Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1968. június 16. ^Negyven év a tengeren — KAPITÁNY PIPA NÉLKÜL — MITŐL CSOMÓ A CSOMÓ? — VÍZ HELYETT A FÁN Nagy várakozással készültem erre a riportra. Mindig nagy élmény volt a hajósokkal beszélgetni, akik járják a nagyvilágot, sok izgalmas és érdekes eseményt élnek át. Azért is nagy volt a várakozás, mert Szőcs László nyugalmazott hajóskapitány 40 évet töltött a tengeren. A hajóskapitányról, az igazi »tengeri medvéről« alkotott elképzelésünket meghatározza a sok könyv, film, történet, ismeret, amit az ember összegyűjtött magában. Pipa és rum _ ez a két dolog volt a z, amit leginkább elmaradhatatlan tartozéknak éreztem egy kapitánynál. Amikor belépek a gigei ház kapuján, s Laci bácsi elém jön, nincs pipa a szájában. Rumosüveg sincs a zsebében. (Nehezen is lehetne beletenni a szűk, kék rövid nadrágba.) Kedvesen betessékel a házba, felesége eperlekvárt főz, az udvaron rózsák nyílnak. Olyan a légkör, a hangulat, mint bármelyik vidéki kúrián. Azt hiszem, észrevehette, hogy hiányolok valamit, mert nevetve jegyzi meg: — Az emberek mindig valami különöset várnak a tengerésztől: . tetovált karokat, sellőt dunsztos üvegben vagy nagy italozást, pipázást. Ebben ludasak a regények, főként a népszerű P. Howard. Pedig így van ... 1900-ban született Szőcs László. Párizsban, Münchenben, Becsben végezte a középiskoláit, 1918-ban fejezte be a tengerészeti akadémiát. A háború után sok ország szolgálatában hajózott, Belgiumtól kezdve, Brazilián keresztül Salvadorig. Az Északi- és a Déli-sark kivételével mindenütt megfordult, sokat látott negyven év alatt. ,, — Melyik volt a leghosz- szjabb hajóútja? jr,T— Közvetlenül a második világháború előtt Brazília Brasil nevű hajójának voltam a kapitánya. Rio de Janeiro—Cape Town—Sidney között jártunk. Oda—vissza az utat huszonkét nap alatt tettük meg. Harminckétezer tonnás, óriás utasszállító gőzös volt ez a hajó, nekem a legkedvesebb az összes közül. Harmincegy mérföld sebességgel mentünk. Csak első osztályú utasokat vittünk, háromszázhúsz személyt, ámbár elfért volna háromezer is ezen a hajón. Mind pénzes emberek voltak, nagy igényűek. Főként dúsgazdag hölgyek, akik unalmukban izgalmakat, kalandokat kerestek. — A harmincegy mérföld hány csomó? — A csomó vagy tengeri i mérföld az ugyanaz. Ezer- nyolcszázötvenkét méter az egy tengeri mérföld. De tudja azt, hogy mitől csomó a csomó? Amikor nem voltak még navigációs műszerek, kötélre kötött csomókkal és homokórával mérték a sebességet a tengerészek. 1945-ig függetlenül, a maga uraként járta a tengereket, óceánokat. Otthona és ismerőse volt minden kikötő, hisz sokszor megfordult bennük. Legjobban a riói kikötő tetszett, csodálatos panorámája miatt. Szerette a színes kikötői nyüzsgést, az ott ( megforduló emberek sokféle- ségét. A szárazföld a hajós-, évek alatt soha nem tudta ( azt a biztonságot nyújtani , számára, mint a víz. — Még most is azt tartom,, pedig ma már teljesen szá-, razföldinek számítok, hogy az óceán biztonságosabb. Ott i nem esik az ember fejére a negyedik emeletről a cserép muskátli, nem ír fel a rendőr i szabálysértésért. Ott mindenütt víz van, szabad terület, és a kapitány az úr. — És a viharok? — Hozzátartoznak a tenge- ' részélethez, ezzel számolni kell. Még soha nem voltam ' végveszélyben, a tizenkettedik érában mindig sikerült kilábalni belőle. A kapitányi egyenruhát már csak különleges alkalmakkor veszi fel. — Félt-e már életében? — Féltem. A háború alatt. De azon kívül még soha. Pedig voltak meleg perceim. A Makao és Hongkong között közlekedő Liverpool nevű hajót nyugodtnak egyáltalán nem nevezhető' légkörben vettem át. Az előző kapitány nagyon veszedelmes