Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1968. június 30. Munkásőrök az új kenyérért Kombájn zúg a Teknő völgyben Elgondolkodó arccal áll az aranyló búzatábla szélében Fehér István igali tanácselnök. Leszakít egy tömött kalászt, tenyerében morzsolgatja a kalászt, kettéharapja a szemet, s csak azután szólal meg. — Nem pattan még a búza, az éjszakai esőtói megduzzadt, várni kell még egy kicsit, hogy a nap jobban kiszárítsa, mert így nagyon sok tönkremegy... Tavaly 54 vagonnal takarított be Csík László. Kombájnok, pótkocsis vonta- mélhetőleg késő estig dolgoz- Dániel János köztük a leg- tók, tétlen emberek állnak az hatunk - teszi még hozzá.. . régibb szerelő és munkás6r. igali Aranykalász Tsz Teknő Szmte percenkeint vizsgálj alt völgyben levő búzatáblája a táblát, aztán felzúgnak a Szakmáját harminc esztendő- mellett, arra várva, hogy itt kombájnok, s »megeszik« a vei ezelőtt tanulta ki, két év- is megkezdhessék, és mihama- hatalmas búzatáblát. Időnként tizedig dolgozott a gépállomá- rabb befejezhessék az ara- meg-megállnak a gépek, Csík s0,k g az első naptól mun_ tást... László és Mathe József igazit . , *, ... rajtuk, hogy minél kisebb ma- kasor' Mindkét feladatat egy- radjon a tarló, s minél keve- aránt szívügyének tekinti, sebb szem vesszen kárba. Nemrég kiváló munkásőr és Ötven forintot, a tavalyinál parancsnok s a Haza Szolgála- csaknem ot forinttal többet ,, , . . . , . . , akarnak az idén osztani mun- taerf Érem arany fokozatával kaegységenként, s ez attól is tüntették ki. □ Szikár, napégette arcú, er teljes ember Csík László, a hogy a szövetkezet magtárából mennyi kenyérnek való jut a malmokba. tsz egyik kombájnosa. Szakái- írt6’ -,7 “ , Ián meg a szeme alatti kari- ho^ ^enn^lt fizetní* a , __ -v,. kalászosok. S az sem mindegy, k akom látni: az utóbbi napolt- o ban keveset pihent. — Igaz, keveset, de mégis jóval többet, mint tíz-egyné- hány évvel ezelőtt, amikor még egyénileg gazdálkodtam... Még a hold fenn járt az égen, amikor kézbe vettük a kaszát, s már újból járta az útját, de mi még akkor is húztuk a kaSz. L. Egy nyugtalan ember VÁDASKODÁSAI MEGVALLOM; iaen , igaz. »Megérzés«, háborgás, nasz lényege, s még arra tér & belső feszültség szülte őket; ki úgy altatóban, hogy a szakhallatlan energia kirobbanásé- szervezet szomorodtam, amikor kiderült, hogy már hetedikként érkezett az ügy kivizsgálására A levél őszintének látszott, nyílt volt és egyenes: nem névtelenül érkezett a szerkesztőségbe. A panaszozön Kalász Ferencné tejére hullt, aki szb-titkár a balatonszentgyörgyi állomátevékenysege, módnak következménye volt ez, szerei nem megfelelőek, amivel talán jót akart a levélíró. Törekvését tehát ne ítólHol kifogásolja ezt a levélíró, és milyen fórumot keres jük el, de módszereit annál in- igazának bizonyítására? Ez izgatott a dologban, csak ez a kérdés indokolja, hogy az igaztalan vádak ellenére is írjunk az ügyről, amely oly sok szervet megmozgatott már. Horváth László — ahogy megismertem ott a főnöki irokább. DIÓHÉJBAN mégis egykét dolgot Horváth László soar. Már másodszor utaztam nyílt levelében úgy írt Kalász oda, de -megnyugodtam«, mert Ferencnéhez, mint a társada- mások csapatostul jöttek az lom, a nagy és a kis közösség-igazság« védelmére. Azóta érdekének leghivatottabb szó- nában'— teen" tisztelő tre 'rnjélszólója. Kifogásolta, hogy há- fó egyéniség. Sok évet töltött f orvcuh László MÁV-főintézo rom -részletben« rendezték a