vagy kifejezik nyugtalanságu­kat az események alakulása miatt. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága má­jusi plénumának határozata ellenére, amely szerint a fő veszélv a jobboldali és anti- kommunista erők fenyegetése, a reakció megerősödő táma­dásait nem verték vissza. Ezért a reakció lehetőséget kapott az ország színe előtt arra, hogy a Kétezer szó elne­vezés alatt nyilvánosságra hozza politikai platformját, amely nyílt felhívás a kom­munista párt, az alkotmányos hatalom elleni harcra, sztráj­kokra és rendbontásra. Ez a felhívás súlyos fenyegetés a párt, a nemzeti front és a szo­cialista állam ellen, kísérlet az anarchikus állapotok meg­teremtésére. Ez a nyilatkozat lényegében az ellenforrada- dalom szervezeti—politikai programja. Senkit se tévesz- szen meg a szerzők azon állí­tása, hogy nem akarják meg- dönteni a szocialista rend­szert, nem akarnak a kommu­nisták nélkül tevékenykedni, nem akarják megszakítani a szocialista országokhoz fűződő szövetséget. Ezek üres frázi­sok, amelyek célja legalizálni az ellenforradalom e plat­formját, elaltatni a munkás­osztály pártjának és a dolgo­zóknak az éberségét. Ezt a felhívást, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszusát megelőző felelősségteljes idő­szakban, széles körben ter­jesztenek, nemcsak hogy nem utasították el, hanem az ilyen szocialistaellenes felhívások nyílt védelmezőkre is találtak a pártban és annak vezetésé­ben. A szocializmus ellen törő és revizionista erők gyalázzák a kommunista párt egész tevé­kenységét, rágalomhadjáratot folytatnak a párt káderei el­len, rontják a becsületes, párthű kommunisták hitelét. Ily módon olyan helyzet alakult ki, amely egy szocia­lista ország számára teljes­séggel elfogadhatatlan. Ebben a légkörben támad­ják a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista külpo­litikáját is, támadások érik a szocialista országokhoz fűződő szövetségét és barátságát. Hallatszanak olyan hangok, amelyek a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos kö­zös, egyeztetett politikánk fe­lülvizsgálatát követelik annak ellenére, hogy a nyugatnémet kormány országaink biztonsá­gának érdekeivel szemben vál­tozatlanul ellenséges politikát folytat. A Német Szövetségi Köztársaság hatalmi köreinek és revansistáinak csábító kí­sérletei visszhangra találnak pártjuk vezető köreiben. Országukban az utóbbi hó­napokban az események egész menete arra mutat, hogy az imperialista központok által támogatott ellenforradalmi erők széles fronton támadást indítottak a szocialista rend­szer ellen. Ezzel szemben hiányzik a szükséges ellenál­lás a párt és a népi hatalom részéről. Nem kétséges, hogy ezekbe a csehszlovákiai ese­ményekbe bekapcsolódtak a nemzetközi imperialista reak­ció központjai, melyek min­dent megtesznek, hogy feszül­tebbé és bonyolultabbá tegyék a helyzetet, ilyen irányba be­folyásolják a szocializmus el­len törő erők tevékenységét. A burzsoá sajtó a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság­ban folyó »demokratizálódást« és »-liberalizálódást« dicsérve bújtogató kampányt folytat a testvéri szocialista országok ellen. Különösen nagy aktivi­tást fejtenek id a Német Szö­vetségi Köztársaság vezető körei, amelyek a csehszlová­kiai eseményeket felhasználva igyekeznek ellentéteket szítani a szocialista országok között, elszigetelni a Német Demok­ratikus Köztársaságot és meg­valósítani revansista szándé­kaikat. Vajon Önök, elvtársak, nem látják ezeket a veszélyeket? Vajon lehet ebben a helyzet­ben tétlennek maradni, a szocializmus ügyéhez és a szövetségesi köteíezettségek- hez való hűségről szóló nyi­latkozatokra és bizonygatások- ra korlátozódni? Vajon nem látják, hogy az ellenforrada­lom az egyik pozíciót a má­sik után veszi el önöktől, nem látják, hogy a párt el­veszíti az ellenőrzést az ese­mények fölött és a kommu- -nistaellenes erők nyomására mindinkább visszavonul? Sajtójuk, rádiójuk és televí­ziójuk a Varsói Szerződés törzsgyakorlatai kapcsán kam­pányt indított. Talán csak nem azért, hogy bizalmatlan­ságot és ellenséges hangulatot keltsen a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország ellen? Az események odáig fejlődtek, hogy a szovjet egységek rész­vételével rendezett szokásos közös katonai törzsgyakorla­tunkat