helyzetbe került, közvetlenül az utasok beszállásánál kínai kalóz- dzsunkák támadták meg a hajót, hiába állt ott a fegyveres őrség, a többszörös túlerő lebírta őket. Nagy mészárlást rendeztek a kínaiak, kifosztották az utasokat. Ez után az incidens után lettem én kaoi- tány, legelső dolgom vas védőrács fölszereltetése volt. Ez sem jelentett ügyen teljes biztonságot, de mégis védel- mül szolgált. Miközben beszélgetünk, Laci bácsi gyakran kever idegen szavakat a beszédébe, anélkül, hogy észrevenné. Aktív hajós korában 10—12 nyelven értett és beszélt, főként németül, franciául, olaszul, portugálul és angolul. Azért jó néhány országban ma sem lehetne »eladni« őt. A GYEREKEK NYÁRON A második világháború után megnősült, majd a szovjet állami hajózáshoz került. Egy jégtörő hajón Budapest árvíz- és jégvédelmével bízták meg, később a szahalini tengerhajózáshoz osztották be parancsnokként. Körülbelül hat évet töltött itt. — Nyolc éve nyugdíjas. Ilyen változatos és izgalmas évtizedek után hogy érzi magát nyugalomban? — Köszönöm, rosszul — válaszol mosolyogva. — Mint a hal a szárazon. Legszívesebben most is hajóznék. Feleségem betegsége miatt két éve le kellett költöznünk Budapestről Gigébe. Egész életemben nem dolgoztam annyit, mint ez alatt a két év alatt. Parkettázás, kőműveskedés várt itt a házban, most meg napi munkám a tűzrakás, bevásárlás, néha egy kis mosogatás. Aztán a gyümölcsszedés. Van néhány gyümölcsfánk már egész biztonsággal mászkálok a fákon, mint Tarzan. Olyannyira, hogy a gigeiek a gyümölcstermelő szakcsoport elnökévé választották meg Laci bácsit. — Szörnyű, hogy mennyi szakkönyvet kell »átrágnom«. Én eddig úgy voltam a gyümölcsfákkal, hogy amelyiken körte lógott, arról tudtam, hogy nem szilva. De úgy érzem, egész életemben nem fogok megtanulni rendesen permetezni ... Nemcsak könyvet olvas, ír is. Évtizedekkel ezelőtt idegen nyelven megjelent már három könyve, egy hajós szakkönyv és két hajós krimi. Nemrégen készült el a Nóra című regénye, kéziratban mutatta. Hajóról is szól, nőről is. A kiadó elfogadta már, öt oldalt kell megváltoztatnia. Most készül egy másik, emlékirat jelleggel. A címe: A Dunán hajóztam. Át akarja adni másoknak is mindazt, amit látott, tapasztalt. Strubl Márta A z ázás betonjárda a kocsmánál nem fordult az utcával balra, a sarkon megállt. Most már mindegy volt, áztunk eddig, ázunk még, és a sár se számít. A tanítónő, úgy magyarázták, a kőkereszttől a második házban lakik. Fehér, szürke csíkos kendőkbe bagyulált asszonyokkal találkoztunk, és néhány gyerek szaladt a libapiszkos járdán. A férfinép esetleg a kocsmában ült, de nem láttuk őket. Azt mondják, ezen a vidéken fehér a gyász színe, a barátom ezt se tudta. A tanítónő bement a városba, ahonnan jöttek. Az anyjával beszéltünk, elmondtuk, mi járatban vagyunk. Rokkát szeretnénk ... — A lányom ha itthon lenne, mondana biztos egykét helyet, ahol tudni, hogy van. A gyerekekkel ő is gyűjtött korsót, szőttest, ruhákat... — Néném is mondhatna címeket. — Ki tudja, milyen van még az öregjének, összeszedtek itt már mindent. — Akad még... — Hát jó, mondhatok éppenséggel én is címet, csak ne szidjanak meg, ha nem járnak szerencsével. Innen a harmadik ház, Cyura György, keressék az öreget. Az eső közben elállt, a tiszta levegőben megélénkültek a színek, a kertekben szinte égtek a pirosak, sárgák... A harmadik ház fakerítésétől sötét helyiségbe vitt a kitaposott út, a kinti fény, s a benti sötétség megrontotta a szemünket. — Gyura Györgyöt keressük ... Két árnyék is megmozdult erre, két irányból. Már kivehető volt, hogy az egyik egy öreg szlávt a máVége az iskolaévnek, a gyerekek csaknem negyed évig vakációznak. Mi lesz velük a nyáron, találnak-e hasznos és pihentető elfoglaltságokat, vagy az utcákon csavarognak, s idegeket őrlő fárasztó unalom telepszik rájuk az első hetek után? Ezek a kérdések — amelyek ma minden szülőt külön-külön is foglalkoztatnak — társadalmi méretekben és társadalmi szinten is jelentősek. Félmillió gyermek nyaral Ma már szinte magától értetődő, hogy a vakáció egy részét szervezett üdüléssel töltik a fiatalok. Etekintetben az idén sem lehet panasz. A SZOT gyermeküdültetésében 56 ezren, a központi úttörőtáborokban pedig mintegy 120 ezren tölthetnek el néhány hetet hazánk legszebb tájain | Ezeken kívül évről évre mind több iskolai tábort is szerveznek. Ha ezeket is számításba vesszük, akkor körülbelül fél millió gyerek nyaraltatására lehet számítani ezen a nyáron. S még nem is szóltunk azokról, akik a családdal mennek üdülni vagy a nagyszülőknél és a rokonoknál nyaralnak. Ám a szünidőnek csupán egy részét — mégpedig általában a kisebbik részét — töltik ki az üdülések. Mi lesz velük a nyár nagyobbik felében? Milyen munka- és szórakozási le' * tőségek várnak rájuk falun, városon? Kezdjük talán az általános iskolásokkal. Szerte az országban sok napközis tábort szerveznek az idén is, bár előre látható, hogy az igényeket most sem tudják teljesen kielégíteni. Ezért az úttörőházakra, a művelődési otthonokra és a művelődési házakra nagy feladat hárul. A Magyar Üttörők Szövetségének országos elnöksége szorgalmazza, hogy egész nyáron tartsák nyitva az úttörőházakat, sőt módszertani tanácsokat, útmutatásokat is adott a színes, élvezetes foglalkozásokhoz, ám végső soron minden a helyi szervezeteken múlik. Sajnos az utóbbi években gyakran lehetett nyáron találni bezárt szakköri helyiségeket, úttörőházakat. A gyerekekkel tosabb felszerelések biztosításával is. Sok diák, gyakran még az általános iskolások programjában is szerepel a nyári munka. Nem is annyira anyagi leópvezérből, mint jnkpbb ROKKA sik a felesége. Az ablak szemét — kicsire is nyitotta az építő — újságpapírral takarták be, itt ült az asszony, varrt. — A tanítónő anyja küldött ide bennünket. Kis hatásszünetet tartottam, hogy bizalmat nyerjek. — Rokkát szeretnénk, meg ha van, mást is, régi használati eszközöket. Mi gyűjtünk ilyesmit... Nem szólt volna az ember, ha az asszony nem bólint. — Mikorra kellene? — Elvinnénk. Az asszony folytatta, hogy tudja meg az embere, nincs ellene. Letette a varrást az ölébe, aztán ő kérdezett. Ismerjük-e a fiát, a városban lakik, szerelő. — Megnézhetnénk azt a rokkát? — Mindjárt lehozza az uram. Rég használtam, rossz a szívem. A férjéhez fordult, hogy menjen már, fönn van a padláson. Az zörögve föltápászkodott és kifordult a konyhából. Amikor visszatért, a bajsza alatt dörmögött, hogy nincs meg minden hozzá. De még megnézi a kamrában a babákat. A poros, piszkos rokkát addig körbeforgattuk, egy helyen letakarítottuk róla a pókhálót, színes festés volt alatta. A kereket kézzel iparkodtunk forgatni, a pedál nem állt a lábunkra ... Amikor az öreg szláv fölszerelte az összes kelléket, megkérdeztük, menynyiért adják. — Hát mennyit ér meg maguknak? — kérdezte az asszony, és máris rászólt a férjére, hogy takarítsa le A näÜSM Repül a labda, csak ne az útra... rokkát. Az kiment lemosni. Ötvenet — mondtam. Többet nem nagyon, öreg jószág már. Az asszony válaszul csak bólintott. Mire újból kezünkbe volt a rokka, már ki is fizettük az árát. Hazafelé csak arról beszéltünk, hogy milyen jó vásárt csináltunk. A barátom is megfogadta, hogy vesz egyet a feleségének legközelebb, ha arra járunk. Este a presszóban volt a találkánk Gubaccsal. Ö érkezett előbb, mert én még otthon újból lemostam a rokkát. — Mit hoztam neked? Örömömet le sem tagadhattam volna, az