vasútnál, ezernyi tapasztalat kisebb változtatásokkal hány meg a szakszervezeti valaszta- heiyre küldte el beadványát, sokat (nem is tehették más- Ötöt-hatot könnyűszerrel ként, hjsz a dolgozók egy réösszeszámolhattam, köztük a sze mindig szolgálatban volt); iílí Népszavát, a mi lapunkat, a hogy nem kérték írásban a bi- eszközökkel? pécsi igazgatóságot, különböző zalmlak véleményét a kiváló Azt kérdeztem osztályait és a szakszervezeti dolgozó címek és jutalmak kiszerveket. Egy kicsit szégyell- osztása előtt (ez nem is köte- ^ ^ _________ _ ______ t em magam, amikor kiderült, lességük, fájdalom mégis így vezetben^mít mondott az ái- n?Zy Tuskés István állomás-; csinálták); hogy nem viseli lamástenök. s akkor kiderült, lonok-helyettes, Darvas Oito szívén a dolgozók sorsát (ellen- bogy sehol nem tette szóvá párttitkár és mások már na- kező példák sorozatát tudtam észrevételeit. Senkinek nem pokat töltöttek a vizsgálódók dokumentálni), s hogy az szb- volt aikaima rávezetni őt ártájékoztatásával. Az volt az el- titkár szorgalmas ugyan, de ra hogy amit feltételez, az té- ső gondolatom: hány ember önző egoista, aki csak magával ve’s aninak semmi alapja nincs, munkaórája, mennyi idő, fa- törődik. (Ez utóbbinak van pe(jig volt fórum hozzá bőven, radság, munka- és napidíj, úti- csak némi alapja, bar eltúlzott 1S sz(jiai ő minden meg- költség és bosszúság húzódik vád ez is. Kalászné önmaga mozduláson. De a panaszlevemeg a főintéző panaszai mö- terjesztette a hírt, ki is vere- ................... g ött. De mégsem ítéltem el őt kedte önmaga soron kívüli elő- egészen, jóllehet, föl sem léptetését. Azt mondják most menthetem... a feletteséi: nem érdemtelenül Voltaképpen nincs értelme jutott hozzá, mégis rosszízű boncolgatni a panaszt, mert volt az előkészítés és a hírve- számtalanszor kiderült már: rés, ezért váltott ki ellenérzést szinte egyetlen szava sem a dolgozókból.) Ennyi a pabirtokosa. Szenvedélyét, harcosságát — azt hiszem — sokan megirigyelhetnék. De hol és mi ellen harcol, s milyen tőle: mit mondtak panaszaira a termelési tanácskozáson, a pártszerEl El Váratlanul jött a vihar, az udvaron egy kombájn olajozá- szát, sajgó derékkal, hogy vé- sa közben érte Dániel János gezzünk egyholdnyi kenyérnek szerelő-csoportvezetőt Kerekivalóval__ ben. Munkáját egy darabig az S aztán arról beszél, hogy a egyre erősödő, szakadó esőben »termelőszövetkezetben meny- is folytatja, nyíre más az élete, a munka- — Nincs a géppel különö- ja. Traktorosiskolát végzett, sebb baj, egyik szerelőnk jár erőgéppel jár egész évben, csak vele az aratás idején, s most nyáron ül kombájnra. Kaszát — mivel a felázott földön nem most már nem is lát, mert tud aratni — hazajött a falukombájnnal végeznek minden ba, itthagyta a javítóműhely- aratnivalóval. ben, én meg kihasználtam az időt, átvizsgáltam, leolajoztam, hogy amint az idő engedi, azonnal folytathassa a munkát, és a géppel se legyen sem- — Tavaly váltótárs nélkül mi baj — mondja Dániel Jádolgozott Csík László, s nem nof-, ur,.s„„tvw hallottunk tőle egyetlen pana- Három termel^^vetke t szos szót sem, pedig nagyon Bálványos P^^zemes, K sokat fáradt, amíg ezen a dóm- rek) , tulajdona , , bős területen 54 vagon tér- Javítóműhely; a múlt évben mést a magtárba juttatott. Az vették at a gépallom^tól Sa- idén tovább gazdagodott a Jat gépeikéi ja-3 • tsz. kaptunk egy új kombájnt, Harminckét ^ogepuk van es s van váltótárs is, akivel fel- ot SZK—4-es