Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
Vasárnap, 1968. június 2. 3 SOMOGVI NÉPLAP A kis- és középüzemek távlatai T öbb csalhatatlannak hitrt közgazdasági tétel felülvizsgálásra szarul a gazdaságirányítási rendszer reformjának fényénél. Így egyebek közt más megvilágításba kerülnek a gazdaságos üzemi nagyságról alkotott fogalmak is. Eddig is számoltunk ugyan a nagyméretű üzemek gazdasági és szervezeti hátrányaival, de amíg a központi irányítás erősen centralizált volt. s tervutasításon alapult, óhatatlanul túlhangsúlyoztuk az ipar koncentrációjával, a nagy vállalati egységek létrehozásával járó előnyöket. Az előnyök ma is igazak, a nagy vállalatok fölénye érvényesül a kisüzemekkel szemben a beruházási és a fejlesztési eszközök, valamint a szellemi erők hatékony felhasználásában. A nagyvállalat ma is változatlanul lehetőséget nyújt a termelés szakosítására, az ésszerű kooperációra. Sőt bizonyos előnyök az új gazdasági mechanizmus körülményei között fokozottan érvényesülnek. Több vállalatnál lehetőség nyílik például a termelés és a létszám rugalmas átcsoportosítására, egyik üzemből a másikba, a piaci kereslet alakulásának megfelelően. Ám az új mechanizmusban a piaci hatások közvetlenebb érvényesülésével, a vállalati önállóság növekedésével, a nagy termelőegységek bizonyos, eddig kevéssé hangsúlyozott hátrányai is nyilvánvalóbbá váltak. A centralizált mammutszervezet például a piaci kereslet, a divat, az ízlés kisebb-nagyobb változásait gyakorta csak nehézkesebben, lassabban képes követni. A döntések előkészítése és meghozatala is körülményesebb, hosszadalmasabb. A gazdaságirányítás átalakítása és ezen belül mindenekelőtt az árreform új heb-zetet teremtett, módosí- tr Ma az optimális üzemi nagyságokat eldöntő kalkulációs módszereket is. Hiszen az értékesítési lehetőség, az elérhető árszínvonal ezután legalább annyira befolyásolja a gazdaságosság alakulását, mint a termelés önköltsége. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagy, a közepes és a kisüzemek egyaránt gazdaságosak és versenyképesek lehetnek, kiegészithetik egymást, ha megtalálják sajátos feladataikat, módszereiket, műszaki, gazdasági, piaci lehetőségeiket. A nagyvállalatok előnyei általában a magas termelékenységben, az olcsó tömegszerűségben rejlenek. A kisebb üzem nagyobb termelési költségeit viszont a bővebb választék, az igények rugalmas követése miatt rendszerint honorálják, megfizetik a vásárlók a magasabb vételárban. A magyar ipar koncentrációja — főleg a nehéziparban — már a felszabadulás előtt is magasabb fokon állt, mint több, lényegesen előbb iparosodott, fejlett tőkésországé. Az államosítások után iparunk koncentrációja gyors ütemben tovább fokozódott, sok kisebb üzemet számoltak fel, új, korszerű nagyüzemek létesültek, a kisiparosok szövetkezetekbe tömörültek. A vállalatok mai méretei, szervezeti keretei az 1963—64-es átszervezések során alakultak ki. (Az 1965-ös statisztikai felmérés adatai szerint 839 állami vállalat működik az iparban.) A hazai ipar magas fokú koncentrációja nyilvánvalóvá válik, ha az üzemekben foglalkoztatott dolgozók számarányát összehasonlítjuk a gazdaságilag fejlett tökésor- szágokéval. Hazánkban például az ezernél több személyt foglalkoztató ipartelepeken dolgozik az összes ipari keresők 51 százaléka. Ugyanez az arány Ny ugat-Németországban 40, Angliában 35, az USA-ban 32, Olaszországban 30, Franciaországban 20, Svédországban 18, Finnországban 17 százalék. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy az 501—1000 főt foglalkoztató hazai ipartelepeken dolgozók aránya is magasabb, mint a fellett országokban, akkor kiderül, hogy a kis- és középüzemek számaránya nálunk igen alacsony. A legföljebb 50 főt foglalkoztató üzemeinkben találjuk az összes ipari dolgozók 5 százalékát, az USA-ban, az NSZK-ban 10, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Kanadában több mint 20, Japánban 32 százalék ez az arány. De az 51—100 főt foglalkoztató üzemekben is a dolgozók aránya az említett országokban körülbelül kétszer olyan nagy, mint hazánkban. E statisztikai összeha sonlításból valószínűnek látszik, hogy hazánkban is gazdaságosnak bizonyulna a kis- és középüzemek nagyobb számának fenntartása mindenekelőtt a fogyasztási cikkiparban. A tőkésországok kis- és középüzemeinek magasabb aránya nyilvánvalóan a piaci törvények hatására alakul ki és gazdaságosnak is bizonyul, biztosítva az értékesítési lehetőségekhez való rugalmas alkalmazkodást, a termékek széles választékát. Jellemző például, hogy az USA-ban 1947—1958 között a legföljebb 100 főt foglalkoztató üzemek létszáma 16 százai ékkai nőtt, míg ugyanezen időszakban az ezer főn felülieké csak 0,1 százalékkal. Mindezt persze nem tekinthetjük valamiféle dekontrentrációs folyamatnak, mivel a nagy létszámú tőkeerős üzemekben a termelés lényegesen gyorsabban nőtt, a műszaki fejlesztés, a termelékenység emelése révén. A gazdasági feladatok megoldásánál nem szabad a szervezési módszerek szerepét eltúlozni. A legfontosabb és legidőszerűbb a meglevő szervezeti keretek hatékonyabb, gazdaságosabb működésének biztosítása. Ehhez pedig kétféle út is vezet. Egyrészt a meglevő nagyüzemekben növelni kell az érdemi koncentráció fokát és hasznosítani a nagyüzemi termelésből ténylegesen adódó lehetőségeket. Mert a nagy dolgozólétszám s általában a nagyvonalait szervezet önmagában még nem jelent magas koncentrációt, ha nem párosul szakosítással, nagy sorozatú vagy tömeggyártással, korszerű, magas termelékenységű technológiák, berendezések stb. alkalmazásával. Másrészt a nagyüzemeknek is törekedniük kell a rugalmas piaci módszerek alkalmazására, a választók bővítésére, a szükségletek hajlékony követésére. A gazdasági versenyben a meglevő kis- és középüzemek, szövetkezetek tényekkel bizonyíthatják gazdasági létjogosultságukat. Idővel bizonyára növekszik majd a rugalmas munkára, a nagyüzemek tevékenységének kiegészítésére alkalmas kis- és középüzemek számaránya is. Persze nem kell bevárni, amíg a piaci törvények spontán módon elemi erővel érvényesülnek és kikényszerítik ezt. A szocialista tervgazdálkodás optimális méretű gazdaságos üzemek kialakítására törekedett a régi mechanizmusban is. E tervszerű központi tevékenység szerepe, jelentősége az új viszonyok közepette csak növekszik, a piaci mechanizmus, a gazdasági verseny fel- használásával céltudatosabbá, hatékonyabbá válik. Ehhez azonban jobban kell ismernünk a gazdasági élet igényeit, a kereslet összetételét, változását, iparunk jellegét, a korszerű szervezési módszereket, hogy valóban tudományos pontossággal körvonalazhassuk a gazdaságos termelési módszerek és szervezeti keretek összefüggéseit az új viszonyok közepette. K. J. Harmadszor kapálják a zöldséget a fonyódi Magyar Tenger kertészetében. A tsz zöldségből 18—20 000 forint b* vételre számít. A jövő héten már megkezdik a szedését, csomózását és az üdülőkbe való szállítását. Úton a zöl A kutasd II. ötéves Terv Termelőszövetkezet régi partnere a Nagyatádi Konzervgyárnak. Az idén 187 holdon termelnek — szerződés alapján — konzervgyári növényeket, ebből több mint 110 hold a zöldborsó. S mivel ennek éppen ebben az időben folyik a betakarítása, értékesítése, az eddig szerzett tapasztalatokról