felhasználták a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság szuverenitásának megsér­téséről szóló alaptalan vádas­kodásokra. S mindez Csehszlo­vákiában történik, amelynek népe szentül őrzi a hazája sza­badságáért és szuverenitásáért elesett szovjet hősök emlékét. Ugyanakkor hazájuk nyugati határai közelében az agresszív NATO katonai erői a revan­sista Nyugat-Németország hadseregének bevonásával bujtogatói, úgy látszik, félre akarják vezetni Csehszlovákia dolgozóit, el akarják homályo- sítani a nép öntudatát, és ké­tessé akarják tenni azt az igazságot, hogy Csehszlovákia függetlenségét és szuverenitá­sát csak mint szocialista or­szág, mint a szocialista közös­ség tagja őrizheti meg. Csak a szocializmus ellenségei spe­kulálhatnak arra a jelszóra, hogy a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság szuverenitását a szocialista országokkal szem­ben kell védeni, azokkal szem­ben, amelyekkel a szövetség ás a testvéri együttműködés népeink számára a független­ség és a szabad fejlődés leg­biztosabb alapja. Meggyőződésünk szerint olyan helyzet alakult ki, amelyben a szocializmus alap­jainak veszélyeztetése Cseh­szlovákiában fenyegeti a töb­bi szocialista ország létfontos­ságú közös érdekeit. Orszá­gaink népei soha sem bocsá- *anák meg nekünk az ilyen veszéllyel szembeni közömbös- *éf?et és gondatlanságot. Olyan időben élünk, amikor a népek békéje, biztonsága és szabadsága sokkal inkább, mint bármikor, a szocializmus erőinek egységét követeli. A nemzetközi feszültség nem csökken. Az amerikai imperia­lizmus nem mondott le erőpo- litikájáról és a szabadságért küzdő népek elleni nyílt be­avatkozásokról. Továbbra is bűnös háborút folytat Viet­namban, támogatja az izraeli agresszorokat a Közel-Keleten, akadályozza e konfliktus bé­kés rendezését. A fegyverke­zési verseny egyáltalán nem csökkent. A Német Szövetségi Köztársaság, ahol növekednek a neofasizmus erői, a határok revízióját követelve támadja a status quot, nem akar le­mondani a Német Demokrati­kus Köztársaság bekebelezésé­re irányuló törekvéséről, a nukleáris fegyverek megszer­zéséről, fellép a leszerelési ja­vaslatok ellen. Európában, ahol hatalmas tömegpusztító eszközök halmozódtak fel, a béke és a népek biztonsága mindenekelőtt a szocialista ál­lamok erejének, összeforrott- ságának és békeszerető politi­kájának köszönhető. Mi mind­nyájan felelősek vagyunk a szocialista országok erejéért és egységéért, a béke sor­sáért. Országainkat szerződések és megállapodások kapcsolják össze. Az államok és a népek e fontos kölcsönös kötelezett­ségei azon a közös törekvésen alapulnak, hogy megvédjük a szocializmust és szavatoljuk a szocialista országok kollektív biztonságát. Pártjainkra, né­peinkre történelmi felelősség bárul azért, hogy ne vessze­nek el az elért forradalmi vívmányok. Pártjaink nemcsak saját munkásosztályuk és népeik, hanem az egész nemzetközi munkásosztály, a kommunista világmozgalom előtt felelősek tetteikért, és nem vonhatják ki magukat e kötelesség alól. Ezért szolidárisaknak és egy­ségeseknek kell lennünk a szocializmus vívmányainak, biztonságunknak és az egész szocialista közösség nemzet­közi pozícióinak védelmében. Ezért úgy véljük, hogy a kommunistaellenes erők tá­madásaival szemben a határo­zott ellenállás és a csehszlo­vákiai szocialista rendszer fenntartásáért vívott elszánt harc nemcsak az önök fel­adata, hanem a miénk is. A munkásosztály és a dol­gozók hatalmának, a szocia­lista vívmányok védelmének ügye Csehszlovákiában meg­követeli: — a határozott és bátor tá­madást a jobboldali és anti- szocialista erők ellen, a szo­cialista állam által létrehozott valamennyi védelmi eszköz mozgósítását: — a szocializmus ellen fel­lépő valamennyi politikai szer­vezet tevékenységének be­szüntetését; — a párt vegye kezébe a tömegtájékoztató eszközöket, a sajtói a rádiót, a televíziót, tését a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján, a demok­ratikus centralizmus elvének töretlen megtartását, harcot azok ellen, akik tevékenysé­gükkel az ellenséges erőket segítik. Tudjuk, hogy Csehszlová­kiában vannak olyan erők, amelyek képesek megvédeni a szocialista rendszert, és vere­séget mérni a szocialistaelle­nes elemekre. A munkásosz­tály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség — a köz­társaság dolgozóinak túlnyo­mó többsége — kész mindent megtenni a szocialista társa­dalom további fejlődéséért. A feladat ma az, hogy ezeknek az egészséges erőknek vilá­gos távlatokat adjanak, moz­gósítsák és, vezessék őket az ellenforradalmi erők elleni harcra, hogy megőrizzék és megszilárdítsák a szocializ­must Csehszlovákiában. Az ellenforradalom fenyege­tésével szemben a kommunis­ta párt felhívására a munkás- osztálynak teljes erővel kell hallatnia a hangját. A mun­kásosztály tette a legnagyobb erőfeszítéseket a dolgozó pa­rasztsággal együtt, a szocialis­ta forradalom győzelméért, nekik a legdrágább a szocia­lizmus vívmányainak megvé­dése. Meggyőződésünk, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt felelősségének tudatában meg­teszi a szükséges intézkedé­seket, útját állja a reakció­nak. Ebben a harcban számít­hatnak a testvéri szocialista országok szolidaritására és mindennemű segítségére. A Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának megbízásából: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt KB első titká­ra, a minisztertanács elnöke, SZTANKO TODOROV, a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a kb titkára, BORISZ VELCSEV, a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a kb titkára, PENCSO KUBADINSZKI, a Bol­gár Kommunista Párt PB tagja, a minisztertanács elnökhelyette­se, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának megbízá­sából: WLADISLAW GOMULKA, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, MARIAN SPYCHALSKI, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt PB tagja, az államtanács elnöke, JÖZEF CYRANKIEWICZ, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt PB tagja, a minisztertanács elnöke, ZÉNÓN KLISZKO, a Lengyel Egyesült Munkáspárt PB tagja, a kb titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának megbízá­sából: KADAR JANOS, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt KB első tit­kára, FOCK JENŐ, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt PB tagja, a ma­gyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának megbízásá­ból: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt KB első titkára, az államtanács elnöke, WILLI STOPH, a Német Szocia­lista Egységpárt PB tagja, a mi­nisztertanács elnöke, HERMANN AXEN, a Német Szo­cialista Egységpárt PB póttag­ja, a kb titkára, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának megbí­zásából : LEONYID BREZSNYEV, a Szov­jetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szov­jetunió Kommunista Pártja PB tagja, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke, ALEKSZEJ KOSZI GIN, a Szov­jetunió Kommunista Pártja PB tagja, a minisztertanács elnöke, PJOTR SELESZT, a Szovjetunió Kommunista Pártja PB tagja, az Ukrán Kommunista Párt KB el­ső titkára, KONSZTANTYIN KATUSEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB titkára. (MTI) Szerdán hajnalban kato­nai államcsíny döntötte meg Aref elnök korma* nyát. Az Agcnce France Presse francia hírügynök­ség öt óra tájban ismertet­te a puccsisták által meg­alakított úgynevezett for­radalmi parancsnoki ta­nács közleményét, amelyet a bagdadi rádió sugárzott. Később más távirati iro­dák is beszámoltak a bag­dadi államcsínyről. A rádióközlemény sze­rint helyi idő szerint hét órakor az ország egész te­rmetén kijárási tilalmat rendeltek el, amely érvény­ben marad mindaddig, amíg újabb rendelkezést er­re vonatkozólag ki nem ad­nak. Az államcsínyben részt vett az elnöki gárda, csat­lakozott hozzá a légierő, amelynek gépei átrepültek a város felett. Egy későbbi közlemény hí­rül adta, hogy Abdel Rahman Aref elnököt megfosztották minden hatalmától és »nyug­állományba helyezték«. Kis­vártatva a bagdadi rádió ar­ról tájékoztatta hallgatóit, hogy az elnök repülőgépen el­hagyta az országot, s a csa­ládjához utazott. A Jahia tábornok által ve­zetett kormányt feloszlatták. A francia hírügynökség tu­dósítója ismerteti azokat a támogató nyilatkozatokat, amelyeket a forradalom pa­rancsnoki tanácsához intéztek meg nem nevezett személyek. A bagdadi rádió beolvasott egy olyan nyilatkozatot, amely szerint »a forradalom a h’ath's- ták bosszúja az 1961. no­vember 18-1 fordulatért«. Abdel Szalam Aref marsall, a