kombájnjuk. Ha váltva dolgoznak jegyzi meg a tanácselnök. tasra, s csas. a r • A váltótárs - Máthé József nek idejében a mmtom — sem tudott otthon maradni, nosege is csak U*z tafogépek rendben vannak. Dániel János és társai nemegyszer hajnalig is dolgoznak, hogy a gépek hibáit a munka kezdetére rendbe hozzák. Nemcsak javítanak, hanem alkatrészeket is készítenek, hogy a hiányt így pótolják. □ Munkásőrök valamennyien: Fehér István tanácselnök, akit naponta a határban találni, s együtt aggódik, ha vihar közeleg a kombájnosok- kal, Csík Lász- Józseffel és a Rugalmasabb lelt a vasút Az igények kielégítéséért — Megszűnt A váltótárs — Máthé József — is minden időt kihasznál. — Még hat óra sem volt, lóval, Máthé amikor kijöttem, hogy ha le- többiekkel, ök is, mint Dániel hét, kihasználhassuk az időt, János példás, lelkiismeretes dehát nem rajtunk múlik, munkájukért kerültek a mun- hogy állnak a gépek — mond- kásőrségbe, s ott éppen úgy j vetett. Példa erre a fuvaroztató ja Máthé József. — De jó erős helytállnak, mint a tenwelés- [ kívánságára bevezetett áru- a nap, segít neki a szél is, re- ben. Megszűntek a kötöttségek a vasúti szállításban. A MÁV mindent szállít, amit a fuvaroztató igényel. Mindezt a kon- kurrencia tette elsősorban szükségessé. A vállalatok az új mechanizmusban számolnak. A szállításaikat igyekeznek a számukra legkedvezőbb módon lebonyolítani, nemcsak a költségek mérete, hanem a gyorsaság is fontos szempont. Ennek az igénynek akart a vasút is eleget tenni azzal, hogy Fonyód—Budapest között megindította az expressz tehervona- tot. Ez a szerelvény az este berakott árut reggelre a budapesti piacra juttatja. RUGALMASAN, VÁLLALATSZERŰÉN A vasút valaha hiyatalnak tartotta magát, döntései ellen még ha kedvezőtlenek voltak is, a fuvaroztatók vajmi keveset tehettek. Nem mi, hanem dr. Párkányi Ferenc, a MÁV Pécsi Igazgatóságának kereskedelmi szakosztályvezetője fogalmazta ezt így meg a kaposvári vasutas pártbizottság kibővített ülésén. Ma más a helyzet — folytatta a gondolatsort az előadó — vonzóvá kell tenni a vasúti szállítást. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a változó és növekvő igényeket kielégítik. Megszűnt a szállításban a monopolhelyzet, s ez indította a vasutat többek között arra, hogy amikor a Balaton déli partjának rekonstrukciója folytán meg kellett szüntetnie a balatonszemesi rakodó vágányt, helyette ideiglenesen újat építettek, nehogy a szállíttatok más szállító vállalat után nézzenek. Teljesen új dolog a vasúti szállításban, hogy ügyfeleket is szereznek, keresik, kutatják az üzleti lehetősége két. A gyékényesi kavicsbánya például a gazdaságtalan száll! tások miatt bezárta az őrtilosi kotróüzemet. Most a vasút ve vöket keres a kavicsra, hogy kocsiparkját kihasználhassa. Olyan szolgáltatásokkal is foglalkozik a MÁV — természetesen térítés ellenében — amelyeket néhány éve még el Nagyobb önállóság a szolgálati helyeken a monopolhelyzet a szállításban ÖNÁLLÓBBAN A rugalmasság egyik jele az is, hogy nem alkalmaz tiltó rendelkezéseket az új rafeladás esetén. A helyi adottságokat a vasúti dolgozók ismerik a legjobban. Ezért nőtt meg a szerepük az áruszállítási tervek teljesítésében, a gazdaságos szállításban. Ahol lehetett, enyhítettek az ügyvitelen és a szolgálati kötöttségeken. Öt mellékvonal tizenkét állomásán például az idén megszüntették a váltóőri szolgálatot. Látszólag belső ügy, valójában azonban sok mindenre kihat, hogy