beszélgettünk Kutason a tsz vezetőivel — Nagy József elnökkel, Szél János párttitkárral, Héjas Ferenc főagronó- mussal — és Horváth Ferenccel, a gyár körzeti agronómu- sával. Később ugyancsak erről a témáról kértünk véleményt Sasvári Ferenctől, a gyár igazgatójától. A szárazság ellenére kielégítő a termés — A száraz időjárás főként a korai fajtákat sújtotta — mondták a kutasiak. — Hatfajta zöldborsót termelünk, a leggyengébb termés holdanként 6—8 mázsa egy-két fajtából, a többi ennél mind nagyobb hozamot ad. Persze ha nincs az a nagy csapadék- hiány ... Az egyik fajtát öntöztük, és ez a 60 holdas terület meghozta az eredményt. Erről a tábláról 12—13 mázsás átlagtermésre számítunk ... Tanító — közéleti ember Parkok, villák rendezéséhez jó minőségű, agyagmentes díszmurva — vagontételben is — köbméterenként 110 Ftért kapható a pákozdi 1848-as Szabadságharcos Tsz-nél. (7112) A pedagógusnapi kitüntetettek között ott ült a megyei tanács dísztermében Kar- buezky Lajos gigei tanító is. Az oktatásügy kivaló dolgozója elismerést kapta munkásságáért; 1934 óta tanító. Vele közelebbről is megismerkedtem. Hallottam róla, hogy apja, dédapja hivatását folytatva, a tanító sorsával jegyezte el életét, pedagógusdinasztiából való. Az ősök küzdelmes sorsát 1932-ben Karbuczky Lajos is vállára vette, amikor beiratkozott a csurgói tanítóképzőbe. — Jó tanító volt az apám — mondja —, sose volt mérges. Nagy türelemmel adta át a tudást a gyerekeknek. Jó tanító lehetett, mert példájára lettem én is tanító. Már iskolás koromban is tanítottam; apám bevitt az osztályába, hogy a szépírást írjam föl a táblára. Ha az igazi gyökereket keresem, ami erre a pályára érlelt, az még a muzsika. Volt otthon egy zongoránk, apám játszott, mi, gyerekek meg énekeltünk. Voltunk annyian, hogy egy kis énekkart is kitettünk. — Mit változott apja élete óta a tanító sorsa? — Messze állt a falu jegyzőjének tekintélyétől a tanítóé... Az őszinte tekintélynek mégis a »mester úr«, a tanító örvendett. A búzát jól megmérték neki, a papnak kiszemezték a porciót... A közügyek intézésében nem, volt szava a tanítónak. Ma a tanító közéleti ember, mert beleszólhat, és bele is kall szólnia közösségének minden dolgába, ügyébe. — Mire emlékszik vissza legszívesebben a megtett úton megállva egy pillanatra? — A legnagyobb érzés számomra, ha dicséretet kapok gyerekeimen, tanítványaimon keresztül. Nem volt hiába, ez a tanító legszebb és egyben legbüszkébb érzése. — A nyugdíjazásig van még egy kis idő, addig milyen tervek foglalkoztatják? — A gigei és a rinyako- vácsi tsz egyesült. Szeretnék létrehozni egy közös énekkart. A két falu ily módon is közelebb kerülhet egymáshoz. S a muzsika, az ének az én másik legnagyobb boldogságom ... — Bizonyára már tervezi nyugdíjas éveit is? — Gimnazista koromban nagybátyámnál, Csurgón megtanultam sok asztalos- munkát. Tudtam már készíteni szép kis dobozokat, kereteket, és políroztam is. Hát most meg méhészkedői fogok, de szükség lesz az asztalosmunkára is mellette. Ezt föltétlenül szeretném. De ha szükség lesz valahol egy kisegítő tanítóra, akkor elmennék szívesen... — A tanítódinasztia, úgy tudom, Lajos bácsival be is fejeződött. — Igen. Ez egy kicsit bánt is. De talán majd az egyik kis unokám erre adja a fejét ... Korányi Barna Ezenkívül is öntöztek 30—40 hold konyhakerti növényt, sőt egy 32 holdas vörösheretáb- iát is. Amire futotta erejükből, megtették, hogy ne fogjon ki rajtuk a mostoha időjárás. Felkészültek a zöldborsó korszerű betakarítására is: borsóarató gépet vettek 22 000 forintért, de a növény rövid szára miatt alig használhatják. Kölcsönadták a helyi