arcomra volt írva. Gubacs nem mert mondani semmit, mert hátha olyat mond, amit nem sikerült szereznem ... Azt tudta, hogy valamit azok közül, amit mondtam, hogy szeretnék a lakásunkba majd. N agyon megörült a rokkának, és megkérdezte, mikor láthatja. Azt mondtam, úgy szeretném, hogy már készen, mert még van vele munka, amíg kipofozom. Elmondtam, nagyjából milyen. Festett? — kérdezte. S amikor rábólintottam, odahajolt és azt mondta: — Kapsz érte egy puszit. — Ez az első bútordarabunk — és visszacsókoltam Gubocsot. Tudod, annak örülök a legjobban, hogy éppen rokkát találtam. Mert ez szimbólum. A család, a munka, meg a dal szimbóluma... És gyönyörű játék, gyerekeknek ... Kendert is szerzek hozzá... A legszebb mese, amikor forog a kereke ... — Ugye hozol még korsókat is meg egy háncsos széket nekünk? Horányi Barna foglalkozó nevelők, ifivezetők elmentek szabadságra — a legjobb esetben úttörőket tá- boroztatni — s nem akadt, aki az otthon maradottakkal törődött volna. Olvasás, játszás és munka A nyári szórakozáshoz tartozik az olvasás is. A gyerekek egy része az első hetek után határozottan igényli a könyvet. A könyvtáraknak, különösen pedig az ifjúsági könyvtáraknak erőteljesen fellendül ilyenkor a forgalma. A falvak többségében azonban nincs külön ifjúsági könyvtár, ennek szerepét általában az iskola tölti be. Nagyon hasz- í nos lenne, ha helyi kezdemé- J nyezéssel mindenütt lehetősé- j get teremtenének az iskolák ja nyári kölcsönzésre is. A va- ^káció meghatározott napjain j úgyis kötelező ügyeletet kell tartaniuk a pedagógusoknak, jó volna, ha az iskolai ifjúsági könyvtárak is hozzáférhetők lennének ezeken a napokon. A városban inkább a szabadtéri játékokhoz, a focihoz, a kerékpározáshoz, az önfeledt szaladgáláshoz hiányoznak a feltételek. Kevés még a gyermekjátszótér, a kis méretű labdarúgó-pálya. Ezért az üzemi sporttelepek teremthetnének jó lehetőségeket a szükséges testmozgáshoz — mégpedig nem csupán a pályák átengedésével, hanem a legfoni dagógiai megfontolásokból keresik a szülők a néhány hetes munkahelyeket. Falun alig okoz ez gondot, hiszen a nyárra jut a mezőgazdasági munkák zöme, tehát viszonylag könnyen találhatnak a fiatalok hasznos elfoglaltságot a szövetkezetekben vagy éppen a háztájiban. És az idén a városokban is jó lehetőségek vannak a fiatalok nyári munkavállalására. Az üzemek, vállalatok többnyire szívesen foglalkoztatnak — sőt bérgazdálkodási okokból szívesebben, mint régebben — tanulókat. Ezzel kapcsolatban ismételten emlékeztetni kell az üzemek felnőtt dolgozóit, hogy a környezetükben munkálkodó fiatalok testi és lelki épségére úgy vigyázzanak, mintha valameny- nyi ifjú a saját gyerekük lenne. Legyen igazi vakáció összegezve: az üdülési és a munkalehetőségek ktelégítőek. A kulturális, szórakozási és sportlehetőségek — tehát mindazok, amelyek az üdülésen és a munkán kívül a vakációt vakációvá teszik — a helyi hozzáálláson, segítőkészségein múlnak. Ilyen vonatkozásban lehet és kell is mindenütt többet tenni a megszokottnál, hogy a tanulók valóban kipihenhessék magukat, s minden tekintetben frissen kezdhessék ősszel az új iskolaévet. T. L. A VBKM 11. SZÁMÜ VILLAMOSSÁGI GYARA férfi és női munkaerőket azonnal felvesz betanított munkára. Három műszak esetén a kereseti lehetőség 1500—1700 Ft. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, Kaposvár, Mező I. út. ____ (7176) í T ermelőszövetkezetek, figyelem! Vásárolunk vagy termeltetünk csillag fürtmagot (édes, keserű) takarmányozás céljára, állami gazdaságok megbízásából. Ajánlatokat mennyiség- és ár-megjelöléssel az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája Budapest, V., Akadémia u. 1—3. címre Írásban kérjük, (7149)