például függetlenítették az építési főnökségeket. Az önálló elszámolás, a szabad béralap-gazdálkodás lehetőséget nyújt a rugalmasabb, korszerűbb gazdálkodásra. GONDOSKODÁS AZ EMBERRŐL S mindez maga után vonja az emberekről való nagyobb gondoskodást is. Ennek csak egyik megnyilvánulása az a telepállomás, amelyet Barcson létesítettek. Eszköze annak, hogy a havi 240 órás szolgálati időt 210 órára csökkentsék. Intézkedtek, hogy megtérítsék az utazási költségeit azoknak a vasutas dolgozóknál:, akik nem vonattal, hanem autóbusszal járnak a munkahelyükre. Az új körülmények diktálta rugalmasabb intézkedések hatékonysága nem marad el. De a vasutasoknak maguknak is sokat kell tenni, hogy a MÁV teljesíthesse feladatait. S ebben sokat segíthetnek a munkahelyeken dolgozó kommunisták. K. I. Üveges és festő szakmunkásokat FELVESZÜNK Felvételre jelentkezhetnek a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat szakipari építésvezetőségén, Kaposvár, Szántó Imre u. 11. szám. (9609) ■számlázás vagy a mérlegelés, I lekben levő észrevételek ott, az állomáson sohasem hangzot- tak el. — Az az ember vagyok én — mondta —, aki szereti megmondani az igazságot. Mert igenis élnünk kell a rendszer nagy vívmányával, azzal, hogy mindenki elmondhatja a véleményét a társadalom javára ... Mélységesen egyetértettünk. S ahogy tudom, az állomáson még soha senki nem próbálta beléfojtani a szót. De miféle igazság az, ami nem igaz? Mi- íéle vád vagy bírálat az, amely nem tényekre épül? INDÍTÉKOKAT kerestem és találtam a beszélgetés alkalmával. Ereztem, hogy egy alapjában véve igen hasznos, rtekes emberről van szó, akibe tüske szorult valamikor: ezért vagdalkozik, jó törekvései ezért deformálódtak el, s szava már-már a demagógia határát súrolja. Aztán rájöttem: nem éppen célravezető eszközökkel, de teret követelne magának a közéletből. Így vallott: — Az én véleményemre csak akkor kíváncsiak, ha valaki egyedül marad ... vagy talán végelkeseredésében fordul hozzám .c. Tenni akar valamit. De hogy mit és miért, hogyan, azt nem tudja még. Az utat nem kereste, társadalmi tevékenységet nem vállalt. De glóriát nem rajzolok a feje köré, masokat sem marasztalhatok el miatta. Kétoldalú közeledés kell ahhoz, hogy valaki szándékát, energiáját, lelkesedését meggyőződéssel, reális alapokról a közösségért gyümölcsöztethesse. Nem tudom, hogy Horváth László elgondolkodott-e beszélgetésünkön. Én egy kicsit szégyelltem magam az ő helyében is. Becsületes, tisztánlátó, önmaga szerint is kitűnő embereket kényszerített arra megalapozatlan vádaskodásával, hogy magyarázkodjanak, hogy nap nap után — mintegy védekezve — nyilatkozzanak arról,' amire büszkék lehetnének, amit jól, becsületesen csináltak az előírások, s a szocialista emberség szellemében. PANASZOSUNKNAK élettapasztalata van már, az ötvenedik felé közelít, s ő maga mondta, idézem: -Ésszerűséget, higgadtságot, emberséget tanultam a párttól mint kívülálló ...« Most nem ezt bizonyította. De erő feltétlenül van benne ahhoz, hogy számot vessen önmagával. Véleményére szükség van, ötleteit értékelik, s ha módszere is szándékához igazodik, akkor lesz csak a forrongó, nyugtalan emberből valóban a társadalomért munkálkodó kiegyensúlyozott ember, aki örömét leli a közéleti cselekvésben. Ezt akartam elmondani róla, s a vádaskcdókról, akik még kívülről és felülről szemlélődnek a világban, s ezért szándékunk ellenére önmaguk nyugtalanságát, szítják tovább ... Jávori Béla
