Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-29 / 151. szám
Szombat, 1968. június 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP A megyei NEB vizsgálata A dolgozó Szakképzetségüknek megfelelő munkakörben Furcsa továbbképzés a kórházban Nem tapasztaltak igazságtalanságot a bérezésnél Orsózórészleg Böhönyén és Marcaliban A közelmúltban a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság több járási bizottságának bevonásával megvizsgálta a dolgozó nők helyzetét. A vizsgálattal a NEB-nek az volt a célja, hogy megállapítsa: a vállalatoknál, intézményeknél milyenek a nők foglalkoztatási és szociális körülményei; van-e lehetőség szakmai képzésükre, megtartják-e a nők védelmében hozott rendelkezéseket. A népi ellenőrök sok időt fordítottak annak megismerésére is, hogy az anyák milyen segítséget kapnak munkahelyüktől. Ankét a dolgozó nőkkel A NEB ülésén örömmel hallgattuk, hogy a különféle társadalmi szervezetek nagy lendülettel és lelkiismeretességgel kapcsolódtak bele a dolgozó nők helyzetének vizsgálatába — kivette részét a munkából a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront városi bizottsága, a megyei nőtanács, a megyei Vöröskereszt, továbbá a városi KISZ-bizottság is. A vizsgálat a Baromfiipari Országos Vállalat kaposvári gyáregységére, a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárára, a megyei Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalatra, a Kaposvári Villamossági Gyárra, a megyeszékhely egészségügyi dolgozóira, valamint a fonyódi, siófoki és a tabi járás pedagógusnőire terjedt ki. 1968. január elsején a megyében a kereső nők száma a mezőgazdaságban dolgozókat kivéve 28 300 volt, a vizsgált munkahelyek a megye női dolgozóinak 18 és fél százalékát foglalkoztatják. A népi ellenőrök egyöntetűen hasznosnak találták, hogy a vizsgálat előtt ankétokon találkozhattak az illető munkahely női dolgozóival, így lehetőségük nyílt a vélemények közvetlen megismerésére, ezeken a fórumokon igen gyakran kerültek szóba munkahelyen kívüli problémák is. Az első megállapítások közé tartozott, hogy a nőket általában szakképzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztatják, s állandó szakmai és politikai továbbképzésen vehetnek részt. A vizsgált vállalatok segítik a tanulásban a nőket, viszont az asszonyok nem használják ki kellőképpen a továbbtanulási lehetőségeket, idejüket elveszi a család, A megyei kórháznál azonban nem ezért iratkoznak be vonakodva az iskolába a sebészeti, baleseti és szülészeti osztály altatónővérei. Nekik ugyanis teljesen a saját költségükön kell megoldaniuk a továbbképzésüket. Miért vándorolnak? A gyermekes anyák csökkentett munkaidőben való foglalkoztatását egyelőre nem tudják biztosítani — a villamossági gyárban a rendszertelen anyagellátás miatt, a oaromfifeldolgozónál a mező- gazdasági üzemek rendszertelen szállítása miatt, a textilművekben pedig a létszám- hiány miatt. Talán ez az egyik oka annak a nagyméretű fluktuációnak, amely a múlt évben volt a vizsgált üzemeknél. A népi ellenőrök megállapították, hogy a férfiak és a nők bére jelentősen különbözik egymástól. Ez azonban a végzett munka függvénye, e téren említésre méltó igazságtalanságot nem tapasztaltak. A vállalatoknál a nők létszámuknak megfelelő arányban vesznek részt a szocialista munkaversenyben. Ez az arány munkájuk elismerésében is megnyilvánul: 1967- ben 580 női dolgozó kapott jutalmat. A dolgozó nők egészség- ügyi ellátottsága általában jó. Mindenütt üzemorvos kíséri figyelemmel egészségi állapotukat, rendszeresen tartanak nekik tanácsadásokat, felvilágosító előadásokat az egészségügyi problémákról. Kielégítően gondoskodnak a baleseti veszélyek, fertőzéses betegségek megelőzéséről is. A terhes nőket megfelelő munkakörbe helyezik, az indokolt könnyítéseket mindenütt alkalmazzák. A kereskedelmi hálózatban azonban nincs rendszeres egészségügyi felvilágosító munka, ez mindösz- sze az időszakos egészségügyi vizsgálatokra korlátozódik. A szülő nők fele kért gyermekgondozási segélyt Az ellenőrzött területen a szülő nőknek mintegy a fele vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ezekkel az anyákkal a munkahely tartja a kapcsolatot. Nem így van ez a pedagógusokkal és az egészségügyi dolgozókkal. Az ő munkahelyük többségében még levéllel sem keresi föl? őket. ? A vállalatok a csökkent? munkaképességűek érdeké- ? ben több intézkedést is tét-? tek. Mindenütt tevékenyked- ? nek a rehabilitációs bizottsá-? gok, ezek kísérik figyelem-^ mel, hogy megfelelően gon- doskodnak-e a csökkent mun- kaképességűekről. A Népi Ellenőrzési Bizottság előterjesztését követő vitán szóba került, hogy hasznos lenne a nagyobb üzemek közelében . élelmiszer- és zöldségüzletet felállítani, így a munka után a háziasszonyoktól kevesebb időt venne el a bevásárlás. Az Élelmiszer-kiskereske- * delmi Vállalat képviselője er- J re art válaszolta, hogy az új | boltok létesítésének előkószü- * létéit már megkezdték, töb-‘ bek között hamarosan boltot' nyitnak a villamossági gyár- ; nál is. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának főmérnöke ismertette a bizottsággal, hogy rövid időn belül a gyár szeretne orsózórészleget kitelepíteni Böhönyére és Lengyeltótiba, így lehetővé tennék a környék szabad női munkaerejének foglalkoztatását. Hasznos javaslatok A NEB több intézkedést javasolt a dolgozó nők érdekében. Többek között javasolta a FÜSZÉRT-nek, hogy az ömlesztett árut kisebb ada gokban csomagolja, hogy ne essen az eladók nehezére, ezek emelgetése. A NEB szükségesnek tartja, hogy a baromfifeldolgozónál a nagy sz^ny- nyeződés miatt hetenként cseréljék a dolgozók munkaköpenyét, a vagonberakásokat pedig ezután csak férfiak végezzék. A KISZÖV figyelmét felhívták, hogy nyújtson az eddiginél nagyobb segítséget a járások szolgáltató hálózatának bővítéséhez, a Patyolat pedig indítson gépkocsikat a községekbe, hogy ne kelljen beszállítani a városba a tisztításra váró holmit. Mind a Népi Ellenőrzési Bizottság, mind a társadalmi szervek ígéretet tettek, hogy ezután is figyelemmel kísérik a dolgozó nők helyzetét, s lehetőségeikhez képest segítik megoldani problémáikat. P. D. Ezer ealmnatalsáin a Szovjetuniói! Húszmillió rubel értékű mezőgazdasági gépet kapunk A szovjet ipar, amely mesz- szemenően kielégíti a magyar mezőgazdaság igényeit, az idén az AGROTÖSZT-ön keresztül húszmillió rubel feletti értékben szállít mező- gazdasági gépeket, berendezéseket és fölszereléseket hazánkba. Ezekben a napokban kezdi meg a munkát a földeken a legújabban vásárolt ezer gabonakombájn. A szállítmány egy részét eredetileg csak a harmadik negyedév végére igazolta vissza a szovjet traktor-export vállalat, de az AGROTRÖSZT kérésére még az aratás kezdetéig valamennyit leszállították. Naponta ezer köbméter vizet fogyaszt Nagyatád Római kori sírok A pécsi székesegyház közelében a Mecsekvidéki Pincegazdaság területén ásatások során eddig mar nyolc római kori sír került elő, köztük egy páratlan pannóniai leletnek számító »korsós« gyermeksír. Az egyfülű, mázas kerámia korsót szájával kifelé építették a sírba úgy, hogy a sírnál időnként megjelenő hozzátartozók — az ősi kultikus hitnek hódolva — a korsó nyílásán át »útravalót«, ételt- ibalt juttathattak a halottnak. Levél és telefon A hiteles statisztikai fölmérések szerint nagyobb munkára kénysze- rítettük tavaly a postát, mint az azt megelőző esztendőben. Mi, magyar állampolgárok az 1966. évi 53,2 helyett tavaly fejenként átlagosan 55,6 «-közönséges levél, postai küldeményt« adtunk fel. Az ajánlott küldemények száma ugyanígy számítva 4,1-ről 4,4- re, a táviratoké 0,9-ről 1- re nőtt, csak a csomag- forgalom maradt változatlan. A fejenkénti évi átlag most is 1,3 csomag volt, akárcsak egy évvel korábban. A távíró és távbeszélő vonalak hossza nem egészen 52 500 kilométerről csaknem 53 850 kilométerre nőtt. Természetesen még most sem annyi, amennyinek lennie kellene. A távbeszélő «főállomások« száma körülbelül 319 000-ről csaknem 377 000-re, a mellékállomásoké pedig megközelítőleg 240 000-ről több mint 254 000-re növekedett. Telefonbeszélgetéseink száma az 1966. évi 570 millióval szemben tavaly már csaknem 600 millió volt. Pláder György gépész a szűrőtartályok légtelenítését végzi. (Tudósítónktól.) Nagyatádon a Zrínyi utca végén egy modern épület neonbetűi adják hírül az arra járóknak, hogy itt a vízmű központja. A törpe vízmű szíve ez az épület, amely 1966- ban készült el, és azóta is folyamatosan szolgáltatja a vizet a község lakosságának. A gépteremben Pláder György gépész ügyel valamennyi szivattyú és műszer pontos működésére. — Ezek állandóan ellenőrizni kell, hallgatom a szivattyúk bugását, s azonnal észreveszam, ha valamelyik nem szív rendesen. A két bővizű kútból a szivattyúk szűrőkön át nyomják a vizet két, egyenként ötven köbméteres tárolóba, onnan pedig a víztoronyba. Eddig még nem volt fennakadás Nagyatád vízszolgáltatásában, pedig melegebb napokon a normálisnál jóval több víz fogy. Az igény átlagosan napi 900-1000 köbméter, de a kánikulában napi 1200 köbméter is kifolyt már a csapokon. A Somogy megyei Víz- éc Csatornaművek nagyatádi telepének dolgozói éberen ügyelnek arra, hogy ezután se legyen vízhiány a községben. Jubileumi légiposta-bélyeg ötven évvel ezelőtt indult meg Budapest—Becs között a rendszeres légiposta járat. A jubileum alkalmából a magyar posta a forgalomban lévő légiposta bélyegsorozat kiegészítéseként július 4-én 2,60 forintos légiposta bélyeget bocsát forgalomba. AZ ELET SZIMBÓLUMA A VBKM 11. SZ. VILLAMOSSÁGI GYÁRA férfi és női munkaerőt azonnal fölvesz betanított munkára. Három műszak esetén a kereseti lehetőség 1500—1700 Ft. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, Kaposvár, Mező Imre út. (7176) A Balatonszárszó és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet megnyitotta javítórészlegét. Vállaljuk: Ä rádió, televízió, “iff háztartási kisgépek javítását ... ___ -A HÁZHOZ MEGYÜNK! A GÉPEK SZÁLLÍTÁSÁT VÁLLALJUK! Telefon: Balatonszárszó 154, 112 és 118 számokon. (7257) L átom az ablakból, ahogy dobálják a kétkilós vekniket a teherautóra. Ponyva takarja a kocsit, de én a ponyva alá látok innen: látom a sok száz kenyérből álló rakományt, s azt is, ha valaki sáros bakanccsal a kenyerek közt tapos. Szóvá is tették valamelyik lapban: ömlesztve szállítják a teherkocsikon a kenyeret; dobálják, túrják, lapátolják. Indokolatlanul tették szóvá, hiszen ez mind száraz kenyér: visszaküldték az üzletek. Két-három-négy napig száradt a polcokon, vevő nélkül maradt, és valószínűleg most már takarmányként hasznosítják. Nincs tehát semmivel nagyobb rangja, mint a korpának, a marharépának, a konyhai hulladékkoknak. Mindezt értem, sőt meg is értem; magát a látványt mégsem tudom megszokni. Az én fogalmi világomban ez a szó: kenyér — kifejezhetetlenül többet jelent, mint az ugyanilyen nevű tápanyag, melyet az élelmiszervegyészek kalóriaértéke, szénhidráttartalma, élvezhetösége szerint osztályoznak. Olyan környezetben nőttem föl, ahol a búza termésének ez volt a neve: élet. »Vágják az életet«, »hordják az életet« — magát a szót: élet, többször hallottam aratás táján így, mint eredeti jelentésében. Emlékszem, huszonkilenc őszén — egy nagyon keserves gazdasági év után, amikor a határunkban minden kifagyott — nyolc-tíz búzakalászt hozott haza a nagyapám, valahol az utcán szedte föl. »Egy kalász egy falat« — mondta. Régen volt. Rég elkerültem a falusi környezetből. És nem először veszem észre, hogy átlapozom az első oldalra nyomuló mezőgazdasági híreket — természetesen eszünk valamit jövőre is. Péter- Pál, kötelező vezércikkek, arat a kombájn, cseng a kasza, lesz-e alkatrész? — igen, ezek mind fontos dolgok, de végtére is: vannak, akik csinálják. Valamikor engem is megpróbáltak ezek a hetek, meg az elődeimet is. Minden szamba vehető ősömnek ezen tájt következett az esztendő legfontosabb, próbatevő hónapja. S itt olyasvalamit érzek, amit Illyés Gyula érezhetett, amikor letekintett a hajó szellős fedélzetéről a gépház poklában dolgozó fűtőkre. Valamiféle lel- kiismeret-furdalást. «A lét alakítja a tudatot« — száraz és makacs igazság. Észre sem vesszük, és mai létünk máris átalakította tegnapi tudatunkat: épp ellenkező reményekkel vizsgáljuk az eget, mint apáink és valamennyi ősünk; szidjuk a hétvégi kirándulást elmosó esőt, hetek múlhatnak, nem hiányzik nekünk a felhő a tavaszinyári kéktiszta égről. Vagy ahhoz, hogy hiányozzék, olyan nagy aszály kell, mint az idei. A z aratásról már olvasmányaim jutnak eszembe először: igen, némely szakíró szerint a kézi aratás a legnehezebb fizikai munka, napi öt-hatezer kalóriát fogyaszt; sem fehérje, sem szénhidrát nem pótolhat ennyit, csak az aránytalanul zsirbö étrend: zsír, zsír, zsír a kánikulai forróságban is. Ügy kell hozzákeresnem az olvasottakhoz a földetrengető emlékképeket: szememben mesebeli hőssé nőtt Sándor bácsiról, az első kaszásról, akinek vízhatlanná zsírosodon inge derekában félliternyi verejték gyűlt ösz- sze, s ütemesen lötyögött minden kaszasuhintásra. S az utolsó kaszás, ugyanebből a bandából. Csontjára száradt, középkorú ember volt; ebédszünetben, mig a többiek főzték az öhömöt, lapos tarisznyájával félrehúzódott. Vízbe áztatta a kővészáradt kenyeret, vereshagymát rágcsált hozzá, hetekig. Persze másképpen esik az aratás a kombájn nyergében, tudom én. Valamennyire még a mai kaszásoknak is másképpen esik; hihetetlenül messze kerültünk országos átlagban a vízbe áztatott kenyértől és vereshagymatól — még az átlagot rontó nehéz esetekben is eljutottunk legalább a kenyérszalonnáig. És ma már a kenyér sem olyan egyetlen szimbóluma az életnek, mint annak idején, amikor minden morzsáját meg kellett becsülni. Mi hetenként sütöttünk kenyeret, csütörtökön. A hét nagyobbik felében tehát szárazabb kenyeret ettünk annál, amit ma kiselejtez és a disznóhizlaldának szállít a kereskedelem. Eredeti fogalmaim szerint a kenyér legalább két napja kisült, már kissé megszikkadt ennivalót jelentett, minthogy a frissen sütöttnek lágy kenyér volt a közhasználatú neve. Rendben van: ma lágy kenyeret eszik az ország (ha nem is olyan jó ízűt olykor, amilyet szeretne és amilyen lehetne). Hellyel-közzel már a reggeli sütést sem viszik szívesen a délutáni vásárlók. A — viszonylagos — bőség kosarából ki-ki a frissebb kenyeret választja, s az elkerülhetetlen maradék majd ömlesztett rakomány lesz valamelyik hizlaldába induló teherautókon. Nem nézek ki az ablakon, ha rakodnak, noha jól tudom: ez is rendben van. e vajon a gyerekeink ismerik-e azt a furcsa szorongást, amely minket elfog, ha szemetes kübliben félbe vágott kenyeret látunk? Beléjük neveltük mi ezt az érzést, melyet belénk nevelt egy egész életre a szülői ház? Ismerik egyáltalán a pocsékolás, az emberi verejtékkel ötvözött érték elherdálásának főbenjáró vétkét, ezt az évszázadok során ösztönné vált bűntudatot? Vagy a szocializmusban ezt már végleg nélkülözhetjük? — Na igen, a kenyér ezekben a kérdésekben ugyanaz a szimbólum, ami volt: az összetartozók életének, közös sorsának nagy szimbóluma. Ami azok szemében volt, akik még ma is, ha leejtenek egy darabot, óvatosan és bo- csánatkérően lefújják róla a port. Fekete Gyula D