állami gazdaságnak, ahol más fajtákat termelnek, s ott jól bevált a gép. A termelőszövetkezetben az idei borsóbetakarítás több munkába kerül, költségesebb, mint ahogy tervezték. Kézzel kell lekaszálni, aztán összegyűjteni. Ottjártunkkor 30 hold termésének a cséplésével végeztek, és ezekben a napokban egy másik fajtával folytatják a munkát. Ügy számolnak, hogy két hét múlva teljesen befejezik a zöldborsó betakarítását, akkor az uborka, a paradicsom és a paprika következik ... Kezdeti zökkenők A kutasi tsz egyike azoknak a közös gazdaságoknak, amelyek a legnagyobb területen termelnek zöldborsót. — A kutasiak évek óta 4—5 mázsával többet értékesítenek egy-egy holdról, mint a többi termelőszövetkezet — állapította meg a gyár körzeti ag- ronómusa. — Ha az idén is elérik a tervezett hozamot, bizony a gondjuk is nagyobb lesz a mostaninál. De milyen gondról van szó? Ládahiány hátráltatta a csép- lés folyamatosságát. Volt olyan nap, amikor az egyébként éjjel-nappal működő cséplőt nyolc óránál is hosz- szabb időre le kellett állítani, mert nem volt hol elhelyezni a tisztított borsót. Hasonló ok miatt a Kutasi Állami Gazdaságban is két és fél órára leállt a fejtőgép. Ha a tsz nem saját gépkocsival küldi az árut a gyárba, és visszafelé jövet nem hoz a kocsi ládát, a kiesés még nagyobb lehetett volna. Talán a gyár nem készült fel jól a göngyölegellá- iásra? — A probléma átmeneti, és a gyári szervezés hibájából adódott — tájékoztatott a gyár igazgatója. — Intézkedtem, üogy az átvétel folyamatos, a ládák kiszállítása zökkenő- mentes legyen ... Ez így természetes, hiszen a gazdaságok a gyártól kihelyezett 15 fejtőgép (tavaly mindössze 6—7 ilyen gép üzemelt) folyamatos munkájához megteremtik a lehetőséget, tehát a gyárnak is biztosítania kell a szállításhoz szükséges göngyöleget. 50 fillér-|- kiváló minőség Az idén új felfogásban, valóban mindkét fél jogait és kötelezettségeit írásban rögzítve kötötték szerződéseiket a termeltetők és a termelők. Ez vonatkozik a konzervgyár és a termelőszövetkezetek szerződéseire is. Osztályok és ennek megfelelő védőár-kategóriák találhatók a megállapodásokban. Az idei tavasz nem kedvezett a zöldborsónak, éppen ezért — mivel a szerződés módot adott rá — a konzervgyár rugalmasan élt a lehetőséggel: 50 fillérrel emelte a zöldborsó átvételi árát valamennyi osztályban, s növelte a minősítés skáláját az osztályon felüli, kiváló minőség kategóriával, így igyekszik csökkenteni a termeltető a termelő bevételi kiesését. Egyik-másik gazdaság borsója például csupa első osztályú és kiváló minősítést kapott. A kutasi szövetkezeti vezetők elmondták, hogy a Nagyatádi Konzervgyárral jó a kapcsolatuk. Joggal remélik, hogy a göngyölegellátási zavar nem ismétlődik meg, és nem zavarják hasonló zökkenők a további, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést. Hemesz Ferenc agyalödi Járás I Háziasszonyai figyelem! A szolgáltató ktsz autószervizénél, a Nagyatád, Széchenyi tér 19 sz. alatt levő szolgáltatóházban javítjuk az összes háztartási gépet és mindenféle órákat. Háztartási gép: mosógép, centrifuga, porszívók, kávéőrlők, főzők, villanyvasalók, villanytűzhely, hűtőszekrények, villanybojler, villanyborotvák, hajszárítók, parkettkefék és egyéb elektromos háztartási gépek, villanymotorok tekercselése. Garanciális javítások: hűtőszekrény, varrógép. Az összes forgalomban levő órák (ébresztő, fali, kar, zseb, stopper, díszórák, »REX- asztali óra). Készpénzes javítást is vállalunk. A javításokat 6 napon belül elvégezzük. Vállalatoknak, közületeknek is végzünk javítást. VAKJUK KEDVES ÜGYFELEINKET. ÓRÁS, MŰSZERÉSZ RÉSZLEG.