jelenleg száműzött elnök fivé­re, a fenti időpontban buktat­ta meg az akkor uralmon le­vő jobboldali baathista rend­szert. Az UPT amerikai hírügy­nökség által jobboldalinak mi­nősített államcsíny szervezői 9 nap folyamán közzétett közle­ményükben — mint az AFP ismerteti _ felsorolják eddigi sérelmeiket. Azt állítják, hogy Aref rendszere elhanyagolta a fegy­veres erők felkészítését, s ez volt az egyik oka az 1967 jú­niusában elszenvedett arab vereségnek. Nehezményezik továbbá, hogy a hadseregben »opportunista elemek vannak jelen«. Hangoztatják, hogy rendezetlen a kurd kérdés is. Mint a bagdadi rádió közöl­te. a forradalmi parancsnok­ság tanácsa kinyilvánította, hogy tiszteletben tartja az Irak által aláírt összes nem­zetközi szerződéseket és megállapodásokat. A bagdadi rádió szerdán helyi idő szerint 12.10 órától 13 óráig szüneteltette adását. Amikor újra megindult, ma­gyarázatot nem adott a szü­netről. Az adás ismertette azoknak a csoportoknak és egyéneknek a nevét, akik ál­Az SZKP Központi Bizott­ságának plénumáról a TASZSZ az alábbi tájékoztató közleményt adta ki: »1968. július 17-én összeült az SZKP Központi Bizottsá-. gának plénuma. A plénumon meghallgatták és megvitatták Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának beszá­molóját »A szocialista orszá- j Sok kommunista és munkás- I .ást foglaltak az Aref rend­szerét megdöntött mozgalom mellett. A Jordániában állomáso­zó iraki fegyveres erők főpaittucsiiolía a bagdadi rádió útján bejelentette, hegy csatlakozik a for­radalmi parancsnoki ta­nácshoz. Jordánia és Irak között szerdán a reggeli óráktól ' kezdve megszakadt a teleíon- és távíró-összeköttetés, vala­mint minden szárazföldi köz­lekedés. A jordániai lakosság a bagdadi rádió lehallgatása «évén figyeli az eseménye­ket. Kairóban bejrúti értesülé­sek cáfolataként sze-d*” klie- 'eníették, hogy Aref vd‘ '••»- ki elnök nem épkez-t meg semmilyen egyiptomi repülő­térre. Az új iraki rendszer eyyik kiáltványban ismertette prog­ramiát. A kiáltvány a többi között hangsúlyozza: »A for­radalom az egyetlen út, ame­lyen a tömegek politikai és +*raada1mi felszabadulásuk fe­lé haladhatnak.« A parasz+ok- «ak az úi rendszer a földra- fnr-rrról szóló törvénv módo- riric-rt íréri. hoev így lehetővé irivík a terms'!-S emelés“ a -cT ^u -v ek°ipek megvédése mellett) A kiáltvány olvan nemzeti olair',1i+i1'á't «karnak folytatni, amelv fíig- CTet!.“n a nemzetközi o’atmo- r,o«ióli”moktól. Hozzákezde­nek ahhoz, how maguk az :r?V’nk aknázzék ki az ország 1o,t-noóc'7otí Vinciéit. Az úi iraki rendszer a kiált- •ránvban hangsúlyozza, hogy Irak továbbra is hű ma­rad az Arab Ligához az­zal a fenntartással, hogy azt a többi testvéri arab országokkal együttmű­ködve módosítsák, hozzá­igazítsák az arab világ jelenlegi szükségleteihez. Arab kérdésekkel foglalkozó izraeli szakértők véleménye szerint a bagdadi államcsínyt a Baath-párt jobbszárnya szervezte, a párt e jobboldali frakciójához közelálló elemek támogatásával. Az izraelieket — írja az AFP — elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, milyen hatással lesz a puccs a Jordániában tartózkodó ira­ki csapatok magatartására. Mint Tel Avivban mondják, nem valószínű, hogy Irak, amely az Izraellel szemben legellenségesebb magatartást tanúsító arab országok közé tartozik, változtasson ezen a '■Politikáján. Lehetséges azon­ban, hogy az ország belső problémái által elfoglalt iraki hadsereg talán kevésbé aktív támogatást nyújt majd a Pa­lesztinái osztagoknak, és ke­vésbé befolyásolja Husszein jordániai király döntéseit. Aref volt iraki elnök szer­dán délután egy iraki repülő­géppel megérkezett Isztam­bulba. A volt elnököt három iraki személyiség kísérte. Aref nem nyilatkozott az új­ságíróknak. Rövid várakozás után Aref repülőgépe Isztam­bulból tovább indult London felé. lálkozójának eredményeiről«. A beszámolót követő vitá­ban tizennégyen szólaltak fel. A plénumon Leonyid Brezs- nyev mondott záróbeszédet. Az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma egyhangú határozatot fogadott el a meg­vitatott kérdésben. Ezzel az SZKP Központi Bizottságának plénuma befejezte munkáját«. (MTI) Az SZKP Központi Bizottságának plénuma pártjai küldöttségei varsói ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom